Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-07 / 55. szám

Szerkesztőség Nappali-telefon: Éjjeli-telefon: Kárász-utca 9. 305. 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre,... K12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2*— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre.... K14-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász - utca 9. • • • • • Kiadóhi vatall-telef on: 305. Kiadó telefonja: 81. Szeqed, 19 !3 11. évfefyan n 55. szám. Péntek, március 7. A választójog és a munkapárt. Még csak néhány nap és a választójogi javaslat parlamenti elfogadásával pihenőhöz jut ez a kérdés, mely közel egy évtized óta állott a politikai élet homlokterén. Szándékosan használjuk e kifejezést: pihenőre; hisz aki figyelemmel kisérte azokat a tárgyalásokat, melyek e nagyfontosságú ügyről a munkapárt tagjai között lefolytak, az előtt tisztán áll ,az a körülmény, hogy talán senki sincs a többségi párton, a ki a reformot mai alakjában egy olyan műnek tekintené, mélyről az volna p meggyőződése, hogy az évtizedekre előremenőleg befejezett egészet alkotna. A választójogi javaslat mai alakjában kompromisszum volt azok között, a kik bár a jogkiterjesztés mértéke tekintetében különböző nézeteket vallanak, egyetértettek a főkérdésben, hogy a javaslatnak minden körülmények között demokratikusnak kell lenni, másrészt a reform megalkotásánál figyelembe kell hogy jöjjenek az ország etnográfiái széttagoltsága folytán való különleges viszonyai is. Azokat pedig, akik már a jelen viszonyok között is tovább mentek volna el a jogkiterjesztés mértékében, azzal nyugtatták meg a reform fővédelmezői, hogy az első lépés után, melyet a javaslat elfogadásával teszünk, később majd megtehetjük a másodikat, ha az annak idején az itt figyelembe jövő érdekék szempontjából aggályosnak, veszélyesnek nem mutatkozik. E mondásban rejlő igazság erejének a fölismerése tette lehetővé, hogy a munkapárt egységesen, a vele szemben álló terror által meg nem állitva vitte végig a küzdelmet, amelynek eredménye: a valódi demokrácia gondolatának fényes, tiszta s hamisítatlan győzelme. Bizonyára lesznek sokan a munkapárttal szemben állók közül, akik mosolyogva olvassák a fenti kijelentést. Szinte hallom az ellenvetést, hogy lehet itt a demokrácia diadaláról beszélni, mikor a munkapárt velünk, a „demokrácia hamisítatlan lovagjaival" szemben emeli érvényre mai alakjában a választói reformot. Hát épen itt a fallacia, melyről talán nem fog ártani, ha lerántjuk a leplet. A választójogi reform évek óta fölszínen volt, de sohasem kerülhetett a megoldásra, nem pedig azért, mert sohasem volt öncél, hanem egyszerű eszköz volt a politikai küzdőtéren szereplők kezében népszerűségük emelésére és az uralkodó irányzattal szemben állók érvényesülésére. Kormányök buktak, az emberek közben azon vitáztak, hogy melyikük a nagyobb demokrata, de magát a kérdést nem vitték közelebb a megoldáshoz. A munkapárt pedig, melyet a politikai anarchisztikus állapotok szanálásának gondolata hozott össze és kapcsolt egybe egy nagy érzelmi egységbe, bizonyára okulva a régi többség összeomlásának szomorú történetén, mihelyt a választójogi reform szőnyegre került, nem kezdte azon, hogy letorkolja, lekicsinyelje e kérdésben egyesek által elfoglalt álláspontot, hanem ép ugy, amint bekivánta vinni magába a javaslatba is a demokrácia gondolatát, vagyis az egyén érvényesülésének lehetőségét, tisztelettel hallgatta meg tagjainak e kérdésben vallott nézeteit. A nemzeti munkapárt önmagáért foglalkozott a kérdéssel, nézeteinek szabad nyilvánításáért senkit bántódás vagy gáncs nem ért, egyikünk sem akart demokratábbnak látszani a másiknál, ennélfogva nem vesztünk össze magunk között, tiszteltük egymás meggyőződését, tehát demokraták voltunk s igy tettük lehetővé a választói reform .megalkotását, amelyről csak a rosszakarat állíthatja, hogy nem jelent nagy lépést a demokrácia ideálja felé! Mindebből pedig egy nagy okulás van azok .számára, akik eddig azt hitték, hogy nem ,a munkapárt az, amely leginkább biztosítja az igazi hamisítatlan demokrácia érvényesülését. Nagy eszméket, nagy ideálokat csupán iaz emberek oly csoportja tud érvényesíteni, kiket lelki és érzelmi egység kapcsol egybe. — A munkapárton kivül álló koalíciót pedig nem ilyen ideális érzelmek, hanem a közös ellenfelek gyűlölete fűzte össze. A hosszas meddő küzdelem már is A sál. Irta: Camille Mauclair. Desmares André a nagyáruház zűrzavarában szinte boldog, hogy ismerős arcra akad. A kis Verneilnére, akivel most pár percig kellemesen elcseveghet. Vemeil Lucie rózsás, ibarna feje, ott mosolyog féléje egy csipkehalmaz habos hullámai mögül s mintha e mosoly hívogatná. A gazdag, független Desmares, aki egyedül él a világban, rokonszenvvel tekint Vernei'lék házaséletére. Bár e házasságban nem megy simán minden. Verneill csinos fickó, de kissé erőszakos s miután inkább szegénységben élnek, a gyakori anyagi gondok boszusá és idegessé teszik, ahelyett, hogy elismerő dicsérettel adózna az asszonyka önfeláldozó okos, takarékosságának. Desmares sohase csábítaná el olyan ember feleségét, akinek kezét barátilag megszorította, de tagadhatatlan, hogy a kis Verneilné nagy hatást gyakorol rá s hogy a vére forrón pezseg, ha arra gondol, hogy ezt a kívánatos, bájos aszszonykát a karjaiba szoríthatná. Annál is inkább, mert bár Lucie az abszolút tisztességes asszonyok sorába tartozik és isoba meg nem csalná az urát, még sem tudja eltitkolni őszinte — igaz, tisztán baráti — rokonszenvét, amelyet Desmares iránt érez. S ez még nem minden. Verneil csak legutóbb nagy jelenetet rögtönzött félesége esztelen költekezése miatt. Ilyet a szemére vetni neki, aki maga varrja ruháit, kalapjait s úgyszólván semmiből ennivalóan sikkes képet nyújt . . . Pedig épen Lucie gyöngéjét érintette . . . mert bolondul a szép ruháért . . . s könyekre fakad, mikor üres tárcájával a csillogó kirakatok előtt ácsorog. Élete egyetlen és legnagyobb vágya egy igazi 'sealskin sál . . . eddig mindig csak hamisat viselt s egy év óta garast garasra rak, hogy szive vágyát teljesítve lássa. Ám most, inaikor ugy vélte, elérheti, kisül, hogy a megtakaritott összeg még tizedrésze sem elég . . . Mélységes elkeseredéssel simogatja a selymes szőrmét . . . Isten úgyse! Neki is ugy kellene tennie, mint a többi asszony teszi ... a férjek mind ostobák ... az övé sem tudja megkülönböztetni a valódi szőrmét a hamistól, bízvást azt mondhatná, hogy utánzatot vett és megvehetné az igazit . . . persze olyan áron, mint a többi könnyüvérü asszony 3 barátnői megpukkadnának irigységükben sálja láttára .. . Keserű hangon panaszolja el keservét Desmaresnak, a meghitt barátnak, aki tekintetét még áthatóbban szegzi reá és kissé iehajolva, halk, meleg hangon a fülébe súgja: — Igaza van, tökéletesen igaza van, engedje, hadd ajánljam föl a sealskin sált . . . Luciének a feje zug s az arca ég, dacába, hogy fázik a csípős hideg napon könnyű posztó kosztümjében. S előtte ál! ez a magas, elegáns és oh, nagyon gazdag fiu! ... Aztán egész éjjel sirt és Verneil mégsem békéltette meg, sőt még durván be is csapta maga után az ajtót, mikor ma reggel távozott hazulról . . . Desmares nemes és jó, megérti őt .. . Meleg hangja egyre ismétli: engedje, hogy fölajánljam a sált . . . Kis figyelem csupán s a férje azt fogja hinni, hogy hamis . . . Boldog volnék, ha ily csekély örömet szerezhetnék önnek, hiszen tudja, drága kis barátném, mennyire szeretem . . . S már ki is választ egy pompás sealskin boát; oh, százszorta szíbbit, mint aminőről Lucie valaha álmodni mert . . . már oda is veti vállára s az illatos, buja, meleg szőrme elaltatja az asszonyka lelkiismeretének utolsó föllobbanását i ; . . . Demares a pénztárnál diszkréten fizet egy csomó aranyat és boldogan karját nyújtja. Megtörtént. Aztán lassan, némán megindulnak a kijárat felé. Lucie sápadt és szomorú. Ennek meg kelllett történnie. S most már azt fogja cselekedni, amint Desmares kiván, Íriszen tudja, mit fogadott el! Pedig azt hitte, sohasem fog eljutni e pontra, hogy mindig különb marad, mind a többi asszony . . , Desmaresra nem haragszik . . . most is ugy tekint rá, mint a meghitt, kedves barátra, végre ő is csak férfi, aki ügyesen meg tudta választani óráját és elérte azt, amit akart. Lucie loyális lesz . . . tudja, mivel tartozik s ha