Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-06 / 54. szám

8 _ DÉLMAGYARORSZAG 1913. március 1. ma. Az összes hadmüveletek lehetetlenné vannak téve. Drinápoly ostroma nem ha­lad. Három hét óta egyetlen uj katonai hadműveletet sem lehet följegyezni. Duka Marcel temetése. (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután te­mették Duka Marcel miniszteri tanácsost, a szegedi helyszinelési felügyelőség nyugal­mazott vezetőjét. A részvét impozáns meg­nyilatkozása kisérte utolsó útjára. A jóba­rátok, ismerősök és tisztelők százai jelentek meg a temetésien, Ihogy utolsó istenhozzád­dal elbúcsúzzanak a szeretetreméltó és szim­patikus öreg úrtól, akinek olyan volt az éle­te, mint egy kedves emlék, amelyre szere­tettel gondolnak vissza az itt maradottak. Dukafalvi Duka Marcel 1867-ben lépett állami szolgálatba a földmiveliésügy-,- ipar­és kereskedelemügyi minisztériumiján. 1872­iben mint titkár nyugalomba vonult -ós öt évig közgazdasági irodalommal foglalkozott. Visszavonultan élt sárosmegyei birtokán, csak az irodalommal foglalkozott. Lefordítot­ta Johnson: „Hogy nő a vetés?" eimü mim­ikáját, -amely 1876-ban a Természettudomá­nyi Társulat kiadásában jelent meg. Ismer­tette Pasteur: „Borok betegsége" cimü ta­nulmányát és számos közgazdasági cikket irt folyóiratokba és napilapokba. 1877-iben kine­vezték kataszteri fölügyelőnek Kassára. 1880­iban berendelték a minisztériumiba központi felügyelőnek, 1885-ben pedig, a halyszinelési fö 1 ügyelőségek szervezés© alkalmával kine­vezték a szegedi fölügyelőség vezetőjének. 1904-ben pénzügyi főtanácsosi cimmel tüntet­ték ki. 1909. nyarán vonult nyugalomba, a mikor a miniszteri tanácsosi cimmel tüntette ki a király. A temetés a Bástya-utca 19. számú gyász­háziból történt. Az enyhe tavaszi időben az utcán százával állták körül a ravatalt. ^Be­reczk Sándor református lelkész betegsége miatt Godács Imre segédlelkész búcsúztatta el a halottat megható beszédben, gyászdalt Darabos Lajos hódmezővásárhelyi kántor énekelt. A temetésen testületileg megjelent a helyszinelési felügyelőség Horváth István, a felmérési felügyelőség pedig Radintsky László vezetésével. A minisztériumot Benkó Gyula miniszteri tanácsos képviselte. A gyászszertartáson megjelentek Lázár György dr., Vén András, Nagy Aladár dr., Fiestetich Iván gróf, Gaál Endre dr., Balog Károly, Koczor János, Lőw Imánuel dr., Ma­gay Lajos dr., Pókay Elek, Hevessy Kál­mán, Benkó Gyula, Kovács János, bástyái Holtzer Tivadar, bástyái Holtzer Emil, bás­tyái Holtzer Aladár, Jekelfahissy Dezső, WiinUmemperg Gedeon báró, Rohonczy Gé­za, Rchonczy Béla, Veress Károly, Jezer­niczky Ákos, Márka Imre dr., Székely Vil­mos dr., Tóth Mihály, Tóth Péter, Lövész Antal, Ujj József dr., Ujj Sándor, Weiner Miksa, Koós Elemér, Deésy Béla, Horváth István, Radintzky László, Buocz Lajos, Ba­gáry László, Batta János, Mihály Pál, Ger­gely Miklós, Reiner Mór dr., Ferjéssy László, Osernovits Agenor, Szarvady Lajos, Kiss Ar­nold, Salamon Gyula dr., Oblátih Lipót, Pol­gár József, Erössy Dénes ós még sokan. gráf Festetics Gabriella, gráf Festetics Iván, Jekelfalusy Dezső és családja mély fájlda­lommal tudatják a szeretett testvér, illetve nagybácsi dukafalvi Duka Marcel nyugal­mazott miniszteri tanácsosnak hosszabb be­tegség után 1913. évi március hó 3-ik nap­ján délután 2 órakor, életének 72-ik óvóben törtónt gyászos elhunytát. A drága halott hűlt tetemei szerdán, folyó hó 5-ón délután 3 •ós fél órakor fognak a Bástya-utca 19. számú gyászházból a református egyház szertartása szerint tartandó könyörgés után a belvárosi rám. kath. temetőben örök nyugalomra he­lyeztetni. Béke lengjen porai felett. Szeged, 1913. évi március hó 4-én. A helyszinelési felügyelőség a következő gyászjelentést bocsátotta ki volt főnökének a haláláról: A Szegeden állomásozó m. kir. II. számú kataszteri helyszinelési felügyelőség tisztika­ra mélységes megilletődéssel jelenti, hogy idlukaifalvi Duka Marcel kir. tanácsos, nyu­galmazott pü. főtanácsos és miniszteri taná­csos, aki a felügyelőségnek az 1885. évtől kezdve egy negyedszázadon át bölcs ós jósá­gos vezetője volt, folyó évi március hó 3-án, 72 éves korában elhunyt. Országosan ismert működése termékeny barázdákat szántott a magyar kataszter mezején. Temetése folyó hó 5-én délután 3 ós fél óakor lesz, a Bástya­utca. 19. szám alatti házból, a református egy­ház szertartása szerint. Az érdemek fényé­ben ragyogó emlékezetéit a legtisztább kegye­let nemes hálájával fogjuk megőrizni. Sze­ged, 1913. évi március hó 4. Koszorút helyeztek a ravatalra: Igaz, hü barátjának — Benkó Gyula és családja; Felejthetetlen barátjának — Móricz Viincze; Negyedszázadig volt főnökiének tisz­telete jeléül — A m. kir. kataszteri helyszi­nelési felügyelőség és' a vármegyei előadói hivatalok tisztikara; Felejthetetlen barátjá­nak — Rohonczy Géza; Szeretetünk és tisz­teletünk jeléül — Back Bernát ás neje; Há­lás kegyelettel — A helyszinelési felügyelő­ség segédszemélyzete; Baráti szeretettel — Dr. Ujj József; Szeretett testvéremnek — Gabriella; A jó Marci bácsinak hálás szere­tettel — Marcell a; Kedves Marcel bátyám­nak Az elhunyt családja a következő gyász­jelentést közölte: özvegy Gkusti Kajetánué, szül. Duka Gabriella és ennek leánya, özv. Mayer Gusz­távné szül. Giusti Antonai, valamint ennek gyermekei Mayer Marcella, Gabriella és Miksa, továbbá özv. Siebelth Kálmánné szül. gráf Festetics Iván; Felejthetetlen nagybácsinknak —• Jekelfalusy Dezső és csa­ládja; Szeretett Marcel bácsinak — özvegy Siöbelth Kálmánné; Virágcsokrot küldött: ibástyai Holtzer Tivadar ós neje. A temetőben Duka utódja Horváth Ist­ván kataszteri helyszinelési felügyelő meg­ható gyászbeszédet tartott. — A munkapárt értekezlete. Budapest­ről jelenti, hogy ma este hét órakor népes értekezletet tartott az országos nemzeti mun­kapárt. Sándor János elnökölt, többen föl­szólaltak a korhatár kérdésében. Lukács László röviden válaszolt és kijelentette, hogy ;a korhatár kérdését immár teljesen megvi­tatták, annyira, hogy több fölszólalás fölös­leges, mivel tisztázva lett és minden érvet fölhasználtak. Kérte, hogy módosítás nélkül fogadják el a javaslatot s igy is történt. A mai értekezleten Tisza István gróf is beszélt, 'a titkosság kérdésében. Kibővíteni nem lehet Veszedelem nélkül, — mondotta és a sza­kaszt változatlanul elfogadták. Majd Sándor 'János köszönte meg iaz élénk érdeklődést és kérte a képviselőket, hogy a Házban is nagy 'számban vegyenek részt a fontos tárgyalá­sokon. A „DÉLMAGYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 305 ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG 10-83. KIADÓHIVATAL 305. KIADÓTULAJDONOS 81. isaaBisoBitíffiiiaaagaaassshiEisüdiu^^iá Verseci szenzáció. — Miért halt meg a nagykereskedő? — (Saját tadósitónktól.) Lent, Temesme­gye déli részein van Versec, a szépen ki­épült, ápolt, gazdag kis város, amelynek a lakossága legnagyobbrészt szerb és német, akik iparral és kereskedelemmel foglalkoz­nak. A város forgalma egy százezernyi la­kosa magyar város forgalmával ér föl. 'Nincs ebben a városban arisztokrata, dzsentri, csak kereskedő és iparos van, mindenki dolgozik és a nagy munka meg is látszik a szokatla­nul szép és tiszta városban. Versec népét most egy rejtélyes bűneset tartja izgalom­ban. Február huszonnegyedikén hirtelen meg­halt Pautits Lyubomtir kereskedő. Versec fő­terén, a halpiacon, évtizedek óta állott fenn Petrovics s Pautits-cég fűszerkereskedése. A most már egy év óta tartó gazdasági vái­ság ezt a kereskedő céget is tönkretette. A kereskedők nem birták el a sok anyagi csa­pást. A legnagyobb erőfeszítés árán sem tud­ták rendbehozni ügyeiket. Adósaiktól nem tudták behajtani a követeléseket, a végrom­lás, a csőd fenyegette. Ekkor, mintegy félév előtt, meghalt az egyik cégtárs, Petrovics Miivoj. Ez volt a legnagyobb csapás, ami Pautits Lyubomirt érhette. De imégis állta a küzdelmet. Nagy nehézségek árán sikerült neki százezer korona értékű váltókat elhe­lyezni verseci takarékpénztáraknál. Ezzel a pénzzel tovább vezette az üzletet. Mindenki azt hitte, hogy már rendben van Pautits Lyubomir ügye. Pautits igyekezett is ezt a hitet ébren tartani. Eljárt mindenhová, tár­saságokba, vig volt és jókedvű. Február huszonharmadikán egy előkelő verseci kereskedő Leányának, Hartz Fridá­nak lakodalma volt. Itt is megjelent Pautits. Ötletességével mindenkit mulattatott, való­sággal lelke volt a lakodalmi társaságnak. Másnap azután villámgyorsasággal terjedt el •a hir, hogy Pautits Lyubomir meghalt. A hir óriási részvétet keltett az egész városban. Er­ről beszélgetett mindenki és nem tudtak ele­get sajnálkozni a jómódúnak tartott keres­kedő tragédiáján. Csütörtökön volt a teme­tés, amelyen a verseci társadalom minden számottevő tagja jelent volt. A székház-ut­cai hatalmas szerb templomot, ahol a keres­kedőt búcsúztatták, utolsó helyéig megtöl­tötte a közönség. Másnap megkezdődött Pautits Lyubomir hagyatékának rendezése. A bankokban kike­resték Pautits váltóit. Ekkor látták, hogy a százezer koronát kitevő váltó március elsején jártak le. Ugyanekkar suttogni kezdték, hogy Pautits Lyubomir nem természetes ha­lállal mult ki. Négy pénzintézetnél, a Verseci Hitelbanknál, a Verseci Takarékpénztárnál, •a Verseci Szerb Banknál ós a Verseci Ta­karék- és Előleg-Egyletnél voltak a váltók. Tudósították a váltón szereplő kereskedőket •a lejáratról ós ekkor kitűnt, hogy a váltókon szereplő aláírások mind hamisítottak. Most immár kezdtek hinni azoknak a híreknek, a melyek Pautits öngyilkosságát hirdették. A rendőrség :is nyomozni kezdett és elrendelték a holttest exhumállását. Hétfőn történt a bon­colás, amely megállapította, hogy Pautits Lyubomirt nem szívszélhűdés, hanem méreg ölte meg. Az orvosok ne,m tudták megállapí­tani, milyen mérget vett be az öngyilkos ke­reskedő- és ezért a testrészeit felküldtek az országos vegyészeti intézetbe vizsgálat vé­gett. A f'üszonkereskediés könyveinek vizsgála­takor is szomorú dolgoknak jöttek a nyoma­ra. Pautits a legbonyolultabb könyvelési manőverekkel leplezte a hiányokat. Mégis megállapitották, hogy közel negyedmillió ko­ronára rúgnak a passzívák. Ez most a szen­zációja Versecnek. A romlásba jutott és ha­lálba menekült kereskedő iránt óriási a rész­vét az egész városban. Pautits romlása több kereskedőt is súlyosan érint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom