Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-06 / 54. szám

1913. március 6. 5 A képviselőház illése. — Meddig tert a választójogi tárgyalás? — (Saját tudósítónktól.) A munkapárt fél­tízkor kezdett gyülekezni. Ekkor érkezett a Házba Tisza István gróí és Lukács László n>,ms/terelnök is. Pár perc múlva megjelent a Házban Boda Dezső főkapitány és jelen­tést tett a miniszterelnöknek és a Ház elnö­kének a sztrájk ügyéről; jelentette, liogy minden gyárban dolgoznak a munkások és begy a munka megszüntetésétől nem kell tar­tani. A. Ház folyosóján a munkapárti képvi­selők melegen gratuláltak Bodának és di­csértek energiáját. Lukács László miniszterelnök a gyűlés előtt Sándor Jánossal beszélgetett hosszasan a választójogi reformnak Erdélyben várható eredményeiről. Tisza István gróf Héderváry Károllyal és Láng Lajos báróval beszélge­tett a választójogi javaslat tárgyalásáról. A munkapártban általános az a véle­mény, hogy a Ház öt-hat nap alatt végez a választójogi javaslattal; azután a házszabá­lyok revíziója fog napirendre kerülni. A -mai szónokok közt figyel-met keltett különösen Gieswein Sándor beszéde. Az ülésről ez a tudósításunk szól: (Gieswein beszéde.) Gieswein Sándor ivolt a vita első szónoka. Mindenekelőtt megállapította az előadóval szem'ben, hogy alap nélkül vádolta meg a függetlenségi párt-ot politikai, következetlen­séggel, mert -a függetlenségi párt programgá­lban az általános választójog -már régen ben­ne van. Helyteleníti, hogy a választójog kér­désében egyesek keretekkel jönnek elő és hol nyolcvan pereent-es, hol százötven percentes emelkedést követelnek. Elvekkel, eszm-ékkel kell idejönni. Apponyi Albert tegnapi mél­tóságos deklarációjában kifogásolta a koriha­tárt. örömmel látja, hogy a munkapártban is sokan vannak, akik a 30 éves korhatárt ttielytelenitii'k. Gieswein a maga részéről a huszonnégyéves korhatár mellett foglal ál­lást. Az értelmi cenzust helyesli, de a felté­tel olyan komplikált, -hogy nagyon alkalmas a választójog kinullázására. Nagyon kevesen tudják igazolni a ha-t elemi osztály elvégzé­sét. Leghelyesebb volna a választójog felté­teléül kimondani az irni-olvasni tudást. Ez jelentékenyen emelné az ország kulturális helyzetét, Abban, hogy a titkosságot csak a törvényhatósági városokban en-egedik meg, •a falusi lakosság degradálását látja. Ezzel első- és másodosztályú polgárokat különböz­tetnek meg. A nők választójogát nem lehet figyelmen kívül hagyni. A törvényjavaslatot nem fogadja el. A szuronyos-erdőtől körülvett parla-ment nem alkalmas ennek a reformnak tárgyalására. Farkas Zoltán: Nincs itt egy szurony se! Jöjjön be -az ellenzék! Gieswein Sándor: A tegnapi méltóságos deklaráció annak a jelét látszik mutatni, hogy a béke helyreállhat. Határozati javas­latot ny-ujt he, amely szerint, mondja ki a -Ház, hogy a választójogi javaslat tárgyalá­sát felfüggeszti és az ellenzéki pártok bevo­násával pártközi konferenciát tart, amelyen ia választójogot közmegnyugvásra ugy intézi -el, hogy a javaslat már hu-svét után letár­gyalható legyen. (Személyes kérdésben.) Az elnök: Németh Károly személyes kér­idésben kórt szót. Németh Károly: Gieswein Sándor apo-sz­trofálásra magyarázza, hogy milyen állás­pontot foglalt el a -múltban a választójogot illetőleg. Blanár Béla: Kassa képviselője bírálta (ezután a választói törvényt, főleg a korha­tár szempontjából. A 30 éves korhatárt igaz­ságtalannak tartja. Az önálló iparos és ke­reskedő bizonyára van olyan meghízható, mint az érettségit tett polgár. A maga részé­ről az egyenlőség elvét szem előtt tartva, leg­helyesebbnek tartaná a huszonnégy éves kor­határ megállapítását. Egyébként, a választó­jogi javaslatot általánosságban elfogadja. Az elnök ezután öt percre felfüggeszti az ülést. (A diszidens.) Szünet után a -munkapártból kilépett Huszár Károly beszélt. Azért szólal fel, inert szükségesnek tartja, hogy ilyen fontos kérdésben az ellentétek nyílt szinen vitassa­nak mieg. Ebből a szempontból sajnálatosnak tartja, hogy az ellenzék nem vesz részt a vá­lasztójogi törvény tárgyalásán. Súlyos kifo­gásai vannak a iliarminoéves korhatár ellen, melyre sammif-éle szükség sincsen. Ez nem volna más, mint egy igazságtalan határozás. Szerinte leghelyesebb volna a korhatárt a huszonnegyedik életévben 'megállapítani. Enn-eik következményeitől nem keli félni. Mentől szük-öbb formában csináljuk meg a választójogot, annál hamarabb és annál ra­dikálisabb formában kell azt reformálni. Minthogy ez a választójogi javaslat az ő el­veinek nem felel meg, nem fogadja el a ja­vaslatot. Nagy csönd követte Huszár Károly fejte­getését^ amely után Magyar Károly beszólt. Attól fél, hogy az uj választójogi törvény alapján sok szociálist a jutna be a Házba és -nem biztos, hogy — legalább mai szerveze­tükben — hívek lennének a magyar nemzeti államesziméhez. Szerinte leghelyesebb volna a választójogot a magyarul irni-olvasni tu­dáshoz és a három élő gyermekihez köttessék. Március 14-én kezdődik a leszereies. (A monarchia és Oroszország köiesönös leszereléséről szóló jegyzéket most szövegezik. — Románia és Bulgária között is enyhült a helyzet. — A béke sáncai erősödnek.) (Saját tudósítónktól.) , A bécsi Zeit ma arról ad hirt, hogy a hadvezetőség hi­vatalosan azért nem publikálta eddig a leszerelést, mert meg kell, várnia, amig a kölcsönös jegyzéket Oroszország és a mo­narchia aláírja és nyilvánosságra hozza. Párisból jelentik, hogy a monarchia és Oroszország a leszerelés szövegét most szövegezi meg. Egy időben hozzák azt nyilvánosságra. Teljesen beavatott/ forrásból jelenti bécsi munkatársunk, hogy a hadügyminisz­térium március 14-re halasztotta a galíciai határon levő tartalékosok szabadságolá­sát. Március 14-én publikálják Oroszor­szág és a monarchia kölcsönös leszerelési tényét és a tartalékosokat ugyanekkor, te­hát azonnal elbocsátják. Londonból jelentik: A Reuter-ügynök­ség értesülése szerint a hatalmak eddig nem tettek formális közvetítő lépéseket a Balkán-államok fővárosaiban, de nem hi­vatalosan közölték a szövetségesekkel, hogy ezt megtenni szándékoznak. Hir sze­rint nem fogják a szövetségesektől meg­kérdezni a föltételeket, amelyekkel a köz­vetítést elfogadni hajlandók, hanem csak azt, vájjon ép ugy, , mint Törökország, hozzájárulnak-e a hatalmak közvetítésé­hez. A szövetségesek ez idő szerint eszme­cserét folytatnak arról, milyen választ ad­janak a hatalmak lépéseire, azért eddig a Balkán-államok részéről semmiféle in­formáció nem érkezett arról, hogy milyen magatartást fognak tanusitani. Az a né­zet, hogy a közvetitő-javaslatnak az elfo­gadása a szövetségesek részéről nehézsé­gekbe fog ütközni. Másrészt azonban re­mény van arra, hogy ezek a nehézségek nem lesznek legyőzhetetlenek. Balkáni kö­rök jelentik, hogy a hatalmak ugy tudják, hogy a szövetségesek magatartása válto­zatlan. A föltételek, amelyek mellett a közvetítést elfogadni lehetne, ismeretesek Európa előtt, mert hiszen a szövetségesek­nek már a békekonferencia előtt megfogal­mazott javaslataiban benfoglaltatnak. Ma hir érkezett arról is, hogy Bulgá­ria és Románia konfliktusa nem fenyeget semmi veszedelemmel, mert a béketörekvé­sék a legjobb utón haladnak és bizni lehet, hogy hamarosan és simán megegyeznek. A hatalmak követeinek a balkáni ál­lamok kormányainál tett közvetitő lépései­ről s a nemzetközi helyzet legújabb fejle­ményeiről a „Délmagyarország" bécsi tu­dósítójának a külügyminisztériumban ma a következőket mondták: — A nagyhatalmak képviselői tegnap bejelentették a balkáni államok kormányai­nál, hogy ma délelőtt formálisan megteszik a közvetítő lépéseket. A démars ma dél­előtt megtörtént. A balkáni államok egye­lőre még nem válaszoltak s a legközelebbi napokban fogják tudatni a nagykövetekkel a döntő választ. Belgrádból jelentik: A hatalmak dé­marsa tegnap megtörtént. A követek dél­után egyenként megjelentek Pasics mi­niszterelnöknél, közölték vele, hogy Tö­rökország békét kér és feltették a kérdést, hogy Szerbia hajlandó-e a hatalmak köz­vetitését elfogadni. Pasics azt felelte erre, hogy a szerb kormánynak, mielőtt a vá­laszt megadja, szövetségeseivel kell a dol­got megbeszélnie. Londonból jelentik: A Daily Telcgr. jelenti Belgrádból: Hire jár, hogy a béke föltételeit titokban már megállapították, de csak a béke megkötése után teszik köz­zé. Mahmud Sefket, a török nagyvezér a következőkép nyilatkozott a békekötés kérdéséről: — A béke aláirása nem áll közvetle­nül küszöbön, mint azt állítják. Drinápoly ról sem mondottunk le, amit szintén állít­gatnak. Annyi igaz, hogy a hatalmakkal való tárgyalások folyamatban vannak. Bulgáriával közvetlen tárgyalásokat nem folytatunk. Elfogadtuk a hatalmak közve­títését és értesítettük őket javaslatainkról. Kétségtelen, hogy a hatalmak fölkérték a szövetségeseket, közöljék föltételeiket. Be fogjuk várni a hatalmak döntését. Európa döntésének elfogadására Törökország nem kötelezte magát. A hatalmak nem interve­niálnak, csupán jó szolgálataikat kölcsön­zik a béke ügyének. A tárgyalások folya­mán bizonyára fölmerülő többé-kevésbé hamis híreket tanácsos lesz fentartássai fogadni. Törökország nem lesz hajlandó hadi kárpótlást fizetni. A bolgár kormány­nak a hadi kárpótlás szükségessége mel­lett kiadott expozéja, illetve az ott fölho­zott érvek inkább a mi álláspontunk igazát bizonyítják. A megszállott területekről Tö­rökországba kivándorló muzulmán lakos­ság nyomort és ínséget hoz magával és óriási teher lesz ránk. Ha a bolgárok azt állitják, hogy a háborúnak nálunk borzal­mas gazdasági következményeik vannak, ugy mi ezt nem kisebb joggal állithatjuk reánk nézve. Szófiából jön a hir, hogy az állandó hóviharok miatt a vasúti összeköttetések mindenfelé nagyon meg vannak zavarva s a hadsereg szállításait csak a legnagyobb nehézségekkel és igen tökéletlenül lehet tel­jesíteni. A táborban óriási a betegek szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom