Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-06 / 54. szám

1913. március 2. olyan — éppen nem tágas — szoba is, ahol hét-nyolc emibor dolgozik együtt. A főmér­nök jelentésében megemlíti még, hogy a má­sodik városháza fölépítését egy-két éven be­lül föltétlenül el kell rendelni, ne hagyja te­hát ezt az ügyet arra az időre, amig a 27 milliós kölcsönhöz hozzájuthat, mert addig nyolc-tíz év is eltelik. A főmérnök a legcél­szerűbbnek tartaná, ha az uj városháza a Püspök-téren épülne, egyébként valószínűleg háromemeletes lesz. Az uj kórház ügye anyagi tekintetekben most már biztos alapokon áll, csak a telek­kérdés megoldása van még hátra. Amint ez elintézést nyer, a tüzérkaszárnyával is rend­ben lesz a. váras. Ha a .kórház céljaira a vá­ros más részén megfelelő telket tudnak talál­ni, akkor a tüzérkaszárnya föíépitósén'ek sem lesz akadálya. Minthogy az uj kórház építé­séhez még ez év őszén hozzá kell kezdetni, befejezett dolog, hogy úgy az uj kórház, mint a tüzérkiaszá.rnya — ez a két rendkívül nagyjelentőségű középület hamarosalm tető alá kerül. Kissé bizonytalánabbnl állunk imár a vá­sárcsarnokkal, amelynek a hiányát a város közönsége régen érzi és a városházán is hosz­szu idő óta (foglalkoznak a vásárcsarnok fölé­pítésének kérdésével. Ez is azok között az ügyek között szerepel, amelyek .előkészítés alatt vannak s amelyek ,a 27 milliós kölcsön­re várnáik, hogy megvalósuljanak. Egy millió MÉG MINDIG FENYEGET A TOMEGSZTRÁJK­A „NÉPSZAVA" CSKKE. (Saját tudósítónktól.) A mai napon fö­lülkerekedett az a nézet, hogy a szociálde­mokrata párt megbízhatatlannak látja az el­lenzéki pártokat. Általán az ellenzék eljárá­sát olyannak ítélik, hogy az ellenzék teljesen elveszítette a csatát. A szocialisták ugy gon­dolták, hogy az ellenzék a parlamentben küzd, ők meg az utcán. S belátták, hogy ök egyedül maradtak a küzdelemben. E miatt az elkeseredés igen nagy. A szociáldemokra­ta párt egyedül akar harcolni. Az az állás­pontjuk, hogy ki kell várni azt a pillanatot, amig ellenfelük a leggyöngébb oldalról lesz megtámadható. A mostani pillanat kedvezőt­len. Még a fővárosban is vannak olyan mun­kás csoportok, amelyekről nem lehet nyu­godt lélekkel elmondani, hogy teljesen föl­készültek a harcra. Belgiumban is, ebben a kifejezetten ipari államban, ahol a viszonyok kedvezőbbek, a pártvezetőség hónapok óta már több esetben elhalasztotta a tervezett sztrájkot, csupán azért, hogy jobban fölké­szülhessen a döntő ütközetre. A Népszava ezzel fejezi be ma a cikkét: Dolgozzék mindenki teljes erővel a tö­megsztrájk további erősítésén. Minden pil­lanatban készen' kell állani az ütközetre, minden pillanatban abban a helyzetben kell lennünk, hogy az egész munkásság sa­rokba dobja a munkaszerszámait és meg­kezdhesse a tömegsztrájkot. Minéi későb­ben következik be a tömegsztrájk alkalma­zásának szükségessége, annál erősebbnek, annál ellenállhatatlanabbnak kell lennie. Teljesítse tehát mindenki a kötelességét, dolgozzék mindenki, hogy mozgalmunkkal á kéllö időben megadjuk a kegyelemdöfést annak a gyalázatos uralomnak, melynek legfőbb célja a népiogok letiprása! A tömegsztrájk tehát fenyegető készen­létben marad, a taktikai kérdést a párt ve­zetőkara dönti el, ő határozza meg a komoly lépés idejét. ­Az a fölhívás, amely a sztrájk esetére szól, a szocialistáknál már sok ezer példány­DÉLMAGYARORSZÁG ötszázezer koronába kerül egy modern, nagy­szabású vásárosaira ok fölépítése, csakhogy mostmég nincs rá födözete a városnak. Ké­szen vannak .a tervek, talán a telket is kije­lölték már. Nemrégen a vásárcsarnokát a Püspök-térre tervezték, de ezt el kellett ejte­ni, amikor a második városháza létesítése nyomult előtérbe. A legibafejezett'ébb a fogadalmi templom ügye. Készen vannak a tervek, a telek is megvan, az építőjét is kiszemelték Foerk Er­nő személyében, akiivel néhány bét előtt kö­tötte meg a város a szerződést. Most még a munka van hátra. Ez is megkezdődik való­színűen már a tavaszon ós annál is inkább, mert tudvalevő, hogy a közgyűlés a munka­nélküliség enyhítése céljából a középitkezé­seknek kora tavasszal való megkezdését kí­vánta. Ilyenformán ebben az évben a válságos viszonyok ellenére, mégis nagyobbszabásu középitkeziéseikre van kilátás. Három bizo­nyos: kórház, tiizérfeaszárnya, fogadalmi tem­plom. Egy év alatt pedig a városnak szép fej­lődését jelenti ez. Hát még a később évek pro­gramja! Gyönyörű perspektívát nyit meg a város kibontakozásában és ha elérkezik az az idő, hogy a sök szép tervből valóság lesz, akkor Szeged lesz az -a magyar vidéki város, amely egyszinten fog állani a nyngiateurópai kulturált, kiépült és mozgalmas életű góc­pontokkal. ban Iki volt nyomtatva és csuk arra vártak, hogy szétosszák. A fölhívás szószerinti szö­vege a következő: Elvtársak! Hagyjátok abba munkái­tokat! A képviselőházban ismét megkezdő­dött a rémuralom és a népjogok eme meg­gyalázása boszut kiváu. Hagyjátok ott mű­helyeiteket és jöjjetek a Rákóczi-utra, a honnan a parlament elé vonulunk. Miután közben a szociáldemokrata párt elhatározását megváltoztatta, ezt a fölhívást természetesen nem . használták föl. Viszont még fölhasználhatják, ezután, ki tudja, mi­kor? Talán rövidesen . . . NEM TÁGÍTANAK A SZOCIALISTÁK. A szociáldemokraták Conti-utcai köz­pontjában még egvre folynak a megbeszélé­sek, tanácskozások és — változatlanul foly­nak az előkészületek a tömegsztrájkra. A Dártvezetőség nevében Buchinger Manó párt­titkár ma a következőket mondta a Délma­gyarország munkatársának: — Nemcsak hogv tévedés, de egyenesen rosszakaratú koholmány néhány polgári új­ságnak az a hire, mintha a szociáldemok­rata nárt leszerelt volna. A párt lankadatla­nul folytatja a tömegsztrájkra való készü­lődést, csak én annak kitörését halasztotta el néhány nappal vagy talán csak néhány órá­val Ez az intézkedés pedig nem jelent egve­bet. cs'ak azt, hogv mi nem akkor csináljuk meg a tömegsztrájkot. amikor Lukács és Bo­da akarják s csendőrökkel, katonákkal rak­ják meg az utcákat, hanem megcsináljuk ak­kor. mikor annak megkezdésére az időt leg­alkalmasabbnak látjuk. A párt taktikája nem változott. Lankadatlanul küzdünk tovább is az általános, egvenlő és titkos válsztó.iogért, minden a rendelkezésünkre álló eszközzel, ha lehet, az ellenzékkel, ha muszáj, az ellenzék nélkül Haladunk tovább azon az utón, ame­lyen idáig jöttünk, nem tágítva egyetlen lé­pést sem. Ez minden-, amit mondhatok: küz­dünk tovább a nép jogokért amennyire lehet békés eszközökkel, de a harctól sem riadunk vissza. BEVONTÁK A KATONASÁGOT. A katonai csapatokat, mélyek tegnap reggel megszállották a főváros utcáit, este, nyomban a szociáldemokrata oárt kiáltvá­nyának megjelenése után, bevonták. Csak az utcakeresztezéseknél, a rendőrőrszemek meg­erősítésére kirendelt csendőrök maradtak künn egész éjszaka s maradnak künn mind­addig, amig a tömegsztrájk veszedelme nem 11 múlt el teljesen a főváros felől. A katonák be­vonultak a kaszárnyákba. A vidékről fölho­zott csapatok egyelőre fönn maradnak, mind­addig, amig a főváros megszállása szükség­telenné nem válik. Ott maradnak az összpon­tositott lovascsendőrök is, akikből őrjárato­kat szerveznek s a kültelkeken cirkáltatják őket. A rendőrség ma reggel már hat órakor munkában volt. A főkapitányságra és a ke­rületi kapitányságokra is, berendelték vala­mennyi tisztviselőt. A Zrinyi-utcai központ­ban megjelentek Krecsányi Kálmán és Mar­kovich Ince főkapitányhelyettesek, Schreiber Emil tanácsos, a közigazgatási osztály veze­tője, majd Fail-Griesler altábornagy, dan­dárparanosnok és értekezletet tartottak, a melynek eredményeképen detektiveket küld­tek ki a Váci-utra s a főváros többi részeibe, a gyáriak környékére, annak megállapításá­ra, hogy mindenütt rendben fo'lyik-e a mun­ka. A detektívek információja az volt, hogy a munkásság mindenütt rendesen munkába állott s zavaw incidens sehol sem történt. Erre a fegyveres készenléteket föloszlatták és a főkapitány jelentést tett a miniszter­elnöknek. KRECSÁNYI KÁLMÁN NYILATKOZATA. Krecsányi Kálmán főkapitányhelyettes a tegnapi eseményekről s az elmaradt tömeg­sztrájkról a következőket mondta: — Igazán szerencsés és okos elhatáro­zás volt a szociálista pártvezetőség részé­ről, hogy leszerelt. A jelenlegi viszonyok kö­zött ennél kitűnőbb határozatot nem is hoz­hatott. Nagyon okos volt ez az elhatározás azért, mert alig hiszem, hogy emberhalál nélkül végződött volna a tegnapi nap, ha a legkisebb összezörrenés vagy a legkisebb za­vargás támadt is volna. Én voltam kivezé­nyelve a parlament elé és mondhatom, lél­tem a rám háruló felelősségtől. Az volt a szigorú utasitás, hogv semmi áron se enged­jek csoportosulást. Egyben azt is közölhe­tem, hogy a főkapitány intenciója az volt, hogy lehetőleg vérengzés nélkül múljon el a dolog. IFJABB ERDÉLY SZEREPE. Köztudoimásü, hogy a politikai tö­megsztrájk megakadályozása körül legtöb­bet fáradozott ifjabb Erdély Sándor dr. or­szággyűlési képviselő, aki annak idején a választójogi törvényjavaslat miatt lépett kí a munkapártból. Most, hogy a tömegsztrájk veszedelme egyelőre megszűnt, kérdést in­téztünk ifjabb Erdély Sándorhoz a tömeg­sztrájk megakadályozása körüli szereplését illetőleg. Ifjabb Erdély Sándor kijelentette, hogy igenis érintkezésbe lépett a szociáldemokra­ta párttal, kizárólag oly célból, hogy a gaz­daságilag és politikailag katasztrofális jelen­tőségű tömegsztrájk megakadályozásának lehetőségeit, illetve ennek módozatait keres­se. Kijelentette azonban a leghatározottab­ban azt is, hogy az érintkezést nem a kor­mány megbízásából, vagy osak tudtával is k.reste, amit annyival kevésbé tehetett, mert hiszen politikai pártállásánál fogva teijesen távol áll ugy a kormánytól, -mint annak párt­jától. — Nagy örömmel vettem, — mondeíta még ifjabb Erdély, — a szociáldemokrata párt vezetőségének azt az elhatározását, a melynek folytán a törregsztrájk elmarad, mert a jelen viszonyok között félő volt, hogv az óriási vér- és pér.záldozatokkal j.'rő szt'ájk a kívánt politikai eredményt úgysem érte vr/na el. Ezzel a ténnyel a magyar szo­ciáldemokrata párt tanúságot tett mély po­litikai be'átásáról és arról is, hogy politikai akciójánál a polgárság érdekeit sem téveszti szem elől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom