Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-05 / 53. szám

8 _ DÉLMAGYARORSZAG 1913. március 1. liai államadósságot átvegye, ellenben hajlandó a porta a balkáni államoknak az eddigieknél kedvezőbb kereskedelmi tarifákat adni és magát a határmegállapitás kérdésében a hatalmak, esetleg egy nemzetközi konferencia határozatának alávetni. Autentikus forrásból megerősítik, hogy a török nagyvezér Giers orosz nagykövet közvetítésével Bulgáriának uj békeajánlatokat tett. Ezek szerint az uj határ a st. stefanoi öbölnél, Inlada foktól tizenegy kilométernyire északra kezdődne és onnan a Resnaja és a Marica mentén haladna végig az Aegei-tengerig. Drinápoly pedig bizonyos garanciák ellenében Bulgáriának jutna. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: SZERDA: Bennt az erdőn, szinmii. (Bemutató.) CSÜTÖRTÖK: Bennt az erdőn, szinmü. PÉNTEK: Cigányprímás, operett. (Bemutató). SZOMBAT: Cigányprímás, operett. VASÁRNAP este: Cigányprímás, operett. Erővel bonyodalmak a szinügyi-bizottsóg körül. — Két ujabb lemondás. — (Saját tudósítónktól.) Ugy látszik, hogy a sziniigyi botrányok lecsillapodása után már .nem a publikum, hanem a tanács kerül folytonos összeütközésbe a szinügyi bizottság tagjaival. A közönség azon az emlékezetes közgyűlésen elintézte a magáét a szinügyi bizottsággal is, meg a tanácscsal is. A színügyi bizottság tagjai lemondottak megbízásukról, inert azt látták, hogy a közönség nem a legnagyobb rokonszenvvel nézi a szinügyi bizottság működését, amely többnyire zárt ajtók mögött tartott ülésekben merült ki. Hogy miért kerül most a tanács folytonos összeütközésbe a szinügyi bizottság tagjaival? Hát kérem, ma, annak ellenére, hogy a tanács újból megtisztelte bizalmával a szinügyi bizottság tagjait: kettő közülök ismét benyújtotta lemondását. Joggal kérdezheti mindenki, mit akar hát még mindig a tanács, mire való az erőszakosság, mire való a ragaszkodás — vagy talán Oktalan csökönyösség? — azokhoz, akik jóformán örülnek már azon, hogy végre-valahára kint vannak a tanács bizalmából. Mert átlátták, hogy a közgyűlés bizalma az első, a legislegelső, ellenben a tanács nem látta át, sőt a látszat az, hogy szembehelyezekedik a közhangulattal, amelyből a legpregnánsabban tűnt ki, hogy a szinügyi hizottság tagjait a közgyűlés választhassa és senki más! Véghetetlenül el kell ítélni tehát a tanács eljárását, amikor a szinügyi bizottság tagjait újból megválasztotta. Mintha a színházi ügyek referense nem volna tisztában a saját resszortjáva'l és még mindig nem tudna megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ő csak szerény eszköze azoknak a kívánságoknak, a melyeket a közönség a saját. színházában és a saját színháza körül diktál. Aztán meg ott van az a szürkeség, az a művészieket tagadó bürokratizmus, az a lomposság és egykedvűség, titokzatosság és lakat, ahogyan a színház ügyeit intézték. Művészeti ügyeit. Mert erről van. szó. Egy modern, nagy arányokban fejlődő város kultúrpolitikájáról, a melynek igen lényeges tényezője kell, hogy legyen: a színház. De abban, amit színházi szakreferensünk najvul és görcsösen a szinház körül kifejtett, nem volt köszönet. A kö- i zönség részéről legalább nem, alászolgáját ' mondott az egész szinügyi bizottságnak, mire jött a tanács és ismert bölcseségével — ujhöl megválasztotta a 'lemondott bizottsági tagokat, csak azért is. Mert az az indok, hogy nem maradhatunk szinügyi bizottság nélkül, legalább is olyan erőszakos, mint a mennyire najv. Hiszen nem kell egyebet szóvá tennünk, csak fölhívni a tanácsot, kérdezze meg Almássy Endrét, érezte-e vájjon i a szinügyi bizottság hiányát, vagy a t. bérlőket, sürgették-e, hogy válasszák meg újból a szinügyi bizottságot, vagy az egész publikumot, kivánta-e, hogy a tanács jobban siessen ezzel a választással, mint a vízhiány okainak megszüntetésével? Világos, hogy a tanács isimét a közönség akarata ellen cselekedett. Mert a közgyűlés, amely az egész város közönségét képviseli, határozottan szimpátiával fogadta Wimmer Fülöpnek azt az indítványát, amely a szinügyi bizottsági tagok választásának jogát ia törvényhatósági bizottságra kívánta ruházni. Maga a tanács is olyan javaslattal terjesztette be az indítványt, hogy véleményezés végett kiadja a szervezési bizottságnak és a közgyűlés a tanácsi javaslatot el is fogadta. A szervezési bizottság természetesen alkalmazkodni fog a közhangulathoz és a szervezési szabályrendelet paragrafusainak megfelelő módosításával olyan javaslattal viszi az indítványt a közgyűlés elé, amély ennek helyeslésével fog találkozni. Addig pedig ujabb botrányok vannak készülőben a szinügyi bizoLíság körül — a tanács jóvoltából. Mert azzal, hogy újból megválasztotta a szinügyi bizottságot, módot adott Back Bernátnak arra, hogy — amint előre bejelentette — három szinügyi bizottsági tag ellen összeférhetetlenségi eseteiket tegyen szóvá. Mondanunk sem kell, hogy a bizottságnak ez az ülése ujabb izgalmak szülője lesz, mert a tisztázásnak a nyilvánosság előtt kell megtörténnie. Csak az a csodálatos, hogy a tanács szinte kéjeleg azoknak az ódiumoknak a viselésében, amelyek az ilyen magateremtette botrányokból jórészben ráháramlanak. A imai napig két újonnan megválasztott szinügyi bizottsági tag jelentette be a lemondását: Balassa Ármin dr. és Ujj József dr. A többi bizottsági tag, ugy látszik, megtartja mandátumát. Ami talán helyes is. Az eseményeket ugy lehet csak jó medrükbe terelni, ha már a máreiuisi közgyűlés elé terjesztik a szervezeti szabályrendelet módosítását a szinügyi bizottság tagjainak megválasztásáról. Ennek elfogadásával megszűnik minden tag mandátuma és nyomban utána meg kell ejtenie a közgyűlésnek a választást. * A cigányprímás. Kálmán Imre uj operettje, A cigányprímás, amely diadallal •vonult ibe a művelt ny.ugat minden színpadára, gondos előadásiban kerül Szegeden is bemutatóra. A címszerepet Heltai Jenő játsza. Egy öregedő muzsikust mutat be, aki lemond a szerelméről a fia boldogságáért. Nagy, színes skálájú szerep ez, kétségkívül meghozza a várt sikert. A darab együk női főszerepét, Sári cLgány.leányt Déry Rótzsi játsza. A második női szíerep — Juliska — Antal Erzsi kezében van, aki szintén olyan alakítást produkálhat, amely megfelel az egyéniségének. Déry partnere — Gaston gróf — Solymossy lesz. Miklóssy Margit az anyagrófnő szerepében lép föl. A cimszierepbeii prímás fia Oláh Gyula, egy vén cigány Laidoszilay. Kívülük Kállay Margit, Szatibmáry és Millió vesznek még jelentősiebib részt az előadásban. Az elragadó szép zene, amely a fiatal magyar szerző értékes talentumát dicséri, előreláthatólag hamar népszerű lesz Szegedien is. Az operettben két olyan szám is van, amit Kálmán Imre a magyar előadásokra komponált. Az egyilk Miklóssy Margit és Heltai, a másik Déry és Soly.mossy duettje. Ez a két szám a partitura legnépszerűbb számainak ígérkezik. Legjobb színházi cukorkák Linder.feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. „Jelesebb Magyar Festőművészek Kiállítása." (Saját tudósítónktól.) A tegnapi napon a következő meghívót kaptuk: MEGHÍVÓ. Jelesebb Magyar Festőművészek müveiből KIÁLLÍTÁST rendez Budapestről Vaslagh Gyula, melyre címedet tisztelettel meghívja. Megnyílik Szegedien az Otthon dísztermében március hó 4-én reggel, bezárul március hó 10-én este. A 8. nápra érvényes belépő-jegy ára '60 fillér. Megtekinthető .délelőtt 9—lóg, délután 2—7 óráig. A k'iállitott műtárgyak részletfizetésre is megvásárolhatók. Kiállító művészek: B'acílimaun, Badiitz, Benczúr, Dittridli, Éder, Edvi—Illés, Erdőssy, Háry, Heller, I miocént, Juszkó, iKézdi—.Kovács, Károlyi Lajos, Kcszlkol, Komáromi, Lotz, Margitfay, M>endlik, Németh,, Neogrády, Nyilassy, Olgyay, Papp Gábor, Peake, Spányi, Stein, Tolnay, Vastagh Géza, Ifjú ós ild. Va.sta.gh Gylörgy, Wolf. Ezt a meghívót tegnap kaptuk. Ugyancsak ekkor egy vidéki 'kis lap kritikáját is eljuttatták hozzánk, amelyben agyon volta'k dicsérve egyes, piktorok. Érdekes. Ma megnéztük tehát ia „Jelesebb Festőművészek Kiállítását". Maga a 'kiállítás nem is olyan érdekes. Inkább unikum. Mert ilyen gyönge, Ilyen kezdetleges mázolmányckat összehordani tényleg eredeti gondolat. Most láttuk meg teljesen, hogyan nem szabad festeni. Közéi százhatvan képet hordtak össze. A müvek olyan gyöngék, hogy kár rájuk minden sort és minden percet vesztegetni Igazán nem értjük, hogy lehet ugy lenézni a magyar közönséget, hogy ilyen, tárI latot adjanak eléje. A névsorban kiemdke| dik a Benczúr Gyula neve, kitől egy munkát 1 se tudtunk fölfedezni És Lotz Károly neve, • akinek csupán ©gy értéktelen (ára 30 korona) j ceruzarajzát élveztük, dehát igy már odaI lehetett bigygyeszteni: „Kiállító művész: Lotz". Aztán ilyen neveket találtunk: Wolf. Németh. Dittrich. Stein. Kik ezek a jámbor zsenik? Valószínű, hogy az a Németh az egy magyar, mert egy nagyítóval is nehezen fölfedezhető ici-pici képe alatt ott .ékeskedik: Abrakolás. Micsoda magyar motívum . . . Aztán az a Stein is nagyon szorgalmas piktor, .még „Ámor nyilát" is lepingálta. De a többi is: Éder Gyula, gyönyörű szürke lovon adja Rákóczi Ferencet, iszonyú, milyen tehetségtelen. Aztán Bachmann, Vitéz Háry, Koszkol, — vájjon ki ismeri őket? Szegedi művészek nevét is fölvették a kiállító művészek nélvsorába. Igy Károlyit, Nyilassyt, Hellert és Papp Gábort. Ellenben se ezektől a festőktől, se a 'többi szegeditől egyetlen egy munkát se állítottak ki! Nyilvánvalóan és fölháborítóan, visszaéltek a szegedi művészek nevével! A célt megértjük: igy könnyebben operálhatnak, így bedűlnek a lelkes szegediek, igy biztosítva van az erkölcsi és másféle támogatás. Van még egy kulisszatitka ennek a „Jelesebb Magyar Festőművészek" tárlatának. Ugyanis a mu.lt hetekben publikálták, hogy egy hónapon belül megnyílik a tavaszi képkiállítás a kultúrpalotában. A szegedi festők ettől várnak mindent: egy egész évi gyümölcsét szinte óriási küzdelmeiknek. És akkor jön egy ilyen „képkiállítás" és le akarja fölözni a tejfölt, elakarja ütni a szegedi művészeket a kis bevételtől, nevetséges árakon kontár munkáknak is gyönge dolgokat akarnak beadni. Ez egyszerűen veszedelmes, egyszerűen merénylet. S a „kiállítás" rendezője