Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-05 / 53. szám

Í913. március 5. A városban éjjel-nappal rendőrőrjára­tok cirkáltak, az őrszobákban biztosok és ka­pitányok vezetésével fölkésziilten várja az utasítást a rendőrlegénység. A főkapitány kijelentette a pártvezető­DÉLMAGYARORSZÁG f stégnek, hogy ha nem rendeznek a munkások | meg nem engedett tüntetéseket és nem akar- ­ják terrorizálni ia dolgozó munkásokat, ak­kor a rendőrségnek hüvelyében marad a kardja. ELMARADT AZ ÁLTALÁNOS SZTRÁJK! (A szociáldemokrata-párt kiáltványa. — Bizonytalan időre halasztották el a a tőmeysztrájkot. — Lukács László miniszterelnök nyilatkozata.) (Saját tudósítónktól.) Az általános sztrájk elmaradt, legalább ezekben a he­tekben nem tartják meg, amihez hozzájá­rult az ellenzék parlamenti, komoly maga­tartása, valamint az, hogy a szociálde­mokrata párt ezekben a napokban nem tartja lehetőnek, hogy a tömegsztrájk va­lami eredménnyel végződne. A képviselőház folyosóján tizenkét óra után elterjedt az a hir, hogy a sztrájk kezdetét vette. Ezzel szemben ifjabb Er­dély Sándor képviselő, aki még az éjjel tárgyalt a szociálisták vezetőivel, azt mon­dotta, hogy ő nem hiszi, hogy a sztrájkot megkezdték volna. Erdély Sándor a New­York-kávéházban tárgyalt tegnap éjjel a szociálisták vezetőivel, akik azonban leg­utoljára előterjesztett propozicióit nem fo­gadták el. A tárgyalások azonban közte és a szociálisták vezetője közt nem szakadtak meg. Erdély Sándor tárgyalásai arra vo­natkoztak, hogy minő módon volna elke­rülhető az általános sztrájk. A tárgyalás részleteiről Erdély Sándor nem nyilatko­zott ma. A szociáldemokrata párt Conti-utcai házában, ahol a párttitkárság s a szak­szervezeti tanács helyiségei vannak, élénk és lázas volt az élet. Már korán reggel megkezdték a munkát Buchinger Manó és Farkas István, a párttitkárok s szüntelenül folytak a tanácskozások. Közben szinte szakadatlanul csöngtek az érdekes kis pa­lota telefonjai és érkezett a rengeteg ér­deklődés, tudakozódás gyárakból, szerve­zetekből. A válasz, melyet a párttitkárság adott mindig ugyanez volt;: — Még nem tudunk semmit! A termekben, a szobákban mindenfe­lé nyomtatványok, proklamációk, röpira­tok, osztócédulák milliószámra. Legfelül egy vérvörös cédula ezzel a fölirással: Polgárok! Polgárasszonyok! A sztrájk kitörése napján lobogózzátok, díszítsétek föl ablakaitokat, zárjátok bc üzleteiteket. A munkásság nem ellenetek, hanem érte­tek küzd! Mellettük egy másik cédula hirdeti: Munkások! Elvtársak! Készüljetek minden eshetőségre álljatok készen a tö­megsztrájkra! Azután ugyanezek németül, tótul, oláhul, szerbül az ország népének minden nyelvén, várnak arra, hogy szétosztásra kerülhessenek. De erre nem került a sor. E helyett a szociáldemokrata párt uj cédu­lát, röpiratot nyomatott és bocsátott szer­te egész Budapesten. A párt a délutáni, Öt órai értekezlet után ugyanis elhatározta, hogy nem tartja meg a tömegsztrájkot. A röpirat a következőket mondja: A szociáldemokrata párt bebizonyította, hogy az elvtársak készen állanak életüket és szabadságukat föláldozni, hogy a Ti­sza-féle javaslatot megbuktassák. Mivel azonban az ellenzék ma megjelent a par­lamentben és tiltakozott a kormány sértő javaslata ellen, — az ellenzéki föllépéssel a parlamenti harc be is fejeződött és igy el kellett állani a szociáldemokrata párt vezetőségének attól, hogy a kormány ha­lomra lövöldöztesse a párt tagjait, a mun­kásságot. A szociáldemokrata párt bebi­zonyította, hogy milyen egységesen kész fölvenni a küzdelmet s az általános sztrájk­ra való előkészületet továbbra is föntartja. A pártvezetőség határozata, mely szerint a tömegsztrájk bizonytalan időre elmaradt, nagy örömet keltett még a párt tagjai között is. Lukács László miniszterelnök érde­kesen nyilatkozott ma este, -a nemzeti mun­kapárt értekezletén. A miniszterelnök ki­jelentette, hogy az általános sztrájk réme bizonytalan időre elvonult a magyar tár­sadalom egéről s most az a fő, hogy ne rövid időre, hanem végleg szűnjenek meg a nyugtalanságok és a tömegsztrájk álta­lános veszedelme. Csak örülni kell annak, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége belátta, hogy semmiféle jogosultsággal nem bir ma a tömegsztrájk. Ha az uj választó­jogi reform a kormány és többség inten­ciói szerint, az egész ország érdekében megvalósul, a szociálista vezetők bekerül­nek ta parlamentbe és onnan egész más szemmel nézik a dolgokat, mint eddig: kí­vülről. A szociálisták tulajdonképen az el­lenzék áldozatai lettek volna, azé az ellen­zéké, amely gyönge és igy nem vehetett föl erős harcot, tehát az ő céljai érdeké­ben előre tolta a szociálistákait. Az ellen­zékiek saját gyöngéségük miatt másokkal akarták a gesztenyét a parázsból kikapar­ni, — mondotta a miniszterelnök. HiiimHiHiHuiiuiiimiiiiiiuuiiniiiiuirt A munkapárt értekezlete. Budapestről jelentik, hogy a nemzeti munkapárt ma este hót órától kezdve igen népes értekezletet tar­t tott. Khuen elnökölt és a választójogi reform­, ról tárgyaltak. Különösen a korhatárról volt szó. Tölblhen fölszólaltak, igy Nagy Ferenc is, ki hivatkozott arra, hogy a kormány sok módosítást ejtett a jarvaslaton,, komolyan mérlegelt minden momentumot és csak azok után határozta el a végleges pontokat. Antal Géza a titkos szavazás kiterjesztéséről be­szélt. Lukács miniszterelnök fölszólalt és hangsúlyozta, hogy a titkosság kiterjeszté­siére kevés a remény, mert arra sincs remény, hogy az hasznosabb volna a kiterjesztett for­máiban. Meggyőződ betett a konferencia, — ugylmond — hogy attól, amiben hosszas vita 'és alapos argumentumok után megállapod­tunk, a legjobb akarat mellett se térhetünk ed. Nem kívántunk elzárkózni a modern álla­mok berendezési példáitól, másrészt a mun­kásosztályra is kellő tekintettel leszünk, — mondotta Lukács László, Az értekezlet féltíz óráig tartott. A képviselőház ülése. — Apponyi beszélt a parlamentben. — (Saját tudósítónktól.) A mai napra várt izgalmakból annyi vált valóra, hogy az el­lenzék teljes számban megjelent a képviselő­házban, hol Apponyi Albert nyilatkozatot tett, melyben a választójogi javaslat tár­gyalása ellen tiltakozik, de egyúttal annak részletes kritikájába is bocsátkozott. Főkép­pen a harmincéves korhatár ellen argumen­tálván. Az ellenzék ityentképen letért azon ál­láspontjáról, hogy a parlament tárgyalásai­tól teljesen távol marad, mert a mai nap em­lékezetes eseménye, hogy Apponyi szabály­szerűen szólásra föliratkozott és részt vett a választójogi vitában, még pedig a legkor­rektebb parlamenti formák betartásával. Az ellenzék pedig az esemény jelentőségét ko­moly, méltóságteljes magatartással növelte. Bebizonyult, hogy a parlamenti ellenzék ut­jai mától fogva elváltak a féktelen szociá­lista vezérek útjaitól és a két tényező szövet­ségéről immár beszélni nem lehet, — de be­bizonyult az is, hogy semmiféle ellenparlá­ment nem bir azzal a súllyal, melyet politikai nyilatkozatoknak a parlament termében való elmondásuk kölcsönöz. A kormánynak ma igen szerencsés nap­ja volt, mert Apponyi kritikája azt bizonyítja, hogy évek során a munkapárt bízvást föl­veheti a 'harcot ellenfeleivel. Külön nagy si­kere volt a miniszterelnöknek, aki az ellen­zék mai szereplésének jelentőségét frappáns miódpn megvilágitotta. Nincsen kizárva, hogy a mai nap, mely vérontással fenyegetett, ren­dezett parlamenti és közviszonyok felé az el­ső lépést jelenti. Az ülésről ez a tudósítás szól: (Gyülekeznek . . . .) Tisza István gróf tíz óra előtt érkezett a Házba; átvette Pavlik rendíőrfőfeliigyelő szóbeli jelentését ós azután visszavonult az elnöki hivatal helyiségeibe. Itt a titkárnak csak ennyit mond: — Egyelőre senkit sem fogadok! Kilenc óra után a detektiviek elfoglalják 'kijelölt helyüket a karzatokon. Lenn a képviselők folyosóján nagy de­riültségtgel fogadták azt a íhirt, hogy az ellen­zék csak félegykor vonni he a Háziba. — A végszóra alkarnak érkezni, kiáltják. iSzinpadá hatás! Mindig komédiások! Féltízkor a Házban van már Lukács László miniszterelnök is. Egyenesen a mun­kapárti képviselők közé megy. Ezek közlik vele, hogy az ellenzék csak félegyikor vonul he, majd azt a „legújabb" értestülést is elő­adják, hogy az ellenzék már tizenegy után megjön, de a folyosón marad és csak a vá­lasztójogi vita megkezdésének pillanatában nyomul be a terembe. A miniszterelnök .minderre csak .moso­lyog, die nem tesz megjegyzést .se az ellen­zékre, se a birakr.e. Tíz órakor a munkapárti képviselők be­vonulnak az ülésterembe. Vannak vagy száz­ötvenen. (Kezdődik az ülés.) Tisza István gróf elnök tiz óra öt perc­kor már megnyitja az ülóst> Egy perc alatt végez az elnöki előterjesztésekkel s azutáu áttér a Ház a tanítói javaslatok tárgyalásá­ra. Az áltaLános vitát tegnap berekesztették és igy ima már az előadó záróbeszédére ke­rült a sor. Siegescu József előadó nagy elismerés­sel szól a tegnaipi vita szónokairól, akik úgy­mond, igen értékes és megfontolásra méltó .eszméket adtak elő. Egyenkint reflektált az­után a tegnapi beszédekre. Balogh Jenő igazságügyminiszter is fö! szólal; rövid beszédében a tegnapi viita folya­mán beadott határozati javaslatok elutasitá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom