Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-01 / 50. szám

4 1 '. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 1. is eltelt s nékem a magam s a családom érdekében mennem kell. Az uj miniszterre még nem beszéltem s az ő terveit nem ismerem. Mindenesetre illendőnek fogom tartani, hogy helyemet mindaddig el ne hagyjam, amig itt a hirtelen változás miatt reám szükség lesz. A hivatalos lap mai száma két királyi kéziratot közöl. Az egyik a Zichy gróf fölmentéséről szóló kézirat igy hangzik: Kedves gróf Zichy! Magyar mi niszterelnököm előterjesztésére Önt saját kérelmére, vallás- és közoktatásügyi magyar miniszteri állásától, szolgálatai elismerése mellett, kegyelemben fölmentem. A másik legfelső kézirat Jankovich Bélának közoktatásügyi miniszterré történt kinevezését tartalmazza. A Budapesti Tudósító jelenti: A választójogról szóló javaslat nem kerül hét főn a Ház elé, csak kedden, esetleg szerdán tárgyalják, mert a tanítók fizetésrendezéséről szóló javaslattal hétfőre nem végezhet a Ház. Budapestről jelentik: Ma délután félöt órakor minisztertanács kezdődött, amelyen Lukács László miniszterelnök elnökölt. Serényi, Jankovich és Hazai minisz terek hiányoztak a tanácskozásról s helyettük államtitkárjaik jelentek meg. Este hét óráig tárgyaltak, folyó politikai ügyeket, köztük a választójogi reform kérdését. SZÍNHÁZ, művészet Színházi mDsor: SZOMBAT: Barlanglakók, életkép. Pajkos diákok, operett. VASÁRNAP este: Barlanglakók. — Pajkos diákok. Barlanglakók. — Bemutató előadás. — A közönség páratlan érdeklődésié mellett mutatta be a szegedi színház pénteken Tömörkény István pomlpás kis drámai képét, a Barlanglakokat. A kiváló iró, aki férfikora zenitjón jutott el az első drámai kísérletihez, olyan forró ünneplés és taps részese volt a bemutatón, amilyen Szegeden a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Tömörkény István szivvel-Lélekkel költő, apró novellái, tárcái valóságos költemények prózában, derűs, hasonlíthatatlan elégiák, telve el békélt, aranyszínű humorral, naiv, emelkedett életbölcsességgel, sok-sok tiszta élet igazsággal. (Fa jának szeretette hat almlas felekezeti bittó erősül a lelkében és megélesíti látását a környezetével, az emberekkel szemben, akiket leir és elmagyaráz, — észrevétlen lírával elénekel. Innen az objektivitás látszata, amely maga a valóságé. Ez a csöndes lira először vet lobot a Barlanglakókban. A lélek ritm/usa egyre erősbWklik, hullámokat újráz, ivekbe lendül ós örök törvényszerűséggel, hittel és szükségszerűen megszületik a dráma, amelyet már nem a hárfán mond el a költő, hanem zenekarra irja. Tömörkény István nem a színpadról jutott el a drámához, hanem a lelkében megérett dráma vitte — akarata ellenére is — a színpadig, öröm .és dicsőség, hogy java férfikorában! A Barlanglakók tüneményes sikere nem színpadi siker anóg. Tömörkény, uz uj drámaíró ma még nem különböztethető el Tömörkénytől, a novellistától. De a nézőtér érzi, hogy ennek a differenciálódásnak az ideje is közel van. A szinpadon élő emberei emberek, szavai az élet szavai, érzelmei és érzelmessógei a való élet ható erői, de a drámai konstrukciója, összefoglaló ereje, sűrítő látása még a színpad teknikai tanításaira várnak. A Barlanglakók maga is egy nagy, szomorú édes ©lógia — drámai csattanóval és lírikus refrénnel. Ám .ez az elégia nem vész el a színpadon, nem tompul meg és minden sorából kiérzik a láz, amelyből a nagy és nyughatatlan lélekfelvétel pompás üvegformáit fogja elődomboritani. A színház készülten és illúziókkal vitte a meginditóa.11 szép egyfelvonásost bemutatás elé. A színészek megértették és megcsinálták a szerepeiket, ha nem is tudtak egyszerre összeforrni a Tömörkény egyszerű, de tömör ós finom alakjaival. Hiányzott az izes, helyes, szeged vidéki, immár irodalmi tájszólás is. Ezt minden szegedi színésznek meg 'kell tanulnia. De egészben véve értékeset produkáltak. Különösen Mihó László Gergője volt kitűnő, élettel teljes, igazán humoros, karakteres alakítás. Nagyon kedves, finom és egyszerűséget sugárzó volt a Gyöngyössy Teri parasztlánya is. Csiki László és Virányi Sándor nemes, férfias erővel ós lendülettel játszottak, ők voltak a dráma szószólói az elégiában, Csáder Irén igen szépen, helyesen beszélt és játszott. Heltai erdőmestere zamatos, konzekvens kabinetfigura. A bemutató után Suppé egyfelvonásos operettját, a Pajkos diákokat játszották elfogadható együttesben. Sohymossy Sándor, Heltai Jenő invenciózusak, vidámak, jellegzetesek voltak, nagyon kedves és páratlanul hu• XCoar^ó moii, n Igazgató: Vas Sándor. S Telefon 11-85. Telefon 11-85. Szombat, és vasárnap A Nordisk filmgyár legújabb szenzációja. parancsnok leánya j Társadalmi dráma 3 felvonásban. A főszerepet Clára Wicth játsza. A fehér asszonyi j m Amerikai dráma 2 felvonásban. A vigéci Vígjáték. Valamint a két órás uj műsor. ü Előadások hétköznapokon 5., 7 és 9 órakor, ü Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 órá g. H m Helyárak: 1 K, 80, 60 és 30 fill. gj Katona-, deák- és gyermekjegyek csak ^ az 5 és 7 órai előadásra adatnak ki. §|J jói iHHUHPUnaw moros volt Déry Rózsi az angol mülbarát kacagtató hurleszkjében. Körmendi Hona ügyes, készült, hangulatos diákja szintén elismerést érdemel. Nagy Aranka jól énekelt, Torma és Pogány játszottak meg kisebb szerepeket. * A meleglevegőjü színházi est után, a melynek során Tömörkénynek mintegy húszszor kellett megjelennie a közönség előtt babér .és virágendő közepette, impozáns ünneplő vacsora volt a Kass-vigadó Lloyd-terruében, amelyen mintegy száz ember vett részt. A társadalom szine-java, a szegedi iró és ujságiróvilág teljes számban, sok színésznő és színész és igen sok előkelő, uri hölgy volt jelen. Szellemes és komoly felköszöiiitőfcet mondottak Gaál Endre idr., Kovács János, Almássy Endre, Pillich Gyula, Újlaki Antal, Fehér Árpád ós végezetül Tömörkény István, akinek ragyogó és közvetlen humora csakúgy elragadó volt, mint Móra Ferenc felköszöntője, amelynek .nívója a fehér asztal fölé emelkedett. * Tavaszí ünnep. {Bemutató a Magyar Színházban.) Bíró Lajos Írásaiban nem utánozza az életet, lia.nem diktálja. A különbség az ő .egyéni művészete s egy más irói előadás között ott van, liogy mig ez a fölfogás az élet bii vagy távlatos tükröztetósét tekinti az irás feladatának, az .életet tehát utánozza, addig ő előírja az életnek, hogy mit utánozzon. A Tavaszi ünnepnek mindössze mégy szereplője van (leszámítva kis jelentéktelen szerepet) s ezen az egyszerűsített formai megoldáson keresztül frappánsabban jelentkeznek az iró szándékai. Miről van szó! Két férfi küzd egy leányért, két erős férfi, két, férfias tipus. Az egyiket még nem ismerte föl a színpadi irodalom, ilyen határozottan Bírónál láttuk először jelentkezni. A ma, a közel jövő férfi típusa ez. A befelé élő ember, a kultúrember, akinek biztossága nem a fizikai erejében, vagy más fizikai jóban, hanem a világszemléletében, a világról való egységes fölfogásban van. A másik férfi az átlag nő által elképzelt isteni típus. Férfi, mert vállas, megtermett, snájdig, száján a becsület, száján a könnyű szó, szóval férfi, férfi. S mégis, annak ellenére, hogy a lány alig különb, mint az átlag, az első férfié a győzelem. Igaz, hogy segélyére van az, hogy a lánynak ő az első szerelme, csak őt szerette igazán, mélyen s a második csak akkor kezdett Ihozzáférkőzni, mikor ez a finom idegit ember magyarázható okkal, de magyarázat nélkül otthagyta, A két férfi közt való küzdelem már a második felvoíiás elején eldől, de innen kezdve uj tartalmat és lendületet kap a darab. Aki erősébbnek mutatkozott, még nem tekintheti befejezettnek a harcot, nem láthatja zaratalannak a jövőt, mert a másik, az utolsó pillanatban olyat cselekszik, amivel örökre beleszólhat életükbe. A közelükben szivén lövi magát. Ami ezután következik, emelkedett, filozófiai bizonyítása annak, hogy a szerelem erősébb, mint a halál s még élesebb megjelenítése annak, liogy ami halott, az nincs, nem létezik, nem árthat, •egyetlen egy van: a diadalmas .élet. Mindez, a legsokfélébb .eszközön keresztül nyilvánul meg. Az egészet átmelegíti az iró szive, meleg lírája s bár a figurák karakterisztikusan egyéniek, egyben olyanok, amelyeken keresztül megszólalhat minden sajátos Birómelódia. Szeretete az életnek, az erőnek, hite a jónak, a becsületnek, a családiasságnak, az igaznak, legszebben gondolt okossága az életnek. S ezek a motívumok ugy gondolkoznak, ugy kapcsolódnak egymásba, 'hogy azokból nem következhetik más, csak éppen az olyan kegyetlen kényszerűséggel, mintahogy a darabban következik. Ez a Biró Lajos művészete. Az előadás nagyon jó, hűen igyekszik viszszaadni a darab folyton emelkedő izgalmát s azt a mély, szavak mögött rejlő megindultságot, mely végig kiséri a darabot. Gomba-