Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-28 / 72. szám

1913. március 2. délmaqyarorszáq 3 Összeférhetetlenség. Végre megtudtam, hogy Baek Bernát ur milyen okoknál fogva tart engem a szinügyi bizottsági tagsággal összeférhetetlennek. Még pedig 1. mert a januári közgyűlésen történtek folytán, a szinügyi bizottságot ezentúl a közgyűlés által kívánom megvál'asztatni, 2. mivel — szó szerint idézek — „hónapokon át éreztette az igazgatóval, hogy bizonyos szerepkör betöltése az egyéni ízlésének nem megfelelő és teljes befolyását mint szinügyi bizottsági tag fölhasználta arra, iiogy ez irányban változást erőszakoljon ki". lia Baek ur csak ezen akad fenn, — és kétségtelen, hogy még ezen erőltetett módon sem tudott más kifogásolni valót fölfedezni — akkor igazán a „predesztinált" szinügyi bizottsági tag vagyok én, mert ad 1. már tegnap a közgyűlésen, — még mielőtt Baek ur beadványát ismertem, •— oly indokoltan és igaz meggyőződéssel nyilatkoztam az iránt, hogy mennyire megtisztelésnek tartom én a tanácsnak egy ily megbízását, hogy Baek urnák illető indítványomba erőszakosan belemagyarázott „bizalmatlansága" már eleve halomra dőlt és ő nyugodtan a tanácsra hízhatja azt, hogy eljárásomban bizalmatlanságot lát-e. „Súlyosabb" a másik eset, mert az — kicifrázva és nagyobbítva ugyan — de lényegében igaz. Csakhogy itt ugy áll az eset, hogy az egész bizottság az igazgatóval együtt, kezdettől fogva elfogadta ezt az álláspontomat, az illető fago-t alig szerepeitette és amikor a társulat újjászervezése került szóba, egy hang sem emelkedett mellette. Már másutt van szerződtetve. Jól mondja ön tehát t. Baek tir, hogy sok függ az egyéni fölfogástól, .mert az én felfogásom ez esetben az, hogy egyenesen kötelességet teljesítettem, amikor az illető tagot nem Szegedre valónak jeleztem és a nélkül, hogy tudnám, hogy ön a „mise en scéne" alatt a színészek qualitásait értette, én a lehető legjobb szinészanyag szerződtetését legelső föladatnak tekintem a „szinház művészi színvonalának ellenőrzése" körül. Miután a két „annyira súlyos" összeférhetetlenségi esetet, amelyek .miatt Baek ur „a velem való sikeres együttműködést lehetetlennek tartja", ezekben, azt hiszem, annyira megdöntöttem, hogy — amit különben elvárok tőle — azokat tán Baek ur sem fogja fentartani, magam is kérem a tek. tanácsot, hogy az ügygyei foglalkozva, világosítsa föl Baek urat az iránt, hogy ihol, kinél hiányzik, tulajdonképpen a jóakarat és a kellő objektivitás. Röviden még leszegezem, hogy én Baek úrral az utolsó négy héten talán tizszer is találkoztam és beszéltem, anélkül, hogy ő csak egy szóval is fölemlítette volna vélt nelhézményeit, igy tehát nem állithatja azt, hogy kísérletei, tőlem („ezen uraktól") eljárásom felől fölvilágosítást nyerni, nem sikerültek. Elárulom továbbá Baek urnák, — amit Szegeden minden veréb tud, csak ő nem, — hogy az a bizonyos cikk a „Pesti Hirlap"ban itt Szegeden készült, még pedig egy városi hivatalnok! .küldte azt be a „Pesti Hirlap"-nak. Ne vegye tehát oly komolyan ezt a komisz orvtámadást! Végre ne vegye rossz néven t. Baek ur, ha most már én, mint idősebb, tapasztaltabb ember egy jó tanácscsal szolgálok önnek, akinek mindig jó barátja voltam és ezentúl is az akarok maradni. Ne üljön föl besúgóinak, ne használtassa föl magát azok által a „minden áron Almássy-barátok" által, akiknek az én, a direktornak nem mindenben behódoló föllépésem és eljárásom már rég ellenszenves és akik ezt a közönség érdekében álló oppozíciót most ily módon kivánják lehetetlenné tenni. Ne akarjon ön Bayard-lovagként szerepelni, nincs önnek erre szüksége, mert az a 70,000 korona, ameliyel ön a „Napközi Otthon"-t létesítette, elég és szebb dicsőség önre nézve. Hadd piszkálják ki azok az urak saját maguknak a gesztenyét a tűzből és égessék meg a saját kezüket, ön pedig maradjon ur és ne álljon a nyilvánosság elé ilyen önmaguktól összeomló vádakkal. Wimmer Fülöp. DRINÁPOLY UTÁN CSATALDZSA Ez szomorú, sirató-ének, de van miért örvendőre forduljon az irás. Bolgárok és szerbek irtózatos véráldozattal megvették Drinápolyt, akkor, amikor már fölösleges volt minden csöpp vérnek elontása a drinápolyi erősségek körül, hiszen a várat úgyis kikényszeritette volna a törökök kezéből Európa. Mikor a .drága diadal hire fölszárnyalt Pétervárra, az orosz duma ujjongott és az orosz papok tedeumot énekeltek .a szent Miklós képe előtt. Az orosz ujjongás politikailag mindenesetre érdekes és jellemző, de a tedeumot minden politikától elvonatkoztatva, mint egy hatalmas szép szimbolumot foghatjuk föl, mint egy kitörő nagy kiáltást, amely egy héthónapos háború befejezésén hálálkodik. Ezt a hálaéneket talán minden kulturember elismételheti most már szivében, nem a szent Miklós, hanem1 a szent civilizáció elborult arca előtt. A mai napon .még ezek a jelentések érkeztek: (Törökország végveszedelme. — Az utolsó tartalékcsapafok. — Csataldzsáná! eldől a kocka. — Konstantinápoly lázong. — Bukófélben a kormány. — A Hamidie összebombázta ffteduát. — A tőrök trónörököst is fogságba ejtették?) (Saját tudósitónktól.) A háborúra föltétetett a diadal koronája. A korona izzó, sistergő vasabroncs inkább, mint büszke hideg, ünnepi diadém'. A győzők homlokát égeti, mint a Dózsa Györgyét az övé. A győzők vére fröcsesent rá drága ékszernek. De meg van és diadalmi korona. A miért a szövetségesek elszánt dühhel és fogcsikorgató kétségbeeséssel verekedtek a drinápolyi erődítések körül, amiért a diplomaták papiron és reunión csatáztak, megtörtént. Drinápoly az övék. Valóban, ezzel a húsvéti diadallal elvégeztetett minden. A próféta lobogója, a mely valamikor végigsöpörte Európát és elfogta előle az eget, vérbe rongyolva maradt a törökök kezében. Vihetik át Kisázsiába, csókolhatják sirva és próbálhatják összefoltozni. Európában nincs többé becsülete. Azaz, hogy becsülete, az még van és meglesz mindenkoron. A történelem tudni fogja mindig is, hogy ezer vérlázító panama, a belső rothadás ezer tünete közben Drinápoly a török becsület végvára maradt. Öt álló hónapig Drinápolyba koncentrálódott mindaz, am.i fönséges, szép, hatalmas volt a török lélekben. Koldusdervise lett Európának a szegény Törökország, de szive még .az volt, ami világbiró, szuverén korában. 'Hetvenezer szövetségesnek és nagyszerű hadi készültségüknek vetett gáncsot Drinápoly a , m-aga készültségével és harmincezer emberével, öt hónapig. De matematikai kénytelenség, hogy egy megroncsolt, világtól elvágott várnak esnie kell. A matematika beteljesedett s a történelemnek két szomorú ismétlődését hozta magával. 1877-ét, amikor a drinápolyiak elvonultak az orosz elől, de fölrobbantották előbb a lőportornyokat és a szerájt. 1449-ét, amikor XI. Konstantinnak az egész birodalma alig terjedt tul Konstantinápoly falain. A körfutás teljes: a török birodalom Drinápoly elestével visszajutott 1449-be. Fogságban a török trónörökös. Filippopolisz, március 27. Drinápoly alól rendkivül sok foglyot szállítottak az itteni vár ba. Állítólag Juszuf Izeddin trónörökös is a foglyok között van s vele együtt számos német tiszt, akik mind Drinápoly alatt voltak szolgálatiban. A város éllen intézett utolsó roham alkalmával a bolgárok vesztesége óriási volt, ezrével hullottak el az emberek a törökök pusztitó ágyutüzében. „Hogy vettük be Drinápolyt ?" Szófia, március 27. Drinápoly kapitulációjáról a várost ostromlott "haderő főparancsnoksága a következő jelentést küldte a Ihiadügyimin iszteriumiba: A főhadiszállás husivétvasiárnapján este .azt az utasítást küldte Szavoff tálhornoknak, hogy a keleti várövnél előretolt, török hadállásokat támadja meg és kerítse kézre. Szaivoff generális hétfőn délután rendelte el a hadműveletiek megkezdését. Az ostrarnütegelk hétfőn délután két órakor (megkezdték a tüzelést az összes várövek ellen s szakadatlanul folytatták este nyolc óráig. A töröklök egész nehéz tüzérségükkel válaszoltuk. Ugyanazon az éjszakán a keleti váröv bolgár gyalogsága három és fél óra tájban a Kundere folyó felé nyomult előre, melyen negyed 5 órakor átkelt. Egyidejűleg a tábori ós ostromágyiuik megkezdték a tüzelést a török hadiállások ellem. Az ellenség heves gyalogsági és tüzérségi tüzeléssel válaszolt, mely az előnyomuló csapatok ellen volt irányozva. Tüzelésünk védelme álatt csapataink merészen előnyomultak és napfelkeltekor Kust,epe, Maslalk, Maitepe, Szaupcsilar, Eszkikumliu, Pacsedsilar és Demirkapu előretolt hadállásokat szuronnyal elfoglalták, mig az 56. ezred halálmegvető rohammal vetette magát az északi várszektor ellen. Tizenkét ágyú és 300 török fogoly az ostromlók kezébe került. Ugyanebben az időben a déli várszelktor csapatai elfoglalták Pamukriti erődöt és folytatták támadásukat Takatbajr és Dudsarosz éllen. A huszadik szerb ezred pedig a Kadinköjtől északnyugatra fekvő dombot kerítette kézre. A szerb Ti rmok-hadosztály ibalszárnya Ekneksikőjt foglalta el, a szerb Dunalhadosztály Papastepeért harcolt. Általában az ostromló tüzérség egész napon át túlsúlyra igyekezett vergődni az ellenséges nehéz tüzérség fölött, hogy összerombolja az erődítéseket. Az ostromló tüzér