Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-21 / 67. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12'negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-Egyes szám ára 10 Hllér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 240 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Kiadóhivatali-telefon . . 305. Kiadó telefonja .... 81. Szeaed, 1913. II. évfolyam 67. szám. Péntek, március 21. A nemzetközi helyzet. György görög király (meggyilkolásának megdöbbentő ténye mellett a Szkutariból érkező hirek keltettek érthető izgalmat a müveit Nyugaton. E hirek érthető okokból kissé elkésetten látták napvilágot s a Szkutarit ostromló seregeknek napokkal ezelőtt lefolytatott olyan akciójáról emlékeznek meg, mely kell, hogy foglalkoztassa a hatalmakat. Március 9-ike körül rövid hirek jelezték, hogy Szkutari ostroma ismét nagyobb vehemenciával indul meg. A csak most nyilvánosságra kerülő részletekből azután megállapítható, hogy voltakép nem a Szkutari városát gyürü alakban körülvevő erősségek ellen irányult az ostromlók akciója, hanem a védtelen város ellen, melynek bombázásával akartak, ugy látszik, nyomást gyakorolni a lakosság révén a védőseregre. Komplikálja azonban a dolgot, hogy a bombázás kiszámitottan a nemzetközi jog védelme alá helyezett épületek ellen irányult. Igy megsérült az osztrák-magyar konzulátus épülete, az olasz apácakolostor, az osztrák-magyar árvaház, a franciskánus kolostor és számos külföldi alattvaló háza. A keresztény lakosság kénytelen volt a székesegyházba menékülni, hol azonban ép oly kevéssé volt és van biztonságban. Igaz ugyan, hogy egy korfui közlés szerint a szerb csapatok állítólag elfoglalták a Szkutarit északkelet felől védő úgynevezett „kis Bardagnoí"-t. E komoly fegyvertény valósága nem ellensúlyozhatja azonban azt a joggal különös elbirálás alá kívánkozó eljárást, melyben az ostromlók magát a védtelen keresztény lakosságot részesítették. Azt a lakosságot, melynek a félhold uralma alól való felszabadítását Írták a kereszt jelével zászlójukra — ennek a hadjáratnak a megindulásakor. Annái érthetetlenebb a dolog, miután oly területen folyó hadi operációkról van sző, melyéknek hovátartozandósága tekintetében föl nem tehető, hogy a hatalmak eddigi álláspontjukat megváltoztathatnák. Egy másik, bennünket közelről érintő incidensről már hivatalos távirat is szól, San Giovanni di Meduában ugyanis egy kereskedelmi hajónkat akadályozták meg a kirakodásban. A hajó a mi lobogónk alatt bonyolítja le a forgalmat Fiume és Medua között, a Skodra nevet viseli s az UngaroKroata hajóstársaság tulajdona. Hogy montenegróiak avagy szerbek léptek-e fői fenyegetőleg a hajó ellen s az eset közelebbi részletei még nincsenek tökéletesen földerítve, azonban kétségtelennek látszik, hogy ismét a nemzetközi jog sérelméről van a szó. Ami végül a hatalmak mediációs akcióját illeti, az még nem történt meg, de — hir szerint — küszöbön áll. Állítólag a londoni nagyköveti tanácskozás már kitűzött ülésének programján szerepel a hatalmak válaszának végleges megszövegezése. Bécsi jelentés szerint őfelsége tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta Berchtold gróf külügyminisztert. A miniszter jelentést tett a görög király meggyilkolásáról és tárcájának folyóügyeiről. Diplomáciai körökben ennek a kihallgatásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert ezen állapították meg Ausztria és Magyarországnak Cettinjében való lépéseit és az azzal összefüggő intézkedéseket. Berchtold gróf délután tanácskozott Avarna herceg olasz nagykövettel és hir szerint Olaszországnak és Ausztria és Magyarországnak Albániában esetleg leendő együttműködéséről értekezett vele. A kihallgatásról és az utóbbi tanácskozásról hiteles jelentés nincsen. Ausztria és Magyarország föltételei a következők: 1. Szabad elvonulás Szkutariból a nem harcolók részére. 2. Teljesen tisztázni kell Palic atya katolikus pap meggyilkolását, akit a montenegróiak Gyakovánál megöltek. 3. Albániában az erőszakos térítéseket azonnal meg kell szüntetni. 4. Teljes elégtételt kell adni azokért az erőszakosságokért, amelyeket az Ungaro-Kroata Szkoára nevü hajójának lePéldául ilyen az üzlet. Irta: Karinthy Frigyes. i. Reggel apróhirdetés jelent meg a lapokban, ilyen tartalommal: „Ügyes könyvelő kerestetik, azonnali belépésre. Kereskedelmi iskolai bizonyítvány előnyben részesül. Cim a kiadóhivatalban. 22453." Nyolc óra tiz perckor a Külső Stációutca hat alól egy szőke fiatalember meginduu: ennek a fiatalembernek oldalra volt fésülve a haja. A Tisza Kálmán-téren jött keresztül, egyet gondolt és a Kenyérmező-utcába fordult és lejött a Rákóczi-utra. Nyolc órakor a Síp-utca tizenkilenc alól egy szőke fiatalember jött ki, akinek a hala fölfelé volt fésülve; innen magyarázható, hogy előbb indult, mert a fésülködéssel kevés baja volt. Az Erzsébet-köruton igy szólt a fölfeléfésült fiatalember: „Lemegyek — igy szólt — a Rákószi-utra, ott villamosra ülök és bent vagyok a Belvárosban". Igy ábrándozott az életről ez a fiatalember és lejött a Rákóczi-utra. A Munkácsykávéház előtt mindketten megálltak („Megállóhely") és várták a villamost. A felfeléfésült fiatalember megállt az oszlop mellett, mert őt igy tanították az iskolában. Az oldalrafésült fiatalember ránézett és igy szólt magában: „Némely ember ugy áll, mint egy rendőr, akkor is, mikor semmi szükség rá, — továbbá némely ember mindig fontoskodik, még egy villamosmegálló előtt is", — és az oldalrafésült kezdett járkálni a járdán. A villamos jött, a villamason egy „Megtelt" tábla jelezte, hogy legföljebb még tizenöten szállhatnak csak fel. A fölfeléfésült fiatalember szorgalmasan előrement. Az oldalrafésült is rátette egyik lábát a lépcsőre, de a fölfeléfésült fiatalember gyöngén meglökte és rálépett a lábára: egyúttal gyorsan fölszállt. Az oldalrafésült visszahúzta a lábát. „Pardon!" — igy szólt — és legyintett, mert közben a villamos nagyon megindult. Az oldalrafésült habozott egy percig, de aztán nem szaladt, hanem megvárta a következő villamost. Félkilenckor az oldalrafésült fiatalember megérkezett az Erdélyi Faipari Részvénytársaság igazgatósági irodájába és kereste az igazgató urat. Az igazgató ur háttal ült a tapétás ajtónak és mialatt az oldalrafésült fitalember bemutatkozott és előadta a hirdetési dolgot, nem szűnt meg irni. Nagyon sajnálom, mondotta az igazgató ur háta, az állást öt perccel ezelőtt töltötték be. Az állás, mondta az igazgató ur háta, semmi különösebb kvalifikációt nem igényel s igy az első jelentkezővel betöltötte. Nagyon sajnálom, mondta udvariasan az oldalrafésült (fiatalember, mire az igazgató ur háta szintén udvariasan és sajnálkozva mosolygott, mire az oldalrafésült fiatalember némi habozás után megjegyezte, hogy akkor hát ő ajánlja magát, ami pedig ezek után, mondhatnám, tárgytalan volt. Ezek után az oldalrafésült fiatalember háttal kifelé lement a lépcsőn, gyalog járkált a Dunaparton, lehorgasztotta a fejét és igen intenziven és erősen megkisérlette meggyőzni magát, hogy ha nagyon odafigyel, a végén mégis csak sikerül egy elvesztett bugyelláris! találni a kövezeten. II. Az oldalrafésült fiatalember további történetét az Élet, ez a fölöttébb tehetségtelen (drámaíró, kire fentebb hivatkoztunk, olyan hallatlan bárgyún és tehetségtelenül oldotta meg, ami még nála is szokatlan: jóllehet boszankodva megszokhattuk már, hogy banális és lehetetlen témákat dolgoz föl, Zola és más, elavult naturalista irók hatása alatt, majmolva, de meg nem értve e kiváló szellemek morális tendenciáit. Az iró, aki differenciált és finom témákon nevelkedett, párulva recitálja ezt a silány féromüveket, a mely szerint az oldalrafésült fiatalembernek például gyomorrákot kapott az édesanyja (gyomorrákot! micsoda gondolat! ilyet a hetvenes években irtak) és neki, nem lévén állása, el kellett menni a oimirodába (cimiroda! Ez meg egyenesen önképzőköri), onnan pedig elseje lévén, elment munkásnak egy gépgyárba. Egyszer egy nagy gép előtt állt, igy szól a történet és ábrándozva nézte a nagy ,gépet, hogy milyen szépen működik. A nagy gép kárörvendve és vigyorogva sandított a fiatalemberre és hangosan, tűnte-