Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-20 / 66. szám

DÉLMAÜYARORSZÁG 1913. március 20* kiink cáfolni, Kossuth Ferenc cáfol, atnikor melankolikusan és szomorúan ismeri be, liogy bizony a munkapárt megelégedett és bizony a Tisza és Lukács pozíciója szilárd. Miért hát az ellenzék harsogása? Magukat bátoritják talán? Vagy azt hiszik, hogy felül ennek az ország? Miért nem ismerik be kudarcukat, hiszen a vereség nem szégyen, csak szerencsétlenség. Kétszázezer korona kölcsönt kér a város. — A pénzügyi-bizottság ülése. — (Saját tudósít ónktól.) Ma délután öt órakor Lázár György di. polgármester elnöklésével ülést tartott a pénzügyi bizottság, hogy a legsürgősebb építkezésre szükséges 200,000 koronás kölcsön felvétele dolgában határozzon. Ebből az összegből azokat az építkezéseket kell befejezni, amelyek bár nem tartoznak a lényegesebb kérdések közé, de tovább halasztást nem szenvedhetnek. A legfontosabb ezek között az állatvásártér létesítése, amelynek a költsége 112,000 korona. Nagyobb tételként szerepei még a csapatkórhí iz kibővítésének költsége, közel 60,000 korona, mig a többi egynéhány építkezés költsége csak 10—20 ezer korona között lebeg. Az ülésről részletesen a következőkben számolunk be: Balogh Károly pénzügyi tanácsos közölte a bizottsággal, hogy beruházási kölcsönökről van szó, amelyekre a rendelkezésre álló saját tőkéket kell igénybe venni. A bizottság feladata kijelölni azokat az alapokat, amelyek igénybe vehetők, illetőleg megállapitani, hogy egyáltalában igénybe vehetck-e. összesen 4,218.554 korona az a tőkéje a városnak, amely gyümölcsözésre van elhelyezve. Ez az összeg le van már kötve és állandóan igénybe veszik. El nem vonható tőkéi a városnak a következők: Az épitési alap, az útalap, a szarvasmarha-alap, a kórház a'ap, közúti hid-alap és részben a fogadalmi templom-alap. Azok az alapok, amelyek a szükséges beruházásokra felhasználhatók, a következők: a munkás-segély alap: 51.952 korona, egy évre a csanádi püspök engedélyével a fogadalmi templomalapból 910.174 korona, az árvaház-alap: 92.406 korona, szegényházi alap 16.261 korona, vízvezetéki alap: 830.000 korona, a nyugdij-alap: 243.868 korona, Pester Lloydalap: 65.000 korona, bérleti óvadékokból 243.226 korona. Az összes tőke tehát, amely a városi alapokból rendelkezésre áll, 943.513 korona. Csakhogy ez az összeg is le van már kötve a legszükségesebb beruházásokra, tehát a közel jövőben legsürgősebb létesítményekre föl nem használható. Más kölcsönforrás után kell nézni ezek után a bizottságnak. Felsorolta most Balogh Károly azokat a létesítményeket, amelyekre pénz kellene. Kérte a bizottságot, döntse el, melyek a múlhatatlanul sürgős létesítmények és melyek azok, amelyek jobb napokig elhalaszthatók. Tervezés alatt vannak a következő nagyobb építkezések, a röszkei járványkórház, amelynek költsége 52.543 korona. Javasolja Balogh Károly, hogy a bizottság a kórház fölépítését indítványozza majd a közgyűlésnek, mert azt nem lehet tovább elhalasztani, két állatvásártér épitése 112.000 korona költséggel. Megszavazását javasolja a bizottság a közgyűlésnek; a rókusi plébánia kiépítését leveszi a bizottság a napirendről. Az épitési költség 38.000 korona; a csapatkórház kibővítésére 242.000 koronát szavazott meg a közgyűlés. A munkálatok költsége azonban 350.000 korona volt. A differenciának, amely végeredményében körülbelül csak 60.000 korona, a felveendő kölcsönből való fedezését javasolja a bizottság; a köztisztasági telepre 422.000 korona kellene. Ezt a beruházást azonban egyelőre leveszik a napirendről; az Újszegeden épitendő husz ágyas barakkórházra szükséges 17.000 korona kölcsön fölvételét a bizottság javaslatba hozza; a Marstéri mázsaház kiépítését elhalaszthatónak tartja. Az épitési költség 29,000 korona; Alsó-. és Felsőközponton egy-egy ártézi kut Szükséges. A fentartási költség 8000 korona, amelynek előteremtését a bizottság sürgősnek mondott; szükség-barakk építésére 20.100 korona kell. Ezt is a felveendő nagy kölcsönből fedezik majd; hullaházak céljaira 1500 koronát szavazott meg a bizottság. A városnak tehát, ha a fentebb fölsorolt és sürgősnek mondott épikezéseket tető alá akarja juttatni, 200.000 korona kölcsönre van szüksége. A bizottság Balogh Károly vélemég e virágokat? . . . Meg kellett volna csókolnom. Amint pár lépést tovább haladtak, egyik padon gubbaszkodó alakot láttak. —• Szegény ördög . . . gondolta Leforgeot, — ez is olyan hirre várakozik, mint mi. Ám az alak föltekintett és Leforgeot megismerte Alfrédet. — Alfréd bácsi! — kiáltá a kis André. — Hallgass! Egy szót se . . . Alfréd nagyon megöregedett. Bajusza megfehéredett s esernyőt forgatott kezei között. ö is megismerte Leforgeot és még jobban lehajtotta fejét. Az óra hármat ütött. S Leforgeotnak eszébe ötlött, hogy mindez milyen nevetségesen kicsinyes. A fődolog, hogy mindketten egy dolgot várnak, szivramegve. Valami nehéz dolgot, amit emberek visznek le, nyugágyon a műteremből . . . — Mikor látom megint a mamát? — Nemsokára . . . Alfréd fölállt. Az ő arcából is emésztő nyugtalanság tükröződött vissza. Az óra negyedet ütött. Leforgeot észrevette, hogy Alfréd köpenye kissé kopott, cipője viseltes . . . Már nem volt az a ragyogó világfi, aki Alicet elcsábította. Már nem is neheztelt rá . . . eltalálta, hogy az első órák mámorának elröppentével számukra is visszatért a mindennapi élet minden csúnyaságával, fájdalmával és prózájával együtt . . . — Háromnegyed négyre járt. — Mily hosszasan tart! — mormogta Leforgeot. — S fenhangon megkérdé: — Nagy a veszély? — Ha a műtét alatt nem áll be bonyodalom, meg van mentve! — mormogta Alfréd. Tovább sétáltak, mint a ketrecbe zárt állatuk. S ha összetalálkoztak, testvériesen résztvevő tekintetet váltottak. Végre megjelent az ápolónő. — Leforgeot ur, minden pompásan ment. Egy pillanatra bejöhetnek a beteghez. Ép az imént ébredt. Erre tessék . . . André előreszaladt, a két férfi utána, rohant. De az ut keskeny volt. Összeütköztek. S a düh és gyűlölet, amely hat hónap óta kavargott a férj lelke mélyén, egyszerre brutálisan fölszinre szökött. — Menjen a pokolba! — ordította. Megragadta Alfréd kabátja szárnyát. De ez kiszabadítva magát, mindenképen meg akarta előzni. Ekkor Leforgeot rávetette magát s öklével teljes erejéből az arcába sújtva, tovább orditá: — Itt van . . . gazember . . . tolvaj . . . bitang . . . A rémült ápolónő a gyermeket anyjához vitte. Alice alig eszmélve a chloroform nehéz, kába álmából, mosolyogni próbált: — Kis drágám . . . A gyermek nagyon megindultnak látszott, de összeszedve minden bátorságát, előrelépett és tiszta, világos kis gyermekhangján, csengőn szólt: — Mama, a papa és Alfréd bácsi lenn verekednek a kertben. S azt hiszem, a papa győz . . . ő szalad be előbb hozzád! ménye alapján javasolni fogja a közgyűlésnek, mondja ki, hogy a 200.000 koronás kölcsönt felveszi s a szükséges épikezések megkezdését haladéktalanul elrendeli. ueaegasaabijsbtiseabbasbbiishaaabbanabbaaaaabbasaabiiiiib Terjed a szociális szellem. — A színész-egyesület közgyűlése. — (Saját tudósítónktól.) Ma folyt le Budapesten a Magyar Szinész-egyesület idei közgyűlésének második napja. A közgyűlés mostani tevékenységéből örömmel állapitható meg, hogy a színészek között túlsúlyra jutott a radikális elem, amely szociális szellemben fogja vezetni az egyesületet. Belátják már a színészek, hogy az egyesületüknek nem célja a színigazgatók érdekeinek védelmezése, hanem iá színészek és a kóristák egzisztenciális kérdéseinek a megoldása. A Szinószegyesület közgyűlésének második napja ma délelőtt tiz órakor, Sebestyén Géza elnökletével azzal kezdődött, hogy kihirdették a tegnapi tanácsos választás 'eredményét. A választás az ellenzék győzelmét jelenti, mert a régi tanácsosok közül mind kibuktak az igazgatók és helyükbe vidéki színészek kerültek. Az uj tanács holnap este vagy holnapután tart alaknló ülést ós megválasztja elnökét, a iki három évig egyszersmind a Sziiieszegyesület elnöke is. .Most már aligha kétséges, hogy a régi elnököt, Ditrói Mórt, ez az uj tanács megbuktatja. A tanács és az egyesület elnökjelöltjeiül Szilágyi Vilmost, Tagolczai Dezsőt, Molnár Lászlót és Sebestyén 'Gézát emlegetik. A tanácsos választás eredménye a következő: Uj tanácsosok: Sebestyén Géza, Farkas Ferenc dr., Szántó Gáspár, Stella. Gyula, Fodor Oszkár, Remete Géza, Bartiha István, Pilisi Lajos, Nádassy József, Perczel Oszkár, Kemény Lajos, Gáthy Kálmán, Sik Rezső, Földessy Vilmos, Kassay Károly, Szabó Samu, Kiss Árpád, Heltai Jenő, Fehér Gyula, Szabó Ferenc, Árfcossy Vilmos. A régi tanácsosok közül kibuktak: Komor Gyula dr., Bónis Lajos (fővárosiak), Almássy Endre, Bárczy Gyula, Csiky László, Faragó ödön, Hídvégi Ernő, Hunyady József, Kesztler Ede, Komjáthy János, Krecsányi Ignác, Mezei Béla, Mezei Kálmán, Szabados László, Szakács Andor, Tlhrury Elemér, Tompa Kálmán, Tóth Elek (vidékiek). Molnár László, akit póttagnak választottak be a tanácsba, lemondott erről. Az elnök tehát az utána legtöbb szavazatot kapott Mészáros Lajost ennunciálta póttagnak. A tárgysorozaton a kérvényezési és föiebbezési bizottság jelentése következett. Kerekes-Öves József és Szombati Nándor szerződésszegőket kizárták az egyesületből, Dorner Jenőt azonban egy évre föltételesen viszszavették. Nagy derültséget keltett T. Baróti Irma esetének tárgyalása. Baróti Irma boszszabb ideig volt vidéki naiva, most harmincöt éves. Egy pozsonyi ügyvéd felesége és bár nincs a színpadon, kérte a nyugdijintézetbe való újra fölvételét, E fölött nagy vita keletkezett, miközben egy jóindulata színigazgató igy szólt közibe: — Ugyan, ugyan, lehet az még naiva husz évig is. A tengeren is leszerelünk. Pólából jelentik: A tengerészeti vezetőség elrendelte a negyedik divíziónak a leszerelését. A divízióba tartozott a Monarch, mely ezentúl instrukció hajó lesz Szebenikóban, ,a Budapest, melyet Fiúméba küldenek állomáshajónak és a Wien, mely az első rezervébe került az arzenálba. A divizió volt parancsnoka, Kailer ellentengernagy Bécsbe kerül a hadügyminisztérium tengerészeti osztályába. Habár a leszerelést csak az északi haláron rendelték el a monarchiának, ez már az általános leszerelés előjele. A város képe élénk, az utcák tele vannak vig hazavonuló iczervistákkal, akiket nem viselt meg nagyon a téli hónapok nehéz szolgálata. A hazavonuló rezervisták közül sok a magyar legény.