Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-16 / 63. szám

166 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. A városi párt feloszlása és fúziója. — Az elnökség cáfolata. — (Saját tudósítónktól.) Körülbelül öt-hat évvel ezelőtt alakult meg Szegeden az úgynevezett városi párt több törvényhatósági bizottsági tag kezdeményezésére. A városatyák egy csoportja ugyanis szükségét érezte annak, hogy amikor egy jelentősebb városi ügy kerül a közgyűlés elé, egyöntetű álláspontjuk érvényesítése céljából tömörüljenek. Az volt a rend, hogy a párt minden közgyűlés előtt való napon nyilvános ülést tartott, amelyen az előadó megismertette a párttagokikai a közgyűlés napirendjén szereplő ügyeket. Egy-egy kérdésben sokszor élénk eszmecsere fejlődött és különösen az alakulás első éveiben sikeres és imponáló akciókat fejtett ki ia párt a város közgyűlésein. A tagok száma egyre növekedett, ugy, hogy legutóbb már 120, sőt 140 tagot számlálhatott a párt, akik javarészben a törvényhatósági bizottság tagjai közül, részben más vezérszerepet játszó közéleti férfiakból kerültek ki. Néhány hónap óta azonban feltiiően megcsappant a közérdeklődés a párt ülései iránt és a vezetőség egy összejövetel alkalmával szóvá is tette azt, hogy a tagok az üléseket alig-alig látogatják. A párt legutóbb tartott ülésén például a száznegyven tag közül.mindössze tiz tag jelont meg és az érdeklődés ilyeténvaló megnyilvánulásának tulajdonították azt, hogy a párt utóbb a városi közgyűléseken már .nem igen játszott szerepet. Ez a passzivitás aztán odáig vezetett, hogy most a párt föloszlásáról hirek kerültek forgalomba. Ezek szerint a hirek szerint kerületenként sorra alakulnak a városi párthoz hasonló pártok s ezeknek az alakulásoknak az a célja, hogy megbomlassza az amúgy is tétlenségbe merült városi pártot. Tény, hogy ugyanazzal a céllal, mint a városi párt, legújabban egyszerre három pártalakulás is történt Szegeden, még pedig: Felsővároscn, Alsóvároson és Rókuson. A városi párt föl' szlásáról elterjedt hitekre vonatkozólag mi azonban a párt vezetőségéhez fordultunk föiy.iiágositásért és fedíicska Béla dr., a párt elnöke, továbbá Becsey Károly dr., a párt ügyvezető elnöke határozottan megcáfolják a párt föloszlásáról szóló híreszteléseket. Sőt Becsey Károly dr. éppen egy kerületi párttal való fúzióról beszél. Az elnököknek munkatársunk előtt tett nyilatkozatait érdekességüknél fogva egész terjedelmében itt közöljük: JEDLICSKA BÉLA dr. — Tény, hogy a városi párt ülései iránt mostanában kevesebb érdeklődéssel vannak a tagok, de nincs szó a párt föloszlásáról. Az éideklődésnek ezt a csökkenését pedig részint az abnormis politikai viszonyoknak, részint a keserves financiális állapotoknak kell tulajdonitanunk. Lényeges körülmény, ami mindenesetre rontott a párt egységén, hogy kerületenként ujabban a városi párthoz hasonló pártok alakultak. A közérdeklődést azonban nem lehet erőszakkal kicsikarni, a vezetőség tehát arra az álláspontra helyezkedik, hogy a viszonyok javulásától várja a tagok fokozatos érdeklődését is a párt működése és ülései iránt. BECSEY KÁROLY idr.: — Egyetlen szó seim igaz aihhól1, mintha •a városi párt fölosztana. Az sem áll egészen, hogy a tagok nem taniusitamaík érdeklődést a. párt ülései iránt s azt hiszem, talán tendenciózus híresztelésekről van szó. Tagadhatatlan, hogy legutóbb a szokásnál csekélyebb trolit az érdeklődés az illések iránt, általában azonban, iha fontosabb ügyek kerülnek ia közgyűlés napirendjére, jelentékeny számiban jönnék össze a tagok is. Hiszen igy van ez magában ,a közgyűlésiben is: kevésbé fontos tárgyaknál nem igen jönnek összie ,a városatyák, nagyobb horlderejnekinél annál többen. Abból, hogy kerületenként alakultak a városi párthoz hasonló pártok, egyáltalán nem telhet következtetni arra, mintha a mi pártunk föl akarnia oszlani. Sőt iáimnál kevésbé állják meg ezek a hirek a helyüket, mert hiszen éppen legutóbb tárgyulások indultak meg a felsővárosi párt és a mi egyesületünk egyesítésére. A tárgyalások most is folyamatban vannak s én, mint a városi párt ügyvezető elnöke vezetem azokat. A kerületi pártok egyébként sokkal fiatalalbbák, mint ,a városi párt és a legutóbbi váras'aiyav<ál aratásoknál adtak csak életjelt magúikról: Mondom, most meg csupán a fellsiővárosi párttal folytattam az egyesülés tekintetében barátságos eszmecserét és kedvező fogadtatásra .talált az a gondolatunk, hogy a felsővárosi pártot minden alkalommal belevonjuk a városi párt nagygyűléseibe. Hiszem, hogy azok a lépések, amelyeket ebben az irányban tettünk, rövidesen eredményre is fognák .vezetni. Kitűnik tehát a nyilatkozatokból, hogy a városi párt vezetőségének eszeágában sincs föloszlatni a pártot. Becsey Károly dr. nyilatkozata éppen ennek ellenkezőjét, azt bizonyltja, hogy a tö'bbi kerületi pártok megnyerésével inkább megerősíteni akarják a városi pártot. Különben is, a többi pártok a városi párthoz viszonyítva csak kevés tagot számlálnak és igy inkább nekik előárulta el és változatlan fehéren és komolyan, érintetlenül. lebegett tova a lángok között, mint egy Janhe d'Arc, mint egy aszfaltra té vedt arkangyal — akit kissé meglephetett ez a körülötte hullámzó profán szerelem. De sgy-egy vaskosabb, nagyon is föidies rrio solygást lehetetlen volt meg nem látnia és ilyenkor^ finom grimasz jelent meg egykedvű arcán. És a mikor a szerelem ez olvadozó mosolygásai mind sűrűbben villantak meg a gáziényben, nem tudott elfojtani egy megjegyzést : — Megbolondult ez a város! — Miért? mert szeretnek? — Mert azt hiszik, hogy szeretnek. És ezzel csalják egymást. Férfiak a nőket. Nck a férfiakat. A férfiak, kik mohók, brutálisak, lelketlenek és kicsinyek, a nők, akik astobák, feledékenyek, hiszékenyek és hűtlenek a hűségükben is... Egy ki&é megbánta, hogy ily erősen igazságtalartkodott. A miss felé fordulva monaá: — Pardon, édes miss, a mi korunkban természetesen már mindennek vége van! II. Zápor, valóságos nyári vihar támadt; szerencsére már csak két lépésnyire voltunk az Agnesék házától. Futottunk be a lépcsőházba, amelyet nem láttam azóta, hogy egy félénk és bölcselkedő csókot leheltem egy naiv, mégis meggondolt, kőhideg homlokra. Nem lehetetlen, hogy most Ágnesnek is eszébe jutott ez a csók, mert bucsuzódván tőlem, némi zavar vett erőt rajta. — Eh — mondá hirtelen — jöjjön föl hozzánk, idelent agyonázik! Fölmentünk. Az asszony kalapban, esőköpenyben. egészen felöltözködve beleült egy különös alkotmányba, mely sokkal, de igen sokkal több volt, mint egy karosszék. Valóságos trón. piros "bársony emelvényen, sárga pilisből. Csak lábujjhegyeivel érintette a zsámolyt, hát még nagyobb volt, olyan nyúlánk és mégis méltóságos, amilyenek lojális alattvalók királyné-képei. Gyönyörködtem benne és valami erős ösztön arra késztetett, hogy bókokat mondjak neki. Sietett kitérni előlük: — Ma nagyon rossz napom volt, nálam járt Dünerné. Igaz, miaga nem ismeri. Nem is hallott róla semmit, valami szerencsétlenséget? — Nem, ki az? — Egy korcsmárosné, hajh?! — Az, gyönyörű szép és szelid szőke lány volt még ezelőtt két esztendővel. Akkor ment férjhez a korcsmároshoz, aki hatvanegy éves, de hatalmas, erős, ép, mint egy öreg cser... Nem érti, hogy jutottam az ismeretségükhöz? A papa gyára szállítja nekik a boros üvegeket, találkoztam velük az irodában. érdekes s különös pár, az asszony olyan szép volt, finom, gracieuse; néha épp aKkor jött, amikor beszélnem kellett, örültem neki, behívtam. Nem volt az az asszony, a kinek látszott. Az ábrándos homlok alatt semmi ábránd, a féhér fogait nem azért mutogatta mindég, hogy kacérkodjon velük, hanem hogy azokhoz verje — a krajcárt. Egészen szerencsésen volt berendezkedve, a hazug, a kíváncsi vágyak nem férkőzhettek hozzá. És elkövetkezvén az idő, férjhez ment, oda simult az öreg cserhez. Nagyon jól éltek, pedig... az asszony bevallotta nekem egyszer, hogy nem voltak megesküdve. Az öreg korcsmáros nem akart; tudja, olyan szocialista-féle volt, aki nem esketi meg aszonyát, hogy legyen hü, de megöli, ha hűtlenségen kapja. Egész bizonyosan megöli — láttam az öklét — egy ütés és összezúzza! Ágneis elhallgatott, összeráncolta homlokát, képzelete bizonyára ezzel a képpel foglalkozott: egy ütés és összezúzza! Felém fordult: — Mit gondol, képes reá? — Az embert kellene látnom. — Én láttam, rettenetes, megöli. — Hát már van rá oka? — Nem tudom. Ez a maguk fölfogásának a dolga. Az asszony — mégis — beleszeretett valakibe. — A józan, az okos, a rideg? — Pedig egészen jól indult. A konyhában ügyelt a főzésre, ösztönszerűleg a vagyongyarapítás mesterségére adta magát. Tisztán tartotta a lakását, takarosan az urát, egyszer sem mondta peki, hogy menjenek a paphoz, de százszor is, hogy: ne 'hitelezzen ... Mindég csak a munkán járt az esze, — két gyermekük is lett — megsoványodott, szeplős lett, egy kissé veszekedős és egyszerre, hirtelen beleszeretett egy dijnokba, aki — az árva — oda járt étkezni a munkások közé... — Ma reggel járt nálam az asszony, aKit egészen magamhoz szoktattam az ei deklődésemmel, most már nem szabadulhatok tőle ... Azt hiszi, hogy meghal, ha nem lőhet egyedül a dijnoké. A szegény reszketett, sirt. tördelte a kezét, sőt hazudott is. Pénzért jött Hozzám:, hogy elutazhasson, mert az ura megöli, ha megtudja. El kell menniök mesz;sze „egy faluba, am|ilyen távolságra csak visz a vasút" — mondta az irnok, de annak vincs pénze, ő meg a kasszából nem tud anynyit összeszedni egy-két nap alatt. De szive sincs hozzá, hogy igy meglopja az urát. Pedig sietniök, menekülniük kell. — Adott nekik? — Nem adtam. Inkább ölje meg a férje egy csapással, mintsem majd lassanként őrölje meg és nyomja agyon — a kiábrándulás. Jobb, ha most hal meg, mintha holnap fölébred annak a tudatára, hogy nern szereti a szeretőjét és a szeretője nem szereti őt és csalódtak mindaketten és .mlegé#alták egymást mindaketten, sőt közösen egy harmadikat is. Borzalmas tudat/ az ember undorodhatik önmagától.