Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-15 / 62. szám

158 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. form javaslatának sürgősen való napirendre tűzését javasolta. Prónay Dezső báró: A főrendiháznak javaslom, hogy vegye le napirendről a javaslatot, mert nem alkalmas az idő és a helyzet, hogy ilyen kérdésben most alkossunk törvényt. Többen fölszólaltak ezután, köztük Csernoch János, aki a földmunkások számára nagyobb kiterjesztést kiván. Wlassics Qyula szerint a választójogi kérdést le kellett volna venni a napirendről. Lukács László miniszterelnök válaszolt a fölszólalókra. Kérte a javaslat elfogadását. Kijelenti, hogy a fölszólalóknak nincs igazuk, mert jobban kiterjeszteni már nem lehet a választójogot, hisz Ausztria példája mutatja, hogy a túlságosan kiterjesztett reform az uralkodó: értelmi osztály elől jórészben elzárja a parlamentet. Csodálkozik, hogy a főrendek nincsenek megelégedve a választójogi reformmal. Amit Csernoch kifogásolt, éppen azt vették tekintetbe és gondoskodtak a földmunkásokról. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. A főrendiház a választójogi javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben megszavazta. Amikor — a fölszólalások előtt — a főrendiház kimondta, hogy napirendre tűzi a választójogi reform kérdését, a szavazás után az elllenzék kivonult. Holnap csupán formális ülést tart a főrendiház. Budapesti munkatársunk telefonálja: A kordon szombaton újra megjelenik a képviselőház előtt. Rendőrök sövénye fogja elrekeszteni az utat a tegnap kitiltott tiz Justhpárti képviselő előtt. A szövetkezett ellenzék elhatározta, hogy holnap újból bevonul a Házba, de miután nem ismeri el érvényesnek a Tisza-féle kizárásokat, azonosítja magát a kitiltott tizekkel és ha a kordon útját állja a hatalmi szóval számüzötteknek, az egész ellenzék konstatálja a fegyveres erőszakot és visszafordul. Vagyis holnap megismétlődik az a jelenet, amelyet a képviselőházi kordon előtt a mult esztendőben oly siralmasan megszoktunk. Az ellenzéki intéző-bizottság holnap reggel kilenc órakor ülést tart, tiz órakor pedig a szövetkezett pártok gyülekeznek konferenciára. Itt határoznak a holnapi taktikáról. Van olyan értesülés is, amely ugy tudja, hogy a ki nem tiltott képviselők mégis bevonulnak a parlamentbe és ott folytatják a tegnap megkezdett agresszív támadást. Ezúttal a Kossuth-pártiak lépnek hevesebb akcióba, mert a március tizenharmadiki ülésen az a hamis látszat támadt, mintha csak a Justh-párt vett volna részt a viharos tüntetésben. Különösen Lukács László személye ellen irányul az ellenzék rohama. Előreláható, hogy Tisza István újra a kitiltások fegyveréhez fog nyúlni. Az ellenzék a csütörtöki taktika tapasztalatait fölhasználva most más módszerrel fog élni, hogy a zajos jeleneteket minél hosszabbra nyújthassa. Csütörtökön ugyanis az volt a haditerv, hogy Lovászy Márton után még egymásután állanak föl a szónokok, hogy megismételjék a kormánnyal és a többséggel szemben Désy Zoltán vádjait. Ezt a számítást azonban maguk az ellenzéki képviselők hiúsították meg azzal, hogy szakadatlan közbeszólásaikkal lehetetlenné tették Lovászy beszédét. Szombaton már hallgatni fognak s arra várnak, hogy az elnök maga kísérelje meg a szónokok elhallgattatását. Az ellenzék csak akkor lép majd közbe, ha a többség részéről inzultálni próbálnák a szólásra jelentkező képviselőt. — Tisza, — mondják az ellenzéken, —• március 15-ike alkalmából ünnepies zárókőletételre gondol. Mi gondoskodni akarunk róla, hogy ugyanolyan külsőségek közt fejezze be misszióját, amilyenek közt junius 4-én elkezdte. A parlamenti őrség szervezete tudvalevőleg elkészült. A legénységet kiválogatták, csupán a tisztek nincsenek még kiszemelve. A parlamenti őrséget teljesen csendőri alapon szervezték, ami azt jelenti, hogy a parlamenti őrség bármelyik tagja, a legcsekélyebb testi inzultusra fegyverét használhatja. Tisza nagyon jól ismerte az ellenzék viharzó indulatait vele szemben és föltételezhette, hogy a harc hevében végzetes kitörésekre ragadtatják magukat a hevesebbek. Ezért nem vonultatta föl a parlamenti palotaőröket. Es ezért nem jöttek még az utolsó izgalmas ülésekre a parlamenti őrök. Rendörökkel vezettette ki a rakoncátlankodókat, akiknek instrukciói távolról se.m oly agreszsziv jellegűek, mint a csendőröké. Egy bizonyos: a képviselőház uj ülésszakában már ott fognak őrködni a parlamenti őrség egyenruhás emberei. Végül megemlítjük, liogy a főrendiház és a képviselőház szombaton tart utoljára ülést, mert április végéig mindkét házban szünet lesz. Az erre vonatkozó királyi kéziratot a holnapi ülés során föl fogják olvasni. Hir a Szegedi Bankegyesüietről. | — Mit tud a „Magyar Pénzügy"? — (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben gyakran lehetett vészhireket hallani több szegedi bank válságáról. Különösen pénzügyi körökben beszéltek arról, hogy a Szegedi Bankegyesület R. T. is válsaggal küzd, mert a pénzpiac utóbbi alakulásaiban nagyobb vesztesegek érték. Hogy ezek a hirek menynyire felelnek meg a valóságnak, azt szorosan ellenőrizni nem lehet, annyi azonban tény, hogy a Bankegyesület .ma is a legrövidebb fennakadás nélkül működik és összes üzleteit reálisan bonyolítja le. Mindazonáltal, hogy a bankot veszteségek tényelg érték, ez kitűnik mult évi mérlegéből és abból az érdekes hirből is, amelyet erre vonatkozólag ma közölt a Magyar Pénzügy, irván ezeket: Március 30-án terjesztik a ibank közgyűlése elé a mérleget. Az igazgatóság javasolja, hogy a bank részvénytőkéjét, a mely 1,250.000 Ikorona, 40 százalékkal bélyegezzék le. A részvények névértéke most 300 korona, a lebélyegzés után 180 korona liesz. A lebélyegzés alkalmából azonban 450,000 korona uj részvénytőkét bocsátanak ki. Ezeknek a jegyzése biztosítva van. Winckler J ózsef 150,000 koronát jegyzett, a többit az igazgatóság tagjai s a lkát igen érdekelt pénzintézet: a Lipótvárosi Takarékpénztár és az Aradi Első 'Takarékpénztár jegyzi. Tudósítónk beszélt a Szegedi Bankegyesület R. T. vezérigazgatójával, aki az ügyről a következőkép nyilatkozott: — Március 30-án lesz a közgyűlés. A közgyűlésnek részletes jelentést fog tenni az igazgatóság a helyzetről. És azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a részvényeket bélyegezzék le és az alaptőkét 450,000 koronával emeljék föl. A jelentés még teljesen nem készült el, ha kész lesz azonban, akkor egész terjedelmében a Délmagyarország hasábjain a nyilvánosság elé bocsátjuk. Reméljük, hogy az alaptöke fölemelésével a bank teljesen rendbe jön. Egy szegedi urileány tragédiája. — Morfiummal megmérgezte magát. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken, reggel 7 óra tájban telefonon jelentették a rendőrségnek, hogy Tóth Jolán busz éves leány Újszegeden, a Csanádi-utca 14. sz. házban morfiummal megmérgezte magát Sass Lajos ügyeletes rendőrtiszt nyomban az, öngyilkosság színhelyére indult, ahol addig Léderer D. Kir. tiszta orvos már első segélyben részesítette a fájdalmas görcsökben vonagló leányt. A még ,alkalmas időben történt igyomor,mosás az öngyilkosjelöltet megmentette ,a vészadó- • lemtől. A mentők beszállították a iközkóriház•ba, alhonnan ,néhány nap multán már gyógyultan távozhat. Tóth Jolán öngyilkosságának mélységes tragédia a rugója. A busz éves leány szegedi születésű. Három évvel ezelőtt halt meg az atyja, aki kataszteri főmérnök volt. A miult év tavaszán ,az édes anyját, ás elragadt a, a halál. A leány árván és vagyontalanul maradt, a testvérbátyjával együtt. Nem mara, ü más támasza az leietiöen, minit egy kitűnő kalkulusokkal ékesített bizonyítvány, ameiiyel a szegedi női kereskedői mi tanfolyam sikeres elvégzése után megjutalmazták. Állást keresett az árva leány, hogy szerényen és tisztességesen megélhessen. A kellemes megjelenésű, szép barna leány azonban kenyér nélkül maroat, mert a megélhetés gondjaitól nem akart a tisztessége árán megszabadulni. Az erkölcsösen nevelt urileány nem tujdott megbarátkozni az élet szennyes örömeivel, igy hát magára maradt, a családi tűzhelyből kitaszítottan. A bátyja nem törődött vele, egyetlen támaszától semmit sem várhatóit. Horváth Antal ujszegedi kertész, ,a csatád régi jó ismerőse megszánta a fiatal leányt és a házába fogadta. Ugy bánt vele, mint a tulajdon gyermekével, a leánynak azonban nem iziett a kegyelemkenyér, félszegnek, méltatlan nak találta a helyzetét. A kataszteri híva tallban vállalt délutáni munkát, hogy legalább valamit keressen, ebiből azonban még ruhára sem jutott. Csütörtökön volt egy éve, liogy meghalt az édes anyja. Tóth Jolán kiment a temetőbe, virágot hintett a sírra. Órákig sirt a porladó hantok fölött. Az édes anyja sírján égő sebeket ütött a sok szenvedés, amin már eddig átesett. És a forró könnyekben megtermett a halál csirája. Az édes anyja sírján megfogadta, hogy eltaszítja magától az életet minden kinzó és gyötrelmes szenvedésével. A porladó hantokon megérlelődött benne a gondolat, ihogy a halál sírd nyugalmába menekül. Este véresre sirt szemmel tért vissza a házba, amely megszánta és magába fogadta. Nyugtalanul viselkedett, nem beszélt senkivel, korán lefeküdt. Az egész éjszakát álmatlanul töltötte. Egyik könyv olvasásából a másikba kezdett, aztán idegesen elhányta a könyveket, fölült az ágyában és gondolkozott Kezében szorongatta a kis morfiumos üveget, ami még az édes anyja életéből maradt. Utolsó napjaiban morfiumot rendelték neki az orvosok. Az üvegben maradt még néhány csepp, azt összerázta és kiitta. Reggel hét óraikor vették észre az öngyilkosságot, amelyről nyomban értesítették Léderer dr. ujszegedi tiszti orvost.. Az ő gyors közbelépétenok köszönhető, hogy az öngyilkosság csak kísérlet maradt