Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-14 / 61. szám

3 DÉLMAGYARORSZÁG wégil-eg'e&iti és fölveszi őket a nyugdíjköteleík,be. Obláth Lipót felszólalásában ellenzi, hegy a javad alimi és fogyasztási aldóibiztosoIkiat rendszeresítsék. Naigyon könnyen megeshetik, hogy a város elveszti a-z állami javadalmaik bérlatiét, már pedig akkor a jelenleg is alkalmazásiban leivő harminckét adóbiztos fqglalk'ozlás nélkül marad. Hanmimclílét emibernidk rendes havi fizetést adni, vagy a legjobb esetben azokat nyugdíjazni minden ellenszolgáltatás nélkül, nem lehet. Ez az állapot pedig igen könnyen bekiöyetíkezhetilk. Az elnök szavazás alá bocsátotta az indítványt, amelynek so-nán kitülit, hogy a bizottság többsége szintén az adólbiztosck véglegesii'tése és nyugdíj jogosultsága mellett van. Ekkor, azonban Obláth Lipót vétót mondott: Vih (Saját tudósít ónktól.) Március 4-ike után jött március 13-i'ka, — a komoly tiltakozás után botrányos jelenetek. Most, hogy Justh Gyula hazajött, a kezes bárányok újra harcias oroszlánok voltak, anynyira, hogy nem lehetett rájuk ismerni. Sértések özönét zúdították a kormány, a házelnök és a többség felé s amikor másként nem ment, az elnök ismét fölirta a legrakoncátlanabb képviselőket, majd a rendőrség segítségét vette igénybe. Amikor Tisza István elnök fölolvasta azokat a képviselő-neveket, akiket a mentelmi bizottsághoz kért utasítani, fölállott Justh Gyula és tiltakozott a Ház ténykedései ellen. Aztán megjelent az ülésterem bejáratánál Pavlik s az ellenzék körül karéjait fölsorakozott száz rendőr. Erre az ellenzék mára megelégelte a harcot és Justh meg Apponyi gróf intésére kivonult a parlamentből. Ennyi történt ma, amikor még nem csapolt föl végsőkig a szenvedélyek tombolása. De a kezdet után, ki tudja, mi következik holnapra? Egy biztató ebben az ellenzéki harcmodorban, az, hogy nem igen tart már tovább, mert a Ház megcsinálta a házszabály revíziót, melynek értelmében bizonyos dolgoknak elejét veszik s nem történhet meg egykönnyen, hogy olyan jeleneteket rögtönöznek a magyar parlamentben, mint például ma is. A képviselőház szombaton, március 15-én tart utoljára ülést. Párhuzamos ülések nem lesznek, mert ma Khuen-Héderváry visszavonta erre való indítványát. A Máz berekesztő üléséről szóló királyi kéziratot már ina aláirta őfelsége s azt szombaton olvassák föl. E szerint április végéig nem tart ülést a képviselőház. Itt említjük meg, hogy ma olyan hirek terjedtek el a képviselőházban, hogy Tisza István lemond a házelnöki méltóságáról és hogy szombaton fog utoljára elnökölni. Azzal magyarázták a lemondást, hogy Tisza István gróf befejezte misszióját s elintéztetett minden kérdést, mely annak — Igen tisztelt bizottság, mintán nem vagyunk jelen határozatképes számban, a kérdésben nem dönthetünk. Balogh Károly: Alklkor kénytelen Leszek a közgyűlésnek is bejelenteni, hogy a bizottság a jelenlevők csekély száma miatt nem határoz,hatott. Előre jelzem azonban, liogy ón a tanácsnak olyan javaslatot fogok tenni, liogy az adóbiztosokat a város ne véglegesítse és ne tegye nyugdijképesekké. Hogy a tanács mit határoz, azt majd meglátjuk. Ilyenformán az ülés többi tárgyaira, közöttük a hídvám, nem is került sor. Több, mint egy óra hosszat tartott az ülés, anélkül, hogy valamit elintéztek volna. Miért kezdtek mégis hozzá? A határozatképtelenséget mindjárt az ülés elején lehetett volna konstatálni. idején fölmerült. A mi értesülésünk szerint szó sincs Tisza István lemondásáról. A mai ülésről ez a tudósítás szól: AZ ELLENZÉK BEVONULÁSA, (A parlament előtt.) A parlament környékén ma nyoma sem volt annak, hogy ismét nevezetes ülésre virradt a képviselőház. Meleg napfény simogatta végig a nagy palotát körülölelő térséget, de ebben a szép tavaszi sugárzásban — néhány rendőrön és csendőrön kivül — nem gyönyörködött itt senki. Nem volt katonaság, nem villogott a Mannlicherek végén a szurony, amely elriasztotta volna az érdeklődőket: mégsem akadt közönsége a magyar parlament mai látnivalójának. A tegnapi ellenzéki pártértekezleten történt megállapodás szerint az ellenzéki képviselők a néppárti klubban találkoztak. Elsőnek Justh Gyula jelent meg negyedkilenc órakor és azután lassanként szállingóztak be a képviselők. Formális tanácskozás nem volt, de kisebb csoportokban beszélgettek a taktikáról. Negyedtiz órakor 45—48-an lehettek együtt. Nem jött el sem Kossuth Ferenc, sem Apponyi Albert, sem Rakovszky István, de többen értesítették a néppárt elnökét, Zichy Aladár grófot, bogy egyenesen a Házba menjen, öt perccel féltíz előtt Justh arra kérte a képviselőket, hogy máskor a Ház ülése előtt egy órával jelenjenek meg a klubban. Azután ezt mondta: — Most pedig talán mehetünk! Felszedelőzködtek az emberek s gyalog, lassan, csöndesen megindult a Dunaparton a menet a képviselőház felé. A régi lelkesedésnek nyoma sem volt. Mogorván ment a kis csapat. A Zoltán-utcáig semmi incidens nem történt. Kisebb munkáscsapatok és fiatal suhancok verődtek össze és itt hallatszott el először: — Éljen Justh Gyula. Ezután már gyérebben hallatszott föl: „Éljen Justh Gyula!" Justh minden éljenzésnél megemelte a kalapját. Igy a képviselőház előtti sétateret megkerülve mentek be a Házba és a kapu előtt találkoztak Apponyi Alberttel és Tóth Jánossal. Az ellenzék száma ekkor körülbelül 52—56-ra volt tehető. (A folyosói készülődés.) Arra a hírre, liogy az ellenzéki pártok ima reggel már félkilenc órakor gyülekeznek a néppárti körben, liogy onnaai a képviselőházba fölsvonuljanak, a munkapárt " tagjai (Szintién már reggel félkilenckor siettek a képviselőháziba. Kilenc órakor már száz munkapárti képviselő rolt együtt, féltíz órakor pariig már száznegyvenkét jelenlévőt számláltak meg. Tisza féltízkor érkezett a Házba egész sereg detektivtől környezve. Már lemn a kapuiban várta Pavlik rendőrfelügyelő, aki jelentést tett nelki a rendőri készenlétről. Tisza meghallgatta a jelentést s azután az elnöki tereink© vonult vissza, ahol csak Beöthy és Szász alelnököket fogadta. Kora reggeltől fogva a Házban volt Angyal József háznagy is, aki személyesen ellenőrizte, hogy vájjon jól vannak-© bazárra a karzatokról a folyosókra nyíló összes ajtók? A karzatokra mérsékelt számban adtak ki jegyeket. A munkapárti folyosón tiz óra óta az a hír terjedt el az ellenzék taktikájáról, liogy mindjárt az ülés elején több ellenzéki képviselő egymásután föl fog szólalni és valamennyien él es támadási ra ti részesiti k a kormányt. A többség ezzel szemben folyosói beszélgetés közben ugy állapodott meg, hogy a néma hallgatás álláspontjára helyezkedik és egy árva szóval sem ül föl az ellenzéki prevek áliásna k. A VIHAR. (Együtt a Ház.) Pont tiz órakor Justh Gyula bement az ülésterembe, ahova egyelőre csak két-három ellenzéki képviselő kisérte. Justh egyenesen a szélsőbaloldal első padsorába ment és szokott helyére ült le. Bevonult az egész munkapárt is, a jobboldalon és a középen mintegy száznegyven-százötven képviselő helyezkedett. Öt perc múlva bevonult azután az egész ellenzék. Apponyi Justh Gyulához sietett és kezet szoritott vele. A kormány tagjai közül még csak Balogh Jenő igazságügyminiszter volt jelen. Tiz óra hét perc. Tisza megjelenik az elnöki emelvényen. Tiz munkapárti képviselő körülveszi. — Az ülést megnyitom, — szólt az elnök. Lovászy Márton fölugrik. — Álljon meg egy szóra! Erre óriási lárma tör ki, amelyben nem lehet az elnöknek egy szavát sem hallani. — Csak tisztakezü és törvénytisztelő ember ülhet itt, — szól Lovászy Márton kiáltozva. i — Rendreutasítom! — kiáltá Tisza. — Mennyit kaptak a só árából? — kérdezik balról. A nagy zajban Lovászy beszédéből csak egy-két szót lehet érteni. — Azzal vádolom a miniszterelnököt, hogy állami vagyont tulajdonított el. A baloldal tapsol. — Rendreutasítom! — kiált az elnök. (A mentelmi bizottság elé!) — Tolvajok! Tolvajok! — kiáltja a haloldal. Az elnök nyugodtan ül helyén és egy má,sután rendreutasítja a kiáltozókat. — Mennyit kaptak a lopott pénzből? kiáltják most balról. Az elnök még mindig nyugodt. — Miibe került az aradi választás? — kiáltja Ráth Emdre. Az elnök rendreutasítja. A munkapárt teljes csöndben ül a helyén. Az elnök kezében a házszabályokkal inditványt tesz, hogy több képviselőt a mentelmi bizottsághoz utasítson a Ház. A jobboldal föláll: Az indítvány el van fogadva! Most már Justh Gyula is kiáltoz. A nagy zajban Lovászy nem bírja beszédét, folytatni. — Ilyen piszkos miniszterelnöke még nem volt az országnak, — kiáltja Huszár Károly néppárti. Tisza percekig csenget. — Kecskék, sót nyalni, — kiáltja Ráth Endre. Az elnök indítványozza, hogy Ráth Endrét a mentelmi bizottsághoz utasítsák. A isi í3B3asiB9t»BaBaaBBaiaiiE3i.ifiaaiiaB«3aaji3saiB9E!iB9eBCS(iBflansi&ai89si!aasiiaE»Basti (Bevonult az eiíenzek. — Nyilt ülésen kitört a botrány. — Sértések özöne a kormányra. — Tisza elnök újra kitoltott képviselőket. — Száz rendőr a teremben. — Elfogadták a házszabályrevizióf.) o