Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-13 / 60. szám

1913. március 14. Délelőtt háromimegyed tizenegy óráig tar­tott a sorozás. Akik ben mar adtaik, külön he­lyiségben várakoztak a feleshiivésire. Fél ti­zeinkiét órakar a sorozó-bizottiság kijött a fo­lyosóra és az újoncok ünnepélyesen feleslküd­tek a királynak és a hazának. Alkiket kiszuperáltak, azok rtagyogó arc­cal, boldogan és gyorsan távoztak, csak kiet­tő-hárioim miaradlt a régi udvaron őgyelgönek. Eziejken meglátszott, hogy szomorkodnak. Eli­liém kerül az egyik, meg is kérdezem kiván­csiam: — Tán nem vették bel — Níem, azt az áldóját ... — mondja keserű kifakad ássál és megvakarta a füle tö­vét. — Hát aztán? örüljön neki. — Örül az avasfenie. Mert a Mári . . . elvesztem előtte a böcsületömiet . . . Ja ugy, a Mári. No ez már más. Igj én is megértem a busuló Legény bánatát és otthagytam a bánatával együtt. •Kifelé jövet egy öregasszonyt látok a korhadt falépcsőn. Guggolva ül ós sir. Na­gyon öreg az istenadta, remeg a szája és száz ránc van az arcán. — Miért sir anyóka? — kérdezem rész­véttel Tyiüli, de megoldódik a nyielve. Tördeli a kezeit és elmeséli siránkozva, hogy az uno­káját, egyet,len unokáját elvitték katonának. Hogy az tlartotta el, segítette havonta öt fo­rinttal, ment gyári munkás és tud ám pénzt keresni .... — Mi lesz velem, jaj, Jézus, mii lesz? . . . zokog és bólogat a fejével. — Hány éves? — Nyolcvankettő. — Szegedi? — Az bizony. — No majd keriül hely a szegényházban, anyóka. — Megy oda a fránya, nem ón — szól határozottan. Cébbeli vót az apám, kisnemes lány az anyám, én, ha szögény vágyók is, nem leszek világcsufja . . . Ejnye teremtette, milyen nyakas ez a százráncu öregasszony. Meg is haragudott rám, amiért a szegényházzal vigasztaltam. Nem tehettem jobbat, otthagytam a bánatá­val együtt. Tripolisz, Benghazi, Ennek a két észak­afrikai tartománynak dallamos neve még a fülünkbe cseng. Alig egy féléve irták a!á Ouchyban az olasz és a török kormány meg­ibizottai azt a békeszerződést, mely végét ve­tette a tripoliszi hadjráatnak. Az Afrikában is lehanyatlott félhold két hatalmas birtokteste került ezzel az egyezséggel az olasz hóditó kezébe. És ez a változás gyökeresen fölfor­gatta azokat a közigazgatási és igazságszol­gáltatási viszonyokat is, amelyek a török uralom idején fejlődtek ki. A nagyhatalmak konzulátusai bíráskodási jogot gyakoroltak Tripoliszban és Banghaziban. Ez az állapot most, hogy Itália berendezkedett, megszűnt. A magyar hivatalos lap mai számában hir­deti ki a rendeletet Balogh Jenő dr. igazság­ügyminiszter, hogy a külügyminiszter feb­ruár 22-én hatályon kivül helyezte a két af­rikai tartományban a konzuli bíráskodást. A DÉLMAGYARORSZÁO 133 gyönge török kivonult, vége hát az előjogok­nak és kiváltságoknak, amiket az erősebbek élveztek. ki Megmentették a zárgyárat a magyar ipar számára. — Uj részvénytársaság,állami szubvenció.— (Saját tudósitónktól.) A Pesti Tükör leg­utóbbi számában hosszabb cikkben foglalko­zott néhány szegedi bank válságával és üz­leti vállalkozások átalakulásával. A cikk töb­bek között megemlékezett a szegedi Rertész­féle zárgyár átalakulásáról is, amely a leg­nagyobb csöndben történt. Amikor néhány hónappal ezelőtt a zárgyár csődbe jutott, ko­moly formában elterjedt a hir, hogy a zár­gyárat megvásárolja az osztrák vaskarteh. Tény az, hogy ebben az irányban is meg­indultak a tárgyalások, amelyek azonban eredménytelenül végződtek. A gyár most Ferraria vasárugyár részvénytársaság cí­men működik. Január tizedikén történt az uj alakulás. A mult év december harmincadikán rendes bírói árverésen megvásárolták a gyártelepet, áruraktárával és szabadalmaival együtt. A részvénytársaságnak Szántó és Beck buda­pesti gépgyári cég, Goldgruber Qábor sze­gedi kereskedő és Máté István, a Schlick­gyár volt főmérnöke az alapitói. A részvény­társaság négyszázezer korona alaptőkévei alakult. Kibocsájtottak kétezer darab kétszáz korona névértékű részvényt. A régi igazgatóságból csak Perjéssy László, a kereskedelmi és iparkamara titkára maradt benn a vállalatban, mint igazgatósági elnök. Az igazgatóság tagjai Beck Józsei mérnök, Goldgruber Árpád kereskedő, Máté István ügyvezető-igazgató és Pető Arthur mérnök. A -felügyelő-bizottság tagjai Gold­gruber Qábor kereskedő, Szántó Samu gyá­ros és Pető Albert gyáros. A zárgyár tehát, amely a Gazdasági és Iparbank-kai egyidejűleg jutott válságba, nem jutott az osztrák kartell karmai közé. Sikerült talpraállitani ezt az elsőrangú ipari vállalkozást, amelynek az -első -megalakulását a legszebb reményekkel kisérték. A pénzkri­zis azonban, mint olyan sok életrevaló ipari vállalkozást, a zárgyárat is válságos hely­zetbe sodorta, amelyből csak a lankadatlan energia és a vállalkozás üzleti értékének a fölismerése mentette ki. A kedvezőtlen üzleti viszonyok miatt egyelőre csak szerényebb keretekben indult meg az uj vállalkozás. Hetven munkással dolgozik a gyár, ez a szám azonban néhány hónap multán tetemesen fölszaporodhat. A műhelyekben szakadatlanul dolgoznak, nap­ról-napra érkeznek az ujabb megrendelések. A kereskedelemügyi miniszter kétszáz­ezer korona szubvenciót adott a gyárnak, a -melyet már a legközelebbi napokban egy­összegben kiutalnak. Az állami támogatás föltétlenül nagy mértékben hozzájárul a vál­lalkozás gyors fejlődéséhez, ami a szegedi iparnak elsőrendű érdeke. Bulgária a monarchiához fog csatlakozni. — A Balkán uj térképe. — (Saját tudósitónktól.) Szófiából je­lentik: Pavlovics, ,a bolgár liberális párt ve­zére, a bolgár-orosz viszonyról a követ­kező érdekes nyilatkozatot tette: — Magától értetődik, hogy hálával tartozunk Oroszországnak, mely a mosta­ni hadjáratban Bulgáriának sok szolgála­tot tett. De tény az, hogy az orosz diplo­mácia, valahányszor tőle egy hordó mé­zet kapunk, arról is gondoskodik, hogy egy kanálnyi méreg is legyen benne. Igy történt most is. Hadműveleteinket előse­gítették az oroszok, de egyidejűleg a dip­lomáciájuk támogatta a románok jogtalan követeléseit is, mert Romániát is le akarja kötelezni magának. De Szasszonov rövid­látó politikája, ugy látszik, nem volt te­kintettel arra, hogy ezzel a kétszínű po­litikával az oláhok szimpátiáit meg nem nyerheti. Bulgáriában pedig jogosult elke­seredést kelt. Egyáltalában nem értem, hogy miért akarnak összes barátaink és szövetségeseink éppen Bulgária számlájá­ra nyerészkedni. Szerbia Monasztirt, Ve­lezt, Prilepet, Görögország Szalonikit kö­veteli, Románia pedig Szilisztriára pályá­zik. Pedig ezeket a vidékéket csupa bolgár lakja és hogy eddig török kézen voltak és közösen hódítottuk meg őket, az még nem jogosit föl senkit ilyen követelésre, annál kevésbé, mert Szerbiával ezirányban van is egy szerződésünk. S ha Szerbia ezt a megállapodást megszegi, le fogunk szá­molni vele és az osztrák-magyar monar­chiához fogunk csatlakozni. Ezzel azután l Oroszországgal szemben is elintéztük számlánkat. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A nagyhatalmak megállapodása. Róma, március 12. Diplomáciai forrás­ból közlik, hogy a hatalmak között már van bizonyos megállapodás a Balkán jövendő ké­pére vonatkozólag. Mihelyt az albániai ha­tárok kérdése megérik a megvitatásra, a ha­; talmak londoni követei azzal az inditvány­nyal fognak előállani, hogy a reuniónak a hatalmak által szentesitett határozatai telje­sen érvényben maradjanak, akármilyen elto­lódásokat fognak is a katonai események maguk után vonni. A hivatalos tárgyalások erről a kérdésről azonban nem kezdődnek meg mindaddig, mig nem lesz kilátás arra, hogy a reunió egyöntetű határozatot hoz. Ezt most még nem lehet remélni, mert az enten­te hatalmak nyilvánvalólag be akarják várni, mig Szkutari előtt eldőlnek a harcok. Krobalin a királynál. Bécs, március 12. Krobatin hadügy­minisztert a király ma délelőtt 10 órakor egy óra hosszáig tartó kihallgatáson fo­gadta. A kihallgatás alighanem a külpoli­tikai eseményekkel van összefüggésben. ÁROK legszebb és legmodernebb kivitelben, Braun Viktornál Szeged;, Vár-utea 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom