Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-02 / 51. szám

8 hatásai, a vállalkozási kedv összegubbadása, az eddigi vállalatok vérvesztése s mindezeknek a munkástársadalom helyzetére is hátrányos reakciói. Tartunk tőle, hogy a hatalmas mozgalom utólag keserű gyümölcsöket teremhet és ugy lehet, áldozatai is lesznek majd. amire igazán nem volt szükség. Arról pedig biztosak vagyunk, hogy a szomorú következmények napjaiban majd a kormány lesz a mentőakció lelke, a sújtott társadalom támasza, soknak a romlásból kimentöje s a tömeg hálával fog ugyané kormány felé fordulni, mely ellen oly igaztalanul szitkozódott. Nem is hibáztatjuk mi a tömeget, mert a történőkért nem lehet felelős, hisz eszköz volt csak bennük. S nyiltan kimondjuk, hogy e hivatalos demagógia nem odavaló alakjait nem a sztrájkmozgalom irányító munkásvezéreiben látjuk, hanem azokban a modern Subákban, akik eme Mariusokkal hazug frigyre léptek, hogy őket a saját politikai exisztenciájuk javára irányithassák. A magyar munkástársadalom talán meg se mozdul, az ultima ratiora pedig nem is gondol, ha nem kap hozzá sugallatot, ösztönt, buzditást a koalició bukott nagyságaitól. Az obstrukció hadjárata, a parlamenti zendülés macskazenéje, az ellenparlament tüntető szervezete, az utcai szenvedelmek szövetségében tartott körmenetek, csak átmeneti állomások. De majd csak tul leszünk e bajokon is. Mennél rövidebb lélegzetű talál lenni a nagy sztrájk, annál kevesebb a belőle eredhető kár. Az a jótékony utóhatása igy is, úgyis remélhető, hogy az izgalmak a dráNiki: Igazán ... (Mosolyog) nagyon fontos és nagyon sürgős ügyeim voltak. Stefi: Oh nagyon élénken el tudom képzelni. Szeretném tudni, mi dolgod van néked Berlinben. Miért jöttél ide? Niki (mosolyog): Miért jöttem ide? ... (Habozik.) Stefi: Miért? Niki (kimondja): Nászuton vagyok itt. Stefi: Tessék? Niki (mosolyogva): Nászuton. Stefi: Hja ugy!... Most már érteim Niki: Nem érted. A feleségemmel vagyok itt. Stefi: Tessék? Most már igazán nem értem. Niki: A feleségemmel vagyok itt. Itt van a feleségem. Felment átöltözködni az ebédhez. Stefi (felemeli a két kezét): Hát nem értem, na! Ha csak te... hacsak nem volnál szives megmagyarázni. Niki: Megmagyarázni? De igen, azt hiszem megmagyarázom. Sőt azt hiszem, örülök neki, hogy elmondhatom valakinek. Javíthatatlan fecsegők vagyunk; minden férfi az; kamaszkorunk óta rászoktunk, hogy a szerelmi boldogságunkkal eldicsekedjünk, hacsak hősiességből, úgynevezett lovagiasságból nem kell hallgatnunk... És ez olyan bolond eset. Stefi: Beszéld el. Niki: Igen. Hát a dolog ott kezdődik, hogy én a nyár elején beteg lettem. Stefi: Tudom. Hiszen az első időben voltam is nálatok néhányszor tudakozódni az állapotodról. Niki: Igen, utólag nagyon hálás voltam érte. Tehát előbb torokgyulladást kaptam. Mikor ez elmulóban volt, akkor jelentkezelt rgy mellháTtyalob és egy tüdögvuladás. Stefi: Igen. Niki: Igen; egy kissé a sir szélén állot_ DÉLMAGYARORSZAG ma feszültségei közepett elfogyasztván saját energiáikat, előidézik a kimerülést s létrehozzák a megkönnyebbülést és valami eredményt, ami kibékítő lesz. A kormány föladata, hogy a megpróbáltatás napjai alatt megsokszorozza erélyét, ébren figyelje az eseményeket, őrködjék a sztrájkmozgalom kereteinek törvényessége s a közvagyon, a közbiztonság épsége fölött. Nehéz tiszte lesz előmozdítani a sztrájk által veszélyeztetett közérdekek ügyét az egész vonalon, enyhíteni lehetőleg az előállható bajokon. Az uj honvédezredek. — Szegedi változások. — (Saját tudósítónktól.) Nevezetes nap volt a honvédség történetében az 1913-ik év március elseje. Az 1912-ik évi véderőtörvény alapján átszervezett honvédség ezen a napon vette föl azt a köntösét, melyet az uj törvény kiszabott a számára. Tiz ezred, mely eddig négy zászlóaljból állott, a negyedig zászlóaljait átadja annak a négy uj ezrednek, amelyek közül a 29-ik és 30-ik Budapesten, a 31-i!k Veszprémben, a 32-ik pedig Déván alakul meg. Ugyanekkor a Fiúméban kikülönített honvéd század zászlóaljjá fejlődik. Március 1-én érkeztek meg a csapatok az állomáshelyekre. Budapestre szombaton délután érkezett meg a kassai 9-ik honvéd gyalogezred eperjesi zászlóalja és a szegedi 5-ik honvéd gyalogezred negyedik zászlóalja kőbányai alsó pályaudvaron. Az egyik háromnegyed négykor, a másik háromnegyed hatkor. Az eperjesi zászlóalj a 29-ik, a szegedi zászlóalj a 30-ik ezredhez kerül. Az első honvéd gyalogezred félegyházi zászlóaljának egy százada délután négy órakor a józsefvárosi pályaudvaron érkezett meg és a tam, valami harmadfél hónapot töltöttem ágyban, másfél hónapig voltam lábbadozó. Azonban nem haltam meg. Stefi: Sőt amint örömmel látom, pompás erőben és .kitűnő színben vagy. Niki: Igen, éppen ez az. Stefi: Tessék? Niki: Várj csaik. Te tudod azt, hogy az én budapesti házamban a hálószobánk a földszinten van. A közös hálószobánk ... én gyűlölöm a külön hálószobát, nevetséges és ostoba intézmény, olyan emberek találták ki, akik sohasem szerették egymást. Stefi: Na... Niki: De igen. Két szerelmes ember, aki állandóan... de hiszen ez mellékes. Szóval a mi hálószobánk a földszinten van. A gyerekeim és az édesanyám az emeletén alszanak. Amikor én beteg lettem, akkor a feleségem természetesen nem maradhatott a szobában. Kiköltözött, fel az emeletre, egy kis szobába, amely a gyerekek szobája és az édesanyám szobája között van. Egy ideig még ott aludt a hálószobánk mellett, az öltözködő szobában, de itt soha nem tudott egy negyedóránál tovább aludni, minden negyedórában felriadt és bejöt megnézni, hogy vagyok, szinte tönkrement; az édesanyám végre rákényszeritette, hogy menjen fel az emeletre. Dtt lakott tehát a kis szobában, egyik oldalon a gyerekeim, másik oldalon az anyám között. Késő este feküdt le, kora reggel kelt fel, állandóan ellenőrizte a kát ápolónőt, de ott fent lakott még teljes négy hónapig. Stefi: Négy hónapig? Niki: Négy hónapig. Igen, teljes négy hónapig, fin már egy hónapja lábbadozó voitam, már szinte teljesen egészséges voltam, az ápolónőket elküldtük és az inasom szolgált ki, már sétálni jártam, már kilovagoltam és ö még mindig ott lakott. Miért? Stefi: Miért? 1913. március 1. 30-ik ezred első zászlóaljának fogja egyik századát alkotni. Az uj ezredek egyelőre csak három századból álló zászlóaljakkal alakulnak. A negyedik századokat fokozatosan fogják fölállítani. Az uj budapesti házi ezredek magját tehát az eddig Eperjesen és Szegeden volt zászlóaljak alkotják. Ezekből és még néhány más zászlóaljtól áthelyezett egyes századokból alakul meg Budapesten, a két uj ezred két-két zászlóalja. A 20-ik ezred harmadik zászlóaljának állomáshelye Jászberény, a 30-ik ezred harmadik zászlóaljáé pedig Félegyháza. Az előbbit a gyulai második ezredtől, az utóbbit a budapesti első ezredtől helyezték át az uj ezredekhez. A Budapestre bevonuló csapatokat a pályaudvarokon az uj ezredek szervezésével megbízott tisztek, élükön Hadffy tábornokkal, az uj dandár parancsnokával ünnepiesen fogadták. Mind a két ezredet addig, amig számukra az uj kaszárnyák elkészülnek, ia Népligettel szemben lévő Ferenc József honvéd gyalogsági laktanyában helyezik el. Szegedről katonabanda szavával kisérve ment el szombaton a Budapestre helyezett honvédzászlóalj. A zászlóalj szombaton reggel indult el a városból Márky István őrnagy, zászlóaljparancsnok vezetésével A Berlini-körúti kaszárnyából nagyobb kerülővel ment ki ia távozó zászlóalj az állomásra a honvédzenekar kiséretében. Az állomáson megjelentek távozó bajtársaiktól elbúcsúzni az ezred összes tisztjei. Az áthelyezéssel megüresedett a Berlini-köruti kaszárnya, amelyet a honivédkerületi parancsnokság gazdasági célokra használ föl majd. Az 5. honvéd gyalogezrednek most már csak két zászlóalja van Szegeden, egy ezután is Nagybecskereken marad. A szegedi helyőrség veszteségét majd ia honvédtüzérség pótolja, amelynek idehelyezése iránt még a kaszárnyakérdés miatt függőben vannak a tárgyalások. Niki: Miért? Ezt kérdeztem tőle én is: reggel és délben; és este... Miért? Azért barátom, mert szégyelt lejönni, szégyelt leköltözködni, szégyelte kiadni azt a parancsot, hogy az ágyát hozzák rendbe és a holmiját hozzák le. Ö — mondta — nem tudja elviselni azt a gondolatot, hogy az egész ház tudja, hogy a ház ura és asszonya ismét megkezdték házaséletüket, ő nem tudja az anyámnak azt mondani, hogy ezentúl lent alszik. ö nem tud a gyerekei szeme közé nézni, ha azt kérdezik, miért megy le, miért nem alszik többé a szomszédságukban, ö nem türi a cselédek pofáit... Stefi: Óriási! Niki: Hihetetlen, mi? Vannak ilyen aszszonyok, barátom. Ez olyan szemérmes, mint egy tizenhétéves lány ... Olyan szemérmes, mint az esküvőnk napján volt, pedig nincs még két ember, aki ugy szeretné egymást, mint mi. Stefi: Igen. És? Niki: És? Én kértem; könyörögtem neki, udvaroltam néki. Nem használt. A végén — elcsábítottam. Stefi: Tessék? Niki: Elcsábítottam, barátom; elcsábítottam a feleségemet. Előbb arra kértem, jöjjön le hozzám éjjel, ha már mindenki elaludt. Nem, mondta, azt nem teheti, mindenképen keresztül kellene mennie egy szobán; vagy az anyám ébredne föl, vagy a gyerekek; megkérdeznék, hová megy; az inasom is itt alszik a szomszéd szobában... Tehát ezt nem. És meddig akar igy élni? ö nem tudja, ő nem tehet róla, majd lesz valahogyan ... Azonban sehogysem volt. Megkértem tehát, jöjjön le hozzám egyszer délután, amikor én hivatalosan, orvosi tanácsra aludtam. Ekkor csendes a ház; meleg szeptember vége az idő, ilyenkor mindenki a szobájában van ... Lejött. És elcsábítottam. Stefi: Igen. És?