Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-23 / 45. szám

' 2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 23. Döntő fordulat az uj kórház ügyében. — A belügyminiszter engedélyezte a 900,000 koronás államsegélyt. — Bonyodalmak készülnek az uj kórház-telek körül. — (Saját tudósítónktól.) A mai nappal az uj kórház ügye véglegesen eldőlt. Még pedig a legkedvezőbben. Lukács László belügymi­niszter a város által az uj kórház céljaira (kért kilencszázezer koronás államsegélyt engedé­lyezte. Eszerint az uj kórház épitése előtt anyagiakban most már semmiféle akadály nem áll és ez év őszén hozzá kezdhetnek az építkezéshez. Abban, hogy az uj kórház ügye ityen hirtelen és a városra nézve kedvező for­dulatot vett, sok része van Lázár György dr. polgármesternek, aki hónapok óta, de külö­nösen utóbb, szakadatlanul sürgette a kór­ház ügyének döntő elintézését. Bizonyos, hogy ezt a nap-nap után ter­mett és immár országos hirüvé vált kórház­botrányok is érlelték. Hiszen ugy a kereske­delmi miniszter, mint a belügyminiszter, va­lamint a közoktatásügyi miniszter kiküldöttei meggyőződtek az ottani tűrhetetlen állapo­tokról s azok a jelentések, amelyeket tapasz­talataikról a minisztereknek bemutattak, a legbotrányosabb dolgokat tartalmazhatták. Igy jutott aztán a belügyminiszter tudomá­sára az is, hogy a kórházból a betegek egy tekintélyes részét ki kellett lakoltatni, részint, mert a falak osszedőléssel fenyegettek, ré­szint pedig, mert a dohos, bűzös, egészség­telen levegő még betegebbé tette a betegeket. Kitelepítették a belgyógyászati és a bujakó­ros osztály betegeit, akiknek külön épületet kellett kibérelnie a városnak egy szomszédos utcában. A belügyminiszter döntése tehát na­gyon égető volt már. gának és lomha lassúsággal jött végig az ut­cán. A kabátja fel volt gyűrve és amint rá­táncoltak az alakjára a gázlámpák sugarai, amint az éjszakai ember imbolygott, lóbálta magát, ugy tetszett ,hogy az éjszaka guritja­guritja Márta elé. — Hátha rosszat akar? Márta agyát szántogattág az ötletek, amik a gyilkoság óta befészkelődtek az eszé­be és a rettegés kinozta, amikor újra elgon­dolta, akárki megölheti, aki meg akarja ölni, az ő szobája, a mindenki szobája, tárva és nyitva mindenki előtt, a gyilkos oda bejöhet, a gyilkos megölelheti és turbékolhat néki, amikor csókot ad ... elérántja a borotvát és neki is, a másiknak is vége van ... Az éjszakai ember már egészen a köze­lébe ért Mártának. A remegő leány fölkiáltott: — Te! Péter! Péter röhögött, vigyorgott és megciró­gatta a leány arcát. — Na! hát már nem haragszol? ... Márta ujjongott örömében és nagyszerű nyugalom szállott zaklatott lelkére. Péter — ezt érezte — segítséget hozott neki, hen­geres mellével, két vastag karjával eljött hoz­zá és mellette marad, ha enni ad neki és pénzt ad, ha kér. Márta vitte be magával a szobá­jába a medve-embert és az dörmögött, duru­zsolt: — Hát mit bolondoztál... pedig már azt hittem, hogy megint elkergetsz... Márta ennivalót és pálinkát tett a ba­rátja elé és maga is mohó szomjúsággal ivott az italból. Beszélgettek és bepálinkáztak. Márta fázós etstén végigkígyóztak a tüzes kortyok, melengették a beteg leányt és fű­tötték az agyvelejét, melyben ott kóválygott a gyilkosság réme és Péter segitsége, aki mel­léje fog állani és meg fogja védeni. Márta tömte az ennivalókkal barátját, koronákat nyomott a kezébe és motyogta: Az uj kórház körül azonban még nincs minden egészen rendben. Bonyodalmak ké­szülnek a Gedó-kert mellett kijelölt telek kö­rül a tüzérkaszárnya miatt. Éppen a legkö­zelebbi közgyűlésen kerül majd szóba, hogy a város az uj kórház telkét átengedje-e a tü­zérkaszárnya céljaira vagy sem. Most, hogy a miniszter a 900,000 koronás államsegély kiutalásához hozzájárult, alaposan megfonto­landó, elejtse-e a város a kórház telkét, vagy pedig a tüzérkaszárnyát. Mert tudvalevő, hogy a honvédelmi miniszter csak abban az esetben hajlandó tüzérséget adni Szegednek, ha a város a kórház telkét engedi át a ka­szárnya céljaira. Föltétlenül tekintetbe kell venni, hogy a tüzérkaszárnya idehelyezése évenkint egy millió forgalmat jelent a város kereskedelmé­nek és iparának. Ez, a város mai, alig fejlett kereskedelmi és ipari viszonyai között olyan hatalmas összeg, hogy két kézzel 'kell kapni rajta. A saját érdekei ellen cselekedne a vá­ros, ha lemondana forgalmának ilyen hirtelen nagy emelkedéséről. De, amint bizonyos, hogy a tüzérkaszárnya elejtése súlyos vesz­tesség volna, viszont fölmerül az a kérdés, hogy az uj kórház más telken való fölépítése — tekintve, hogy Korb Flóris tervei a Gedó­kert melletti telek rajza alapján készültek — miféle ujabb munkákkal, az eredeti tervek milyen megváltoztatásával járna és főkép­pen : tulkiadást és mekkora tulkiadást terem­tene. Mert ha ujabb munkák kellenek azért, hogy a kórházat más telken építhessék föl, ha a terveken változtatásokat kell tenni, ak­kor a kórház épitése, amely ez év őszén föl­tétlen megkezdődik, ismét kitolódnék és tűrni kellene az eddigi mizériákat továbbra is, va­lamint ezeknek már ismert anyagi következ­ményeit. (Ujabb kitelepités, külön épü'et bér­lete stb.) Ha pedig tulkiadások mutatkoznak, efölött sem lehet aggodalom nélkül napirend­Ugy-e eljösz hozzám? minden éjszaka itt leszel?... Nálam fogsz lakni és tartalak, mint a galambot tiszta búzával... Az ittas leány hirtelen elóbégatta magát, ráborult a barátja mellére, sirt, gajdolt: — Péter én félek, ne hagyj el... meg akarnak ölni... ugy mint Julist... Péter, te ne engedd, légy mindig mellettem... Egy éjszaka begyünnek hozzám és nyissz... ugy, .mint a Julissal történt... Márta fölemelte kócos fejét, két keze kö­zé vette a barátja arcát, részeg tekintetével belebámult a szemeibe és rimánkodott hozzá: — Péter, te vigyázz rám ... nekem nem szabad meghalnom ... A bepálinkázott ember visszahöktlö, az­tán kacagott, röhögött és bambán rávigyor­gott a leányra: — Na jó ... na jó ... te condra ... Márta, hogy elűzött kedvesét újra maga mellé vette, a kisértő lidércei élhesegette ma­gáról és áhitatos gondossággal készülődött a csudára, mely kivételes ajándékot hoz neki. Lázas, hullámos érzés volt az a züllött leány szivében, amivel a magányosság pillanatai­ban mindig ölelgette, mindig csókolgatta a titokzatos valakit, aki mint friss élet pattan ki az ő romokba roskadt életéből. Rejtelmes erők mozdultak meg benne, forró áradat ütötte néha meg az agyát, mely végighöm­pölygött az egész testén, uj tüzek lobogtak fel a pernye alól és Márta gyönyörködve nyugtalankodott, uj, üde élet paskolta a tes­tét, mint a kiszáradt fát, mely váratlan lom­bosodik. Ami pénzt a kedvese meghagyott, azon furcsa dolgokat vásárolt. Kicsi ingecs­kóket, gyolcsféléket és mikor magára ma­radt, játszott velük, babrált közöttük, az in­gecskékre kék csillagot tűzdelt, szines rózsá­kat hímzett rájuk. Péter ha jött és nehéz lé­péseitől koppant a konyha kövezete, Márta összekapta a csecsebecse holmit, sietve visz­re térni, mert hiszen tudjuk, hogy a kórház költségvetése mai, véglegesen kiszámított for­májában is óriási terhet jelent. Fölmerül hát az a kérdés, vájjon a város pénzügyi hely­zete elbirná-e a telekáthelyezésével járó tul­kiadásokat? Mindezeknek a tisztázása a tanács és a város erre hivatott többi közegeinek a föl­adata. Mi csak annál a pontnál állunk meg, hogy a városnak a tüzérkaszárnya létesíté­séből eredő egy millió forgalmat semmiképen sem szabad kieresztenie a kezéből, viszont alaposan vegye fontolóra azt a kérdést is, hogy az uj kórház terveinek más telekre va­ló átültetése az épités további halogatását je­lenti-e, vagy elviselhetetlen tulkiadásokat okoz. A trónörökös lapja Oroszország ellen. Bécshői jelentik: A trónörökös lapjának, a Beichspostjnak mai számában ,'élénik 'feltű­nést keltő cikk van, mely azt mondja, hogy Albánia elhatárolásának kérdése csak sok­hal mélyebben ható erők által teremtett hely­zetnek a kifejezése. Az Albánia tekintetében való döntés semmiképen sem szüntetheti mert azokat az ellentéteket, amelyek Ausztria és Magyarország és Oroszország között kia­lakult, Az ó-orosz vallás az ortodox Balkán­államok között masáJhoz akarja ragadni a ve­zető szerepet. Ha.rtw.ig magatartásában, Szerbiáinak az oroszok által való támogatá­sában és az Albániát illető miniden ügyben látszik ez az orosz törekvés a hegemóniára, amely Ausztria és Magyarország érdekeit fenyegeti ós rendszeresen meg akarja mér­gezni déli szomszédainkhoz való viszonyun­kat, Nem lokális kérdésekről van tehát szó, hanem népeket megmozgató nagy eszmékről, Nincs a monarchiában olyan államférfiú, aiki I óhajtaná a háborút Oroszországgal, de vi­I szont nincs egy sem, aki hajlandó volna meg­! alázkodás árán jutni a békéhez. szatette a szekrénybe és mosolygósan fogad­ta az élősdi embert. Péter az uj szerelem óta mindig része­geskedett. Mióta megtudta hivatalát, nagy nyugalomban élte napjait, munka után nem nézett, vasas karjait boldogan pihentette, szi­polyozta a leányt, evett-ivott a korcsmákban és ha elfogyott a pénze, tántorogva beállított Mártához és dühösen rámordult: — Adjál pénzt! Márta kicsi pénzeivel gazdálkodott. Egy részét eltakarította, a nagyobbik fellét oda­adta Péternek, aki megérezte, hogy ur a ré­mekkel telehintett tájékon és ami pénzt csak elvehetett a lánytól, azt mind magához kapa­rintotta. Márta szelíd volt és adakozó és ami­kor kedvese kezébe nyomta a koronákat, mo­solygott és csókra nyújtotta száját, de Péter nem 'kivánta a szerelmet, bízott a leány ret­tegésében, nem hamiskodott, nem hízelgett, de ellökte magától Mártát: — Nem elég, hogy vigyázok rád ... Márta ilyenkor sírva fakadt és Péter el­kotródott a korcsmába s nem jött haza addig, mig az éjszaka rá nem intett. Márta alakja lassankint eltorzult, az arca csúnya lett és ha elébe került az éjszakai embereknek, azok megijedtek tőle. Napról-napra kevesebb pénzt tudott adni Péternek és egy este veszekedő jelenet történt közöttük. Péter káromkodva állított be a szobába, csapdosta a székeket, szidalmazta Mártát és pénzt kért. Márta kér­lelte kedvesét, hogy ne haragudjék, majd ta­lán holnap, akkor biztosan lesz. Péter fölkap­ta az egyik széket és odavágta Mártához, az­tán melléje ugrott, megfogta a két karját és megrázta a leányt: — Tudod, mért hívtál magad mellé?... Hát tőlem nem félsz? ... nem félsz tőlem?... Márta kiszakította magát Péter karjai­ból, az ajtóhoz szaladt, nagyra tágult szemei­vel rámeredt a részeg emberre és sikoltozott;

Next

/
Oldalképek
Tartalom