Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-23 / 45. szám

' 2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 23. Döntő fordulat az uj kórház ügyében. — A belügyminiszter engedélyezte a 900,000 koronás államsegélyt. — Bonyodalmak készülnek az uj kórház-telek körül. — (Saját tudósítónktól.) A mai nappal az uj kórház ügye véglegesen eldőlt. Még pedig a legkedvezőbben. Lukács László belügyminiszter a város által az uj kórház céljaira (kért kilencszázezer koronás államsegélyt engedélyezte. Eszerint az uj kórház épitése előtt anyagiakban most már semmiféle akadály nem áll és ez év őszén hozzá kezdhetnek az építkezéshez. Abban, hogy az uj kórház ügye ityen hirtelen és a városra nézve kedvező fordulatot vett, sok része van Lázár György dr. polgármesternek, aki hónapok óta, de különösen utóbb, szakadatlanul sürgette a kórház ügyének döntő elintézését. Bizonyos, hogy ezt a nap-nap után termett és immár országos hirüvé vált kórházbotrányok is érlelték. Hiszen ugy a kereskedelmi miniszter, mint a belügyminiszter, valamint a közoktatásügyi miniszter kiküldöttei meggyőződtek az ottani tűrhetetlen állapotokról s azok a jelentések, amelyeket tapasztalataikról a minisztereknek bemutattak, a legbotrányosabb dolgokat tartalmazhatták. Igy jutott aztán a belügyminiszter tudomására az is, hogy a kórházból a betegek egy tekintélyes részét ki kellett lakoltatni, részint, mert a falak osszedőléssel fenyegettek, részint pedig, mert a dohos, bűzös, egészségtelen levegő még betegebbé tette a betegeket. Kitelepítették a belgyógyászati és a bujakóros osztály betegeit, akiknek külön épületet kellett kibérelnie a városnak egy szomszédos utcában. A belügyminiszter döntése tehát nagyon égető volt már. gának és lomha lassúsággal jött végig az utcán. A kabátja fel volt gyűrve és amint rátáncoltak az alakjára a gázlámpák sugarai, amint az éjszakai ember imbolygott, lóbálta magát, ugy tetszett ,hogy az éjszaka guritjaguritja Márta elé. — Hátha rosszat akar? Márta agyát szántogattág az ötletek, amik a gyilkoság óta befészkelődtek az eszébe és a rettegés kinozta, amikor újra elgondolta, akárki megölheti, aki meg akarja ölni, az ő szobája, a mindenki szobája, tárva és nyitva mindenki előtt, a gyilkos oda bejöhet, a gyilkos megölelheti és turbékolhat néki, amikor csókot ad ... elérántja a borotvát és neki is, a másiknak is vége van ... Az éjszakai ember már egészen a közelébe ért Mártának. A remegő leány fölkiáltott: — Te! Péter! Péter röhögött, vigyorgott és megcirógatta a leány arcát. — Na! hát már nem haragszol? ... Márta ujjongott örömében és nagyszerű nyugalom szállott zaklatott lelkére. Péter — ezt érezte — segítséget hozott neki, hengeres mellével, két vastag karjával eljött hozzá és mellette marad, ha enni ad neki és pénzt ad, ha kér. Márta vitte be magával a szobájába a medve-embert és az dörmögött, duruzsolt: — Hát mit bolondoztál... pedig már azt hittem, hogy megint elkergetsz... Márta ennivalót és pálinkát tett a barátja elé és maga is mohó szomjúsággal ivott az italból. Beszélgettek és bepálinkáztak. Márta fázós etstén végigkígyóztak a tüzes kortyok, melengették a beteg leányt és fűtötték az agyvelejét, melyben ott kóválygott a gyilkosság réme és Péter segitsége, aki melléje fog állani és meg fogja védeni. Márta tömte az ennivalókkal barátját, koronákat nyomott a kezébe és motyogta: Az uj kórház körül azonban még nincs minden egészen rendben. Bonyodalmak készülnek a Gedó-kert mellett kijelölt telek körül a tüzérkaszárnya miatt. Éppen a legközelebbi közgyűlésen kerül majd szóba, hogy a város az uj kórház telkét átengedje-e a tüzérkaszárnya céljaira vagy sem. Most, hogy a miniszter a 900,000 koronás államsegély kiutalásához hozzájárult, alaposan megfontolandó, elejtse-e a város a kórház telkét, vagy pedig a tüzérkaszárnyát. Mert tudvalevő, hogy a honvédelmi miniszter csak abban az esetben hajlandó tüzérséget adni Szegednek, ha a város a kórház telkét engedi át a kaszárnya céljaira. Föltétlenül tekintetbe kell venni, hogy a tüzérkaszárnya idehelyezése évenkint egy millió forgalmat jelent a város kereskedelmének és iparának. Ez, a város mai, alig fejlett kereskedelmi és ipari viszonyai között olyan hatalmas összeg, hogy két kézzel 'kell kapni rajta. A saját érdekei ellen cselekedne a város, ha lemondana forgalmának ilyen hirtelen nagy emelkedéséről. De, amint bizonyos, hogy a tüzérkaszárnya elejtése súlyos vesztesség volna, viszont fölmerül az a kérdés, hogy az uj kórház más telken való fölépítése — tekintve, hogy Korb Flóris tervei a Gedókert melletti telek rajza alapján készültek — miféle ujabb munkákkal, az eredeti tervek milyen megváltoztatásával járna és főképpen : tulkiadást és mekkora tulkiadást teremtene. Mert ha ujabb munkák kellenek azért, hogy a kórházat más telken építhessék föl, ha a terveken változtatásokat kell tenni, akkor a kórház épitése, amely ez év őszén föltétlen megkezdődik, ismét kitolódnék és tűrni kellene az eddigi mizériákat továbbra is, valamint ezeknek már ismert anyagi következményeit. (Ujabb kitelepités, külön épü'et bérlete stb.) Ha pedig tulkiadások mutatkoznak, efölött sem lehet aggodalom nélkül napirendUgy-e eljösz hozzám? minden éjszaka itt leszel?... Nálam fogsz lakni és tartalak, mint a galambot tiszta búzával... Az ittas leány hirtelen elóbégatta magát, ráborult a barátja mellére, sirt, gajdolt: — Péter én félek, ne hagyj el... meg akarnak ölni... ugy mint Julist... Péter, te ne engedd, légy mindig mellettem... Egy éjszaka begyünnek hozzám és nyissz... ugy, .mint a Julissal történt... Márta fölemelte kócos fejét, két keze közé vette a barátja arcát, részeg tekintetével belebámult a szemeibe és rimánkodott hozzá: — Péter, te vigyázz rám ... nekem nem szabad meghalnom ... A bepálinkázott ember visszahöktlö, aztán kacagott, röhögött és bambán rávigyorgott a leányra: — Na jó ... na jó ... te condra ... Márta, hogy elűzött kedvesét újra maga mellé vette, a kisértő lidércei élhesegette magáról és áhitatos gondossággal készülődött a csudára, mely kivételes ajándékot hoz neki. Lázas, hullámos érzés volt az a züllött leány szivében, amivel a magányosság pillanataiban mindig ölelgette, mindig csókolgatta a titokzatos valakit, aki mint friss élet pattan ki az ő romokba roskadt életéből. Rejtelmes erők mozdultak meg benne, forró áradat ütötte néha meg az agyát, mely végighömpölygött az egész testén, uj tüzek lobogtak fel a pernye alól és Márta gyönyörködve nyugtalankodott, uj, üde élet paskolta a testét, mint a kiszáradt fát, mely váratlan lombosodik. Ami pénzt a kedvese meghagyott, azon furcsa dolgokat vásárolt. Kicsi ingecskóket, gyolcsféléket és mikor magára maradt, játszott velük, babrált közöttük, az ingecskékre kék csillagot tűzdelt, szines rózsákat hímzett rájuk. Péter ha jött és nehéz lépéseitől koppant a konyha kövezete, Márta összekapta a csecsebecse holmit, sietve viszre térni, mert hiszen tudjuk, hogy a kórház költségvetése mai, véglegesen kiszámított formájában is óriási terhet jelent. Fölmerül hát az a kérdés, vájjon a város pénzügyi helyzete elbirná-e a telekáthelyezésével járó tulkiadásokat? Mindezeknek a tisztázása a tanács és a város erre hivatott többi közegeinek a föladata. Mi csak annál a pontnál állunk meg, hogy a városnak a tüzérkaszárnya létesítéséből eredő egy millió forgalmat semmiképen sem szabad kieresztenie a kezéből, viszont alaposan vegye fontolóra azt a kérdést is, hogy az uj kórház terveinek más telekre való átültetése az épités további halogatását jelenti-e, vagy elviselhetetlen tulkiadásokat okoz. A trónörökös lapja Oroszország ellen. Bécshői jelentik: A trónörökös lapjának, a Beichspostjnak mai számában ,'élénik 'feltűnést keltő cikk van, mely azt mondja, hogy Albánia elhatárolásának kérdése csak sokhal mélyebben ható erők által teremtett helyzetnek a kifejezése. Az Albánia tekintetében való döntés semmiképen sem szüntetheti mert azokat az ellentéteket, amelyek Ausztria és Magyarország és Oroszország között kialakult, Az ó-orosz vallás az ortodox Balkánállamok között masáJhoz akarja ragadni a vezető szerepet. Ha.rtw.ig magatartásában, Szerbiáinak az oroszok által való támogatásában és az Albániát illető miniden ügyben látszik ez az orosz törekvés a hegemóniára, amely Ausztria és Magyarország érdekeit fenyegeti ós rendszeresen meg akarja mérgezni déli szomszédainkhoz való viszonyunkat, Nem lokális kérdésekről van tehát szó, hanem népeket megmozgató nagy eszmékről, Nincs a monarchiában olyan államférfiú, aiki I óhajtaná a háborút Oroszországgal, de viI szont nincs egy sem, aki hajlandó volna meg! alázkodás árán jutni a békéhez. szatette a szekrénybe és mosolygósan fogadta az élősdi embert. Péter az uj szerelem óta mindig részegeskedett. Mióta megtudta hivatalát, nagy nyugalomban élte napjait, munka után nem nézett, vasas karjait boldogan pihentette, szipolyozta a leányt, evett-ivott a korcsmákban és ha elfogyott a pénze, tántorogva beállított Mártához és dühösen rámordult: — Adjál pénzt! Márta kicsi pénzeivel gazdálkodott. Egy részét eltakarította, a nagyobbik fellét odaadta Péternek, aki megérezte, hogy ur a rémekkel telehintett tájékon és ami pénzt csak elvehetett a lánytól, azt mind magához kaparintotta. Márta szelíd volt és adakozó és amikor kedvese kezébe nyomta a koronákat, mosolygott és csókra nyújtotta száját, de Péter nem 'kivánta a szerelmet, bízott a leány rettegésében, nem hamiskodott, nem hízelgett, de ellökte magától Mártát: — Nem elég, hogy vigyázok rád ... Márta ilyenkor sírva fakadt és Péter elkotródott a korcsmába s nem jött haza addig, mig az éjszaka rá nem intett. Márta alakja lassankint eltorzult, az arca csúnya lett és ha elébe került az éjszakai embereknek, azok megijedtek tőle. Napról-napra kevesebb pénzt tudott adni Péternek és egy este veszekedő jelenet történt közöttük. Péter káromkodva állított be a szobába, csapdosta a székeket, szidalmazta Mártát és pénzt kért. Márta kérlelte kedvesét, hogy ne haragudjék, majd talán holnap, akkor biztosan lesz. Péter fölkapta az egyik széket és odavágta Mártához, aztán melléje ugrott, megfogta a két karját és megrázta a leányt: — Tudod, mért hívtál magad mellé?... Hát tőlem nem félsz? ... nem félsz tőlem?... Márta kiszakította magát Péter karjaiból, az ajtóhoz szaladt, nagyra tágult szemeivel rámeredt a részeg emberre és sikoltozott;