Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-02 / 27. szám

f>EHM AG Y AROR92XO 1913. február 2. Bismarck arcképei közé a magáét állitotta, a mely magasra pödöri tett harcias bajusszal ábrázolja. Azután kitört az olasz-török liáboru. Enver bej otthagyta a világváros örömeit és Kyrenaika sivár vidékeire sietett, a hol az arabokat makacs ellenállásra lelkesítette. Csakhamar hosszú szakálla nőtt és Berlin parkettjének oroszlánja rövidesen a sivatag zord harcosává változott — de nem a nélkül, hogy magát ahányszor csak lehetséges volt, le ne fotografáltassa 'és a harctéri tudósítóknak hőstetteiről ne beszéljen, amelyekről szóló jelentések azután igazi keleti túlzással és ki,színezéssel kerültek a török és arab lapokba. A békekötés után hü arabjaival további ellenállást hirdetett, de azt nem tette meg. Automobilon és tevéken megtett fáradságos és veszedelmes ul után Alexandriába érkezett, ahol simára borotvált arccal és európai öltözetben álnéven megszállt a Savoy-szállodában. Az északnémet Lloydtársnlat egyik hajójával azután Nápolyba utazott ós január ,26-ika megmutatta, hogy milyen célból sietett titkon Konstantinápolyba. — Farsang Nizzában. A Riviéra fővárosának, a pálmával ékes Nizzának farsangja ez idén is vidám, jókedvű, örömmámorban fürdő volt, mint mindig. Az első vasárnap meghozta a maga nagy látványosságát: az első farsangi fölvonulást. A fölvonulás tarka pompával hömpölygött végig a városon, kacagott a jókedv, emberről-emberre járt a nevetés. A nagy utón eáte, amikor kigyúltak a lámpák, szines reflektorok vétettek világot a gnmmitalpon diszkréten suhanó kocsiseregre. A tömeg ujjongva sürgött-forgótt a levegőben szállongott a konfetti-eső s egymást sohasem látott emberek pattogó tréfával vivtak mulatságos csatát . . . Mert hiszen a nizzai karnevál európai ünnep, a melyre odasereglik mindéki, aki teheti, «ki csak tud róla és .aki egyszer belekóstolt, megkívánja másszor is. Mintha egyszerre levált volna az emberek lelkéről az a végtelen komolyság, amelybe belenevelte az élet. Táncolt a néptenger, kacagott, tapsolt, tréfálkozott. Bs icsengett-bongott .a. .muzsika.. A menetíílz mindenki csati akozha,tik. A mulatság nem ismer rangot, különbséget, egymáshoz sodor mindenkit, mindeneket ... A csatlakozásnak csak egy föltétöle van, hogy mindenki jelmezben legyen. És a nagy menetben nincsen egy köznapi ruha sem. Szinesen hömpölyög a nagy eimberár. A székek ára néhány fillér, de a tribün jegyé már tizenhat frank. De megtelik mind. Ami a legérdekesebb: ebben a tobzódó, kavargó farsangi menetben soha sincs kihágás. Ez neím csoda, hiszen az utcai élét mestere az olasz, meg a francia, aki még részeg embert sem ttir meg, nehogy durvaságot tűrne. Aki ezt a vidám, kacagó tömeget nézi, arra magára is útra-, gad fa nagy vigasság. És a drága üléseket,, ablakokat azért a vigasságért szivesen fizeti meg a gazdag angol, amerikai . . . — Szabadka volt tanácsnoka. A szabadkai közkorházban tegnap éjjel meghalt Szigethy József, Szabadka. város volt gazdasági tanácsnoka. Sok bajt és szenvedést hozott néhai Szigethy Józsefnek az öregsége. Meg is akart szabadulni az élettől mintegy másfél év előtt, amikor Palicson, ahol fiának gyógyszertára volt, fejbelőtte magát, de a golyó nem oltotta ki a megtört ember életét, néhány hónapig még a fiánál tartózkodott, gyötrődött, de 1911. augusztusában isimét a kórházba került, most már az élőhalottak pavillonjába és ott sínylődött teguaip éjijelig. Szigethy József gyógyszerész volt Szabadkán. Kitűnően ment a gyógyszertára, jó módban élt családjával, nagy házat vitt, de a nyolcvanas évek elején .patikáját eladta, részt vett a várospolitikai életben és előbb pénztári ellenőrnek, majctlgazdasági szohátorv nak választották meg. 1896-ig volt tanácsnok, amikor aztán nyugalomba vonult. Felesége halála után az öreg úrra ujabb és ujabb csapások hullottak. Egyik leánya halt meg fiatalon, majd egyik fia, aki az anyakönyvvezetőségnél volt hivatalnok, lett öngyilkos. Anyagilag is tönkre ment. Idősebb fiánál: Szigethy Bélánál, énnek palilcsi gyógyszertárában éldegélt. — Milyen a halál ? Vájjon igazán olyan borzalmas-e a halál, amilyennek gyakran az irodalom mondja ós amilyennek az emberek általában gondolják? Ezzel a kérdéssel már sokan foglalkoztak. C. A. Ewald, berlini tanár erre a kérdésre egy Bécsben megtartott előadásában próbált felelni. Előadásának lényege a következő: Habozás nélkül megállapíthatjuk, iliogy a halál pillanatában senki sincs eszméleténél és nem érzi a halál fájdalmát. Nem a meghalás, hanem az azt megelőző betegség az, amely némely haldoklót úgyszólván az utolsó percig szenvedni hagy. De azután • az ő öntudatukra is ráborul az éjszaka. Hivatásomban sok száz embert láttam meghalni és sok halottas ágy mellett ültem; kivétel nélkül ugyanaz a tapasztalás ismétlődött meg, hogy az örökös álomba való átmenet öntudat és fájdalom nélkül történik meg. Arckifejezések, amelyek szenvedésre és fájdalomra mutatnának, a haláltusa, a melytől annyira félnek, a mellnek .borzasztó hörgésie, amely gyakran napokig tart, nekünk rettenetesnek rémlik, de a betegnek, illetve a haldoklónak nem az, mert ő rendszerint olyan érzéketlen állapotban van, a melyben minden benyomás csökken vagy teljesen hiányzik. De mert a dolog nem a haldoklónak, hanem a környezetének gyötrelmes, a kórházakban külön haldokló szobáikat kellene berendezni. A beteget közös teremben .meghalni hagyni és úgynevezett spanyolfalat állítani az ágya elé, inhumánus és kegyetlen dolog. És ami a betegségekre áll, a,z áll a baleset által okoZott halálra is. A rendelkezésre álló adatok szerint — ezek persze .azoktól az emberektől valók, akiket baleset ért, de életre térítették őket, — a lezuhanó, vizbefuló, elvérző ember nem gondol a halálra, hanem közömbös dolgok vagy életének bizonyos eseményei vonulnak föl lelki szemei előtt. Ebből keletkezhetett az a mitusz, hogy a vizbefulónak az egész élettörténete villámgyorsasággal vonul el lelki szemei előtt a halál pillanatában. Még azoknál is, akiket a golyó nyomban megöl vagy akiket villa;mosság öl meg, lélektani alapon egész határozottsággal elfogadhatjuk, hogy a halál fájdalom nélkül következett be. — Kassai szinházélet. Kassáról jelentik: Az. itteni szinházi élet egyébként zajtalan menetébe néhány nap óta harcias epizódok szövődtek. A háborúság gróf Csákyné Bar na Manci, a szinház szubrettje körül támadt, akit Eperjesről szerződtetett a társulathoz Komjáthy János igazgató. Az énekesnő a második hónapban szereposztásokkal kapcsolatban mellőzöttnek érezte magát s e hónap közepén szerződésének a felbontását Mérte. Az igazgató készséggel teljesitette ezt a kívánságot, de ezzel még nem volt rendben a dolog. A kassai újságírók egy része az eset miatt következetesen támadta az igazgatót s Kövess Illés, az Uránia cimii hetilap szerkesztője, legutóbb nyílt levél formájában szószegéssel vádolta Komjáthyt, sujtópört követelve maga ellen. Komjáthy igazgató most már kilépett a passzivitásból s ujságnyilatkozathan bejelentette, hogy a sajtópört megindította. Most jött az ujabb fordulat. A szerkesztő ezt a nyilatkozatot egy passzusa miatt magára nézve sértőnek találta s ezért Komjáthyt provokálta. Igy zajlik most itt a színházi élet. — Robban a dinamit. Felsőbányán a tizedik színben dolgozott Kitter Ferenc és Zsigmond Ferenc bányász. Kitter a megfagyott dinamitot a mécsesnél tisztogatta, hogy a fagy leolvadjon róla. A dinamit a lámpától felrobbant és Kittért darabokra szakgatta. Zsigmond Ferenc, aki a közelben foglalatoskodott, a robbanás ereje következtében elvesztette hallóképességét és a kiállott izgalmaktól az őrültség jelei mutatkoznak rajta. 1 — Amerikai passziók. Kölönös és kegyetlen dolgokban tudnak gyönyörködni az amerikaiak. Több gazdag yankee megvásárolt egy rozoga hajót, ameÜyen bivalyokat, medvéket, rókákat, mosómedviéket, egy kutyát, egy .macskát .és több libát helyeztek el és a hajót, rakományostul együtt, a Niagaravízesés közvetlen közeiében elbocsátották a gyorsan rohanó vizén. A cél az volt, hogy megfigyeljék: a különböző állatok miként viselkednek a halálos veszedelemben? Az előre hirdetett látványosságra nagy tömeg gyűlt össze, meíly feszült figyelemmel várta, a történendőket. Az állatok, a bivalyok kivételével, szabadon voltak eresztve, hogy igy jobban megfigyelhessék a viselkedésüket/Amikor a rettenetesen zugé vízeséshez közdledeitt a hajó, az állatokon óriási nyugtalanság vett erőt. Ide-oda .rohantak a fedélzeten, de egyik se gondolt .arra, ihogy a másikat megtámadja. Először a medvék 'menekültek. Beleugrálta'k a vizbe és annak erős sodra dacára partira vergődtek. A bivalyok kétségbeesetten erőlködtek, hogy ketrecükből kiszábadulhassanak. A rókák és a mosőmedvék ijedten szaladgáltak le és fel. Csak a. kutyán nem látszott az izgatottság. Nyugodtan végig nyújtózkodott a fedélzeten és azt a benyomást tette, mintha megadta volna 'magát a sorsának. A macska felkúszott a legmagasabb ábbócra és sarlóra görbült háttal várta a végromláist. Amikor :a .hajó a mélységbe zuhant, csodálatos módon semmiféle ordítást sem lehetett hallani. Az állatok odavesztek, még osla'k a nyomukat se lehéttt megtalálni Gs'ak a ludak kerülték ki épen a veszedelemből éts hangos gágogá'sisal kirepültek a partra, ahol egymást törték az emberek, hogy az érdekes jószágokat megszerezhessék és óriási árakon keltek el. Igy mulatnak az amerikaiak. — Vasárnapi műsor a mozikban. Mind a három szegedi moziban szenzációs vasárnapi műsor van. Az Urániában A.lexand're Dumas Monté Christó gróf cimü világhírű regényének hatalmas airányu mozgóképkonstrukcióját vetítik. A páratlanul nagyszerű fölvétel a kinematográfniak legtökéletlesehb alkotása és élőroMit'hatólag .az %M szinházi évnek legnagyobb sikerű produkciója. A Fass-ban Pali műsor v)an. Nyolcszor szerepéi Páli a vásznon. Az Apollóban Nordisk slágert vatitenek. Waldemeir Psytenderrel a főszerepben. —- Szegediek a fővárosban. Érdekes mozgalom indult meg legújabban Budapesten ,a szülővárosukhoz vonzódó nagyszámú szegediek között, élükön a .már egyesületté alakult — „Szegediek Köré"-ve 1 kapcsolatosan. Hogy a fővárosban és környékén élő szegediek egymás között az Összetartózandóságot ápolják; a Ikör elhatározta, hogy céljaik elérésére egyelőre minden hónap első szerdáján, tehát február 5-ón esti 8 óra kezdettel rendszeres családias jellegű összejövetelt rendez a Wurglits-féle vendéglő (VIII., Rákóczi-ut 29. sz.) különtermében. — Főbb adatok az államvasutak 1912. évi működéséhez. Az államvasutak igazgatóságában történt változások közül legnevezetesebb az uj üzletvezetőségek, nevezetesen a hudaipest-központi és a szabadkai nj üzletvezetőségek felállítása. Az uj .központi üzlietvezetősóg igazgatási körébe tartoznak! a budapesti pályaudvarok. Az uj üzletvezetőségek fel,állításával az eddig túlterhelt szegedi és aradi üzletvezetőségek részben teftiermentesittettek és a vonalak az utóbbi évtizedben nyert tapasztalatok nyomán — a forgalom egységességének szemmel tartásával — lehetőleg arányosan osztattak el az üzletvezetőségek között. Előkészítés alatt áll a Pécsett felállítandó uj üzletvezetőség is. Az államvasuti személyzet anyagi helyzetének javitása érdekében is történt jelentős lépés, t. i. a családi pótlék engedélyezése. Régi óhajtása teljesült az utazóközönségnek akkor, mikor október 1-től kezdve egyes fővonalak