Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-20 / 42. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 19. liárd frank. Tehát éppen elég gazdag ország. Hát akkor Magyarország, amely a külföld jóvoltából él, ahol a legerősebbnek vélt gazdasági exisztenciák fordulnak föl, mintha patkányméreggel táplálkoztak volna, mihelyt a külföld levette rólunk a kezét: milyen csúnyán bűnhődhetett volna, amiért egy nyugalmazott államtitkár az aktiv miniszterelnököt a legnagyobb panamistának titulálta. Mit tudjuk mi azt, hogy a gazdasági romlásunk terén mit köszönhetünk Désy odavetett rágalmainak. Hány millió koronát vont ki tőlünk a külföld, amikor ezt a vádat meghallotta? A pénz ijedős és kényes portéka: aki ideadja a pénzét, leselkedve figyel ránk és megrázkódik, ha hall rólunk valamit, ami nem tetszhetik neki. Bizonyosan ugy van, hogy a külföld Désy Zoltán beszédének hatása alatt ismét fölmondott egy pár milliót nálunk, mert hiszen külső háborúk, diplomáciai csaták, mobilizációs események közepette csak nem fognak ép annak az országnak kölcsönözni, ahol a miniszterelnököt egy ex-kormányférfiu a legnagyobb panamistának nevezheti. A pénz körül is volna hazafiság és ha igen, akkor Désy Zoltán nemcsak sértett, hanem végtelenül hazafiatlanul is cselekedett. Az ellenzék kétségbeesett harcában csak egy momentum a Désy-pör. Egy próba volt az egész: hátha sikerül. Az igazságról, az erkölcsről igen keveset beszéltek a pör előtt, mindig arról volt szó: ebbe beletörik Lukácsék bicskája, ebből a perből kormánybukás lesz. ök tisztára politikának tekintették az egész pert. Ha Désy Zoltánt fölmentik: a mai politikai rendszer rombadőlését hirdették volna. Csak most, hogy elitélték: beszélnek az igazság bukásáról. Ha konzekvensek lennének, azt kel- \ lene bevallaniok: elitélte a biróság azt, j hogy rágalmakkal dolgozzunk a kormány megbuktatásán, hogy az Ítélet mementó ;a jövőre, hogy idebenn ugy küzdjünk a hatalomért, hogy a magyar államot a külföld előtt ne diszkreditáljuk, hogy a biróság helyeselte a munkapárti többség megalakulását, a mandátumok megszerzését, nekünk tehát hallgatnunk kell. Ugy-e, ha politizálnának az ítélet után igy: igy állana a helyzet. Csakhogy ők most az igazságról beszélnek. Ha az eredmény más lett volna, azt üvöltenék, hogy Lukács László és kormánya egy percig sem maradhat helyén. Most? Most a helyett, hogy levonnák a konzekvenciát és a mostani politikai kampányt abbahagynák, az igazság letaglózásáról siránkoznak. És ők négy hosszú esztendeig kormányozták ezt az országot és Polónyi Géza volt előttük az igazság perszonifikációja. Lukács László miniszterelnök felől a birói itélet nélkül sem hitte senki, hogy Európa legnagyobb pan-amistája. Keserves közállapotainkra jellemző, hogy védelemért mégis a birákhoz kellett folyamodnia. Hiszen nemcsak magyarok vagyunk e földön: egy-két ellenség is él közöttünk és körülöttünk. És Lukács László Magyarország miniszterelnöke nem engedhette meg azt a passziót, hogy egy könynyelmü és gyatra vád mint élő valóság tegye meg körfutását Európában. A biróság dolga volt, hogy végezzen vele. A fiumei hadihajó-épitkezések. Fiúméból jelentik: Haditengerészetünk vezetősége a Danubius hajógyárban egy Dreadoughtot, két cirkálót és több torpedónaszádot is megrendelt. A naszádok nagyobb része a portoki szabadiul ok. Talán nem is hitte, hogy viszszatérek hozzá; szőke, tizenhét éves fejecskéje jobban ismerte az életet, mint én.. Sohasem fogom elfelejteni azt az örömet, mellyel az újságot aznap elolvasták. A derék kislány boldoggá tett egy hatalmas oligarcha családot. Repült a sürgöny bátyámhoz Párisba: minden rendben van, a kislány megölte magát. fin szót se szóltam. A kilenc pandúr meg a két nagynéni imost már nem vigyázott rám, szabad voltam, mint a nyesett szárnyú madár. Ugy bántak velem, mint a lábadozó beteggel, kínáltak mindenféle jóval s édesapám, aki a homomepata kúrának lelkes hive volt, ,azt ajánlotta nekem, menjek Pestre vagy Párisba, a boldogtalan szerelemnek nincs jobb orvossága, mint a könnyelmű szerelem. Annyi a szép lány, mint a polyva, tomboljam ki fájdalmamat és magamat. Erre azonban nem vitt rá a fiúi tisztelet. Valami vad és konok szomorúság fogott el, magam sem tudtam, hogy mit akarok, de éreztem, hogy a leckét vissza kell adnom az öregnek. Boszut akartam állni a szegény kislányért, csak ezért élek még s csak a kielégített boszu gyógyíthat meg engem. A családba kisütötték, hogy én egészen elütök a fajtától, én csak férjnek való vagyok, meg kell 'házasodnom. De igen ravaszul kell a dologhoz fogni, lépre kell mennem, ugy, hogy ne is tudjak róla. Tehát Csehországból egy harmadizi cousinet telegrafáltak le hozzánk nyárára. Kedves, eleven, szintén szőke leányka, ártatlannak látszó gálam'bnézéssel, raffinált, mint a fehér cukor, huszonkét éves, az Isten is arra teremtette, hogy magának férjet fogjon. A szép cousine föladat magaslatán állott. Befogott a diadalszekere elé s nem en- ' gedett megpihenni. Majdnem mindig magunkra maradtunk s a rokoni kötelék szabadságát teljesen igénybe vettük. Én csaptam neki a szelet és hat hét multán szerelmet vallottam néki és elkértem az ajtaja kulcsát. A rákövetkező nap pedig kijelentettem, hogy most magam is átlátom, hogy jobb nékem utazni és csomagoltam a könyveimet. , — Fiam, — mondotta az öreg ur lángoló szemmel, — unit jelentsen ez? Nem tudod, hogy mi a kötelessége egy becsületes embernek, aki visszaélt egy fiatal leány bizalmával és szerelmével? — Apám, — mondottam a legmélyebb tisztelettel, — én leckét kaptam tőled és sokat gondolkodván fölötte, átláttam, hogy csakugyan bolondság az én koromban mindjárt házasságra gondolni egy kis enyelgés után. Biztosithatom, hogy egy csöppet sem fogok a szép cousine után, bánkódni, csak tréfa, mulatság volt az egész, nincs Okod aggodalmaskodnod, hogy az első bolondságomat meg fogom ismételni. Az öreg ur eleinte tréfának vette a beszédet, majd amikor látta, hogy komoly, éktelenül. dühre fakadt. A lelkemre beszélt, a lovagiásságra hivatkozott, kimutatta, hogy ez az eset más, mint a professzorlányé; én nem tudtam ezt megérteni, annál kevésbé, mert egy hét óta már nagykorú voltam és igy már volt magamnak is esze és a kilenc pandúr, meg a két nagynéni már nem parancsolt nekem. Szép áldozatom eltört a hátamon egy gyönyörű napernyőt, ez sem használt. Sirt és káromkodott és apám fölpakolta, hamarosan hazaküldte, ott kolostorba adták, onnan pedig férjhez ment egy kiváló polgári származású úriemberhez, akiből hamarosan bárót csináltak. Engem pedig, mint becstelent, (kidobtak a famíliából és megtiltották, hogy valaha a lábamat a szép Magyarország földjére tegyem. Hát igy volt. r-ei telepen elkészült és jelenleg Fiúméban fölszerelés alatt állanak. A napokban vizrebocsátjá'k Portoréban a Lika nevű torpedónaszádot. A vizrebocsátási ünnepen valószínűleg a kormányzó is megjelenik. Változás a népfelkelés szervezetében. A hivatalos lap mai számában Hazai Samu báró honvédelmi miniszter 'körrendéleitét közli. E szerint 1913. március hó elsejétől a népfölkelésre vonatkozóan uj területi beosztás lép életbe. Az edidigá kilencvenöt népfölkelő járásparancsnokság ugyanis február 28-án megszűnik s helyettük március elsejével harminckét népfölkelő parancsnokság alakul. A népfölkelő parancsnokságok állomásuk megnevezése melett 1-től kezdve 32-ig terjedő folyó számimal jelöltetnek meg, például: „M. kir. szegedi 1. népfelkelő parancsnokság." Módosítják a választójogi törvényjavaslatot. — A miniszterelnök beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A választójogi bizottság ma délelőtt tiz órakor Khuen-Héderváry elnökletével illést tartott. Az elnök megnyitó szavai után Némethy Károly belügyi államtitkár fölolvasta azokat a módosításokat, amelyeket a kormány a fölmerült indítványoknak megfelelően elfogadni hajlandó, majd Lukács László miniszterelnök (kért 'szót s a következőket mondta: — Tisztelt bizottság! Az utolsó ülés óta lefolyt időt munkatársaimmal és a tisztelt előadó urakkal arra használtuk föl, hogy a beadott sok módosító indítványt, amelyek az első nyolc szakaszhoz szólnak, alaposan átvizsgáljuk, megfontoljuk és azt, ami a törvényjavaslat rendszerével és struikturájával összeegyeztethető, beillesszük, ugy, amint indítványozva voltak, de részben bizonyos átalakitásokkal is, minek következtében -természetesen a törvényjavaslat első nyolc szakasza egészen megváltozik. Voltak egyes indítványok, amelyeket nem tehettünk magunkévá részint -azért, mert homlokegyenest ellentétben állanak a törvényjavaslat alapelveivel, másrészt azokkal a főin-tézkedésekkel, amelyeken az egész törvényjavaslat nyugszik. Voltak viszont egyes javaslatok, amelyek annyira kibővítették volna a választói jogot, hogy azért a felelősséget nem véltük elvállalhatni, viszont voltak oly indítványok, melyek annyira megszükitették volna, hogy ennek következtében azzal a főelvvel, -melyet a törvényjavaslat kidolgozásánál szem előtt tartottunk, hogy tudniillik az demokratikus irányú jogkiterjesztés követelményeinek, amennyire csak lehetséges, a mi viszonyaink között megfelelhessen, a legélesebb ellentétben állottak. A miniszterelnök beszéde után a belügyi államtitkár fölolvasta az uj szövegezésű szakaszokat. Különösen négy fontos módosítás jelentkezik az indítványokban. Az első módosítás az, hogy a minimális adócen-zust két koronában állapítja meg, áz ötévi állampolgárság kimutatását elejti s e helyett mindenki csak az állampolgárságot tartozik igazolni, az ipari munkásokra nézve csupán azt követeli a javaslat, bogy öt éven belüli három évig ugyanazon munkanemben dolgoztak légyen és a törvényjavaslat elejti a területi cenzust. A bizottság ezután áttért a törvényjavaslat többi szakaszának részletes megvitatására. A bizottság az 1—8. szakaszt, miután a tagok -a benyújtott -módositásokat visszavonták, elfogadták a miniszterelnök módosításait.