Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-19 / 41. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 19. kács Lászlóról? Vagy a választások s egyéb előzmények felől vala más? Avagy a panarnizmust értelmezték máskép s csak junlus 4-íke után ment bennük végbe az etikai átalaikulás, mikor az utóbb panamistániak kikiáltott miniszterelnöikfcel előzőleg nem sikerült paiktálniok? Már bocsánat: eljárásukban nincs logika, etika pedig a semminél is kevesebb van. Az ellenzék súlyosan érzi a politikai fiaskót, mely őtet Désy Zoltán elitélésével érte. Semmiképen sem akarnak belenyugodni ,a független biróság Ítéletébe és ma délutánra már Andrássy, Apponyi és Zichy Aladár közös nyilatkozatot adtak ki, melyben azt állitják, hogy meggyőződtek annak valódiságáról, hogy a Magyar Bank pártpolitikai célokra négy .milliónál nagyobb Összeget adott. Hogy ezt a meggyőződésüket honnan merítették, azzal . nagy bölcsen adósak maradnak és semmiféle bizonyítékokkal ezt a vádjukat nem erősitik meg. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéki vezérek közt ujabb fiaskójuk után nagy tanácstalanság mutatkozik. Mindenesetre azonban megállapítható, hogy a miniszterelnök személyét most már . nagy óvatosan nem támadják, hanem politikai térre akarják az egész kérdést átjátszani. Kétségtelen azonban, hogy ezen a téren sem virul számukra babér és .ügyüket nem teszi rokonszenvesebbé az országgal szemben áz, hogy most már a többi pártvezér is politikai botrányhajhászatra adja magát. . Itthon a miniszterek. Teleszky János dr. pénzügyminiszter és Beöthy László kereskedelemügyi miniszter ma reggel Thaly Zsigmond dr. ós Jármay Elemér dr. titkárok kíséretében Budapestre visszaérkeztek. Serényi Béla gróf földmivelésiigyi miniszter ma reggél Bécsből Kaltenleutgebenbe utazott. fék egymást. Talán a befutott életpályát, akiállott szenvedéseket és örömöket és az élért eredményeket akarták leolvasni egymásról. De az arcuk egyformán tele volt redővel, a hajuk egyformán fehér volt és fekete ruhájuk egyforma bőséggel redőzött 'fonnyadt testükön. A külsejük egyformán néma volt és elhallgatta a solk-sok évek titkát. Az elegánsabb öreg ur, Hársy megszólalt csöndesen: — Te egyszer engem a tiz perces szünetben pofon ütöttél. A másik öreg sértődötten motyogta: — Én téged? Pofon ütöttelek? — Igen. Most már egész tisztán emlékszem. Es még ráadásul jól meg is raktál. — Én téged? — Igen, te engem ... Te borzasztó .erős fiu voltál, én pedig vézna és gyönge. Te tizennégyszer húzódtál a nyújtón felsőfogással, én pedig föl voltam mentve a tornából. Buxbaum elégülten bólintott. —- Stimmt! . . . még most is megvan az érmem. Súlyemelésből kaptam. —, Az egész osztály előtt pofon ütöttél .... Mind kacagtak. — Az csak vicc lehetett. —. Nem volt vicc. Emlékszem, amikor a szünet kezdődött, te valamiről beszéltél. Már nem jut eszembe, hogy miről. Csak azt tudom, hogy én erre valami megjegyzést tettem és azt is tudom, egész bizonyosan, Hogy nekem, nem volt igazain. Erre te rám szóltál: — Eogd be a szádat, te cigány! . . . EnVita a vízórákról. — A műszaki bizottság ülése. - Hatvankilenc polgár kérelmét elutasították, — (Saját tudósítónktól.) Ma délután öt órakor Bokor Pál helyettes polgármester elnöklésével ülést tartott a műszaki bizottság és Tóth Mihály városi főmérnöknek a vízórák kötelező beállításáról szóló javaslatát tárgyalta. A bizottság csupán elvileg foglalkozott a vízóráik ügyével s főképpen akörül forgott a vita, hogy milyen úton-módon lehet elejét venni a vízpazarlásnak. Körülbelül háromnegyed órán át tartott a polémia; mig végül kimondta a bizottság, hogy minden telekre egy vagy két vízóra állítandó be, azonkívül a szükséghez képest minden lakásba egy-egy, hogy igy a vízfogyasztást ellenőrizhessék. Ami pedig a főmérnök javaslatának az egységárra vonatkozó részét illeti, a bizottság köbméterenkénti 16 filléres egységárban állapodott meg. Ugyancsak érdekes része volt az ülésnek Kormányos Benő dr. inditványa. Hatvankilenc polgár nevében magasnyomású vízvezeték építés engedélyét kérte az Uj-téren, ahol nagy a viz szükséglet. De a bizottság, noha a polgárok az építési költségek fedezésére is vállalkoztak, a bizottság az inditványnyal szemben elutasító határozatot hozott. Az érdekes bizottsági ülésről a következőkben számolunk be részletesen: (Kormányos dr. indítványa.) Az ülésen előbb Kormányos Benő dr. törvényhatósági bizottsági tag indítványával foglalkoztak, amelyben azt ajánlja Kormányos dr., liogy az Uj-térein az érdekelt lakók költségeire magasnyomású vízvezeték létesíttessék s addig, ameddig a város bizonyos lösszegiórt a vízvezetéket meg nem váltja, mentsék föl a lakókat a vízdíjaik fizetése alól. A .mérnökség az indítványt pártoló'lag terjeszti a bizottság elé. Bokor Pál helyettes polgármester ellenkező nézeten van s a közgyűlésnek arra a határozatra való hivatkozással, amely szerint ameddig az általános csatornázás kérdése megoldva nincsen, a külvárosokba® magasnyomású vízvezeték merni állítható fel — nem ajánlja az indítvány elfogadását. Csemovics Agenor szerint veszedelmes precedens volna, ha a kérést á város teljesítené, mert ez azt eredményezné, hogy más utcák, terek érdekeltsége is hasonló kéréssel gem ez nagyon boszantott és szóltam valamit. Ekkor történt, hogy . . . hogy ... te pofon ütőttél. Ott, a többiek szeme láttára pofon ütöttél. —• Én téged? Nem is lehetett .az .komoly dolog. — De nagyon komoly volt. Amikor megcsendült a fülem a pofontól és amikor megláttam a többiek vigyorgó arcát, valami borzasztó keserűség szorította össze a szivemet. A szemem előtt elborult minden, nem bántam, akármi fog történni . . . neked rohantam . . . Buxbaum bácsi ijedten húzódott arrébb, mintha' valami veszedelmes támadást kellene kipariróznia. — Te . . . nekem rohantál? — Igen ... de nagyon megjártam. Te megkaptad a kezem fejét, csavarintottál egyet rajta és nevetve mondtad: — Letérdelni! ... És akármennyi düh volt bennem, le kellett térdepelnem. Te rám ültél, lenyomtál, meg se bírtam moccanni, mintha egy kőszikla alá temettek volna. Jaj, mit éreztem én akkor! Mintha te lettél volna a kérlelhetetlen végzet és én lettem volna a féreg. Ha van az életnek tragédiája, azt én átéreztem . . . Nem maradt meg más belőle a szivemben, csak egy rettenetes boszuvágy. Elkezdtem tornázni, táplálkozni s éjszakánkint arról álmodtam, hogy rettentő erős vagyok és izenként szétmarcangollak és minden izedtől külön-külön számonkértem azt a pofont ... .fordulom a városhoz. A következménye ennek aztán az lenne, hogy mielőtt az egész .városra kiterjedő vízhálózat megépülne, az ilyen fi 1 iáié-vízvezetékek elszaporodása akadályozná a hálózat teljes kiépítését. Wimmer Mil.öp szintén neon. helyesli az indítvány pártolását, az azonban tény, hogy a külvárosok lakossága hosszra idő óta nélkülözi a nekik szükséges mennyiségű vizet. .Éppen ezért a bizottság javaslatához azt az indítványát kivánja hozzáfűzni, hogy aimimt .a vízhálózatot általánosan kiterjesztik, első sorban a külvárosok .lakosságáról történjék (gondoskodás. Wimmer Fülöp indítványát a bizottság (elfogadta. Kormányos Benő dr. a kérelmező hatvanlkilanc polgár nevében kéri a bizottságot, fogadja él inditványát. Annál is inlkább .elfogadható, mondotta, mert abból semmiféle teher neon hárul a városra. A vízvezetéket >az érdekeltek a saját költségükön állitják föl, azonkívül kötelezik magúikat arra is, hogy amint a vízvezetéket az egész városra kiterjesztik, minden megváltási igény nélkül átengedik a vízvezetéket a városnak, sőt arra is hajlandók, hogy amennyiben a fővezetékbe nem kapcsolható bele, a saját költségükön lebontják. Ami pedig a precedens Veszedelmességét illeti, erre nézve azt válaszolta Kormányos dr., hogy már vannak precedensek: Újszegeden is megengedte a város hasonló vizmü építését, azonkívül a tisztviselő telepen is engedélyezett egyet. Végül pedig az iis nagyon fontolóra veendő érv, hogy az ő meggyőződése szerint belátható időn belül a külvárosi lakosság nem fog vizet kapni, mert a városnak annyi sok fontos alfcotni,valója van, hogy hosszra idő telik el, ramig .az általános csatornázásra s ezzel együtt a .vízhálózat teljes kiépítésére sor kerülhet. A mennyiben a bizottság az ő indítványát elutasítaná, már most bejelenti fölébbezését. ÍA bizottság Kormányos dr. indítványát nem fogadta el s ilyen értelmű javaslattal viszi azt a közgyűlés elé. (Kell-e vizám?) Ezután foglalkozott a bizottság a vízórák kérdésével. Bokor Pál helyettes polgármester röviden ismertette az előzményeket. Mikor ,a mérnökség a javaslat kidolgozására 'utasították, hangsúlyozták azt, hogy a város befektetése f eltétlenül kell, hogy biztosítva legyen, ezért az irányadó elv az volt, hogy a — És aztán? — Es 'aztán? . . . Elfelejtettem az egész dolgot . . . Jöttek más pofonok ... az élet osztogatta és .arra gondolni se lehet, hogy azt életet megboszulja az ember. A másik öreg bölcsen bólogatott. — Igen, az életet nem lehet ... Az élet nem hagy beszélni magával. — De amikor megmondtad a neved és rádemlékeztem, hirtelen az jutott .az eszembe, hogy . . . — Hogy? — Bolondság! Minden elmúlik. — Minden . . . Lehajtott fejjel, szótlanul üldögéltek tovább. Aztán az elegánsabb öreg ur indulni készült. Az inas odanyújtotta neki erős karját, hogy rátámaszkodjék. Buxbaum bácsi félénken motyogta: — Te talán most is . . . még most is... haragszol? — Dehogy ... Ha idejársz, itt minden délben eldiskurálhatunk ilyen szépecskén. --- Ide fogok járni . . . Szervusz. Buxbaum bácsi meglendítette kalapját, de az kihullott reszkető kezéből. Nagyot fohászkodva próbált lehajolni érte, de a karja olyan félénken 'kaszálva liyult a föld félé, mint ahogy a búvár száll le az óceán fenekére. A másik öreg ur nyájasan mondotta: — Ne fáradj, kénlek . . . Majd a Pista fölveszi . . . Nem a mi derekunknak való már ez a hajladozás ...