Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-02 / 27. szám

1913. február 2, DfiLMAGYARORSZÁO 7 [Egy tipikus bankalapítás története. (Saját tudósítónktól.) A fővárosi rendőrség rendkívül veszedelmes bankigazgatót tartóztatott le, cinkostársával együtt. Az igazgató neve Radó Elek, kolozsvári volt bankigazgató. A főcinikosa Gellért Márton banktisztviselő, aki bűnös dolgai miatt nem régen szabadult ki a börtönből, hol kilenc hónapig ült. Érdemes meghallgatni, hogyan alapított biankót Radó igazgató ur és mint csapott be intelligens és nem intelligens embereiket. Radó Budapesten megismerkedett Gellérttel és igy szólt hozzá: — Alapítsunk bankot és akkor fényesen élhetünk. Gellért ráállt, hogy ö szívesen megpróbálja. Egy kezdő ügyvédihez mentek legelőbb és elmondták az uj „nagyszerű" bank tervét. — Ön lesz az ügyészünk! — mondta az igazgató. És kicsaltak tőle háromezer koronát. Evvel kezdhettek valamit. Mindenekelőtt hirdetésre gondoltak s fővárosi lapokban hirdettek. Jelentkezett egy huszárszázados : — Pénzre van szükségem! — mondotta huszáros nyíltsággal. Az igazgató ur megkérdezte: — Mennyire? Mert 'az sok, — felelte is rögtön. Majd hogy a tiszt más bankba alkart távozni, Radó visszahívta: — Ha önnek jó összeköttetése van, .meglesz a pénz. S megkezdődött a szokásos összeköttetés megdolgozása. Várakozáson felül sikerült. Mert többek között Egry Béla országgyűlési képviselő, a fia, valamint, Csáky Adorján gróf is jegyeztek részvényeiket. Könnyen gördült tova a lavina, miikor már ilyen nevek is ékeskedtek a fényes üzletben. Egy egész részvénytársaság akadt. És elérkezett a ragyogó iniap, amikor a választmánynak meg lehetett alakulnia. Egy kis akadály azonban akadt: nem jegyezték a szokásos harminc százalékot. Dehát Radó igazgató urnáik ez csak nem akadály. — Kutya baj: magyar szokás! — kiáltotta és fogott egy fővárosi szegény ördögöt: egy kis bank hivatalnokát. — önnek van blaníkettája, pecsétje, ön korrektül járhat el: igazolja, hogy harminc százalék a bankjukban letétben van. Majd elfelejtettem: Adok önnek e kis műveletért ötven koronát. A szegény ördög meggondolta, hogy az az ötven korona tiszta haszon ebben a pénzeden időben és igazolta, hogy letétben a tőke harminc százaléka. Ez is korrektül történt, — már csak az uj „nagy" bank fölszerelése hiányzott. Természetesen — régi magyar szokás ez is — nem a bebútorozással kezdték, hanem a hivatalnoki kar szervezésével. Egymásután fogadták föl a hivatalnokokat és szolgákat, még pedig jóval többet, mint .amennyit egy ilyen hatalmas és szédítő bank is elbir. Ja igaz: mivel ez is szokás, hát .minden hivatalnoktól és szolgától kauciót is fölvettek. 'Aliitólag az ilyen összeg ötvenezer korona, 'amit — a mai vallomás szerint — szintén befektettek. A bankba, illetve nem is oda. Eddig van, azaz a rendőrség óriási apparátussal nyomoz, mert a mai napon is anytiyi kárvallott ember jelentkezett, hogy nem győzte őket kihallgatni. Radó igazgatót és föcinkosát, Gellért Mártont előzetes letartótzatásba helyezték. Ugy látszik, egy ideig nem csinálhatnak a bankóiknak konkurrenciát. A „DÉLMAGYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 305. KIADÓHIVATAL 305. KIADÓTULAJDONOS 81. ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG 10—83. A doktor ur. — Csalók a Poliklinikán. (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt Nagy Kálmán és Társa egyenrubakészitő szabócégnek a Ferenciek-tere 2. szánni házban lévő üzletében megszólalt a telefon. — Halló, ki beszél? — Nagy Kálmán és Társa szabócég. — Itt Horváth Aladár dr., a Szövetségutcai Poliklinikáról. Most kaptam meg a katonai behívómat és nincs egyenruháin. Tudnák önök három nap alaltt nekem megfelelő uniformist szállítani? — Hogyne, akár huszonnégy óra alatt is. Tessék parancsolni! — Annál jobb. Tessék valakit (kiküldeni hozzám! — .Meglesz kérem. A szabócég elküldte egyik .mértéket vevő alkalmazottját a Pdliklinákára, hol a portástól megtudta, hogy Horváth Kubinyi tanárnak nőgyógyászati osztályában működik. A tanár előszobájában egy jól .megtermett fiatalember állt mütőköpönyegben, feltűrt ingujjal. Mikor meglátta a mértékvevőt, igy szólt hozzá: — Ugy-e, maga Nagy Kálmántól jön? — Igen. — Üljön le, még van kis dolgom, háromnégy beteghez kell mennem, de rögtön viszsza jövök. Pár percnyi várakozás után csakugyan visszajött és a szabócég emberét behívta, szobájába. — Kérem, alighanem baj van, — mondta itt Horváth — valószínűen nem tudom maguknál elkészíttetni .a ruhát, hanem készein kall megvenném, mert ép az előbb órtesitettek telefonom, hogy huszonnégy órán belül Temesváron kell jelentkeznem. — Nem olyan nagy baij az, — válaszolta a szabó — van nálunk kész ruha is. Délután bérnemt a szabóüzletbe Horváth és valóban akadt katonaorvosi ruha, amely jólilleí

t neki. Mivel a ruhán nem kellett sem-' mit sem igazítani, Horváth le sem vetette és igy Szólt a szabóhoz: — Most nincs nálam pénz, .de egyenesen a Poliklinikára megyek, küldjenek valakit velem, akinek ott kifizethessem a ruha árát. A szabócég egyik emberét Horváth mailé adta. Egészen az Üllő-utig együtt mentek, itt a Magyar Szerion-kávéház előtt magszólalt Horváth: — Bemegyek ebbe a kávéháziba telefonozni, de jöjjön maga. is velem. Bementek a kávéházba, a szabó leült és várta az orvost. A kávéháznak azonban két kijárata v,an, 'az egyik az Üllői-utra, a .másik a Baross-utcára nyílik, ugy, hogy Horváth a telefomozás végeztével minden f eltűnés nélkül kimehetett a Baross-utcai ajtón. A szabó vár

t egy ideig. Negyedóra múlva megunván a várást, a, telefonfülkéhez ment. Az orvost nem találta ott. Szólt iá pincéreknek éfe ezek azt mondották, hogy Horváth valószínűleg a másik ajtón távozott. A szabó azonnal értesítette erről a céget, honnan telefonozták a Poliklinikára, de itt azt válaszolták, hogy Horváth csak másnap jön be. A szabócég előtt miár ekkor gyanús volt a dolog, de mégis várt egy napig, amikor azonban Horváth ekkor sem karült elő, megtette ellene a rendőrségen a följelentést. A rendőrség nyomozni kezdett ós ezt*állapította meg: Horváth Aladár dr. soka életében nem volt orvos, se dr., de még a neve se volt Horváth. Hoffmann Aladárnak .hívták

; huszonöt éves és valamikor a postaitakiarékpé'nzltárnál volt napidíjas, Három évig elmegyógyintézetben volt, itt eltanult több orvosi kifejezést ós a mióta innen kikerült, orvosnövendéknek adta ki magát. Elegáns fellépésével, jó modorával és tetszetős külsejével mindenkit megtévesztett, ugy, hogy Kubinyi tanárnak valósággal kedveltje lett éis mindenütt mellette szerepelt. A minap a Poliklinikán egy nővel jelent, meg, akit orvosnövendéikként mutatott be és aki azóta többször volt az előadásokon. Most kitűnt, hogy ez a nő Hoffmannak a kedvese volt, a neve Leipniker Olga, foglalkozása pedig pincérnő. A rendőrségen kinyomozták, hogy mind a ketten Temesvárra szöktek Griin Károlylroz, aki a Losonczi-tér 13. számú házban lakik. A rendőrségről táviratoztak Temesvárra, ahonnan ma délután egy órakor megjött a válasz: Hoffmann Aladárt és Leipniker Olgát elfogták. Hoffmanniak a szabónál hagyott ruhájában több receptet találtak, amelyeket sajátkezűi eg irt és mindegyilk alá igy irta nevét: Dr. Horváth, A ruhájában talált Írásokból megállapítottak, hogy Hoffmann Pál pénzbeszedőnek a fia., az atyja a 'Márton-utcáiban lakik. Hoffmann útközben még a becsapott szabócégnek is irt levelet, amelyben nagyon csodálkozik azon, hogy a Poliklinikán az a barátja, akit ezzel megbízott, nem fizette ki helyette számláját. Kalapis Béla esete. — Letartóztatott szélhámos. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség sikkasztás és csalás miatt letartóztatta Kalapis Bélát, az ismert szélhámost. A debreceni vásártéren hajóhintát állított föl, de rosszul ment az üzlet, mert nem volt — verkli. Minthogy pedig verkli nélkül nem lehet a hintára csalogatni a cívist, Kerber Ádám mutatványostól megvásárolt egy hatalmas vásári hangszert, háromszázkoronáórt, Pénz helyett váltóval fizetett kalapis. December harmincegyediki lejárattal állította ki a váltót. Közben csípős téli idő köszöntött Kala,pisákra és a 'szobaleányok meg a vitéz hadfiak a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatták a. „beszállásra." Hiába konferált a legvirágosalbib nyelven az elegáns hajóhintád, megbukott ia, ivájjlialat, Kaíajpis fölszedte a sátorfáját és a hajóhintájával más városba evezett. A céltalan vándorlás után Szolnokon kiszállt és — elzálogosította a verklit. A pénzen a feleségével együtt hazautazott Szegedre. Elkövetkezett december 31., a váltó lejáratának a napja.. Kalapis azonban egyáltalán nem sietett a .fizetéssel. A mutatványos sorra küldte a fölszólító leveléket, Kalapis azonban folytonosan kitérő választ adott. Néhány nappal ezelőtt Szegedre érkezett a mutatványos ós fölszólította Kalap isi, hogy vagy pénzt vagy — verklit. A hajóihántás kijelentette, hogy a. verklit elzálogosította, pénze pedig nincs. Fölajánlotta azonban azt, hogy a Tündér-utca 21. számú házára táblázza he a háromszáz koronát. Kerber elfogadta az ajánlatot, a telekkönyvi hivatalban azonban nagy meglepetés érte. Kiderült ugyanis, hogy a kilencezer korona értékű ház már — harmincezer koronával van megterhelve. A rászedett mutatványos erre Kalap ist följelentette a rendőrségen. Szakáll József dr. bűnügyi kapitány a kihallgatás után letartóztatta Kalapist, akit szombaton délelőtt átkísértek az ügyészség fogházába. Kalapis igen érdekes multu ember. Néhány évvel ezelőtt még a szegedi kataszteri hávatalf isűtviselqje voltéSzóles körben ismerték a jó modorú, talentumos fiatalembert, aki Szomory álnéven még a versírással is megpróbálkozott. Közben azonban valami liiba történt ós kettészakadt ,a szépen indult karrier. Kalapis eltávozott a kataszteri hivatalból ós ügynökösködött Néhány liónap multán eltűnt Szegedről, am'int később kiderült, a szentesi kórház elmeosztályán beállt ápolónak. Az ügyészség azzal vádolta, hogy a kórházban egyik társával agyonütött egy