Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-15 / 38. szám

« DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 15. Mit akarnak a szociálisták? — Kunfy Zsigmond dr. előadása Szegeden.— <Saját tudósítónktól.) Nagyszámú hall­gatóság előtt ma este nyolc órakor Kunfy Zsigmond dr.. a kiváló publicista, a „Szociá­lizrnus" revü szerkesztője, előadást tartott a szegedi Munkás-Otthonban. „Mit akarnak a szociálisták" címen hosszan és érdekes lo­gikai konzekvenciákkal fejtegette a szociál­demokrata párt agitációjának célját és jelen­tőségét. Több, mint másfél óra hosszán át beszélt, de témáját, mint mondotta, az idő rövidsége miatt nem meríthette ki teljesen. A beszédet, amelyben Kunfy bámulatosan nagy tudását és ékes-szólói képességét ra­gyogtatta, főbb vonásaiban itt ismertetjük: Abból imidulf ki, hogy a szociáíixmus tö­rekvéseinek, a szociálisták .moagiall'mánaik .a inai államrendszerben három főágazata vaui. Először: küzdelem a politikai hatalomért. Ezután a munkások jólétének elősegítéséért, szakszervezetek utján, végül ugyancsak a munkásak érdekeinleik a védelméért szövetke­zeti utón, Ellenérvüket hozott fel azoík ellen a z állitások ellen, amelyek a szociálizmus céljait Mr szépnek és igazságosnak, de utó­pisztikusnak és megvalósíthatatlannak mondják, A szociiálizlmus ellen azzal hozakod­nak elő, hogy óppein azért, mert- az emberi­ség tuJnyotaió része szegény, a közös va­gyont elosztása csak azt eredményezné, hogy még nagyobb lenne a szegénység és a. nyo­morúság; tíejhált jobb, hogy la, imaá gazda­ságii állapotok között vannak, akik a javak­nak nagyobb mennyiséglót birják és jobban, kényelmesebben élnek, mint a többiek. Szó­val azt akarjak heigazoilffli, hogy szegénység mindig volt ós mindig lesz. A szocializmus azonban alaposan meg­vizsgálja az emberiség fejlődéséinek történe­téit. És aközben, azt vészi észre, hagy az em­berek, alkiik kezdetben igen pritmlitiv eszkö­zökkel élitek, a fejlődés sorára, a javaknak egyre nagyobb mennyiségét képeseik előállí­tani, munkájukkal és megismerésükkel, te­hát szellemük fejlődésével fokozatosan na­gyobb produktivitása mutatkozik erejüknek. Például, altnig ötven évvel ezelőtt egy nagol munkás az alkkori gépek segitbégóvel egy év alatt bizonyos mennyiségű posztét készített, addig ma uigyainazt a mennyiséget liárom nap alatt tudja termiel-niL És ugyanígy van az élelmiszereknél is. Mert a mezőgazdaság is épp oly tudoímány, mint akármilyen más és idők sorára egyre tökélétesiedő eszközök segítségével egyre több terményt tud kihozni a földből. A fejlődés tehát azt mutatja, hogy az emberi munka produktivitása mindinkább emelkedik, nem kell tehát attól tartani, bogy a vagyon eloszlásával — mert hiszen a pénz a javak csereeszköze — a javak elfogynak és kevesebb jut egy-egy emberre. Azok, akiknek a gazdagság, a jólét ma a. kertikiben vara, igyekeznek ezt az állapotot minden elszközzel fen tartani, mlert nékik ked vező, a nép midiiéi padiig niracseitlenségben élnek. Hogy a kevesek a sokak ellenében ezt a gazdasaga állapotot fentartlhatják, annak az az oka, hpgy az ő kezükhen van a kutatom. A mai gazdasági rendszert intézménye­sen biztosították maguknak, meg vannak az intézményeik, törvény, hadsereg és vallás, a mélyekkel a sokakat féken tartják és bilim­mé,lel >e verik, ha inozduilni mernék. Mint­hogy a kevesek kezében van a Irat,alom, ők parancsolnak az államinak és minden ugy történik, albogy rájuk kedvező.. Nekiik is előbb politikai hatalom v,a.n a 'kezükben, az­után, hogy ezt megtarthassák, szervezeteik vannak, végül szövetkezetileg is szervezve vaunák. A szociálisták hatalma, és ereje a nép tö­megében, a sokaik óriási számában vau és ha a nép öntudatra ébred, hia lassan-lassan belátja, hogy az ő sorsán sohase segith et ariás, csak is ő miaiga és igy, erejének és hatal­mának öntudatában éppúgy szervezkedni kezd, mint a szervezett kevesek, akkor eljön az az idő, amikar a hatalmat ő veszi át az államban és mindenkinek egyenlően juttát a közös vagyonból. Példa erre A merik:1, airpl mindössze ötven milliárdos tartja a kezében a háitakaat 76 millió emberrel szemben. De annak,' bogy ez a. 76 millió azt az ötven em­bert. még ngm söpörte el, az az oka, bogy nem ébredtek öntudatra azoik, akiknek a munká­ja és auraiak — igazi értéke között mutatkozó differencia a milliárdosok zsebébe vándorol s ezekből a differenciáikból épülnék az óriási gyárak, a gazdagok palotái, ezekből telik fö­lösleges kényelemre, ragyogó briliiánsofcra, holott ez a sok fölösleges pénz, aimöly a mun­kások munkájából származik, jogtalanul az övék. A szociáldemokrata-párt tehát arra tö­rekszik, bogy a nép millióit felvilágositsa, öntudatra ébressze, mert tudatlanul örökké szegény marad. És a szegénység a szülője minden rossznak: bűnnek, betegségnek, ka­tasztrófának, züllöttségnek. Ezért tanítja a szocializmus a népek millióit arra, hogy a maguk erejében fogjlarauik ötssze, mert másra, mint önönmiagulkra nem támaszkodhatnak. Ezt a célt szolgálják a szakszervezetek. De éppen azért küzdemék a szociálisták a politi­kai bataiolmérit is, hogy a szegénységet, a nyomort, a ninosetílenséget meglsizüntethessék azzal, bogy ők diktálnák majd az államnak. Végül pedig a gazdasági javak közvetítő ela­dóit, tafkiik szintén a munkásokon vett ha­szonból élnek, sőt busáson élinek, — akarják elsöpörni a szövetkezeteik utján ugy, bogy a javalkat ők is közvetlenül a termelőktől szer­zik be. Az eredménye ennek az, hogy keres­kedők baszna a miunkásckraak hárul vis-szia, akik ezzel is jébb és tűrhetőbb életre ren­dezkedhetnek be. Mindvégig érdeklődéssel és nagy figye­lemmel kisérte a hallgatóság Kunfy dr. elő­adását. A beszéd végén az előadót lelkesen megéljenezték, majd a párt nevében Varsan­dán László titkár mondott köszönetet Kunfy­nak. A bajai főispán sajtőpöre a szegedi esküdtbíróság előtt. (Saját tudósítónktól.) A Szabadikán meg­jelenő „Vasárnap" cimü hetilapban 1911. ta­vaszán „Kicsoda ez a Szemző Gyula!" cím­mel és több alcímmel éles hangú cikk jelent meg, amelyben Vukov Lukács újságíró, a cikk szerzője, meglehetősen kompromittáló adatokat sorakoztatott ifjabb Szemző Gyula, Baja város főispánja ellen. Abban az időben a bajai főispán neve sürün szerepelt a saj­tóban, mint föltűnést keltő esetek hőséé. ­A szabadkai hetilap „ujabb botrányok­kal" rukkolt ki a cikkében. A bajai főispán— mondja a cikk — ezernégyszáz koronát ka­pott, hogy keresztülviszi egy 86. gyalogez­redhez besorozott legénynek a kiszabadítá­sát. Ezer koronáért elvállalta egy italméré­si engedély kijárását. Az egyik megyebizott­sági tagtól harmincezer koronás váltókezes­séget kért és kapott, a váltót azonban lejárat­kor nem rendezte, hanem csak akkor, ami­kor a megyebizottsági tag, alki mint elfogadó szerepelt a harmincezer koronás váltón, bot­ránnyal fenyegetődzött. Ezek után — foly­tatja a cikk — Szemző Gyula egy napig sem maradhat tovább főispán. A főispán természetesen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt följelentette az újságírót. Ebben az ügyben szombaton Ítélkezik a szegedi esküdtbíróság. Á tárgyaláson Hevessy Kálmán elnököl, a cikk szerzőjével szemben az ügyészség vál­lalta a vádat. Vukov Lukácsot Eisner Manó dr., a kiváló fiatal krimin,alista védi. A tárgyalás iránt, különösen Bácsme­gyében, szokatlanul nagy érdeklődés nyilvá­nul. A tárgyalásra a főispánt, több megye­bizottsági tagot, ügyvédet és jegyzőt beidé­zett a biróság. A tárgyalást annál nagyobb izgalommal várják, mert a bajai főispán, mint sértett, több izben szerepelt a bíróságok előtt és ügyében mind a három fórum másképen Ítélkezett. 1911. októberében a szabadkai törvényszék tárgyalta az első pőrét, amikor Burnáty Pál, a gazdásza ült a. vádlottak pad­ján. Á biróság a meglehetősen bonyodalmas bi'mporben, izgalmas tárgyalás után bűnös­nek mondta ki a főispán gázdászát és négy hónapi fogházra itélte. Á szegedi Ítélőtábla megváltoztatta a szabadkai törvényszék Íté­letét és fölmentette Burnáty Pált, végül pe­dig a Kúria megsemmisítette a tábla felmen­tését és a gazdászt egy hónapi fogházra itélte. Az eset után a főispán hosszabb ideig betegeskedett és lemondott a méltóságáról, csak nemrégiben foglalta el újból a helyét. HIREK Szegedi kalendárium. IDŐJÁRÁS: A meteoroló­giai intézet jelentése sze­/Mf rint: Változékony idő vár­Jr ható, hősülyedéssel, helyen­A. ként havazással Sürgöny­prognózis: Változékony, hideg,, sah helyütt csapa­dék. Déli hőmérséklet: 3.6 C volt, A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. Délelőtt 10 órakor bizottsági ülés a város általános csatornázása, tárgyában. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látoga, tási idő délután 1—3-ig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órákor „Az aranykakas", énekes bohózat. URÁNIA SZÍNHÁZ Délután öt órakor k művészeti előadás. Délután hat órától kezdve „A rongy szedő", társadalmi dráma 3 felvonásban, VASS-MOZI, délután hat órától kezdve „Nick Winter", és „Scherloek Hol­mes", Conan Doyle regénye. APOLLÓ-MOZGÓ: Délután hattól este fél 11-ig. „Az apacsok között", párisi életkép. A TÖRVÉNYSZÉKEN délelőtt 9 órakor esküdtszéki tárgyalás. Böjti bálák. (Saját tudósítónktól.) Az üdéi mozgal­mas és szomorú esztendő alaposain megté­pázta a bálák poétikus nimbuszát. Szegeden sem sikerült a farsang — konstatálják ked­vetlen mosolylyal sziegiedi leánytársasá'g,ok­ba n s ámibár tudják, miért nem sikerülhetett, mégi®, igy böjti hangulatban, megboesátha­tatlanok az örökviidám Carnevál herceg irárat aki aiféle őszi szomorúságot, szeptemberi bo­rongást hozott a forró leányszávecskékre... Böjt vara, d!e azért még reménykednek, hát­ha csak ezután jön az igazi. Csak ezután jön a legszebb és liegmálmorosaibb bál, amely el­röppent édies álomként sokaiig ott fog kísér­teni fehér leányszobák illatos levegőjében. Mert ha böjtben vagyunk is és rezignáltain idézzük a kevés örömmel tovaröppent far­sangot, azért a báláknak még nincs egészen vége. Lesz még egy pár ezután is és mennyi­mennyi leány van még, akik éppoly varázsos elfogultsággal néznek ezek elé az elkésett madarakhoz hasonló bálák elé, mint amikor lámpalázos reszketéssel készülődtek a legel­sőre . . . Ettől a. varázsios elfogultságból hfijBony nem mentes még a mama sem, aki pedig ott­hon bizonyára nagyon feliilemelkediett mo­solylyial gondol a „társaságba lépés" eme ikiiseé megkopott formájára . . . Már a garda­robe-fban .megkezdődnek az aggályoskodások. Aki élénken figyeli a mamát, könnyen észre­veheti az arcán, hogy egynémely ellensóges­! keiüés sem knmiélfe meg a lelkét. A gardeurabe­' ban kibontakoznak a leányok nehéz téli- bur-

Next

/
Oldalképek
Tartalom