Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-11 / 34. szám

9 DELMAQYARORSZAG 1913. február 11. Elnököt és háznagyot választ a katolikus kör. — Dobay Gyula dr. és Tóth Imre dr. a jelöltek. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi katolikus .kör tegnap, vasárnap délutánra közgyűlést hivott egybe, amelyen Nagy Aladár dr., a kör lemondott elnöke és Szeless József dr., a lemondott háznagy helyett uj elnököt, illetve háznagyot kellett volna választani. Minthogy azonban a tagok nem jelentek meg határozatiklépes számban, a közgyűlést február huszonharmadikára halasztották cl, amikor is, tekintet nélkül a tagok számára, megejtik a választásokat és letárgyalják a közgyűlés programját. Az előjelek szerint a huszonharmadiki közgyűlés minden különösebb izgalom nélkül fog lefolyni, amennyiben a kör választmánya és kandidáló bizottsága az üresen .maradt tisztségek jelöltjeiben még a mult hét péntekjén egyhangúlag megállapodott. A választmány, illetőleg a kandidáló bizottság ülésén a következők történtek. Nagy Aladár dr. világi elnök lemondása folytán a választmány a maga kebeléből egy szűkebb körű kandidáló bizottságot küldött ki, amelynek az lett volna a föladata, hogy az uj elnök személyében megállapodjék. A kandidáló bizottság Szele Róbert dr., tankerületi főigazgatót, aki egy időben elnöke volt a körnek jelölte Nagy Aladár dr. helyére, aki azért mondott te, mert birói állását a körnek a jövőben kifejtendő intenzivebb társadalmi működésével nem hozhatja kontaktusba. A kandidáló bizottság reményei azonban nem teljesülhettek, mert Szele Róbert dr. még aznap kitért a jelölés elől és kijelentette, hogy ugyanazon okoknál fogva, .amelyek miatt egykori elnökségéről leköszönt, most sem vállalhatja a jelöltséget. Szele Róbert dr. ugyanis házassága miatt ellentétbe került a római katolikus dogmával s ez késztette a lemondásra. Ezek az okok ma is fönnállanak. A kandidáló bizottság mindezt tudomására hozta a választmánynak, amely ismét ülésezett s a kor világi alelnökéül egyhangúlag Dobay Gyula dr. ügyvédet jelölte. Megválasztása a huszonharmadiki közgyűlésen bizonyosra vehető annál inkább, mert ahonnan kalapácsolás zaja hallatszott egész éjen ,át. Reggelre az egész szoba fenyőággal, zászlókkal s szines papirgirlandokkal volt földiszitve. Délelőtt hat zenész jött a városból, akik a zuhogó esőben alaposan átáztak. Mikor Vangaaban leszálltak a kocsiról, kibontották flótáiikat, a pikolót előhúzták zsebjükből s a nagy trombitát összeállították. Ezt cselekedték egyenkint és összesen. A vörös orrú, pocakos karmester, aki a kocsiban maradt, jelt adott, mire fölhangzott a szerintük remek gyászinduló, ami a házak kapuiba csalta a falu öregjét és ifjat. Aztán együtt mentek a gyászoló házhoz. A ravatalos szoba berendezése mindenkit elkábított. Ilyen gyönyörű diszt még a legvidámabb búcsúnál sem láttak és nem volt olyan fényes bál, amely ennél szebb pompát birt volna fölmutatni. Fenyőgaly, zászló, szines papír között feküdt a halott, összeaszott kezében hatalmas jnyrtuszágat szorongatva. Körülötte az egész rokonság, úgyszólván egész Vangaa. Bajor sör volt csapra ütve, a közönség evett, ivott s nemsokára abban a félig kedélyes, félig szorongó hangulatba esett, mikor az ember nem tudja mikép viselkedjék. Egyszer csak föltárult a szomszéd szoba ajtaja s a küszöbön megjelent Bisserup. Egyik szemén iivegegl támolygott a koporsóhoz, ott fölemelte először feketekeztyüs jobbját, aztán fölemelte feketekeztyüs balját, feketenyakkendős torkát megköszörülte, aztán elhallgatott mielőtt beszédbe kezdett volna és körülnézett. Gyula alig birta türtőztetni vilhogását. jelölését a kör tagjai is általában helyesléssel fogadták és másik jelöltet nem kívánnak állítani. Hasonlóképen a háznagyi tisztségre egyhangúlag jelölték Tóth Imre dr.-t, áki Szeless József dr. utódja tesz. A volt háznagy azért köszönt te, .mert betegeskedése miatt nem vehet intenzivebb részt a kör ügyeinek vezetésében. A tisztújító választások eredendő oka az, hogy a tagok a réginél frissebb és elevenebb életet akarnak belevinni a körbe. Reformálni kivárnák iái mozgalmasságát és működését ki akarják terjeszteni a városi politikára is. Érdeklődtünk a kör főtitkáránál, Lippay György dr. állami főgimnáziumi tanárnál, nincs-e ennek a fölírissitésnek agresszívebb vallási, vagy politikai célja. Lippay György dr. a következőket volt szíves mondani: — Semmiféle agresszív céljaink nincsenek. Sean antiszemitizmus, sem más politikai. Csapán &Z icl célunk, hogy élénkebbé tegyük a kör belső életét. Az utóbbi időben ugyanis bizonyos stagnálást tapasztaltunk és nem akarjuk, hogy a tagok csupán kártyázó egyesületnek tekintsék a kört. An nak,. hogy a. kör mostanában nem működhetett miozgalímasiabhan, egyik főoka a helyiségünk szűk volta, amelyek a hatalmas taglétszámnak még egy nagyobb töredékét' sem képesek befogadni. A kör mu.lt évi működéséről és a jövőbeni programjáról titkári jelentésemben fogok beszámolni .a huszonharmadiki közgyűlésen, amely után a jelentést nyilvánosságra is hozzuk. Hangsúlyozom ismételten, hogy a jövőbeni programúinkban semmiféle támadó gondolat nem vezérel bennünket, aminthogy nem vezérelt akkor seim, amikor a kör megalakult. Fölkerestük Dobay Gyula dr.-t is és az iránt érdeklődtünk nála, hogy milyen tervekkel és milyen szellemben: ,veszi imajd át a kör ügyeinek tulajdonfcépeni vezetését. Dobay Gyula dr. ia következő nyilatkozatot tette: — Telijiesien az alapszabályok keretében kivánok maradni ós a kör további müködéBisserup. Hosszú haj. Fél üveg a szemen. Az a nagy cilinder is eszébe jutott, amit előbb Bisserup kezében látott és kinjába került, hogy nevetését visszafojtsa. Most meg beszélni kezdett: — Szeretnék, — igen szeretnék, — ha ugyanabban á helyzetben tennék — kérem — nem birom — bocsássanak meg . . . Szeméből kiesett a foglalásnélkül való üveg, elővette zsebkendőjét hogy megtörölje szemét és orrát megfújja. E művelet mint harsány trombitaszó töltötte be a gyászszobát. Aztán ujr;a beszélt: — Tekintettel az én forrón szeretett — nagyon drága — elköltözött menyaszszonyomra, — tekintettel a netán fölmerült kételyekkel szemben, — tekintettel kötelességemre, itt a halállal szemben, — ezt a becsületes leányt tisztának és becsületesnek kijelenteni — és tekintettel az ügy fontosságára — ,a gondviselést hívom segítségül, — tekintettel a szent célra, ő álljon ide tanúbizonyságul, hogy aki itt fekszik a halál násznyoszolyájában ,— imint egy szűz — szűz, mondom én, mint a frissen esett mocsoktalan hó — mint — mint — tekintettel — ámen — amen — vizet! Talán össze is esik, ha Gyula hozzá nem ugrik és nem nyomja te egy székre. Viz ugyan nem volt kéznél, de sör, amennyi csak keltett. A szónok hosszan ivott, aztán sirva fakadt. A nők szivettépő zokogását Gyula már türelmetlenül fogadta s intett az embereknek, hogy szögezzék le a koporsót gyorsan, minél előbb. Aztán kivitték, a koszorúkkal együtt szekérre rakták, a zenészek gyászindulóba kezdtek a gyászmenet sének sem vallásfelekezeti éle nem lehet, sem politikai céljai, aminthogy eddig sem volt. Köztudomású, hogy én az ország ós a nemzet érdekében mindig a. legszélsőbb liberalizmusnak voltam és vagyok a hive ós demokrata szellem kell, hogy uralkodjék a katolikus körben is. A mi vallásunk nem ismer rangikülanbséget, tehát a kör működésében is a tagok legteljesebb egyenlőségének kell kifejezésre jutni. Sőt nemcsak a tagokénak, hanem minden embertársunknak, legyen az bármilyen vallású és bármilyen rangú. A kör életéit természetesen intezivebbé akarjuk tenni, ez azonban nem abban áll, hogy a helyi politikára, vagy akár a várospolitikára akarnánk nyomást gyakorolni. Hanem első sorban ugy kivánjuk élénkíteni ós mozgalmasabbá tenni ennek a hatalmas egyesületnek a működését, hogy anyagi erőnkhöz mérten megfelelő épületet emelünk, ahol előadásoknál, felolvasásoknál, mulatságoknál a kör minden tagja ellfór. Eddig ugyanis a főliiba ott volt, hogy amikor a kör valamlyen nyilvános jellegű dolgot rendezett, a tagok legnagyobb része kiszorult a termekből s ezek miatt az állapotok miatt zúgolódások estek. A másik cél pedig az, hogy a katolikus kört, amint hangsúlyoztam, az egyenlőség elvének legteljesebb érvény esitósével: ki akarjuk emelni a többi egyesületek közül, amelyeknek a legtöbbjében a,z érdek ós a rang dominál, vagy mint amilyen például a kaszinó, mely egynehány ur szövetsége, ahol hiába keresünk demokratikus szellemet. Ez a két nyilatkozat valóban megnyugtató és örömmel fogadja mindenki, aki attól a veszedelemtől aggódig, hogy ia katolikus körnek — akarva mem akarva — sikerülhet Szegeden állandósítani a vallási villongásokat és azok alvó parazsát újra ós újra lángrakélteni. A szavak megnyugtatnak, várjuk a tetteket. megindult. A gyászkocsi bakján, a kocsis mellett, Bisserup ült, arca fekete keztyüjének nyomaitál csikós volt, mint a zebra bőre. És még itt is egyre szemét törölgette. Jó szerencse, hogy Gyula mögötte megy. A pap már a simái várta őket. Papnál nem szokott türelemmel várta a szomorú menet megérkezését. Ám Bisserup is nem szokott módon viselkedett vele szemben, mikor előre leszúrta neki a dupla honoráriumot, ami a papot egészen keresztényi türelemre hangolta .s szép beszéd elmondására lelkesítette: — Kedves keresztély atyámfiai! Itt álliva e gyászos koporsó előtt . . . Puff, mintha csak erre várt volna a zápor. Hasztalan feszitették ki a sok esernyőt, a viz patakzott a gyászoló közönségre, a papra, a sirra, Aner:a, a pincér volt szerelmesére, mely most hozzá méltó temetésben részesült. A viz patakzott ia szótlan Jakabra és patakzott Gyulára is, ki szívesen adott volna a szegényeik számára tiz koronát, csak ne az ő testvére halt volna meg, hogy neki ne keltene itt állani. Zokogás fojtogatta torkát, ötlött csak fel előtte teljes borzalmasságában, hogy nővére halott. A szivét mintha vasmarokkal fogták volna át, olyan sajgást érzett s talán bömbölésre ifakadt volna, ha e pillanatban elébe nem tűnik a pincérnek majdnem egészen fekete arca. Akikor elővette sárga virágos piros-kék zsebkendőjét, beletemetkezett, nevetni kezdett s csak akkor tért, magához, mikor Jakab jól hátba vágta és kezébe adta az ásót, .hogy a nedves agyagból egy-két rögöt dobjon Anenaík a mélységbe eresztett koporsójára.