Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-22 / 17. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. ba egészen mást kell majd írni, Mert most már valószínű, hogy az öt esztendeje rabos­kodó ákasztófavirág kikerül a börtönből s akkor ne adj Isiten, liogy ennek a magyar világnak csak egyetlen zugát is szélthámozat­lanul hagyja. Hiszen már élőire megígérte ezt, aimikor öt esztendeje dutyiba vitték. Ö pedig — ilyen dolgokban — szavatartó em­ber. — A kis kórista lázadása. Aradról jelenti tudósítónk: Még a mult év november hónapjában Szendrei Mihály Budapesten járt s a Newyorik-kávóházban regeg.liizett Ugyanekkor egy szőke fiatalember lépett az aradi direktor elé s megható képet festett eléje arról a nyomorról, amelyben él. Előad­ta továbbá, hogy színész sízeretne lenni. Szendrei megsajnálta a fiatalembert s nyolc­van korona havi fizetéssel szerződtette Ara­don kardalnoknak, bár sem organuma, sem énekhangja nem predesztinálta az ifjút a színpadra. Szigeti Béla — igy liivják — azzal kez­dette meg december elsején a szinípályáját Aradon, hogy éjszakákon keresztül dőzsölt, ami természetesen csakhamar aláásta kisded anyagi helyzetét. Szigeti hatvan korona elő­leget szedett ki január havi fizetésére s a mikor ezt elsején levonták neki, kétségbe­esetten panaszkodott, hogy nem tud megélni. A direktor szívesen segélyezte volna, to­vábbra is előlegekbél a fiatalembert, de nem találta méltónak a támogatására, mert ez elhanyagolta kötelességeit. Utóbbi időkben próbákra sem járt, sőt volt eset, amikor az esti szinielőadáson sem jelent meg. Mind­azonáltal bosszú könyörgés után még január havában is kapott Szigeti kisebb előlegeket a szinházi pénztárból. A kis kórista anyagi helyzete természe­tesen ezután sem javult meg, sőt. ő m'aga, sem hagyott fel a mulatozással s hogy pénzre tegyen szert, egy furcsa s denuneiáló bead­ványt irt Urbán Iván báró főispánhoz. Szigeti a főispánhoz intézett installáciá­jában arról panaszkodik, hogy éhezik, mert Szendrei nem akar neki adni előleget. Urbán báró főispán a kis kórista írását egyszerűen elküldte Szendreinek a következő megjegyzéssel: — Az ügy nem hozzám tartozik. A szinháznál nagy meglepetést keltett Szigeti Bélának a (főispánhoz intézett bead­ványa, mely a maga denuneiáló tartalmával igazságtalanul kompromittálni akarta az igazgatói Legott összeült a szinházi tör­vényszék, mely azonnali elbocsátásra Ítélte a kis kóristát. Szigeti Béla hat hetes szinipályája ez­zel véget éri — Egy rostélyos: öt forint, — egy liter bor: tiz forint. Megírtuk nemrégiben, hogy Liska Sámuel temesvári marhakeres­kedőnek a vasúton, Nagykáta tájékán kilop­ták a zsebéből tizenháromezer koronát tar­talmazó pénztárcái áh Liska nyomban észre­vette a lopást és mivel Nagykátánál ép meg­állott a vonat, a menekülő tolvajok után ve­tette magát, de utolérni nem tudta őket. A személyleírás alapján, melyet annak idején a rendőrségnek adott, a detektívek kinyo­mozták, hogy ezt a lopást négyen követték el, még pedig három Hoffmann-testvér: Hoff­mann Ede, Hoffmann Lajos, Hoffmann Sán­dor, mind a három rovott nxultu zsebtolvaj, negyedik társukkal, Struhár Istvánnal együtt. A nyomozás során mind a négy em­ber megkerült. Hoffmann Edét Budapesten fogták el, Hoffmann Sándort Newyorkban tartóztatták le, mielőtt még Amerika szabad földjére kiszállhatott volna ós most folyik ellene a kiadatási eljárás, Hoffmann Laj.ost a vidéken fogták el, Struhár Istvánt pedig Hatvanban a pályaudvaron ismerte föl a detektív és vitte be a fővárosba. (Az elfogott bandára rá lehetett bizonyí­tani a zsebtolvajlást, az ellopott pénziből azonban mindössze csak háromezer koronát tudott megszerezni a rendőrség. Ez a körül­mény annál gyanúsabb volt, inert, rendesen a. lopás elkövetése után egy-két. nappal már nyomukban voltak a tetteseknek, ugy, liogy nem volt idejük elkölteni a, pénzt. Különö­sen a budapest—arad—tövisíi-vonulon elkö­vetett zsebtolvajlásoknál tapasztalta a rend­őrség már régóta, hogy a tettesek megkerül­nek ugyan, azonban az ellopott pénz igen ritkán térül meg, holott igen sokszor már egy-két nappal, sőt néhány órával a tett el­követése után a tolvaj nyomában vannak a detektívek. Gyanúja volt a rendőrségnek ar­ra, hogy valahol a Imdapest—tövisi vasút­vonalon tolvajtanyának kell lennie, ahol ezek az emberek nyomban értékesíthetik a lopott tárgyakat és minden pénzt biztonság­ba helyezhetnek. A budapesti főkapitánysá­gon Pintér Ernő dr. fogalmazót bízták meg azzal, hogy az ügyet kinyomozza. A rendőr­fogalmazó a mult hónap 18-ika óta volt utón. és kiküldetése, eredménnyel is járt. Tövisen fölfedezte azt a rejtett helyet, ahol ezek a zsebtolvajok: minden holmijukat pénzzé tet­ték és pénzüket elhelyezték. Tövisen közvetetlenül a vasúti állomás mellett egy elhagyatott viskóban van Ber kő Sándornénak a vendéglője. Ebibe a vendég­lőbe se napszámosok, se vasúti munkások, se tövisi emberek nem járnak, igen ritkán van benne egy-két vendég, a vendéglős ós csa­ládja teljesen tönkre jutott emberek híré­ben állanak, akik egyik-napról a másikra tengetik életüket ós a faluban mindenki ugy ismeri őket,, mint teljesen elszegénye­dett embereket. Pintér fogalmazónak bizo­nyítékai voltak arra nézve, hogy a Liska­féle lopás megtörténte után Berkóné talál­kozott Struhár Istvánnal Nagyszebenben, A fogalmazó ennek a terhelő bizonyítéknak a birtokában házkutatást tartott Berkóékoál. A házkutatás meglepő eredménnyel járt. A teljesen elszegényedett embereknél több takarékpénztári könyvet találtak összesen harmincháromezer korona értékben. A rend­őrfogalmazó megkérdezte tőlük, hogy hon­nan vették ezt a pénzt, mire Berkó annyit megvallott, hogy a korcsmájába járnak zseb­tolvajok, ott esznek-isznak, de más összeköt­tetésben nincs velük. A pénzt pedig onnan szerezte, hogy egy-egy rostélyosért elkért öt forintot, a bornak literjét pedig tiz forintért adta. Pintér fogalmazó a mesét nem hitte el, a takarékpénztári könyvet lefoglalta, a ven­déglős ellen pedig orgazdaság miatt tesznek vádat. — A szabadkai tejpancsoló. Szabadka népét Halbrohr Adolf látja el jó, tálpiáló, vizes tejjel. Halbrohr gazdag ember lett a sok vízből, melyet tejnek adott el és ma vi­rllis jogon tagja Szabadka törvényhatósági bizottságának. Még 1911-ben állapították meg",hogy HaIbroihr ihamis tejet szállíts Meg­indult az eljárás. A rendőrség husz napi el­zárásra és kilenszáz korona pénzbüntetésre ítélte Halbrohrt, aki azonban nem nyugodott bele az Ítéletbe. Felebbezés folytán a városi tanácshoz került az ügy, majd újra a rend­őrséghez* Itt aziiitán az ailjletékles vegyész i hivatal körül, amely a halmis tejről szakvé­leménnyel szolgál, tört ki a háborúság. Vég­re a /földmivelésügyi miniszter közélelmezési ügyosztálya ugy határozott, hogy a városi vegyész véleményét fogadják el. A szabad­kai rendőrkapitány ennek alapján huszonöt napi elzárásra és ezer korona pénzbüntetésre itélte a tejhamilsitó virilistát, aki újra fe­lebbezott, — Aki önmagát megvádolja. Hétfőn délelőtt zavaros nézésű, földűlt arou ember állított be Szakáll József dr. rendőrkapi­tány szobájába. Kenyeret és szalonnát tar­tott a kezében. A gyanús viselkedésű ember elmondta, hogy husz évvel ezelőtt káposz­tát lopott a szomszédjától, most beismeri a bűnét, tartóztassák le. A rendőrkapitány megvizsgáltatta a szerencsétlent Gyuritza Sándor dr. kerületi orvossal, aki megállapí­totta,, hogy elmebajos a. rendőrség vendége. Kovács Péter a neve, jómódú gazdálkodó. A családja gondozására hízták a szerencsék lent, minthogy a kórházban nincs hely a számára. — Öngyilkos nagyvállalkozó. Nagy­szebenből jelentik: FeldrinelU Pietro, a nagydal máciai gjőzfürészi-vállalat, társítaniaj­donosa tegnap délután főbelőtte magát és meghalt. Feldrinellit a több milliós üzlet kö­rül semmiféle veszteség nem érte ós igy nem tudják, miért, tökélte el magát halálra. Ön­gyilkossága városszerte nagy föltűnést kel­tett és különféle kombinációkra adott alkal­mat. — A sikkasztó halála. Kecskemétről jelentik: Baktár Mihály városi tisztviselő, akit harmincnyolcezer korona hivatali pén­zek elsikkasztása után állásától felfüggesz­tettek, ma délelőtt háza padlásán felakasz­totta magát. Baktárt még a mult év novem­ber elején mozdították el állásától ós ugyan­ekkor bűnvádi eljárást is indítottak ellene. Miután azonban az elsikkasztott pénz Baktár vagyonából megtérült, a bűnvádi eljárást megszüntették. Néhány nap előtt azonban uj vizsgálat indült Bakrtár ellen, aki a bünte­téstől való félelmében követte el az öngyil­kosságot. — A plébános büne. Szombathelyről je­lentik: Sclxaffer Sándor fehérfal vai plébános nyolc nappal ezelőtt eltűnt a plébániáról. Be­zárta a plébánia ajtóit s mintha sétálni men­ne, elindult ki a faluból. Ma Hamburgból le­vél érkezett, amelyben Schaffer elmondja, hogy Amerikába szökik, mert a gondjaira bizott alapítványi pénzeket elköltötte. A plé­bánost, szökése előtt, folyton végrehajtások­kal zaklatták s teljesen el volt adósodva vál­tózsiráilásai miatt, amelyekkel rokonain akart segiteni. A „Délmagyarország" telefonszámai: Nappali szerkesztőség 35 Kiadóhivatal 305 Kiadótulajdonos 81 Éjjeli szerkesztőség 10—83 BsaKiaBsanaaaatiniaaaQnBBaflBaiSBs 8f« Szőrmearnk, francia szabá Mások, legújabb női kötött kabátok, óriási választékban Pollák Testvéreknél Szeged—Szentes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom