Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-04 / 3. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 4. Letartóztatott kalandornő. — Szőke Mici a szegedi ügyészség fogházában. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ügyészség fogházának ujabban igen érdekes lakója van. Négy rendbeli csalás miatt beinternálta a vizsgálóbíró Szőke Marit, a Szegeden is jól ismert kalandornőt. Az alig husz éves leány érdekes múltra tekinthet vissza, eseteivel már több izben foglalkozott a sajtó. Szélhámosságait eddig agyafúrt raffinériával leplezte, ugy, hogy mindig kisiklott a rendőrség kezéből. Az elmúlt nyáron Makón manipulált. Mint az egyik fővárosi papírkereskedő cég ügynöke, hamis megrendeléseket gyűjtött, a megrendelő lapokra alákanyarintotta idegen emberek nevét és a papirkereskedőtől fölvette a jutalékot. A turpisságát azonban hamarosan leleplezték és bűnvádi följelentést tettek ellene. Szőke Mici az eset után megszökött, a vizsgálóbíró körözőlevelet bocsátott ki az elfogatására. A személylelirás alapján rátaláltak a budapesti detektívek és letartóztatták. A szegedi törvényszék megkeresésére aztán az ügyészség fogházába szállították. Magay Lajos vizsgálóbíró vizsgálati fogságba helyezte, az ügyészség a bűnügyében pedig kiadta a vádiratot, amely négy rendbeli csalás bűntettével vádolja. Szőke Mici pályafutásáról a következő részleteket közölhetjük: 1911-ben tűnt föl Szegeden, mint a női felsőkereskedelmi tanfolyam növendéke. A csinos leány nem elégedett meg az iskola szűk kereteivel, hanem .ismeretséget ,kötött uri társaságokkal, tisztekkel, akikkel gyakorta .megjelent a. korzón és más .nyilvános helyeken. A 'tanárok figyelmét mindig óvatosan kikerülte. Teljesen elütött az iskolatársnőitől. A fiatal leányok előtt mint elvált, asszony szerepelt és ezen a jogon holmi fölvilágosító magyarázatokká! traktálta tapasztalatlan barátnőit. Az elvált asszony-história persze .mese volt, ami csak arra szolgált, hogy bizonyos kedvezményeket arragál'hasson magának az iskolában és „főzhesse" vele a diákokat és más barátait, akik „buknak az ilyen tésztára." (Alkalomadtán ilyen zsargonban beszélt a. Szőke Mici.) A külseje kedvezett a múltjával való beugrajtásra. Valaratj kevés kiéltségj tükröződött az arcán és a beszéde, a viselkedése sokkal bátrabb és kicsapongóbb volt, mint aminő egy idiákleányról föltételezhető. Az iskolatársnői Micikének titulálták ós a .tiz perces szünetekben körülrajzolták és mohó kiváncsisággal nógatták: — Micike, ugyan meséljen valamit! És Szőke iMiici fölült a katedrára és színes fantáziával beszélt, idillőkről, amelyeikben tulnyomólag gavallér huszárhadnagy vaigy csinos bankfiu szerepelt, — Látjátok — mondta vidáman-kacagva — ilyen az én életem. Nem szép, az igaz, de legalább változatos . . . Aztán csöngetett a pedellus, a leányok gyorsan elfoglalták helyeiket a padban, elcsöndesedtek, aztán bejött a tanár, osztálykönywél a hóna alatt. És megkezdődött a tanár magyarázata, amely a kettős könyvvitel titkaira igyekezett kioktatni a leányosan ájtatos arcú nebulókat . . . Szőke Mici sikeres eredménnyel elvégezte a nő kereskedelmi tanfolyamot. Néhány napig még Szegeden szórakozott, aztán eltűnt a városból. Egyik barátnője szerint hazautazott. Törökkanizsára. Jó ideig nem mutatkozott Szegeden Szőke Mici, .amig aztán az elmúlt tavasszal megjelent a kávéházban, szürke utiköpönyegben, kis fekete bőrtáskával a kezében. — Beálltam utazónak! — magyarázta az ismerősei kérdezősködésére. — Egy budapesti papirkereslkedőnek csinálok üzleteket. Foglalkozásához illő, szakadatlan bőbeszédüsóggel beszélt arról, hogy milyen jó dolga van, kényelmesen él és nincs semmi gondja. — Ma itt — mondta — holnap ott vagyok. — Nem kerül sok pénzbe .az utazás! — Egy filléreimbe sem kerül. — Hogy-hogy! — Szabadj egy em van. És ravasz kacsintással .még megjegyezte: — Kaptam egy úrtól', akinek nagy befolyása van a minisztériumban . . . Szegeden tartózkodott néhány hétig. Közben érdekes kalandjairól beszélt az njságiróknak. Mi történt vele a vona ton, a szállóban . . . innen Makóra utazott, „üzleteket Innen Makóra utazott, „üzlétekethetaoi csinálni." A szomszédos városiban való működéséről félremagyarázhatatlanul beszámolt a szegedi vizsgálóbíró nyomozólevele, amely szerint „Szőke iMici budapesti ügynök négyrendbeli csalás után megszökött, nevezett elfogatandó." Hónapokig bujdosott, amig aztán egy hónappal ezelőtt a fővárosi detektívek kelepcéjébe jutott. Letartóztatták és a szegedi ügyész ség fogházába szállították. Magay Lajos vizsgálóbíró kihallgatta |és vizsgálati fogságba. helyezte. Ez ínég egy hónappal ezelőtt történt, de ,az ügyészség tartózkodása következtében nem jutott az eset nyilvánosságra. Most ugy derült ki a dolog, liogy a törvényszék udvarán sétáló vizsgálati foglyok között fölismertük Szőke Micit. A csinos leány ott sétált a magzatelhajtó szülésznők és tolvaj cigányasszonyok között. A kalandornő bűnügyében imég nem tűzték ki a főtárgyalást. Hirdetéseket feivesi a kiadóhivatal, Sieged Kárász utca 9. Défma gyaro rszág politikai napilapra 1913. január 1-től uj előfizetést nyitunk. A DÉLMAGVARORSZÁG Szeged és a délvidék legelterjedtebb és leggazdagabb tartalommal megjelenő reggeli politikai napilapja. Nagy elterjedtsége közleményeinek a legteljesebb nyilvánosságot biztosítja, aminek különösen a hirdetők szempontjából van nagy jelentősége, A DÉLMAGYARORSZÁG előfizetési ára Szegeden vidéken egész évre 24•— 28'— K félévre 12— 14 „ negyedévre 6— 7'•— „ egy hónapra 2 — 2-40 „ Kérjük tisztelt előfizetőinket hogy lakhelyváltozás esetén uj címüket velünk közölni szíveskedjenek. Mutatványszámot egy hétig díjtalanul küld a KIADÓ Hj\/7A Kenyeret osztogatnak... — A tél éhezői az árvaházban. — (Saját tudósítónktól.) összegyűltek ma az éhezők a szegedi árvaház udvarán, .ahol jótékony emberek kenyeret osztogattak ... A ki látta ezt a szomorú, éhes gyomrú, kétségbeesett sereget, bizonyára ez szaladt végig a szivén: — Mennyi, mennyi ember, akiknek .nincs meg a mindennapi kenyerük sem! Mindennapi kenyér, milyen szerény fogalom s mégis mennyi a koklulója. Ma volt az első napja, hogy ,az in p yenkenyeret kiosztották az árvaház udvarán s szép, nagy számmal jöttek össze az éhes emberek, ,a tél nyomorultjai, odúk és dobos pincék t.iídővészes lakói, — annyian, hogy egy naiv urikisa.szszony, aki véletlenül arra járt, a kényéleosztást végző egyik urinsszouytól ezt kérdezte: — Népgyűlést tartanak a szocialisták* A jótékony úriasszony mosolygott és szemrehányó tekintettel világosította, föl a jómód szülöttjét, .hogy sokkal szomorúbb aktus ez, mint egy szoeiátista népgyűlés; azoknak' a .népgyűlése, akiknek nincs ímeg a betevő falatjuk. Szinte hallani véltem Mária Antoi.nette hangját, amikor az úri-kisasszony erre csórt,álkozóan kérdezte ismét: — Hát ilyenek is vannak? Szegény, boldog urikisasszony nagy kék szemeivel ismeretlenül nézett végig az éhezők során. Azok pedig tolakodtak, lökdösődtek, hogy ki minél előbb kerüljön sorra, mert hátba elfogy a kenyér s valamelyik megint éhesen fogja álomra hajtani a. fej ét. Hála a jótékonyság nemtőinék, gondoskodtak arról, liogy el ne fogyjon ,az ingyenkenyér, legalább ameddig a ítél* tart. Az akció, mint, minden esztendőben, most is eredményes volt, a lelke Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, aki szintén jelen volt az első kenyérosztásnál. Az ünnepélyes megnyitás elmaradt, nyilván ugy gondolkoztak az akció vezetői, nem illik az .az ilyen szomorú aktushoz, formaság, amely egészen bátran elmaradhat. Éhes emberek kenyeret alkarnak és nem magasztos szónoklatokat. — Mindenki jelentkezzék, aki kenyeret akar! — kiáltották ,a jótékony úriasszonyok s ezzel mégkezdődött a kenyérosztás. .— Hohó, szép sorjába, .tolakodni nem szabad! Rendőrök tartották fenn a rendet. Szinte ngy látszott, nem is fogynák ki a jelentkezők, bármilyen kevesen maradtak, mindig akadt egy-egy elkésett, aki odasompolygott a csoporthoz. iSokan szégyenkeztek és előhujták s csak akkor jöttek elő, amikor már gyéren állották körül a kenyeres asztalt. Ezek valamikor jobb napokat látott asszonyok és középkorú férfiak voltak: bizonyosan éhezik odahaza, a család. Aztán jött egy horpadt,mellű, ványadtképü szőke gyerek és nyújtotta a. kezét. A rendőr rámordult: — T,e már kaptál, mit akarsz?! — Nem baj, — vágott közbe egy uri.aszszony és átnyújtotta a cipót a gyereknek. Azt kérdezte: — Talán sokan vagytok? — Heten vagyunk testvérek — mondta a gyerek. — És az apátok? — Katona. Ritkán kérdeznek egyik-másiktól v,ala-