Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-04 / 3. szám

2 DÉLMAGYARORSZ'Á'G 1913. január 5. zéséről lehet csak szó és a terveknek csak kisebbik része olyan, amelynek megvalósítására a pénzügyi viszonyok megváltozása esetén gondolhatunk. Emlékeztetőül ide kell iktatnunk, a mit a polgármester újévi beszédének ezen a részén mondott: „Amennyiben a körülmények s a pénzügyi viszonyok engedni fogják, ugyancsak a jövő év munkaprogramját fogják képezni a következőknek megalkotása, megkezdése, illetőleg kiszorgalmazása és pedig: az ujszegedi kenderakadémia kiépítése, azzal kapcsolatban egy magvizsgáló és vegyvizsgáló állomásnak az egész alvidékre kihatólag való szervezése; a lovas tüzérség idetelepítésének kérdése; a pozsonyi jogakadémia Szegedre helyezésének nagyfontosságú ügye; a kettőshatár-szatymaz-balástyai-ut kiépítése; a nagy városi kórház építésének megkezdése; a külvárosi vízvezeték ügyének megoldása; a város általános csatornázási terveinek s a pénzügyi keresztülvitel módozatainak letárgyalása; a nyugdijszabályoknak az országos nyugdíjtörvény szellemében való megállapítása; a hivatalnoki fizetések rendezése az uj törvények által megállapított elvek alapján, az államvasutak által tervezett nagyszabású vasúti berendezések tárgyalása; a belterületi iskolák és óvódák államosításának ügye; a munkásházak kérdésének megoldása; a közvilágítás kiterjesztése a város egész területére; a téli kikötő kiépítése; a tanyai vasút kiépitésének ügye; a második állami gimnázium fölállításának szorgalmazása; a vásárcsarnok kiépítése; a Fehértó hasznosítása azon értelemben, amint azt a földmivelésügyi miniszter ur legutóbbi budgetbeszédében kijelentette; egy állami kultúrmérnöki hivatal Szegedre helyezésének kérdése; a temesvári, nagyváradi és budapesti postaigazgatóságok kerületéből kiszakitandólag egy önálló postaigazgatós remek testemet, melyet apámtól s anyámtól örököltem, tönkre tettem. Egyik tavasszal betegen mentem haza. Egy kis erdőt eladtunk, egy cselédet a gazdaságból elbocsátottunk, a szép kezek barnák és petyhüdtek voltak. A kedves, gondos kezek! Sokat kellett dolgozniok, hidegben ugy, mint hőségben. Majdnem csúnyák lettek. De mily kitűnő emlékezőtehetsége volt az ujjaknak. Ép ugy, mint azelőtt, ugyanazzal a finom, gyöngéd, imádásra méltó mozdulattal, amellyel a gyermeket födték be, takarták le, most a felnőtt fiút ... „a tékozló fiút", — mondtam halkan magamban. Bármennyit dolgoztak is, mégis naponta többször szakítottak annyi időt, hogy gyöngéden megsimogassák hajamat, amely korán ritkulni kezdett és arcomat, amely sápadt volt az átvirrasztott — de nem a tanulás miatt átvirrasztott — éjszakákéi. Lehetetlen volt, jhogy vissza ne nyerjem egészségemet, mikor ilyen kezek ápoltak. Lehetetlen volt, hogy föl ne keljek, mikor ilyen kezek csábítottak és hívogattak, anélkül, hogy a legcsekélyebb szemrehányást is tették volna. , j • • iMÍ! Mikor egyszer hazajöttem és egy iv papirost tettem azokba a gyöngéd kezekbe, észrevettem, hogy az örömtől reszketnek. Az az iv papiros kinevezésemet adta hirül az első kenyéradó-pályára. Ismét elmentem hazulról s mikor újra hazakerültem, egy fiatal asszonyt is vittem magammal. Anyám tudta, hogy most már félid-meddig elveszítette fiát, de gyöngéden és szeretettel mosolygott, mikor mondtam: — Anyám, itt a leányod! S miközben nőm arcát szerelmesen simogatta, észrevettem, hogy keze egy rnunság Szegedre helyezésének szorgalmazása mind oly munkák, melyeknek befejezése, fejlesztése, illetve kiszorgalmazása a most kezdődő év munkáját képezi. Az uj választási törvény remélhető hatálybalépte után, mely 600 ezer állampolgárt ruház föl újból szavazati joggal, szükségszerüleg következik az országnak uj képviselőválasztási kerületekre való fölosztásának és berendezésének kérdése. Nekünk első sorban oda kell hatnunk, hogy városunk az eddigi megállapítással szemben népességének s kulturális fokának megfelelő számú kerületeket nyerjen, másodsorban föl kell használnunk a választókerületek uj rendezésének alkalmát arra, hogy a városnak régi vágya, a Szegedmegye kérdése, illetve a megyeszékhely kérdése ezúttal a városra nézve kedvezőleg döntessék el. A már eddig tett előtanulmányok alapján e kérdésben mihamarabb újból meg kell nyilatkoznia a törvényhatóságnak és az igaz ügy mellett a közéleti tisztesség által megengedett minden törvényes eszközt és befolyást mozgalomba kell hozni az irányban, hogy a városnak ezen régi vágya teljesülésbe menjen." Hatalmas városfejlesztési program, a mely öt esztendő nagyon intenziv munkásságának a kereteit is kitöltheti és amelynek megvalósítása az utolsó évek fejlődésének olyan betetőzést adna, aminővel magyar vidéki város alig dicsekedhetik. Próbáljunk betekinteni ebbe a ragyogó perspektívába és mérlegeljük a tervek reálitását. acasBaaaBa&BaaflBaaBafiBBaanaBBaBaBaaaBaaaaBBaBaaaBBB — A király egészsége. Bécsből jelentik hogy ma a külföldön, különösen Berlinben a király megbetegedéséről szóló liirek terjedtek el. Hivatalos jelentés szerint ezek a hirek teljesen alaptalanok. A király egészségi állapota igen jó. kásnö kezéhez hasonlít s miközben azt gondolta: „Fiatal asszony, igyekezzél fiamat feleannyira szeretni, mint én!" — igy szólt: — Adolf, légy olyan kedves és olyan jó e bájos gyermekhez, amily kedves és jó csak lehet az én fiam! Telt az idő s anyám kezei lezárták atyám szemeit, felöltöztették egyik leányát utolsó útjára, egy másikat menyasszonyi ruhába. Azt is megtanulta anyám, hogy a megfogyott filléreket még jobban meg kell mérni, mielőtt kiadná. Egyik napon kis babuskát fektettem a karjára. Még tudta ápolni, ujjai még tudták cirógatni; bár a köszvény is meggörbítette már kicsiny öreg lábait, még frissen futott a szekrényéhez és ráncos kezei fürgén keresgélték a gondosan eltett holmikat. De ez már régen volt és két legkisebb gyermekünk nem emlékszik a nagymamára. — És az a fénykép az albumban? az összekulcsolt kezek? — kérdezte a látogató. — Az a fénykép tiz évvel később kés'zült. Kis lányunkkal anyámhoz utaztunk. Még nem látta a kis lányt. Fiunk akkor kapta az első fényképező készüléket. Anyámat februárban szél ütötte s még gyöngélkedett. Mikor a gyermeket meglátta, megörült, kitárta karjait. De már nem birta a kicsikét. Karjai gyöngék voltak. Ugy tetszett, mintha fölmondták volna a szolgálatot; ujjai merevek, mozdulatlanok voltak. A gyermek félt, sirt. Anyám sóhajtott s visszaadta a leánykát a szolgálónak. Nemsokára fölvidult az arca, összekulcsolta csontos, hervad:, alélt kezeit és ezt suttogta: -jr Imádságomba még mindig föl tudom emelni a kicsikét és föl tudlak emelni titeket is az Isten közelébe. Négy király Üszkiibben. A balkáni szövetségesek közt éles az ellentét a fölosztás és határkiigazitás kérdésében s a londoni békekonferencia után Üszkübben fognak találkozni, hogy lehetőleg Európa beavatkozása nélkül egyezzenek meg (Saját tudósítónktól.) A Balkán-államok között sincs még meg a megegyezés a meghódított teriiletek felosztása dolgában, ellenkezőleg: erős kilátások vannak arra, hogy a határok kölcsönös megállapítása körül még súlyos bonyodalmak lesznek részben Szerbia és Bulgária, másrészt Bulgária és Görögország s Szerbia és Montenegró között. Egyelőre bizonyos feszültség mutatkozik a Balkán államai között, a sajtójuk hevesen támadja a szövetségeseket. A kelepcébe került kormányok minden igyekezetükkel azon vannak ugyan, hogy az ellentéteket eltitkolják Európa elől, annál inkább, mert félnek attól, hogy a nagyhatalmak ujabb beavatkozására kerül a sor. Egyelőre ugy határoztak, hogy a tisztázatlan kérdések megvitatása céljából ujabb konferenciát hívnak egybe Üszkübbe. Ezen a tanácskozáson minden balkáni állam két-két képviselője fog részt venni. Jól informált belgrádi forrásból arról értesül a Délmagyar ország, hogy a londoni konferencia befejezte után tartandó üszkübi tárgyalások alkalmával első sorban a határrendezés kérdése kerül megvitatás alá. Azok, a különösen bolgár részről terjesztett hirek — jelentette ki ugyanez a forrás — mintha a Balkán-államok már régen megállapodtak volna a meghódított területek fölosztása dolgában, teljesen valótlanok és ezeket Bulgária azért terjeszti, hogy Szerbiát fait accompli elé állítsa s ha csak lehetséges, megrövidítse. Sőt a fölosztás dolgában eddig nincs semmiféle megállapodás s a kérdések egész sora tisztázatlan piég. Azonban ennek ellenére is valószinü, hogy az ellentétek egészen simán lesznek elintézhetők s hogy nyilt viszálykodásokra nem kerül a sor, hiszen legalább elvben, igen jól tudja a Balkán-államok mindegyike, hogy a másikat mennyi jog illeti meg. Egy azonban bizonyos, hogy a Balkán-államok mindegyike igyekezni fog az ellentéteket ugy intézni, hogy Európának ne lehessen alkalma a dologba beleavatkozni s ne legyen alkalma a Balkáni-államokat újból megkárosítani. Mindaddig, amig ezek a kérdések elintézve nincsenek, Szerbiában érthető módon nyomott a hangulat, különösen a kormány köreiben, melyeknek úgyszólván az egzisztenciája függ ezeknek a kérdéseknek az elintézésétől. A Délmagyarország tudósítója ebben az ügyben ma délelőtt kérdést intézett a bécsi szerb követséghez, ahonnan a következő fölvilágositásokat kapta: — A londoni konferencia befejezéséig ez a kérdés nem aktuális. Elvben azonban már el van határozva, hogy a Balkán-államok képviselői a béke megkötése után öszszeülnek és a meghódított területek fölosztását megbeszélik. A Tribuna a félhivatalos cáfolatokkal szemben tudósítást közöl Cettinjéből, mely szerint az ottani udvar köreiben megerősítik, hogy közvetlenül a béke megkötése után a négy balkáni király Üszkübben találkozik. A találkozáson a polgári és katonai kormányzat fejei is részt vesznek.