Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-28 / 22. szám

6 1913. január 28. Lendvai Sándor regruta szövegezte és kívüle ínég 12 őrimester irta alá. Péahujfalusi Péchy Miklós, a 9-iik század parancsnoka átvette a részvétnyilatkozat szövegét és megparancsolta Lendvainak, hogy Juhász István őrmesterrel (később posta- és távírda főtiszt Szegeden), aki ezt a részvétnyilatkozatot szintén aláirta, pont háromnegyed 11 órakor az ezred irodája előtt jelenjék meg. Ez időtájt az ezred összes kapitányai, mindegyik az őrmesterével, ott imár összegyűlték és imidőn az oda fölvezetett regrutát megpillantották, összesugdostak: „itt a politikai lázitól" Pár perc múlva megjelent Elison alezredes; egyik zászlóaljparancsnok jelentette, hogy .a rapport együtt van s imidőn az illető a megjelentek fölött — az ezredparancsnokhoz való bevezetés előtt — szemlét tartott, utolsónak megpillantotta a regrutát, kinek mellét lovaglópálcával veregetve csak ennyit mondott: — Hinein den Bauch, hinaus die Brust, Sie lntelligenzkasten, Merken Sie sich, hier giebt es keine Journalistik und keine Politik, hier giebt es nur eine Taktik . . . Sie werden bestraít, dass lhnen die Schwarten krachen werden! > ; : 1 i Erre fölnyílik az ezrediroda ajtaja, arra a vezényszóra: „Habt Achtü Rapport: Links Um! Reohts herstellen!" Az ezredes előtt megáll 12 őrmester és egy közkatona. Mindegyik háta mögött az ő századparancsnoka s az ezredes körül a törzstisztek. Az ezredes azon kérdésére, hogy ki irt és mit irt, Péchy Miklós százados átadja neki a részvétnyilatkozat szövegét. Viletz ezredes olvassa: „Nagyméltóságú Miniszter Ur! Mellyen tisztelt Hazafi! Midőn a hadvezér, kii hosszú, zsibbasztó tétlenség után harcszomjas esiapatát lelkesedéssel ütközetbe vezeti ós akkor, midőn mármár a győzelmet 'biztosítani vélte, a nyalt, csatatéren váratlanul kidől, a szomorú esemény kétszeresen lesújtó fájdalmat idéz elő a csapatokban, mert. nemcsak a (hadvezérnek hősi halála, hanem a pótolhatlan veszteség érzete is bénitólag hat a szivekre . . . Igy fájlalja ma a magyar nemzet is halhatatlan nagy vezérének: Deák Ferencnek elhunytát stib. stb. . . ." Viletz ezredes erre szép magyarsággal a következő beszédet intézte a megjelent altisztekhez : — Végtelenül örvendek, hogy vannak olyan intelligens katonáim az ezredlben, kik lelkesülni tudnak nagy hazafiak lángszellemeért, mert tudom, hogy csak az ilyen katona szereti igazán hazáját ós ha kell, sorsáért (feláldozza életét. Sajnálattal értesültem azonban, ihogy önök az imént felolvasott rószvétnyilatkozatot közvetlen felebb valójuk tudta nélkül aláírták és elküldték. Ezért roszszalásortxat kell kifejeznem ós azt hiszem, be fogják látni, hogy sokkal szebb lett volna, iha önök kérésükkel közvetlenül hozzám fordulnak és én ezen magyar ezred összes katonáinak nevében illetékes helyre juttattam volna az őszinte részvótnyilvánitását. Ezenne'l megparancsolom ennélfogva, hogy a jövőben minden kérésükkel forduljanak hozzám, mint az ezred atyjához, mert amig én állok áz ezred élén, ón akarok itt a legmagyarabb érzelmű lenni és ha van valaki, aki még magyarabb akar lenni, az innen pusztulni fog! Abban a reményben, — folytatta az ezredes — hogy megértették atyai intő szavamat, elvárom mindenkitől, hogy bajtársaiknak intencióimat ez értelemben fogják tudtára adni! Rapport lAbtreten! Die Herren Offiziere bitté, hier ziu bleiben . . . Az ott maradt tiszteknek pedig a következőket mondotta az ezredes: — Hát nem örvendenek uraim, hogy vannak oly intelligens katonák az ezredben, kik lelkesedni tudnak az elhunyt nagy hazafi lángszellemét? Én ennek csak örvendeni tudok, mert ebből azt látom, hogy ezek jó katonák és szeretik a hazájukat. Az egész dologban csak az a sajnálatos, hogy önök közül egy sem birt tudomással az elküldött részvétnyilatkozatrél. Enndk okát pedig egyszerűen abban keresem, hogy önök katonáikban a nemzeti szellemet nem fejleszteni, hanem elnyomni igyekszenek, pedig sokkal helyesebb lenne a hazájától ide elszigetelt magyar katona szivében a nemzeti szellemet ápolni és ezért ez alkalomból megparancsolom, hogy ezentúl Péchy Miklós századparancsnok ur a imiagyar történelemből és a magyar földrajzból hetekint kétszer az ezred összes altisztjeinek előadást tartson, a melynek előmeneteléről nekem havonta jelentés teendő. Köszönöm uraim! . . . Ezzel véget ért az annak idején jelentőségteljes ezredrapport. Megemlítjük, hogy Viletz Frigyes oly kitűnő törzstisztje volt a hadseregnek, hogy az 1878-iki boszniai okkupáció után imint dandárnok a II. osztályú vaslkorona-rendet kapta, bárói rangra emelkedett, soronkivül vezérkari őrnagy lett és pár év imulva, mint altábornagy halt meg . . . H-g. Herczeg Ferenc Kéri Gyula tragédiájáról. (Saját tudósítónktól.) Kéry Gyulának, a tragikus sorsú poétának, a. Petőfi-Társaság volt titkárának ügye — melyről hirt adtak a lapok, — most már megnyugtató módon, végleg rendeződött. A bonyodalomról, mely a megtört idegzetű költő gondnoksága körül támadt, igen érdekesen nyilatkozott ma Herczeg Ferenc, a Petőfi Társaság elnöke, akinek kijelentései uj világításba helyezik a gondnokság körül kerekedett félreértéseket. A Petőfi Társaságnak legelső dolga volt, hogy melléje álljon szerencsétlen sorsú titkárának, mihelyt erre szükség került. Olyan intenziven foglalkoztunk a Kéryről való gondoskodás tervével, hogy a nyilvánosság elé is kikerült a Petőfi Társaság szándéka, hogy mi akarjiuk vállalni a gondnokságot, Nagy meglepetéssel olvastuk aztán április 30-án Kéry édesapjának, idősebb Kéry Gyula főispánnak nyilatkozatát, amely rideg, elutasító, szinte támadó hangon szólt azok ellen, akik fiának ügyét vállalták. Amikor ez a nyilatkozat megjelent, annyira nem láttam biztosítva Kéry sorsát, hogy a munkapártban Kéry főispánnal való találkozásomkor nyíltan ós bátran megmondtam véleményemet. neki erről az érthetetlen föllépésről. Mivel Kéry főispán a nyilatkozatban is önmagának vindikálta a jogot, hogy Kéry sorsával törődjék, a Petőfi Társaság kénytelen volt elállani attól az önként és rögtön vállalt kételességteljesitéstől, hogy a beteg költőről gondoskodjék. Mindezt adatok, tények és az emiitett nyilatkozat bizonyítják, ugy, hogy a Petőfi Társaságnak nem kell ez ügyben védekeznie. Herczeg Ferencnek ez a kijelentése egy még ismeretlen oldalára világit rá a bonyodalomnak, amely Kéry főispán nyilatkozata révén támadt. Ez a nagyérdekü nyilatkozat, amelyet levéltárban őriz a Petőfi Társaság, igy hangzik: A lapokban olynemü közlemény jelent meg, hogy a Petőfi Társaság egyes tagjai szerencsétlen fiam, Kéry Gyula, a Petőfi Társaság titkárának költeményeit ki akarják adni oly célból, hogy a befolyó jövedelemből a szanatóriumi költségek fedeztessenek. Erre nézve kijelentem, hogy fiamnak ugy szellemi, mint másnemű ügyeivel senki más nem rendelkezik, mint ő saját maga. Szanatóriumi kezelése alatt pedig egyáltalában senki. Majd csak a bíróság által kinevezett gondnok teheti ezt. Ami pedig a szanatóriumi költségek viselését illeti, azt viselni fogom én, az atyja. Természetesen, ha a fiamnak jogos igénye van, miután tagja a nyugdíj és irói egyesületnek, ha ezek részéről vagy az irói alapítványon helyeztetnék el valamely gyógyintézetben, ez ellen kifogásom nem lehetne. Hálás köszönetemet. fejezem ki Szerkesztő urnák, maradtam lekötelezett, hive. Budapest, 1912. április 30. Id. Kéry Gyula. E nyilatkozat után is, most, hogy Kéry rokkantsági dija nem fedezi teljesen a kiadásokat, a Petőfi Társaság gyors készséggel kiván gondoskodni a hiányzó összegről. Ugy látszik, ezúttal is le kell mondania e kötelessógteljesitésről, mert Kéry Gyula főispán, fiának minden anyagi ügyét maga kivánja rendezni. Kohn Dávid, Kéry főispán bizalmas embere és Kéry Gyula gondnoka ma a következőkben nyilatkozott a beteg költő anyagi ügyeiről: — Kéry Gyula főispán — mondta — attól a pillanattól, hogy fiát a szanatóriumba szállították, rögtön vállalta a beteg költő összes anyagi ügyeinek rendezését, Itt vannak a postai vevények és a Schwartzer-szanatórium nyugtája, amelyek bizonyítják, hogy a főispán eddig csak a szanatóriumnak hatszáz koronát fizetett, ápolási dijként. .Azonkívül fizetett további ezerkétszáz koronát Kéry Gyula szükségleteire és kötelezettségeire. Csupán egyetlen tétélt nem fedezett, azt az összeget, amely tájékozódása szerint fiának, mint a Hirlapirók Nyugdíjintézete tagjának az alapszabályok szerint rokkantsági dijként kijár. Mint a Kéry főispán bizalmas embere és a család megbízottja, kijelentette még Kohn Dávid szerkesztő, hogy elesik bárkinek gondoskodási kötelezettsége Kéry Gyulával szemben, akinek minden szükségletéről édes apja kíván gondoskodni. VÁRNAY L. löiptasMése keres irodai teendőkben, gyors- és gépírásban jártas nőt. Ajánlatot, fizetési igények megjelölésével csakis Írásban kérünk. NEMÉNYINÉ FOG MÜ VESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készit mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégitve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522