Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-24 / 19. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. veztetik olyan okból, amelyről a munkaadó nem tehet, amelyhez a munkaadónak köze nincs. Ez nemcsak a munkaadót sújtja, de a munkást is megsemmisítéssel fenyegeti, — oly sztrájkba kény szer itvén őt, amelyből semmi haszna nem lehet, csupán kára. S Lukács László nyilatkozatának jelentőségét ép az adja meg, hogy a nemzet és azon belül a munkásosztály érdekeit egyaránt védelmezi. Az alkotmányosság, a többségi elv uralma, a monarchikus és parlamenti rend, a magyarság létérdeke mind azt parancsolja, hogy a terrornak semmi áron engedni nem szabad. Mert ha az ország a terrornak engedne: — egyszersmindenkorra megdőlne az állami élet alapja, az erőszak válnék úrrá. Rágalmak Barát Ármin ellen. A Pallós-ügygyel kapcsolaban Barát Árminról, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetőjéről különböző hírlapi közlemények jelentek meg. Amint már jeleztük, a „Pesti Napló'' és „Pesti Hírlap" cikkeinek szerzője ellen a sajtóügyi eljárás meg is indult. A Barát Árminnal való összeköttetésről Pallós Ignác, — mint hitelesen értesülünk, — a vizsgálóbíró előtt szó szerint a következő kijelentést tette: — Nekem Barát Ármin sohasem volt a kijárom, őt erre sohasem kértem, nem is teljesített nekem szolgálatot. A vállalkozók diszkrét kijáróknak fizetett összeget különben sem szokták az illető neve alatt elkönyvelni. — Évekkel a temesvár—varjasi vasút megépítése előtt már megindultak ennek az előmunkálatai, ebben az időben sokat kellett Temesvárra járnom és ott Barát Árminnal, akit régebbről ismertem és aki akkor temesvári ujságiró volt, szorosabb baráti viszonyba léptünk, ugy, hogy aimikor 1905'ben Budapestre költözött, zsírót is vállaltam érte egyik váltón egy elhunyt sógorával együtt. Mindezek a váltók rendezve lettek., vagy legalább is én lekerültem róluk, anélkül, hogy a zsírókból eredőleg csak a legkisebb fizetést is teljesítettem volna. A képviselőház ülése. — Kisebb törvényjavaslatok. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma kevés érdeklődéssel tárgyalta azokat a kisebb törvényjavaslatókat, melyeket napirendjére tűzött s ezenkívül a mentelmi bizottságnak egy sereg jelentését. Ma a folyosón se volt valami élénk élet, a képviselők leginkább a választójogi javaslatról s a szociálisták készülő sztrájkmozgalmáról beszélgettek. Az egyik pamlagon Tisza István gróf törvénykönyvvel kezében, Balogh Jenő igazságügyminiszterrel beszélgetett hoszszasabban, a másikon pedig Héderváry Károly gróf, mint a munkapárt uj elnöke Vojnits István báróval és Ghillányi Imre báróval, a párt alelnökével tanácskozott. Reggel a folyosón érdekes jelenet történt Tisza István és a munkapárti Miskolczy Imre között. Tisza ugyanis egy csoport mellett elhaladva, köszöntötte a képviselőket, alkik közül Miskolczy, mint rövidlátó ember, az első pillanatban nem isimerte föl TiSZát. | yg — Szervusz Imre, jó reggelt! — fordult most Tisza egyenesen Miskolczyhoz, — meg se ismersz. Vagy talán már te. is bojkottálsz? — Eszembe sincs, kegyelmes uram, — mentegetődzött Miskolczy, a képviselők pedig jót nevettek a jeleneten. Az ellenzék ma sem jött el a parlament elé, hogy a bejutást megkísérelje. A munkapárton sokat tréfálkoztak ma azon, hogy az ellenzék tovább folytatja az ellenpár,lamentben eddig kifejtett tevékenységét -s a választójogi javaslat tárgyalására is külön bizottságot küldött ki. A képviselők fölemlítették, hogy Apponyi Albert gróf tegnapi beszédében maga is beismerte azt a veszedelmet, melyet az ellenzék választójogi tervezete az erdélyrészi magyarságra, különösen a székelységre nézve magában foglal. Ezzel az önkéntelen beismeréssel szemben —mondották — hiába hangoztatja az ellenzék a maga választójogi programjának nemzeti szempontból való megbízhatóságát. A mai ülésről ez a tudósításunk szól: Az ülés pár perccel tizenegy óra előtt kezdődött. A kormány részéről Lukács László miniszterelnök, továbbá Beöthy László, Hazai Samu és Balogh Jenő miniszterek jelentek meg. Ott volt továbbá az ülésen Teleszky János pénzügyminiszter is, akinek ma bárom törvényjavaslatát tárgyalta a Ház. Tisza István gróif az ülést megnyitva, jelentette, hogy Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter kíván szólani. Zichy János gróf törvény jatvasUdat terjesztett elő a tanítók fizetésrendezéséről. Tisza ekkor az elnöki széket átadta Beöthy Pálnak. Ezután rátért a Ház a napirendre tűzött törvényjavaslatok tárgyalására. Lévay Lajos báró előadó ismertette a nyereménykölcsönről szóló javaslatot, amelynek teljes címe: Ipari ró kereskedelmi alkalmazottaknak a tiidővróz elleni védelmére létesítendő intézmények céljaira, közművelődési célok támogatására és a budapesti poliklinikai egyesület által létesített kórház céljaira engedélyezendő nyereménykölcsönről a pénzügyminiszter javaslata. Az előadó elfogadásra ajánlotta a javaslatot, amely bizonyára az érdekelt alkalmazottak s munkások hálájával fog találkozni. Hegedűs Kálmán annak a véleményének ad kifejezést, hogy a javaslatban az állam oly kötelességet teljesített, amelyért nem várhat sem hálát, sem köszönetet. A sikert a munkások termelőképességének növekvésében kell megtalálni. Ma már a legridegebb kapitalista szív sem zárkózhatik el a szociális igazságok elől. A szociális igények kielégítése a íh elyes szociálpolitika egyik legnagyobb feladata. A képviselőház ne törődjék)(az izgaitá sóján hangzott még szóbeszéd; egy legény és egy leány beszélgettek ottan nagy elmélyedve. Mátkapár voltak és másnapra volt kitűzve az esküvőjük. Jona nénje, a szép Micka volt a menyasszony, a vőlegény pedig egy fiatal, de köztudomás szerint nagyon ügyes gyári művezető. Jövedelmes állásra volt kilátása egy vidéki gyárban, igy hát sürgős volt az esküvő. Már rég kinn üldögéltek. Amig zaj volt a házban, suttogva beszéltek, mintha félnének a külső világtól, melynek kettejükhöz semmi köze sincsen, most, hogy minden elcsöndesült, most már hangosabban beszélgettek, mintha a magasztos, nyugodt éjszakát tanujává akarják tenni boldogságuknak, esküjüknek és terveiknek. Megható, fölemelő lehet a gyönyörűség, melyet egy boldog szerelmes pár örök egyesülésének előestéjén érez! Csak egy ember volt a közelükben, aki még kettejüknél is hangosabban mondta el érzelmeit, de ez az ember nem zavarta őket. Csakhogy ennek az embernek érzelmei nem voltak oly aranyosan ragyogónk, nem voltak oly napfényesek; csak panaszos sóhajok voltak, szívhez szóló hangok, fantasztikus dallá gyűjtve. A hígvelejű Jona zengte a dalt, a máskülönben néma Jona, aki oly nagyon otthon volt a hangok birodalmában. De nem az ő gyönge melléből tört elő a dal; más nyelven szólaltak meg érzelmei és amint fehér ujjait hol gyöngébben, hol erősebben szorította a rezgő húrhoz, amint nyirettyüje elnyújtott, hatalmas hangokat, majd meg halkan elhaló sóhajokat varázsolt elő a zeneszerszámból, bárki könnyen kiérthette belőle, hogy mi mindent érez a lelkében. A buta Jona lelkében a Szentlélek lakozik vala. A szerelmesek beszédjéhez Jona szomorú danája adta a kíséretet, de nem zavart semmit. A kétegypár ember nagyon is el volt foglalva egymással, aztán meg a komor zenét is megszokták már . . . hiszen idővel mindenhez hozzászokik az ember, még az éhenhalók nyögését is meg tudja szokni .. . Jonát magát nem látták, mert a fejük fölött játszott. Gyalázatosan összerótt ódon épület volt a ház, melyben laktunk. Nyerges volt a teteje, az utca felől is, az udvar felől is rendkivül széles eresszel ellátva. Szép időben ebbe az ereszbe mászkált bele a hegedűjével Jona és most is ott üldögélt. Mikor a nénjének vőlegénye megjött, ö már odafönn kuporgott és ugy kezelte a vonóját, mintha már sohasem tudna kifáradni; végtelen danájának folyton panaszos volt az alapszíne, csak a kifejezés változott benne. Persze, persze, ábrándjai nagyon is távol voltak attól, hogy művészi kompozícióknak lehetett volna nevezni őket. Egyszer csak kettészakadt a játék; a vonó a levegőben maradt, mintha a zengő hur megpattant volna. Jona keze erőtlenül hanyatlott le a hegedűjével és csak sovány arca maradt mozdulatlanul a holdra meredve, mintha kőből volna. Nagy sokára aztán lassan fölemelkedett. A hegedűt és vonót óvatosan letette, azután halkan szinte a saját lépteitől félve, egészen kijött a háztető szélére. Ott pedig kihajolt az eresz szélén 'és lenézett a fiatal párra. A hold előtt könnyű felhő röppent az égen keresztül. ) ^ Odalenn ép ő róla folyt a suttogó beszéd. — Ma mintha a szokottnál is szomorúbb volna a Jancsika! Talán a végét járja? -- kérdé a vőlegény. Ilona könnyedén bólintott. -- Mindig szomorú szegényke, de néhány nap óta különösen, — feleié Micka. — Egyre csak azt kérdi, hogy igazán elmegyek-e tőle. Ugy-e magunkhoz vesszük? — Az első időkben nem lehet. De talán később. Micka megölelte jegyesét. Jona kiegyenesedett, lassan hátrább vonult és óvatos léptekkel előbbi helyére ment vissza. Megint leült, fejét kezébe támasztotta és megint csak a holdtekét nézte. Két orcáján nagy könycseppek peregtek végig, de a zokogás nem tört ki belőle. Ajkai lassan kettényiltak és kétségbeesetten lehelte: „Tudtam, hogy engem nem szeret ugy, mint őtet!" Igy maradt soká, nagyon soká és köny köny után pergett le arcán. Mintha meg akarná fojtani a nyomorúság . . . kendőjét leszakította nyakáról és awail törülgette köríveit. 1 Végre fölugrott és eltűnt a padláslyukon. Hegedűjét és vonóját a háztetően •hagyta. ,, * i 1 Jona odafönn a padláson töltötte az éjszakát. Másnap, amint Midka fölvette a •menyasszonyi fátyolt, keresni kezdték. Megtalálták a padláson, nyakkendőjén lógva, élettelenül . . . Miokának csiak három nap múlva lett meg az esküvője. . _