Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-23 / 18. szám
1913. január 19 DELM AGY ARORSZÁG 3 Az ellenzék részéről azt hirdették, hogy ma megjelennek a Házban a munkapártból kilépett képviselők s közülök valaki, valószínűen Sándor Béla indítványt fog tenni a Választójogi javaslat tárgyalásának elhalasztása iránt. Ez azonban nem történt meg, a disszidensek köziül senki sem jelent meg a Házban. Az ülésről ez a tudósitás szól: Százötven képviselő jelenlétében nyitotta ineg az ülést Tisza István. A kormány részéről Lukács László, Hazai Samu, Josipovich Géz® és Balogh Jenő, az uj igazságügyminiszter jelentek meg. Tisza az ülés megnyitása után ezeket mondt®: — Meg kell emlékeznem, tisztelt Ház arról a megrázó eseményről, amely Várady Zsigmond képviselőtársunk életét idő előtt kioltotta. Mi, akik ismertük alapos képességeit, minden szépért és nemesért lelkesülő egyéniségét, megdöbbenve állunk a szomorú eset előtt. Indítványozom, hogy a Ház jegyzőkönyvben részvétét fejezze ki és az özvegyet részvétirattal keresse meg. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Bejelentette ezután Tisza, hogy intézkedett a» uj választás iránt és igy folytatta: — Egy másik szomorú eseményt kell bejelentenem, amely a Ház hosszú időn át volt tagját, Barcsay Domokost ragadta el az élők sorából. Emléke mindnyájunk lelkében él. Jelentette azután, hogy a király Székely Ferenc igazságügyminisztert állásától fölmentette és Balogh Jenőt igazságügyminiszterré kinevezte. A munkapárt hosszan éljenezte és tapsolta Balogh Jenőt Felolvasták az in'ditványkonyivet, melybe Pop-Csicsó István jegyzett be inditiványt az általános választójogi törvényjavaslatról. Az elnök indítványozta, hogy a Ház legközelebbi ülése csütörtökön délelőtt 10 órakor legyen és napirendjére hat kisebb törvényjavaslat tűzessék ki nyolc miniszteri jelentéssel együtt. A napirend elfogadása után jelentette Tisza István, hogy a csütörtöki ülésen kivül pénteken még egy ülést kell tartani a törvényjavaslatok harmadik olvasására és a bizottság megválasztása céljából; azután egyelőre kimerül a törvényihozás munkája, mert tek a bibliás ember ágya köré és hallgatták mosolygós ábrázattal a deliríumos bolond bűvös regéit. A pusztuló ember szelíd látomásaival leszállt közéjük, mint az atiyai kéz á rosszat álmodó gyermekkoponyákra. Elborult agyvelők rebbentek, amikor Jézust közéjük hozta s ott az ágy mellett csodákat tniveltetett vele, bomlott gondolatok szárnyaszegetten, vergődve a világosság felé emelkedtek, amikor a Gecsemáné-kert bokrai között ődöngött a nazarénus és csontos kezeivel szaggatta a levegőt; ott, ott haldokol Júdás, a lomha eszmélés izgalmasan és örömosen ébredezett, amikor az Ur vacsoráját hallgatták és parasztok ültek a szent asztal mellett; a bolondok közelebb és közelebb csúsztatták zsámolyukat a nazaréttushoz, vele dünnyögtek, zsolozsmáztak a bibliás emberrel, csillagos tekintetüket ráemelték a sorvadó emberikére és belebámultak a túlvilági káprázatba, ami rájuk borult. . tóöj Ez a káprázat egyszer kigyuladt és a f lánghullátn rásuhant azokra, akik a szeren- t esetleneknél is szerencsétlenebbek voltak. A meleg megállt a szobában, nehéztestii forróság ült mozdulatlanul a bolondok fölött, de a nazarénus megborzongott. Elharapta a szavát, megnémult és piros lett a sovány arca. Pici kék szemei kiszínesedtek, mint a napsütötte nefeljcs és süppedt melléből hörögve szakadt föl a szó, amikor az evangéliumos tiz szüzek elszálltak előtte: — A barna, a szőke ... a nyakán kláris. Puha és meleg a nyalka, mint a friss kenyér ... A lába meztelen és híves .... gyünnek a patakból . . . cifráikodnak a ré'ten és fésülik a hajukat, a fekete, a kenderhajukat ... a pántlikás, a pomádés hajukat . . , , azonban, hogy a bizottság hamarosan végezni fog a hozzáutalt javaslattal és az ország érdekéhen mielőbb a Ház elé kerülhet Végezetül a mai ülés jegyzőkönyvet hitelesítették. tárgyalásra kész anyag nincsen; előrelátható Törökország a békéért. — A berlini Wolf-ügynökség jelentése szerint a diván a béke mellett döntött s elhatározta, hogy elfogadja a nagyhatalmak álláspontját és hajlandó a szövetséges államokkal békét kötni. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápoly számára a mai nap lázt jelentett: úgyszólván ma kellett eldőlnie a kérdésnek, vájjon békét akar-e Törökország, vagy tovább hadakozik? És békét akar, tehát — minden jel erre vall — béke is lesz. Végre . . . A birodalmi tanács — diván — ma délután egy órakor ült össze. A nagykövetek fogadótermében üléseztek és száznyolcvan ember számára büffét is rendezték be. Száz meghivott vett részt a döntő tanácskozáson. A divánban a szultán képviseletében a nagyvezér elnökölt. A nagyvezér a tanácskozást politikai-katonai-pénzügyi ezpozéval vezette be. A diván Törökország helyzetén kivül Európa általános politikai helyzetével, továbbá Drinápoly és a szigetek kérdésével, valamint a balkáni szövetségesek ujabb követeléseivel foglalkozott. Szóba került a hadi kárpótlás, a katonai kötelezettség, a nem ozmán alattvalók iskolai kiváltsága és a decentralizáció kérdése. A diván véleményét azután valamennyi herceg jelenlétében a szultán elé terjesztették. A tanácskozás titkos volt, de befejeFiatal parasztok a nazarénus után diinynyögték: — A pántlikás . . . pomádés hajukat . . . Egy rövidlábú, hajlott hátú idióta racogott, gyermekarca ikivigyorgott a szakállából, mely bozontosán fölhuzódott egészen a szeméig és keskeny homlokán kigyulladtak a kicsi púpok, amikor ordítani kezdett: — A pántlikás hajukat, a kenyérnyakukat . . . A nazarénus már fuldoiklott és vékony kezeivel tépte az ingét: — Alma csüng az almafán . . . piros, kemény alma ... a tiz szüzek levetik a pruszlíkot és fogdossák a gömbölyű ... a gömbölyű mellüket . . . Az idióta sikoltott és megütötte a szomszédját. A fiatal parasztok lecsukott szemekkel, esztelenül hadarták: — A nyagukat ... a hajukat ... a gömbölyű melllüket ... A verekedő bolondok közéjük zuhantak. A beteg emberek kacagtak és megrugdosták a földön viaskodó idiótát, aztán riogatva, hahotázva egymásnak estek és ütötték, tiporták, szaggatták egymást. Az ápolók alig tudták széjjelválasztani őket. Trenk tehetetlenül állott a bolondok között és lökdösték, rugdalták őt is, de szelid volt az arca és reszketett a hangja, amikor szólt: — Na, na, na . . . Az istenes tüzek, az égből alászállott lángnyelvek lassan-lassan elégették a nazarénust, sovány teste egyre fonnyadt, fakó arcából már kibujt a halál és mutogatta kemény, ijesztő koponyáját, gajdoló hangja gyöngült és ugy zümmögött, ahogyan a templomokban az ájtatos emberek a maguk számára imádkoznak. Az Isten megharagudott zése után hivatalos jelentést fognak kiadni. ,A diván tanácskozása után a minisztérium véglegesen fog dönteni és ki fogja dolgozni a nagyhatalmak közös jegyzékére adandó választ, amelyet holnap fognak a nagyhatalmak követeivel közölni. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A diván ülése. Konstantinápoly, január 22. A diván a nagykövetek elfogadó termében fog tanácskozni, ahol száznyolcvan személyre állítottak föl büffét. A tanácskozást délben kezdik és előreláthatólag csak az éjszakai órákban fogják befejezni. Az ülésen a szultán képviseletében a nagyvezér elnökölt. A nagyvezér a tanácskozást politikai, katonai és pénzügyi expozéval vezeti be, mely a török birodalom helyzetén kivül az általános európai helyzettel is foglalkozni fog, továbbá pedig Drinápoly és az archipelagus kérdését, esetleg a balkáni szövetség követeléseit, a hadikárpótlást, a törökországi nem mohamedán lakosságnak a védkötelezettségre és az iskolákra vonatkozó előjogait és a decentralizáció elvét fogja tárgyalni. Az utóbbit arra való tekintettel, hogy a porta válaszjegyzékében föl akarja tenni azt a kérdést, hogy a hatalmak, ha a porta jelenlegi követeléseiket elfogadja, nem fognak-e azután ujabb követelésekkel előállani. Az ülés befejezése után a diván véleményét az összes hercegek jelenlétében közlik a szultánnal. A diván tárgyalásai titkosak, de azok befejezte után az ülésről hivatalos ' kommünikét adnak ki. Behódol a porta. Konstantinápoly, január 22. Az Ifham irja, hogy a porta addig is, amíg válaszát megadja, kérdést intéz a hatalmakhoz, vájjon abban az esetben is, ha tanácsaikat elfogadja, a szövetségesek uj igényekkel állanának-e elő. A porta tudni akarja, milyen a szegény bolondokra és vissza akarta venni a meséket, amikkel telehintette a nazarénus képzeletét. A bánatos, a fájdalmasan szép alkonyatok közül az egyilk egyszer csak leszállt a beteg parasztokra. A nyárvégi levegő behozta a hegyekről és beusztatta hozzájuk a levágott erdők halottas szagát, a bágyadt és búcsúzkodó nap fáradt sugarakat hintett, titkos jeleket küldve, rejtelmes ábrákat rajzolva a kórterem falaira; inélytestü fantomok táncoltak az esti árnyékban. A nazarénus feje belesüppedt a puha párnába, pici kék szemei megnagyobbodtak és szemhéjai egészen behúzódtak a homloka alá. Törte, gagyogta a szavakat: — Lázárnak a keze feltörött, a teste sebes lett . . . Lázár kapált, szántott a földesúr földjén és a földesúr nézte . . . Lázár sebes lett, brantos lett, összerogyott . . . meghalt . . . A nazarénusnak elakadt a szava és leesett az álla. Csontváz kezeivel kaparászott a takarón és hápogott a szája. A beteg emberek fészkelődtek, az idióta türelmetlenül kocogtatta a zsámolyát: — Aztán . . . aztán . . . A nazarénus pihegett, az ajkai mozogtak, de nem tudott szólani. Trenk a halódó paraszt fölé hajolt, zsebkendőjével letörölte homlokáról a verejtéket ás csörvdesitette a betegeit. A vállukat megfogta és szelíden lenyomta s egyenként leültette a bolondokat a zsámolyukra. Aztán rákönyökölt a nazarénus ágyára, a fejét lehorgasztotta és remegve megszólalt: — Lázárért az Isten elküldte az angyalait ... És jöttek az angyalok szegény Lázárért, a karjukat kitárva és megcsókolták a kezét, ahol föl volt törve és megcsókolták a testét, ahol sebes volt . . .