Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

1913. január 19 DELM AGY ARORSZÁG 3 Az ellenzék részéről azt hirdették, hogy ma megjelennek a Házban a munkapártból kilépett képviselők s közülök valaki, való­színűen Sándor Béla indítványt fog tenni a Választójogi javaslat tárgyalásának elha­lasztása iránt. Ez azonban nem történt meg, a disszidensek köziül senki sem jelent meg a Házban. Az ülésről ez a tudósitás szól: Százötven képviselő jelenlétében nyi­totta ineg az ülést Tisza István. A kormány részéről Lukács László, Hazai Samu, Josi­povich Géz® és Balogh Jenő, az uj igazság­ügyminiszter jelentek meg. Tisza az ülés megnyitása után ezeket mondt®: — Meg kell emlékeznem, tisztelt Ház arról a megrázó eseményről, amely Várady Zsigmond képviselőtársunk életét idő előtt kioltotta. Mi, akik ismertük alapos képessé­geit, minden szépért és nemesért lelkesülő egyéniségét, megdöbbenve állunk a szomorú eset előtt. Indítványozom, hogy a Ház jegy­zőkönyvben részvétét fejezze ki és az özve­gyet részvétirattal keresse meg. Az indít­ványt egyhangúlag elfogadták. Bejelentette ezután Tisza, hogy intézke­dett a» uj választás iránt és igy folytatta: — Egy másik szomorú eseményt kell be­jelentenem, amely a Ház hosszú időn át volt tagját, Barcsay Domokost ragadta el az élők sorából. Emléke mindnyájunk lelkében él. Jelentette azután, hogy a király Szé­kely Ferenc igazságügyminisztert állásától fölmentette és Balogh Jenőt igazságügymi­niszterré kinevezte. A munkapárt hosszan él­jenezte és tapsolta Balogh Jenőt Felolvasták az in'ditványkonyivet, mely­be Pop-Csicsó István jegyzett be inditiványt az általános választójogi törvényjavaslat­ról. Az elnök indítványozta, hogy a Ház legközelebbi ülése csütörtökön délelőtt 10 órakor legyen és napirendjére hat kisebb törvényjavaslat tűzessék ki nyolc miniszteri jelentéssel együtt. A napirend elfogadása után jelentette Tisza István, hogy a csütörtöki ülésen kivül pénteken még egy ülést kell tartani a tör­vényjavaslatok harmadik olvasására és a bi­zottság megválasztása céljából; azután egye­lőre kimerül a törvényihozás munkája, mert tek a bibliás ember ágya köré és hallgatták mosolygós ábrázattal a deliríumos bolond bűvös regéit. A pusztuló ember szelíd láto­másaival leszállt közéjük, mint az atiyai kéz á rosszat álmodó gyermekkoponyákra. El­borult agyvelők rebbentek, amikor Jézust közéjük hozta s ott az ágy mellett csodákat tniveltetett vele, bomlott gondolatok szár­nyaszegetten, vergődve a világosság felé emelkedtek, amikor a Gecsemáné-kert bok­rai között ődöngött a nazarénus és csontos kezeivel szaggatta a levegőt; ott, ott haldo­kol Júdás, a lomha eszmélés izgalmasan és örömosen ébredezett, amikor az Ur vacso­ráját hallgatták és parasztok ültek a szent asztal mellett; a bolondok közelebb és kö­zelebb csúsztatták zsámolyukat a nazaré­ttushoz, vele dünnyögtek, zsolozsmáztak a bibliás emberrel, csillagos tekintetüket rá­emelték a sorvadó emberikére és belebámul­tak a túlvilági káprázatba, ami rájuk bo­rult. . tóöj Ez a káprázat egyszer kigyuladt és a f lánghullátn rásuhant azokra, akik a szeren- t esetleneknél is szerencsétlenebbek voltak. A meleg megállt a szobában, nehéztestii forró­ság ült mozdulatlanul a bolondok fölött, de a nazarénus megborzongott. Elharapta a szavát, megnémult és piros lett a sovány arca. Pici kék szemei kiszínesedtek, mint a napsütötte nefeljcs és süppedt melléből hö­rögve szakadt föl a szó, amikor az evangé­liumos tiz szüzek elszálltak előtte: — A barna, a szőke ... a nyakán klá­ris. Puha és meleg a nyalka, mint a friss ke­nyér ... A lába meztelen és híves .... gyünnek a patakból . . . cifráikodnak a ré­'ten és fésülik a hajukat, a fekete, a kender­hajukat ... a pántlikás, a pomádés haju­kat . . , , azonban, hogy a bizottság hamarosan vé­gezni fog a hozzáutalt javaslattal és az or­szág érdekéhen mielőbb a Ház elé kerülhet Végezetül a mai ülés jegyzőkönyvet hi­telesítették. tárgyalásra kész anyag nincsen; előrelátható Törökország a békéért. — A berlini Wolf-ügynökség jelentése sze­rint a diván a béke mellett döntött s el­határozta, hogy elfogadja a nagyhatalmak álláspontját és hajlandó a szövetséges ál­lamokkal békét kötni. ­(Saját tudósítónktól.) Konstantiná­poly számára a mai nap lázt jelentett: úgyszólván ma kellett eldőlnie a kérdés­nek, vájjon békét akar-e Törökország, vagy tovább hadakozik? És békét akar, te­hát — minden jel erre vall — béke is lesz. Végre . . . A birodalmi tanács — diván — ma délután egy órakor ült össze. A nagykö­vetek fogadótermében üléseztek és száz­nyolcvan ember számára büffét is rendez­ték be. Száz meghivott vett részt a dön­tő tanácskozáson. A divánban a szultán képviseletében a nagyvezér elnökölt. A nagyvezér a ta­nácskozást politikai-katonai-pénzügyi ez­pozéval vezette be. A diván Törökország helyzetén kivül Európa általános politikai helyzetével, továbbá Drinápoly és a szi­getek kérdésével, valamint a balkáni szö­vetségesek ujabb követeléseivel foglalko­zott. Szóba került a hadi kárpótlás, a ka­tonai kötelezettség, a nem ozmán alatt­valók iskolai kiváltsága és a decentralizá­ció kérdése. A diván véleményét azután valamennyi herceg jelenlétében a szultán elé terjesztették. A tanácskozás titkos volt, de befeje­Fiatal parasztok a nazarénus után diiny­nyögték: — A pántlikás . . . pomádés haju­kat . . . Egy rövidlábú, hajlott hátú idióta ra­cogott, gyermekarca ikivigyorgott a szakál­lából, mely bozontosán fölhuzódott egészen a szeméig és keskeny homlokán kigyulladtak a kicsi púpok, amikor ordítani kezdett: — A pántlikás hajukat, a kenyérnya­kukat . . . A nazarénus már fuldoiklott és vékony kezeivel tépte az ingét: — Alma csüng az almafán . . . piros, kemény alma ... a tiz szüzek levetik a pruszlíkot és fogdossák a gömbölyű ... a gömbölyű mellüket . . . Az idióta sikoltott és megütötte a szom­szédját. A fiatal parasztok lecsukott sze­mekkel, esztelenül hadarták: — A nyagukat ... a hajukat ... a gömbölyű melllüket ... A verekedő bolon­dok közéjük zuhantak. A beteg emberek ka­cagtak és megrugdosták a földön viaskodó idiótát, aztán riogatva, hahotázva egymás­nak estek és ütötték, tiporták, szaggatták egymást. Az ápolók alig tudták széjjelvá­lasztani őket. Trenk tehetetlenül állott a bo­londok között és lökdösték, rugdalták őt is, de szelid volt az arca és reszketett a hang­ja, amikor szólt: — Na, na, na . . . Az istenes tüzek, az égből alászállott lángnyelvek lassan-lassan elégették a naza­rénust, sovány teste egyre fonnyadt, fakó arcából már kibujt a halál és mutogatta ke­mény, ijesztő koponyáját, gajdoló hangja gyöngült és ugy zümmögött, ahogyan a tem­plomokban az ájtatos emberek a maguk szá­mára imádkoznak. Az Isten megharagudott zése után hivatalos jelentést fognak kiad­ni. ,A diván tanácskozása után a minisz­térium véglegesen fog dönteni és ki fogja dolgozni a nagyhatalmak közös jegyzéké­re adandó választ, amelyet holnap fognak a nagyhatalmak követeivel közölni. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A diván ülése. Konstantinápoly, január 22. A diván a nagykövetek elfogadó termében fog tanács­kozni, ahol száznyolcvan személyre állítot­tak föl büffét. A tanácskozást délben kezdik és előreláthatólag csak az éjszakai órákban fogják befejezni. Az ülésen a szultán képvi­seletében a nagyvezér elnökölt. A nagyvezér a tanácskozást politikai, katonai és pénz­ügyi expozéval vezeti be, mely a török bi­rodalom helyzetén kivül az általános európai helyzettel is foglalkozni fog, továbbá pedig Drinápoly és az archipelagus kérdését, eset­leg a balkáni szövetség követeléseit, a hadi­kárpótlást, a törökországi nem mohamedán lakosságnak a védkötelezettségre és az is­kolákra vonatkozó előjogait és a decentra­lizáció elvét fogja tárgyalni. Az utóbbit ar­ra való tekintettel, hogy a porta válaszjegy­zékében föl akarja tenni azt a kérdést, hogy a hatalmak, ha a porta jelenlegi követelései­ket elfogadja, nem fognak-e azután ujabb követelésekkel előállani. Az ülés befejezése után a diván véleményét az összes hercegek jelenlétében közlik a szultánnal. A diván tár­gyalásai titkosak, de azok befejezte után az ülésről hivatalos ' kommünikét adnak ki. Behódol a porta. Konstantinápoly, január 22. Az Ifham irja, hogy a porta addig is, amíg válaszát megadja, kérdést intéz a hatalmakhoz, váj­jon abban az esetben is, ha tanácsaikat elfo­gadja, a szövetségesek uj igényekkel álla­nának-e elő. A porta tudni akarja, milyen a szegény bolondokra és vissza akarta ven­ni a meséket, amikkel telehintette a nazaré­nus képzeletét. A bánatos, a fájdalmasan szép alkonyatok közül az egyilk egyszer csak leszállt a beteg parasztokra. A nyárvé­gi levegő behozta a hegyekről és beusztatta hozzájuk a levágott erdők halottas szagát, a bágyadt és búcsúzkodó nap fáradt suga­rakat hintett, titkos jeleket küldve, rejtelmes ábrákat rajzolva a kórterem falaira; inély­testü fantomok táncoltak az esti árnyékban. A nazarénus feje belesüppedt a puha párná­ba, pici kék szemei megnagyobbodtak és szemhéjai egészen behúzódtak a homloka alá. Törte, gagyogta a szavakat: — Lázárnak a keze feltörött, a teste se­bes lett . . . Lázár kapált, szántott a földes­úr földjén és a földesúr nézte . . . Lázár sebes lett, brantos lett, összerogyott . . . meghalt . . . A nazarénusnak elakadt a szava és le­esett az álla. Csontváz kezeivel kaparászott a takarón és hápogott a szája. A beteg em­berek fészkelődtek, az idióta türelmetlenül kocogtatta a zsámolyát: — Aztán . . . aztán . . . A nazarénus pihegett, az ajkai mozog­tak, de nem tudott szólani. Trenk a halódó paraszt fölé hajolt, zsebkendőjével letörölte homlokáról a verejtéket ás csörvdesitette a betegeit. A vállukat megfogta és szelíden le­nyomta s egyenként leültette a bolondokat a zsámolyukra. Aztán rákönyökölt a naza­rénus ágyára, a fejét lehorgasztotta és re­megve megszólalt: — Lázárért az Isten elküldte az angya­lait ... És jöttek az angyalok szegény Lá­zárért, a karjukat kitárva és megcsókolták a kezét, ahol föl volt törve és megcsókolták a testét, ahol sebes volt . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom