Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-22 / 17. szám

1913. január 26. De a külső perifériákon még hullámokat se ver, ott bókésebbek és türőbbek az emberek és legifölebb nem fürödnek annyit, mint ide­bent a belvárosban. Csak most, alig két-há­rom nap alatt, mennyi vizbotrány torlódott össze! A külvárosokban,, a közvágóhídon, Újszegeden és legújabban a szegedi tanyákon zúgolódnak a kevés és rossz viz miatt. A külterületi központok lakossága irt a tanács­nak, bogy az ásott kutakkal nem lehet bol­dogulni tovább. Kevés vizet adnak és amit adnak, ihatatlan, Most ártézi kutakat köve­telnek. A tanács igyekszik is segiteni a l>a­jon, bár sok viz elfolyik még — a Tiszán, a mig a külterületen tiszta és jó ártézi vizet ihat a nép. Egyelőre csak Alsó- és Felsőköz­ponton vette tervbe ártézi kutak létesítését a tanács és most ugy á'll az ügy, hogy előbb a mérnökség terveket és költségvetéseket ké­szít, azután jönnek a szakbizottságok, az­után megint a tanács, azután helyszíni szem­le, azután megint a tanács, végül a közgyű­lés, amely azt fogja mondani, hogy előbb a belterületen szüntessék meg a vízhiány okait ós kritizálni fogja a vízórákat ós kö­vetelni fogja a tiszai vizimitelepet és lesz eigy határozoitlt,. amelyjbe^i mindenki meg­nyugszik, de azért végeredményben ott le­szünk, ahol vagyunk most — viztótrányok fojtogató özönében. Vájjon mikor kerülnek már ezek a viz­botrány-knidiózumok a muzeumba örök ta­nulságul és nem a napilapok nyilvántartásá­ban felszínen lebegő örök-probléma gya­nánt? — Várady Zsigmond temetése. Várady Zsigmondot, a tragikus véget ért képviselőt, óriási részvét mellett temették el ma délután három órakor a Kerepesi-temetőben. A poli­tikai élet kiválóságai, képviselők, a progresz­sziv testületek képviselői, Nagyvárad város törvényhatóságának tagjai, a nagyváradi re­formátus egyház elöljárói és a nagyváradi László király szabadkőműves páholy küldöt­tei eljöttek, hogy elkísérjék utolsó útjára a liberalizmus kemény harcosát. Díszes rava­talon volt elhelyezve a hamvakat fedő ket­tős érckoporsó, amelyet délszáki növények és kandeláberek vettek ködül. A holttestet Haypál Benő budai református lelkész bú­csúztatta el, megható szertartás közben. Ma délelőtt felolvasták a budapesti VI. kerületi járásbíróságon Várady Zsigmond egyik végrendeletét, amely Charmant Osz­kár budapesti közjegyzőnél volt letéve. Ezt a végrendeletet 1912. május hetedikén tette Várady. Az okirat igy kezdődik: Alulírott dr. Várady Zsigmond ép elmével a következő végrendelke­zést teszem: fenntartva a dr. Me­zey Mihály ós dr. Örley György közjegyzők előtt tett rendelkezése­met. A végrendelet hat ponttól áll. Vagyo­nának egyharmad részét a nagyváradi ev. református egyházra, egyharmad részét a nagyváradi László király szabadkőműves pá­holyra ós a harmadik harmadat vérrokonai­ra hagyja Várady Zsigmond. Várady Etel­kának 50.000 koronát hagy. Dr. Áron Gézá­nak 500 koronát és jogi könyveit. Feleségé­nek, Gerde Eftj&lniejkj, akinek anyagi viszo­nyait már a házassági szerződés megkötése­kor rendezte, évi 2400 korona tartásdíjat rendel s ezenkívül az ingóságait is neki hagyja. A végrendelet jelzi, hogy Teleszky Jánosnál is van egy pótvégrendelet letéve. Ezt Teleszky János tegnap deponálta is a bíróságnál ós már tegnap felolvasták. DÉL-MAGYARORSZÁG — Püspök a katonákhoz. Bjelik Imre, a hadsereg és haditengerészet tábori püspö­ke pásztorlevelet intézett a katolikus hívek­hez, akik ez idő szerint egyenruhában szol­gálják hazájukat. Háborús világot élünk, már második esztendeje gyilkos háborúkban pa­tákzik a vér, a Balkán válsága még mindig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy lángja fe­lénk is átcsap, a katonák főpapját kell, hogy foglalkoztassa a háború. Különös figyelmet érdemel az ilyen pásztorlevél, amely efféle konklúzióra jut. Ragadjátok fel tehát a hit pajzsát, ez­zel küzdj étek, mert e nélkül minden elve­szett, ami az emberi életnek értéket ad. A hiilt pajzsával harcba öltitek az Ur hatal­mának erejét. Felvéve az üdv sisakját, ke­zetekbe véve a- hat :s®elleimének kardiját, felövezve magatokat az imával, megerősödve a szentségekkel, mindenkor készen fogtok állani arra, hogy hivatásotok kötelességei­nek megfelelhessetek és Isten nevében ugy égi, mint földi hazátok ellenségeivel meg­vívhassátok a győzedelmes harcot, ugy kard­dal, mint más fegyverrel. A pásztorlevél igazi riadóvá tüzesedik végül. Arra szólítja föl a püspök a katoná­kat, hogy lakozzék szivükben halált megvető áldozatkészség, amely életet és vért kész odaadni hadúrért, uralkodó családért, a haza becsületéért és jólétéért. Aktív tábornok, ke­mény hadvezér sam mondhatná mákképen. — Az Országos Választójogi Liga nagygyűlése Szegeden. Az Országos Válasz­tójogi Liga vasárnap délután három órakor nagygyűlést tart a Tisza-szálló nagytermé­ben. A gyűlésen a választójogi törvényja­vaslat ellen tiltakoznak. Ebből az alkalomból Szegedre érkeznek Vázsonyi Vilmos dr. or­szággyűlési képviselő, Jászi Oszkár dr. egye­temi magántanár, Rónai Zoltán dr., a Liga főtitkára és valószínűleg több függetlenségi képviselő, Károlyi Mihály gróffal az élükön. A Liga szegedi fiőkja a nagygyűlésre meg­hívta az összes szegedi politikai pártokat és a két országgyűlési képviselőt. — Megszöktetett egy leányt Mánuel király. Moszkvából jelentik: Egy rendkivül szép zsidó,leány néhány nappal ezelőtt el­tűnt A leány a legelőkelőbb és lag gazdagabb családok egyikéből való. Széltében azt be­szélik, hogy a leányt Mánuel volt portugál király szöktette meg. A volt király Páris­ban ismerkedett meg vele s az ő kedvéért lá­togatott el Moszkvába. Innen mind a ketten együtt utaztak külföldre. — Értekezlet. A vöröskereszt-egyesület a központi igazgatóság fölhívására elhatá­rozta, hogy megalakítja a hölgybizottságot, amely háborús esetén Szegeden a sebesültek körüli teendők ellátását intézi. A hölgybi­zottság csütörtökön délután négy órakor a városházán tartja első értekezletét. — Barcsay Domokos halála. Barcsay Domokos, volt képviselő, a főrendiház örö­kös tagja, a fejedelem, akiről számtalan jói­zü adoma forog közszájon — mint megírtuk, tegnap Kolozsvárt meghal-h Barcsay nem tréfa Tej edelem volt, igazi fejedelmi sarj, a kinek egyik őse Erdély fejedelmi székében ült. S ő maga a legigazibb magyar ur, min­den nagy erényével és minden szeretetre­méltó hibájával. Gőgös ur felfelé, született oligarcha. Csupa szív és csupa gavalléria [efölé. Arisztokrata, amikor kért, vagy köve­telt, demokrata, amikor adott. Engesztelhe­tetlen mindenkivel szemben, aki faját, orszá­gát vagy népét bántotta, háládatos és ra­gaszkodó azzal szemben, aki szeretetet vitt feléje. Könnyelmű, bőkezű, tékozló az ada­kozásban; egyszerű, igénytelen, szerény a követelésiben. Hat esztendővel ezelőtt az er­délyi hadgyakorlatok idején értesített ék Barcsayt, hogy a király néhány napra őhoz­7 zá fog szállni. Barcsay apósához fordult és hogy a királyt illendően fogadhassa, száz­ezer koronát- kért tőle. — Százezer- korona? — kiáltott fel az öreg örmény. — Ez borzasztó sok, még agy királynak a fogadására is! Valamivel keve­sebb is elég lenne! — Igen ám, — felelt Barcsay — elég len­ne, ha az örmény királyt fogadnók! De itt a magyar királyról van szó. Meg is kapta a százezer koronát s a ki­rály valóban fejedelmi lakosztályt kapott Bánffyhunyadon. Barcsay Domokos egy hét óta feküdt betegen, érelmeszesedés gyötörte. Tegnap éjfélkor tüdővérzés állott he nála és a halál megváltotta szenvedéseitől. — Másfél milliós Budapest. Csakugyan meg kell szoknunk, hogy Nagy-Budapestet írjunk. Mint hivatalosan mondják, a rendőri igazgatásba bevont szomszéd községökkel együtt, Budapest lakossága 7,087,770 lélek lesz 1913. évnek a közepén. De itt még nem áll meg a fejlődés, tessék bámulni a gyara­podásnak ezt a hatalmas perspelktiváját. A fővárosi statisztikai hivatal kimutatása sze­rint Újpest, Rákospalota, Kispest és Erzsé­betfalvának Budapesthez való kapcsolásával 157.113-mal szaporodott a főváros lakossága. A szaporodási arány szerint a jövő év köze­pén 1,114.132 lakosa lesz Nagy-Budapest­nek, 1914. év közepén 1,140.485 és 1916. év közepén 1,166.838. Szóval, tiz éven belül más­fél milliós metropolis lesz Budapest. — Banktisztviselők szolidaritása. A Pénzintézeti tisztviselők országos egyesüle­te ós két nagy bank, a Magyar Általános Hi­telbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósáig® között a szervezkedés szabadsága kérdésében felmerült ügyben a két nagy bank vezetősége tudomására adta az egyesület kiküldötteinek, hogy a tisztvi­selők szervezkedési szabadságát támadni nem óhajtotta, az egylet alapjaira a gyűjtést az intézet falain kivül nem kifogásolja és megengedi, hogy tisztviselők a bizalmi tes­tület intézményét — ha nem is az egyesület által eredetileg tervezett alakban, hanem egy a részleteiben később megállapítandó formában — megvalósíthassák. — Strasznoff él! Vasárnapra kelvén, Magyarország valamennyi újságja elparen­tálta a legutolsó emberöltő leghagyobbstilü miagyar szélhámosát.Egészenhatározott han­gú zágrábi távirat jelentette szombaton, hogy a mitrovicai fegyház nagyhírű foglya meghalt s valljuk csak be, hogy magunk is azzzal az aggodalommal publikáltuk ezt a kalállhirt, nem trófál-e meg bennünket a nagyhírű szélhámos csak azért, hogy mái­életében olvashasson magáról nekrológot. No hát ez a ki nem mondott, de mindenkinek a gond olatában ottan settenkedő sej tel em igazat beszólt, mert Strasznoff csakugyan be­csapta ezúttal is a világot. A mitrovicai fegyház igazgatója táviratozza, hogy Strasz­noff él, a halálhír tehát, amely szétfutott mindenüvé s kétesfényü glóriát vont még egyszer az elköltözöttnek liitt szélhámos fe­je fölé, nem mondott valót. Igaz ugyan, hogy a tüdeje nincsen rendben, táviratozza a fegyházigazgató, de hát ezzel a bajjal már sokszor elkiinlódott Strasznoff s mindig is ki­heverte, most sincsen rosszabbul, mint mái­nem egyszer, egyebekben pedig elég jól érzi magát. A szomorú pedig a 'dologban nem az, hogy a nekrológot majd még egyszer meg kall iral. Hanem az, hogy az igazi nekrológ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom