Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-16 / 12. szám

1913. január 16. hogy a munkapártban ma sokat beszéltek arról, hogy a Ház 22-én ül össze és — ez volt a főkérdés — az ellenzék vájjon mint fog viselkedni? Ez különben az ellenzéknek is a főkérdése ma. Uj balkáni háború előtt. — A nagyhatalmak beavatkozása még mindig késik. — Miért akarják a bolgárok Drinápolyt s miért ragaszkodnak ahoz a törökök? — Egy szenzációs nyilatkozat a háború elkerülhetetlen voltáról. — (Saját tudósitónktól.) Bécsből jelentik: A külső helyzet ma sem változott. A hatalmak együttes jegyzéke átadásának idejét még nem állapították meg. Erről a konstantinápolyi nagykövetek fognak határozni. Valószinü azonban, hogy már holnap meg fog történni ez a lépés. A hatalmak még biznak abban, hogy ez a lépés eredménnyel fog járni. Arra nézve, hogy ellenkező esetben mi történjék, a kabinetek nem határoztak. Az állítólagos flottatüntetésről szóló jelentések nem felelnek meg a valóságnak. A hatalmak csak akkor fognak Konstantinápoly elé hadihajókat küldeni, ha az idegenek élete és vagyona veszedelemben forogna. Ennek az intézkedésnek azonban egyáltalában nem volna flottatüntetés jellege. A román-bolgár kérdésben sem történt változás. Londonból jelentik: Resid basa tegnap este a helyzetről ezt jelentette ki: — Ha a szövetségesek a tárgyalási ügyujok szavával akarják folytatni, akkor a mi ágyúink tudni fognak erre feleim. A háború folytatása nincsen kizárva. Elutazásom idejét még nem állapítottam meg. Európában már csak egy parányi területünk van és ezt meg kell tartanunk. Ez a terület Drinápoly és erről soha sem fogunk lemondani. Ez a város Törökországnak második fővárosa és birodalmunknak egyik szentsége, ellenben a bolgárok szemében csak egy város. Nagyon jól tudjuk, voltam, nem mozdultam el mellöle. Egyszer voltam Kolozsvárt, de akkor ő is velem jött. A férj: Tehát nem irt neki levelet soha? A másik: Nem én. ( Csönd.) A férj: Akkor azt is ő irta. A másik: Azt? Mit? A férj: Semmi semmi. Valami eszembe jutott. De már rendbein van. Most már minden rendben van. Sajnálom, hogy előbb nem találkoztam önnel, akkor most nincs kétezer forintos szabószámlám ... és nem rágom Bécsben egy egész éjszaka a. tollat, ahelyett, hogy elmentem volna a Ronacherbe ... és talán . . . talán most már én se volnék őnagysága férje. Tehát imégis jó, hogy nemi találkoztunk. Helytelenül fogalmaztam. Az rossz, hogy most találkoztunk. Az ember kicsinyes és hiu. És nem a majomból lett az ember, hanem némely emberből lett ... de hagyjuk ezt. A másik: Ön aforizmákat mond. Tehát valami baja van. Ugy érzem, hogy fölösleges vagyok. Isten áldja meg. (Elmegy.) A férj (utána néz): Félre van taposva a sarka . . . fényes a könyökén a szövet . . . vasalatlan a nadrágja . . . Boldog ember! (Sóhajtva néz végig a papagély-mellényen és sóhajtva indul hazafelé. Sóhajtva konstatálja, hogy jobb — másiknak lenni. Az legalább nem kötelez.) DÉEMAGYARORSZÁQ hogy a bolgárok miért ragaszkodnak anynyira hozzá. Az a titkos vágyuk van, hogy Konstantinápolyba eljussanak. Mihelyt Drinápoly az ő kezükbe kerül, mi törökök nem tudjuk Konstantinápolyt megvédelmezni, de ha Drinápoly a mienk, akkor a bolgárok soha sem fognak Konstantinápolyig eljutni. Ezért akarják a bolgárok ezt a várost, hogy mi se Konstantinápolyt, se a Dardanellákot ne tudjuk megvédelmezni és ép ezért, mert ezen a terven átlátunk, Drinápolyt mindenáron meg kell tartanunk. A szövetségesek nem érik be sokkal, hanem mindent egyszerre akarnak. Arra a megjegyzésre, hogy Törökország számithat a nagykövetek garanciájára, Resid basa ezt felelte: — Ugyan kérem, ne beszéljen nekem a nagyhatalmak garanciájáról, mert ebbe vetett hitünket teljesen elvesztettük. Londonból jelentik: A diplomáciai körök nagyon komolynak tartják a helyzetet és azt hiszik, hogy a békét csak ugy menthetik meg, ha Törökország a legutolsó pillanatban enged. A Times azt irja, hogy Ferdinánd királynak és minisztereinek Musztafapasáha való elutazása összefügg Drinápoly átadásával és hogy a törökök még csak Juszuf Izeddin hercegnek, a török trónörökösnek alkalmat akarnak nyújtani arra, hogy Drinápolyt elhagyhassa. Konstantinápolyi jelentés beszámol arról, hogy a török hadsereg vezető tisztjei Nazim pasa hadügyminiszter elnöklésével nagy tanácskozást tartottak, melyen 65 tábornok vett részt s köztük a tripoliszi hires fővezér: Enver bej is. órák hosszáig tárgyaltak. Az eredményt nem hozták nyilvánosságra, minden jel szerint a háborús pártnak lehet tekinteni egész Törökországot. elsősorban a hadvezetőséget. A porta hivatalos jelentést adott ki, hogy ez a nagy tanácskozás az ő kívánságára történt meg. A Frankfurter Zeitung azt a szenzációs hirt jelenti, hogy Törökország képtelen a háború folytatására: nincs pénze és kölcsönt egv államtól sem kaphat. Állítólag a napokban akart fölvenni három millió fontot, de nem sikerült. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Nincs szakítás! London, január 15. A Press Association •illetékes helyről azt az értesülést kapta, hogy ;a brit kormány ma estig a szövetségeseknek arról a szándékáról, bogy a nagyhiatalmakkal egyidejűleg a maguk részéről is jegvizéket nyújtsanak át Konstantinápolyban, hivatalos értesülést nem kapott. Ép ugy a többi nagyhatalom sem kapott hivatalos ínformációt erről az ügyről. Valószínűleg nem fog visszavonhatlan lépés megtörténni, mielőtt a •török kormány a nagyhatalmak jegyzékét .meg nem kapta és arra nem válaszolt. Ami a nagyhatalmiak jegyzékének átnyujtásában beállott halasztást illeti, a Press Association a legilletékesebb helyről származó közlések alapján megállapítja, hogy akármi történt legyen is aránylag lényegtelen részletek dolgában, a jegyzék átnyujtásában való megnevezés érvényben marad. A Reuter-ügynökség értesülése szerint a török békemisszió tecrnao estig még mindig nem kapott hirt a konstantinápolyi nagy nemzeti tanács tárgyalásainak eredményéről. Nyilvánvaló, hogy a misszió további lépései konstantinápolyi tárgyalások eredményétől függnek. 'A török 3_ delegátusok távol tartják magukat a békemisszió tagjai tiszteletére rendezett mindennemű társadalmi összejövetelektől. A londoni diplomáciai körök fölfogása szerint a helyzet nagyon komoly. Ugy vélik, hogy a békét csak ugy lehetne helyreállítani, ha Törökország az utolsó pillanatban enged. Legyen vége a fegyverszünetnek! London, január 15. A Morningpost azt állitja, hogy a szófiai, belgrádi és cettinjei kormányoknak delegátusaik táviratilag azt ajánlották, hogy a fegyverszünetet fejezzék be. Jonesku nem utazott el! London, január 15. A Morningpost jelenti: Jonesku román miniszter levelére, a melyben Danev dr. bolgár békedeliegátnssa.1 közli, hogy el akarja hagyni Londont, mert további maradása céltalannak látszik előtte, Danev dr. tegnap este azt válaszolta, liogy kéri .Ton esküt, maradjon még néhány napig Londonban, mert kiegészítő instrukciókat vár Szófiából. Jonesku ezért valószínűleg megfogja hosszabbítani tartózkodását, föltéve, hogy kormányától nem kap másféle instrukciókat. Román-orosz titkos szövetség. Belgrád, január 15. Az oroszok kétszínű magatartása miatt Belgrádban megint heves sajtóharc folyik és az orosz barátságot a közvéleményben uj kudarc fenyegeti. A balkáni államok ugyanis azt hitték, hogy Oroszország őszintén mellettük van s most kiderül, hogy Oroszország és Románia között titkos megegyezés jött létre. A barátság olyan őszinte, hogy a cár maga invitálta Károlyt, hogy a tavasszal, amikor a Romanov-dinasztia háromszázéves lesz, jöjjön Pétervárra. Károly ezt el is határozta; ez alkalommal fogja megköszönni a marsallbotot. A szerb iapok szerint Románia kétszinü politikát üz: nemcsak a monarchiára támaszkodik, hanem Oroszországra is, amelyben a szerbek és a bolgárok a mostani bonyodalmakban szinte messiásukat látták. „Meglepjük a világot!" London, január 15. Danev tegnap következőleg nyilatkozott: — Azért vagyunk itt, hogy békét csináljunk, nem pedig háborút, A tárgyalásokat nem szakítjuk meg addig, mig a hatalmiak jegyzéküket Konstantinápolyban át nem nyújtották és a portának alkalmat nem nyújtottak arra, hogy a jegyzékre válaszoljon. Mi 'bolgárok nem beszélünk sokat, mi a tettek emberei vagyunk és ha eljön az ideje, gyorsan és határozottan fogunk cselekedni. Mi már egyszer megleptük a világot és még jobban meg fogjuk lepni. Nem mondták fel a barátságot! London, január 15. Ugy látszik, hogy az ujabb akció eszméjét a szövetségesek delegátusai már hétfőn tanácskozás tárgyává tették, végrehajtását azonban — tekintettel a hatalmak függőben levő lépésére, — elhalasztották. Tegnap délben a delegátusok azt határozták, hogy kormányaiknak arra az esetre, ha a porta a hatalmak tanácsát visszautasítaná, a fegyverszünet fölmondását ajánlják. A delegátusoknak egyértelműen az volt a nézetük, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan és félreértéseknek lehet az okozója, de hogy a konferencia végleges megszakítását még mindig meg kell gondolni és semmiesetre sem lehet azt tenni, mielőtt a hatalmaknak együttes jegyzékét Konstantinápolyban átnyújtották.