Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-16 / 12. szám

1913. január 16. hogy a munkapártban ma sokat beszéltek ar­ról, hogy a Ház 22-én ül össze és — ez volt a főkérdés — az ellenzék vájjon mint fog vi­selkedni? Ez különben az ellenzéknek is a főkérdése ma. Uj balkáni háború előtt. — A nagyhatalmak beavat­kozása még mindig késik. — Miért akarják a bolgárok Drinápolyt s miért ragasz­kodnak ahoz a törökök? — Egy szenzációs nyilatkozat a háború elkerülhetetlen voltáról. — (Saját tudósitónktól.) Bécsből jelen­tik: A külső helyzet ma sem változott. A hatalmak együttes jegyzéke átadásának idejét még nem állapították meg. Erről a konstantinápolyi nagykövetek fognak ha­tározni. Valószinü azonban, hogy már hol­nap meg fog történni ez a lépés. A hatal­mak még biznak abban, hogy ez a lépés eredménnyel fog járni. Arra nézve, hogy ellenkező esetben mi történjék, a kabinetek nem határoztak. Az állítólagos flottatün­tetésről szóló jelentések nem felelnek meg a valóságnak. A hatalmak csak akkor fog­nak Konstantinápoly elé hadihajókat kül­deni, ha az idegenek élete és vagyona ve­szedelemben forogna. Ennek az intézkedés­nek azonban egyáltalában nem volna flot­tatüntetés jellege. A román-bolgár kérdés­ben sem történt változás. Londonból jelentik: Resid basa teg­nap este a helyzetről ezt jelentette ki: — Ha a szövetségesek a tárgyalási ügyujok szavával akarják folytatni, akkor a mi ágyúink tudni fognak erre feleim. A háború folytatása nincsen kizárva. Eluta­zásom idejét még nem állapítottam meg. Európában már csak egy parányi terüle­tünk van és ezt meg kell tartanunk. Ez a terület Drinápoly és erről soha sem fogunk lemondani. Ez a város Törökországnak második fővárosa és birodalmunknak egyik szentsége, ellenben a bolgárok sze­mében csak egy város. Nagyon jól tudjuk, voltam, nem mozdultam el mellöle. Egyszer voltam Kolozsvárt, de akkor ő is velem jött. A férj: Tehát nem irt neki levelet soha? A másik: Nem én. ( Csönd.) A férj: Akkor azt is ő irta. A másik: Azt? Mit? A férj: Semmi semmi. Valami eszembe jutott. De már rendbein van. Most már min­den rendben van. Sajnálom, hogy előbb nem találkoztam önnel, akkor most nincs kétezer forintos szabószámlám ... és nem rágom Bécsben egy egész éjszaka a. tollat, ahelyett, hogy elmentem volna a Ronacherbe ... és talán . . . talán most már én se volnék őnagysága férje. Tehát imégis jó, hogy nemi találkoztunk. Helytelenül fogalmaztam. Az rossz, hogy most találkoztunk. Az ember ki­csinyes és hiu. És nem a majomból lett az ember, hanem némely emberből lett ... de hagyjuk ezt. A másik: Ön aforizmákat mond. Tehát valami baja van. Ugy érzem, hogy fölösle­ges vagyok. Isten áldja meg. (Elmegy.) A férj (utána néz): Félre van taposva a sarka . . . fényes a könyökén a szövet . . . vasalatlan a nadrágja . . . Boldog ember! (Sóhajtva néz végig a papagély-mellé­nyen és sóhajtva indul hazafelé. Sóhajtva konstatálja, hogy jobb — másiknak lenni. Az legalább nem kötelez.) DÉEMAGYARORSZÁQ hogy a bolgárok miért ragaszkodnak any­nyira hozzá. Az a titkos vágyuk van, hogy Konstantinápolyba eljussanak. Mihelyt Drinápoly az ő kezükbe kerül, mi törökök nem tudjuk Konstantinápolyt megvédel­mezni, de ha Drinápoly a mienk, akkor a bolgárok soha sem fognak Konstantiná­polyig eljutni. Ezért akarják a bolgárok ezt a várost, hogy mi se Konstantinápolyt, se a Dardanellákot ne tudjuk megvédel­mezni és ép ezért, mert ezen a terven átlá­tunk, Drinápolyt mindenáron meg kell tar­tanunk. A szövetségesek nem érik be sok­kal, hanem mindent egyszerre akarnak. Arra a megjegyzésre, hogy Törökor­szág számithat a nagykövetek garanciájá­ra, Resid basa ezt felelte: — Ugyan kérem, ne beszéljen nekem a nagyhatalmak garanciájáról, mert ebbe vetett hitünket teljesen elvesztettük. Londonból jelentik: A diplomáciai kö­rök nagyon komolynak tartják a helyzetet és azt hiszik, hogy a békét csak ugy ment­hetik meg, ha Törökország a legutolsó pil­lanatban enged. A Times azt irja, hogy Ferdinánd királynak és minisztereinek Musztafapasáha való elutazása összefügg Drinápoly átadásával és hogy a törökök még csak Juszuf Izeddin hercegnek, a tö­rök trónörökösnek alkalmat akarnak nyúj­tani arra, hogy Drinápolyt elhagyhassa. Konstantinápolyi jelentés beszámol arról, hogy a török hadsereg vezető tiszt­jei Nazim pasa hadügyminiszter elnöklé­sével nagy tanácskozást tartottak, melyen 65 tábornok vett részt s köztük a tripoliszi hires fővezér: Enver bej is. órák hosszáig tárgyaltak. Az eredményt nem hozták nyilvánosságra, minden jel szerint a hábo­rús pártnak lehet tekinteni egész Törökor­szágot. elsősorban a hadvezetőséget. A porta hivatalos jelentést adott ki, hogy ez a nagy tanácskozás az ő kívánságára tör­tént meg. A Frankfurter Zeitung azt a szenzá­ciós hirt jelenti, hogy Törökország kép­telen a háború folytatására: nincs pénze és kölcsönt egv államtól sem kaphat. Állító­lag a napokban akart fölvenni három mil­lió fontot, de nem sikerült. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Nincs szakítás! London, január 15. A Press Association •illetékes helyről azt az értesülést kapta, hogy ;a brit kormány ma estig a szövetségesek­nek arról a szándékáról, bogy a nagyhiatal­makkal egyidejűleg a maguk részéről is jegv­izéket nyújtsanak át Konstantinápolyban, hi­vatalos értesülést nem kapott. Ép ugy a töb­bi nagyhatalom sem kapott hivatalos ínfor­mációt erről az ügyről. Valószínűleg nem fog visszavonhatlan lépés megtörténni, mielőtt a •török kormány a nagyhatalmak jegyzékét .meg nem kapta és arra nem válaszolt. Ami a nagyhatalmiak jegyzékének átnyujtásában beállott halasztást illeti, a Press Association a legilletékesebb helyről származó közlések alapján megállapítja, hogy akármi történt le­gyen is aránylag lényegtelen részletek dol­gában, a jegyzék átnyujtásában való meg­nevezés érvényben marad. A Reuter-ügynök­ség értesülése szerint a török békemisszió tecrnao estig még mindig nem kapott hirt a konstantinápolyi nagy nemzeti tanács tár­gyalásainak eredményéről. Nyilvánvaló, hogy a misszió további lépései konstantinápolyi tárgyalások eredményétől függnek. 'A török 3_ delegátusok távol tartják magukat a béke­misszió tagjai tiszteletére rendezett minden­nemű társadalmi összejövetelektől. A londoni diplomáciai körök fölfogása szerint a hely­zet nagyon komoly. Ugy vélik, hogy a bé­két csak ugy lehetne helyreállítani, ha Tö­rökország az utolsó pillanatban enged. Legyen vége a fegyverszünetnek! London, január 15. A Morningpost azt állitja, hogy a szófiai, belgrádi és cet­tinjei kormányoknak delegátusaik távira­tilag azt ajánlották, hogy a fegyverszüne­tet fejezzék be. Jonesku nem utazott el! London, január 15. A Morningpost je­lenti: Jonesku román miniszter levelére, a melyben Danev dr. bolgár békedeliegátnssa.1 közli, hogy el akarja hagyni Londont, mert további maradása céltalannak látszik előtte, Danev dr. tegnap este azt válaszolta, liogy kéri .Ton esküt, maradjon még néhány napig Londonban, mert kiegészítő instrukciókat vár Szófiából. Jonesku ezért valószínűleg meg­fogja hosszabbítani tartózkodását, föltéve, hogy kormányától nem kap másféle instruk­ciókat. Román-orosz titkos szövetség. Belgrád, január 15. Az oroszok két­színű magatartása miatt Belgrádban me­gint heves sajtóharc folyik és az orosz ba­rátságot a közvéleményben uj kudarc fe­nyegeti. A balkáni államok ugyanis azt hit­ték, hogy Oroszország őszintén mellettük van s most kiderül, hogy Oroszország és Románia között titkos megegyezés jött létre. A barátság olyan őszinte, hogy a cár maga invitálta Károlyt, hogy a tavasszal, amikor a Romanov-dinasztia háromszáz­éves lesz, jöjjön Pétervárra. Károly ezt el is határozta; ez alkalommal fogja megkö­szönni a marsallbotot. A szerb iapok sze­rint Románia kétszinü politikát üz: nem­csak a monarchiára támaszkodik, hanem Oroszországra is, amelyben a szerbek és a bolgárok a mostani bonyodalmakban szinte messiásukat látták. „Meglepjük a világot!" London, január 15. Danev tegnap követ­kezőleg nyilatkozott: — Azért vagyunk itt, hogy békét csinál­junk, nem pedig háborút, A tárgyalásokat nem szakítjuk meg addig, mig a hatalmiak jegyzéküket Konstantinápolyban át nem nyújtották és a portának alkalmat nem nyúj­tottak arra, hogy a jegyzékre válaszoljon. Mi 'bolgárok nem beszélünk sokat, mi a tettek emberei vagyunk és ha eljön az ideje, gyor­san és határozottan fogunk cselekedni. Mi már egyszer megleptük a világot és még job­ban meg fogjuk lepni. Nem mondták fel a barátságot! London, január 15. Ugy látszik, hogy az ujabb akció eszméjét a szövetségesek dele­gátusai már hétfőn tanácskozás tárgyává tet­ték, végrehajtását azonban — tekintettel a hatalmak függőben levő lépésére, — elhalasz­tották. Tegnap délben a delegátusok azt ha­tározták, hogy kormányaiknak arra az eset­re, ha a porta a hatalmak tanácsát visszauta­sítaná, a fegyverszünet fölmondását ajánlják. A delegátusoknak egyértelműen az volt a nézetük, hogy a jelenlegi állapot tarthatat­lan és félreértéseknek lehet az okozója, de hogy a konferencia végleges megszakítását még mindig meg kell gondolni és semmieset­re sem lehet azt tenni, mielőtt a hatalmaknak együttes jegyzékét Konstantinápolyban át­nyújtották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom