Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-15 / 11. szám

1913. január 14, DÉLMAGYARORSZÁQ 5 a hiresztelesekben egyetlen szó valóság sincs. Meg vagyok elégedve budapesti színházaimmal és sem a szegedi, sem más vidéki színházra pályázni nem kívánok. Ennyit mondott Beöthy László. Munkatársunk rajta kivül Liptai Imrét is megkérdezte a nevével kapcsolatos hirek felől. Liptai szintén kijelentette, hogy nincs tudomása róla, hogy Beöthy akár pályázni szeretne a szegedi színházra, akár őt szerződtetné a szegedi színházhoz művezető-igazgatónak. Az erre vonatkozó hirek az utolsó betűig alaptalanok. Kóburg Lujza magyarországi utja. — Riporton Bodrogolasziban. — (Saját tudósítónktól.) Napok óta azt írják a béesi és a budapesti lapok, hogy Lujza hercegnő, Kóburg Fülöp herceg elvált felesége Bodrogolasziban van. A hercegnő azonban nincs itt. A Lónyay-kastély lakatlan és üres. Lujza hercegnőt várják. Lehet, hogy jön, de még ez sem biztos. Itt Olasziban minden esetre erősen készülnek a fogadására. Lónyay grófék szintén nincsenek itt. Nem is voltak itt. Hónapok óta nem jártak .már erre. Oroszváron vannak s onnan, esetleg a jövő héten fognak elindulni a Riviérára. Az se igaz, amit a bécsi lapok írtak, hogy a Hotel Sacherben lakott. Az uj Astoria-szállóban szállt meg, ott lakik most is s a szállóban nem is tudnak róla, hogy elutaznék. Egyelőre legalább nem. Talán a jövő héten, vagy még akkor sem. Majd, ha kedve tartja. Egész éjj.el havazott. Körűi a vidék olyan volt, mintha fehér vászonnal vonták volna he. A vonatunk háromszor is elakadt útközben. Szilhalomnál egy óránál tovább vesztegeltünk, amig munkásokat kerítettek, akik a prüszkölő mozdonyt kiásták a hóból. Fólhét helyett kilenc órakor ért be a vonat a sárospataki állomásra. A vasúti tisztek káromkodtak, szidták az eget, amiért a vonatot lesve órák hosszat kellett a sineik mellett •a hóban álldogálniok s nem mehettek el reggelizni, ahogy rendesen szokták, a reggeli vonat befutása után. A kicsiny állomás előtt két kocsi állott összesen, azokból is az egyiknek sánta volt a lova. A másik vállalta, hogy kihoz Bodrogolasziba. Felraktam a podgyászomat, felültem s lassú ügetéssel megindultunk. A város, a maga Rákóczi-korabeli apró házaival, amiknek a tetejét belepte a hó, olyan volt, mint azok a oukorvárak, amiket kiállításokra szoktak beküldeni a cukrászok. A kocsis szítta a félig kialudt pipát, néhanéha rászólt a gőzölgő lovakra, aztán egyszerre hátrafordult a bakon .és ugy, pipával a szájában megkérdezett: — A 'kastélyba teocik? — Oda, — Talán bérlőnek teccik lenni? — Nem, ujságiró vagyok. A hercegnőt keresem, aki Lónyay gróféknál van vendégségben. Előre fordult a lovak felé, nem felelt, csak kivette szájából a pipát, csendesen kiverte ós zsebretette. Akkor szólalt meg újra: — Mert errefelé már csak bérlők járnak, — mondta sóhajtva — mind idegen kézen van már ez a sok szép birtok. Még a hercegé is. Odabökött az ostorral Windischgraetz Lajos herceg kastélya felé. — Most adta ki bérbe két pesti .embernek. Az egyik fiskális. Bizton kirántják alula is a gyékényt! Hajtott egy darabig, gondolkodott. — De p,eiisae^ — folytatta később — bérbe^ köllött adnia a birtokot, mert maga nem ért a gazdálkodáshoz. Katona volt. Nem ugy van már, mint régen, amikor a birtokos gazdának nevelte a fiát. Manapság haza se néznék, csak ugy néha-néha. Mindent a bérlők esznek meg, a gazdának nem marad semmi. Félóra alatt Bodrogolasziban voltunk. Az egész falu néhány ház, még korcsma siucs benne. Csak egy szatócs bolt, aminek ivója is van. Az Izrael Jakabé. Vasszöget is árulnak benne, de azért pálinkát is adnak, meg bort is kimérve. Ott melegszik annak a három társzekérnek a kocsisa is, amik ott állnak a boltbejárat előtt. Hatalmasan meg van rakva a három szekér. A vasútról jöttek és a Lóiiyaykastélyba egyikszenek. Bútorokat hoznak. Tegnap ötven métermázsa vadonatúj bútor érkezett Budapestről a bodrogolaszi-i apró állomásra, azokat viszik be most a kastélyba. Maga a kastély ott van egy kődobásnyira a vonattól, az országút mellett. Olyan, mint egy nagyobbacska két emeletesre épült, vadászház. Nyers tégla a fala, fából van a verandája. Park közepén áll, magas, siürü fák övezik, régiek, amik valamikor még Rákóczit láthatták erre sétálni. Most, amikor nincs levél a fákon, is csak a kastély homloka kukkian ki az országútra, nyáron semimi se látszik belőle. Nem tiudják, mikor érkezik a vendéghercegnő, érkezik-e egyáltalában, de azért erősen készülnek a fogadására. A régi bútorokat már mind kidobták s ujat hozattak. Csupa kényelmes, modern angol bútor kerül a régi, bizony kissé már kopott bútorzat helyére. Nyolc szobát rendeznek be a fenséges asszony részére, hármat a két kcimornának, s három férfiszoba részére való berendezés is kerül le a kocsikról. Ezek kerülnek a hercegnő udvarmesterének Mattasich-Keglevich grófnak a szobáiba. Az istállót is újra festik. Két pár ló érkezett még a mult héten Ooroszvárról, meg egy vadonatúj homokfutó kocsi. Két hátas paripát most várnak, valamelyik nap azok is megjönnek. Már napok óta itt van Oroszvárról Zenger Árpád, a Lónyay-uradalmak igazgatója, ő vezeti a rendezkedóst s ő fogja fogadni az olaszi-i kastély ritka vendégét. Tegnap nagy vadászatot rendezett, hogy kitapasztalja az alkalmas leseket, ha a hercegnőnek kedve kerekednék vadászni. Az is lehet azonban, hogy el se jön a hercegnő, aki — itt legalább ugy tudják — magyar ügyvédje, Visontai Soma dr. udvari tanácsos utján, Budapesten is kerestetett magának lakást. Béreltek is neki egyik szállóban nagyobb lakosztályt s lehet, hogy Bodrogolaszi helyett egyelőre Budapestre költözik. Ujabban azonban már az is kétséges, hogy a hercegnő egyáltalában el j önre Magyarországra. Lehet, hogy sikerül kiegyeznie a belga állammal, ahogy legfiatalabb testvére, Klementina hercegnő már kiegyezett. A belga kormány ugyanis hajlandó Lujza hercegnő és Lónyay Elemérné grófné örökrészeit ugyanolyan, feltételek mellett átvenni, ahogy Klementina hercegnő örökségét átvették s hajlandók a két királyleánynak, akik már huszonegy millió frankot kaptak, további tizenöt millió frankot kifizetni. Ha ez a megegyezés sikerül, akkor Lujza hercegnő egyelőre nem jön se Bodrogolasziba, se Budapestre. De azért Sárospatakon máris nagy az izgatottság. Mindenki kíváncsi a szép fenséges asszonyra, aki körül olyan szép, szinte hőslköl'temiénynek beillő, romantikus regényt szőtt az élet. A nagy készülődéssel csak egy ember nincs megelégedve: Izrael Jakab, az olaszi-i szatócs. — Nem tudom, -miért várjuk olyan nagyon azt a hercegnőt, olyan asszony az is, mint más. Aztán erről mégis megírják az újságok, most hol van, holnap hol lesz. Az én feleségem utazhatik, amennyit akar, nem irnak róla . . . — De az mem is a Kóburg Lujza! — feleli a fia. S ez az egy mondat többet .m-ond, mint egy órai magyarázat. A szép hercegasszonyt elválaszthatta az urától a főudvarnagyi bíróságod maga letehette a nevet, melyet annak idején viselt, a népnek mégis csak á — Kóburg Lujza maradt. S mennyivél melegebb, intimusabb ez a megszólítás, mint az a másik, amelyet ott láttam az olaszi-i postahivatalban egy Bécsből érkezett kétfejű sasos, hivatalos iráson: Ihre königliche Hoheit die allerdurchlauclitigste Prinzessin Louise von Belgien. Hát nem egyszerűbb ez: a Kóburg Lujza? L. m. Gróf és artistalány. — Debreceni botrány. — Brutális fiatal mágnás. — (Saját tudósítónktól.) A mulató Debrecen éjszakai életének igen gyakran akadnak szenzációs botrányai. Ezek középpontjában rendszerint egy városszerte ismert duhaj kedvű fiatal mágnás áll, grófi és főhadnagyi rangja van és fölötte ambicionálja, hogy rekordot teremtsen a brutálisabbnál brutálisabb botrányok között. A gróf urnák ez az ambíciója legutóbb már odáig dagadt, hogy erőszakot követett el egy fiatal és ártatlan artistalányon, akit valósággal beteggé tett. Az esetnek fölháborítóan durva részletei vannak, amelyekből kitűnik az is, hogy .még a rendőrség, de a katonai hatóság se mer erélyes kézzel beleavatkozni a megvadult mágnás dolgaiba, aki tetteiért óriási összegekkel szokta kiengesztelni a megbántottakat. Tudósítónk a gróf ur legutóbbi, most kipattant botrányáról a következő részleteket jelenti: A debreceni Petőfi-tér és Deák Ferencutca sarkán van a Pokol-mulató. Egy idő óta orfeum előadásokat is tartanak benne. A imult hónap 26-án leszerződtette a mulató tulajdonosa Jenny Lili fővárosi artistanők Az alig 17 éves leány első felléptekor feltűnt a mulató közönségének. A lumpok között hamarosan híre terjedt a Pokol-mulató uj tagjának. December 29-én, szombaton éjjel két óra körül egy négytagú társaság látogatott el a mulatóba. Három huszártiszt s egy civil. Az egyik tisztnek, aki főihadnagyi rangot s grófi címet visel, megtetszett Jenny Lili. Miikor a társaság leült az úgynevezett rózsateremben, behívták" a szerződtetett nő-tagokat. Majd pezsgőt rendeltek. A tisztek a magukkal hozott cigányokikai húzatták a nótáikat s a gróf táncolni hívta Jenny Lilit. A bakfis korban levő artistanő a társaságnak is megtetszett s közülök ketten, köztük a szóban forgó főhadnagy behívták egy másik terembe. (A férfiak hevesen udvaroltak a leánynak s különféle ajánlatot tettek Jenny Lilinek. Ez vissza utasította a két férfi kérését s Makaót menni a helyiségből. A főhadnagy azonban nem engedte. Jenny Lili erre Kormos direktor feleségét hívta segítségül. Az igazgatónő kérte a grófot, hogy bocsássák el a leányt, de a gróf kereken megtagadta. Az artistanő kezét erősen fagtia a főhadnagy, ugy, hogy a leány fájdalmában többször felkiáltott. Midőn a gróf látta, hogy a leány nem hajlandó a mulatóban kérésének engedni, arra kérte, menjen vele a lakására. Jenny Lili mindenáron szabadulni akart a főhadnagytól. Ezt a célját ugy vélte elérni, hogy cselhez folyamodott. Színleg beleegyezett a főihadnagy utóbbi ajánlatába. Közben pedig megsúgta Kormosaknak, hogy elszökik a főhadnagytól. Ezt a szándékát végre is hajtotta. Egy alkalmas pillanatban a színpadon keresztül elfutott. A gróf azonban utána ugrott s ismét elfogta. Az artistanő újból kérte kolléganőjét, bogy szabadítsák ki, de ezt senkisem merte megtenni, mert féltek a tiszttől. Nemsokára fizetett a gróf. Ekkor eleresztette a leány kezét. Jerrny Lili arra használta fel a szabadonbocsátást, hogy kiszökött a mulatóból s elbujt az öltözőbe. Fizetés után a főhadnagy kereste a leányt, de nem találta imaga körül, összejárta az egész mulatót, mig végre az öltözőiben ráakadt az artistanőre. Megfogta Jenny Lili csuklóját s vitte kifelé, az utcán várakozó bérkocsiba. A sok szalad-