Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-14 / 10. szám

1913. január 14, DÉLMAGYARORSZÁQ 5 11 A belügyminiszter és a szegedi kórház. — Kifogások a költségvetés ellen. — A rendelőorvosok nem kapnak tiszteletdijat. — A miniszter sokal­ja az osztályos orvosok számát. — (Saját tudósítónktól.) Nagy érdeklődést fog kelteni az a belügyminiszteri leirat, a mely ma érkezett a városihoz a szegedi kór­ház jövő évi költségvetésével kapcsolatban. A decemberi közgyűlés ugyanis letárgyalta és elfogadta a kórház 1913. évre előirányzott költségvetését és jóváhagyás végett fölter­jesztette a belügyminiszterhez. A miniszter válasza, mely csak részben hagyja jóvá a költségvetés tételeit, meglepetéseket tartal­maz. Különösen a kórház egyes alkalmazot­tai nincsenek elragadtatva a belügyminisz­ter szigorú leiratával, amely szerintük kissé mostohán bánik öl, az amúgy is agyonpana­szolt kórház belső ügyeive1!. Az első, ami a leiratból szembetűnik, az, hogy a belügymi­niszter egyszer s mindenkorra megszüntette a rendelő orvosok szokásos honoráriumának, ezer koronának a kiutalását. Azután három osztályos főorvos fizetését kevesebbre kor­rigálta, mint amekkora eddig volt. Ez a mi­niszter ama véleményének a következménye, hogy az osztályos főorvosok száma a segéd­orvosokéhoz képest aránytalanul nagy. En­nek a leiratban kifejezést is ad és azt mond­ja, hogy törekedni kell az osztályos orvo­sok apasztására. Végül a gondnok és a se­gédgondnok fizetését állapítja meg kevesebb összegben, mint amekkorát a város a költ­ségvetésben biztosiiott. Az alkalmazottak fizetéseinek leszállítá­sán kívül a miniszteri leirat még az élelme­zésre és a gyógyszerekre előirányzott ősz­szegeket is redukálja. A belügyminiszter leirata egyébként tel­jes szövegben igy hangzik: A városi közkórház 1913. évi költségve­tésében a napi ápolási 'díjból fedezendő 221623 korona szükségletet elosztva az előző három évi ápolási napok számának az átla­gával, ápolási díjként 219.78 fillér jelentke­zik iés igy azt páros fillérre kikerekítve 2 ko­rona 20 fillérben azzal állapítom meg, liogy a kikerekitésből eredő 022 fillért a tartalék­alap gyarapítására kell fordítani. A költség­vetésre vonatkozólag a következőkről értesí­tem a közönséget. A tiszti fizetések rovatában a rendelő or­vosok tiszteletdíjára felvett 5000 koronát elvi álláspontomból kifolyólag töröltem, mert a rendelő orvosok a költségvetés terhére egyet­len kórháznál sem részesülnek rendes díja­zásban. Az igazgató főorvos, az első osztályos főorvos és kórboncnok felemelt fizetését vál­tozatlanul meghagytam, elleniben azon ha­rctól osztályos főorvos fizetését, kiknek törzs­fizetése eddig 1800 korona volt, 3200 helyett a IX. fizetési osztály alapfizetésének megfe­lelő 2600—2600 koronában állapítottam meg. Hivatkozással 1908. évi rendeletemre, ez­úttal is megjegyzem, hogy az osztályos orvo­sok száma, más kórházakéhoz az itt alkalma­zott segédorvosok számához viszonyítva aránytalanul nagy, miért is személy változás esetén, azoknak apasztására okvetlenül töre­kedni kell. A gondnok és segéclgondnok eddig X., il­letőleg XI. fizetési osztálynak megfelelő fi­zetése volt, miért is ezúttal a magasabb fi­zetési osztály javadalmának csak az alapfi­zétésébe léphetnek elő s ennélfogva fizetésü­ket 2600, illetőleg 2000 koronában állapítottam 'rteg, az előirányzott 3200 és 2200 korona he­lyett . Élelmezésre az élőirányzott 90000 koro­ha helyett 83000 koronát engedélyezek, mely összeg megfelelő gazdálkodás mellett elegen­idő is lesz, mert naponként az ápoltak és alkal­mazottak együttes élelmezésére 82 fillér va­gyis 20 fillérrel több esik, mint amennyi a bá­rom évi átlagos eredmény volt. A gyógysze­rekre felvett 32000 koronát a bárom évi kike­rekített átlag alapján 28000 koronára apasz­tottam, mely még így is 3000 koronával ba­ladja meg a folyó évi hitelt. — Épületife rá­tartására a folyó évi már is magas összegű hitelnek megfelelőleg 9000 koronát engedé­lyezek az előirányzott 12245 korona helyett. A vegyesek cimü rovatban töröltem az 1160 korona drágasági pótlékot, mert azzal az ápolási dij -meg nem terhelhető. A több fel nem említett rovatok előirány­zatait változatlanul elfogadva, a költségve­tésre vonatkozó törvényihatósági bizottsági határozatot a fentiek értelmében hagyom jóvá. A miniszter rendeletéből: Ott János közegészségügyi felügyelő. sisavxbabbafliiiababbiaseiiabbahhabiiaileabubiibsanbnabaaiii Apagyilkos őrült. Budapesten rettenetes gyilkos­ság történt vasárnap: egy epi­leptikus, örült ember meggyil­kolta az édesapját. A megölt em­ber az ország egyik legismertebb nagyiparosa volt: Schöberl Ró­bert. A gyilkos fiút a Lipótmező­re vitték. (Saját tudósítónktól.) A nappal szék — éjjel ágy föltialálóját, a hires Schöberlt teg­nap este meggyilkolták Budapesten. A tulaj­don fia gyilkolta meg. A főkapitányság ör­szobáján ül a gyilkos, ijesztő, csúf, mosolygó arccal egy bomlott agyú ember, vasárnap este revolvert fogott az apjára, lőtt és a go­lyóik halálos sebet ejtettek. A gyilkos, Schö­berl József huszonnyolc esztendős ember. Az áldozat Schöberl Róbert, az ország egyik legelső nagyiparosa. A gyilkos esztendők óta epilepsziás, betegsége egészen elfajult, elme­baj lett belőle. Családja nem szállította inté­zetbe, otthon kezeltette nagy gondossággal, de minden igyekezete hiábavalónak bizo­nyult. A beteg agyú, beteg testű, beteg lelkű embert nem tudták leszoktatni rossz tulaj­donságairól, ahogy a fegyverek iránt visel­tetett. Állandóan revolverrel járt és állan­dóan játszott vele, mig a rémes játék tegnap tragikusan ért véget; egy váratlan idegro­hamában agyonlőtte az apját (A Sohöberl-család.) A Kossuth Lajos-utca 1. számú házban már évtizedek óta lakott idősebb Schöberl Róbert bútorgyáros családjával. Schöberl ötvenhétéves, délceg és erőteljes ember, 1888­ban vette el Sedelrnayer Wakburgát, egy ré­gi osztrák nemesi bsalád leányát. Házassá­gából hat gyermeke született. A hiuszonegy­éves Ilonka ós a tizennyolicóves Sárika még otthon nevelkedett és ugyancsak otthon la­kott a huszionnyolcóves József, a szörnyű tra­gédia okozója is. Öccse, Schöberl Róbert, a Belvárosi Takarékpénztár főtisztviselője a ámult évben nősült meg. Sclhöberlék a ház har­madik emelet 1. számiu lakásában laktak. Igen előkelően, sőt pazarul berendezett laká­sukban visszavonultan éltek. Az apa majd­nem minden szabad idejét a Haris-bazárban lévő harminc óv óta fennálló üzletében töl­tötte, mig az anya már évek óta egyebet seim tett, mint ápolta az eskórságban, epi­lepsziában szenvedő Józsefet. Schöberl Jó­zsef, a szerencsétlen gyilkos, születése óta szekundér hülyeségben szenved. Nem is volt sem (mii foglalkozása, mindig otthon tartózko­dott ós szülei valósággal, dédelgették. Min­dene megvolt, almi kellett. Édesatyja heten­kint tíz korona zsebpénzt adott a fiának, aki azonban majdnem minden pénzét fegyverek­re költötte. Szenvedélyes fegyvergyüjtő volt s a lakásban lévő gyűjtemény valóságis kis arzenált kiépez. Van ott minden, a közönséges Flaubert-pisztolytól a iMannlicherig, forgó­pisztoly és browning. Körülbelül egy hét előtt is egy gyöngyházveretü revolvert vásá­rolt Radó Adolf egyetem-téri üzletében. Ez­zel a fegyverrel gyilkolta meg apját. A fin különben hosszabb ideig szanatóriumban is volt, ahonnan azonban a család kérésére re­verzális ellenében elbocsátották és azóta ott­hon tartották. Ezek dacára is a fiu gyűlölet­tel viseltetett hozzátartozói iránt, folyton ve­szekedett, sőt meg is támadta néha őket. Schöberlék azonban nagyon, szerették a fiat és ezért nem adták ki a házból. (Végzetes vasárnap.) A vasárnap délutánt a család otthon töl­tötte. Látogatóban volt náluk Hoepfner Ist­ván hankhivatalnok, aki a családnak régi is­merőse. Schööerlné,, két leánya és Hoepfner a szalonban szórakoztak, mig Schöberl és fia a szalontól jobbra eső egyik hálószobáiban beszélgettek. Ebben a szobában aludt ugyan­is Sehöberl a feleségiével, mig ugyanebben a szobában még egy harmadik ágy is állott. Ebben az ágyban aludt József, akit gyak­ran kinoztak epileptikus görcsök, aimiért az­után szülei gyorsan segítségére kellett, hogy siessenek. A család tegnap estére a Nemzeti Szín­házba készült. Hét órára az anya és két leá­nya elkészült a toalettel. Azután megvacso­ráztak ós elindultak a színházba, Hoepfner is velük ment, Schöberl és a fia otthon ma­radtak. Fél nyolc órakor Schöberl lefeküdt és ol­vasott. Az ágy mellett égett a piros ernyős villanykörte, a könyv 47-ik oldalon volt felcsapva. József nem feküdt le, hanem fel-alá farkait a szobában. Háromnegyed nyolc tájban ment el a ház előtt Weber Ferenc női szabó, aki rémü­lettel látta, hogy a kapu alatt egy fiatalem­ber áll vérbeborult szemekkel és hadonászik egy még füstölgő revolverrel. Weber az első pillanatban megdöbbent, majd odament és azt mondta: — Mit csinál itt maga? — Megöltem, megöltem, — felelte. — Kit? Weber erre már nem kapott feleletet, mert a hadonászó fiatalember futni kezdett .a Rákóczi-tér irányában. Weber utána ment és jelentette az esetet a Kossuth Lajos-utca sarkán posztoló 1553. számú rendőrnek. A rendőr a fiatalemberrel, akitől közben elvette a revolvert, felment a harmadik emeletre. A folyosóra vezető üvegajtó ablakai le voltak húzva, a felső ablakszárnyak pedig nyitva voltak. Az ajtó előtt egy ezüst veretű bot be­vert, amely teljesen össze volt törve. A rend­őr ránézett Schöberlre, azután megkérdezte: — Hogy jött ki innen? Schöberl nem felelt, csak nézett maga elé. A rendőr erre kutatni kezdett Schöberl József zsebeiben és felső mellényzsebében ráakadt egy kettős kulcsra, amely beleillett az ajtó zárjába. A rendőr kinyitotta az aj­tót és beléptek az előszobába. Scliöberl és a házmester utána. Az előszobából a nappaliba nyílt az ajtó, ezután következük a szalon, a melytől jobbra a szőlőik, balra pedig a lányok hálószobája nyilik. (Ahol a gyilkosság történt.) A szalonban hatalmas vértócsában fej­jel feküdt az öreg Schöberl Róbert. Körü­lötte vastagon olvadt vér és agyvelödarabok. Borzasztó látvány volt. Schöberln csak háló­iing volt, látszott, hogy már ágyban volt, a mikor a tragédia történt. A hulla csupa vér ivolt. Az arcból csak a bajusz látszott ki, a többit elborította a vér. A hullával szemben hagy álótükör volt, amelyből rémesen tiik­iröződött vissza a véres holttest. A rendőr faggatni kezdte Schöberl Józsefet, de csak értelmetlen válaszokat kapott. A gyilkos ko­'zömbösan nézett áldozatára s egyre hajtó­'gatta: — Megöltem, megöltem . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom