Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-05 / 97. szám

8 DELMAGYARORSZÁG mellett volt, hogy a szövetséges balkáni államok ezeket a föltételeket visszautasítsák és közössen folytassák Tráciában a katonai müveleteket. Ha Törökország tárgyalni akar, akkor a szövetségesek, Görögország nézete szerint, jobb föltételeket fognak elérni a háború folytatása, mint a fegyverszünet által. Vasárnap a bolgár meghatalmazottak a helyőrségek friss élelemmel való ellátását visszautasították. Görögország katonai köreiben mindazonáltal azon a nézeten vannak, hogy amig Törökország az eredeti föltételeket nem fogadja el, jobb lesz a háborút folytatni és a szövetségeseknek összes rendelkezésre álló, ezidőszerint igen tetemes haderőit Tráciába küldeni. Döntő roham Szkutari ellen. Antivári, december 4. Hétfőn este a törökök kirohanást intéztek a Sirokagorahegycsucsa ellen, hogy előbbi állásaikat, a melyeket azon a helyen elvesztettek, visszahódítsák. A törökök puskákkal és golyószórókkal nagyon hevesen támadtak, deia montenegróiak visszaverték őket és előbbi állásaik mögé vetették vissza. Egyideileg a törökök Obiak irányában is kirohantak, de ott sem értek el sikert, hanem kénytelenek voltak nagy veszteséggel visszavonulni. A montenegróiak aránylag csekély veszteségeket szenvedtek. Antivári, december 4. A montenegrói harctéren egyideig csönd volt, egészen tegnapig, amikor Martinovics tábornok seregével visszatért Meduából, hogy a Tarabos-erőd körül álló csapatokat megerősítse. A tábornok a Tarabost ostromló csapatok parancsnokával folytatott megbeszélés után mégvizsgálta a hadállásokat, szemlét tartott csapatai felett és különböző rendeleteket adott ki. A montenegróiak erősen biznak, hogy Szkntarinak a napjai meg vannak számlálva és tekintet nélkül a nagy emberáldozatra, a melytől a főparancsnokság eddig visszariadt, már legközelebb erélyes rohamot fognak intézni az erődök ellen. Drinápoly kitart a végsőkig. Konstantinápoly, december 4. Hosszabb megszakítás után a drótnélküli táviratozás a drinápolyi helyőrség és Konstantinápoly között megint helyreállt. A hadügyminiszter tegnapelőtt drótnélküli táviratot kapott az ottani parancsnoktól, mely szerint az ostromlott vár elegendő mennyiségű élelmiszerrel és munícióval rendelkezik és még egy hónapig ellent tud állani. Éjfélkor a nagyvezér a drinápolyi parancsnoknak egy másik táviratát tette közzé, amely délután 2 óra 30 perckor érkezett ide és azt a jelentést tartalmazza, hogy a mult éjszaka gyönge puskatüzelés volt a nyugati fronton, amelyet éjfélkor rövid, de hatásos bombázás követett, mig a déli fronton gyönge tüzérharc még folyik. A távirat végül kijelenti, hogy a helyőrség saját erejéből végsőkig fog kitartani Drinápoly védelmében. Veszélyben a Dardanellák? Konstantinápoly, december 4. A portát egyi'k nagyon jól informált nagykövete figyelmeztette, hogy legyen résen Bulgária politikájával szemben és tegyen meg idejében minden szükséges intézkedést a Dardanellák m eg véűelm ezésére. Alku Olaszországgal. Konstantinápoly, december 4. A porta — hir szerint — tárgyalásokat folytat Olaszországgal abból a célból, hogy a Tripoliszért évi részletekben fizetendő kárpótlást egy öszszegben fizetendő végkielégítésre konvertálja. A monarchia tárgyal Törökországgal. Konstantinápoly, december 4. Az lkdam jelentése szerint állítólag tárgyalások folynak Ausztria-Magyarország, Románia és Törökország között. Ozmán Niazim pasa és Conrád lúidseregfelügyelő látogatásai Károly ki rálynál már a tárgyalások bevezetői voltak. A konstantinápolyi tudósító még azt teszi hozzá az „lkdam" jelentéséhez, hogy e tár gyalások célja az, liogy az Ausztria-Magyar ország és Románia között fönnálló katonai megegyezést Törökországra is kiterjesszék. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET •j Szinházi miisor: CSÜTÖRTÖK: Ostrom, szinmü. PÉNTEK: Ostrom, szinmü. SZOMBAT: Éva, operett. (Bemutató.) VASÁRNAP (1. u.: Rablólovag, szinmü. VASÁRNAP este: Éva, operett. Ostrom. Henri Bernstein három felvonásos színművét szerdán este mutatta be a szegedi szinház Biró Lajos fordításában. Hiába, egy Bernstein-premiér még ma is izgató csemegéje a szirtházi publikumnak. Bernstein még mindig hódító démonja a színpadnak, aki elkábít, föltüzel, elvisz a tisztultabb érzelmek szférájába és lesodor az élet piszokjának és bűzének a mélységébe. És mindig meglep. Egy óvatlan pillanatban merész siklórepüléssel lecsap a nézőtérre és kegyetlenül föl korbácsolj a az idegiszálakat, megpaskolja a vért és aztán, amikor mólpattanásig feszült a hur, hirtelen lehüt. A . mikor már odáig juttatott, liogy szinte megáll a szivünk dobogása, akkor váratlanul taktikát változtat ós halkuló hangon, meglehetősen közömbös dolgokról kezd velünk diskurálni. És ez az ő bravúrja, amely egyikmásik darabjában szédítő magasságig emelkedik. Szuverénje a színpadnak és minden pillanatban a kezében tartja a publikumot. Elszédíti vagy mosolyt ültet az arcára, elérzékenyiti vagy az undor, a megcsömörtés érzését fakasztja benne. Ahogy épen jónak látja. E tulajdonság, amely egyúttal művészetének legjelentősebb értéke, állandó és bálás publikumot szerzett Befinsteinnek. A színpadi sikere, amely néhány évvel ezelőtt szinte elérhetetlen magasságba emelkedett, már hanyatlóban van ugyan, a megértő publikuma azonban híven kitart mellette. Mert mindég olyan dologról' beszél a szinpadon, ami érdekli ós izgatja a tömeget és óvatosan iigyel arra, bogy a cselekmény megoldása imponáljon. AmSt burkol(tan vagy őszinte nyíltsággal megkritizál a szinpadon, abban föltétlenül érvényesül a közhangulat, a tömegfölfogás. És ezért sekélyes néha dramaturgiai szempontokból a produkciója. Nem az ideális drámaíró, aki az alapból, a gondolatból kiindulva megkonstruálja és -fölépíti a cselekményt, aki biztos egyenletességgel halad és minden alakot tökéletesen megrajzol. Bernstein darabjában hirtelen, szinte búvóhelyről pattan ki a dráma rugója. És aztán egy-két alakot pompásan fölcicomáz a drámaírás mesteri tökéletességével, akik beszélnek, akik játszanak, akik elintézik a drámát. A többi szereplő csak kullog a darabban, ritkán beszélnek és még ritkábban érdekeset. A Bernsteinedrámsa csupa, dialógus. A drámai cselekmény az javarészben a szinpadon kiviil történik, a dráma magja a szinpadon kivül született A szereplők elbeszélik a drámát, de ezt aztán olyan megkapó művészettel, hogy a publikum mindent lát és megérez. Ez az irásmodor nem csökkenti Bernstein művészetének az értékét, ezzel csak eredetibb. És néhány bravúros jelenétével mindent kárpótol. Produkciójának egy-egy negyedórájában ugy összekapcsolja a színpadot a nézőtérrel, ugy megfog és elkábít, hogy csak az ő művészi erejét élvezzük. * Az „Ostrom", amit szerdán ©este mutatott be a szinház, nem a Bernstein értékesebb alkotásaiból való. Olyan ez a háromlf öl vonásos szinmü, mint egy elrajzolt kép. Tökéletlen a figura, hibás a tónus. A második fölvonás csupa eleven élet, a dráma két férfihősének döntő párbaja csupa izgalom, megragadó játék, két li nsból-vérből való ember halálos küzdelme az életért. Két ember, akinek a kigondolt alakja tetőtől-talpig ismerős a való életből. Két politikus harca, az egyik a miniszterelnöki szék legjogosabb aspiránsa, pártvezér, a másik az — nyomban utána következik vezérségben. Irigység, marakodás, aztán ,a másik szerez egy strobmant, egy hírhedt multu újságírót, aki a miniszterelnököt. leleplezi a zuglapjáhan, bogy fiatal korában lopott négyezer frankot. Erre kész a botrány, a kavarodás, iá pártvezértől elpártol mindenki. Persze az egész botrányt a másik politikus szcenirozta, pénzzel, aljas kerülőutakon. A leleplezett miniszterélnök-jélö 1 tet fondorlatosan esküdtszéki tárgyalás elé kényszeritik, aki kétségbeesetten drukkol a tárgyalástól, mert — igaz a vád, nem rágalom. A tárgyalás előtt a megvádolt 'és súlyosan kompromittált politikus a dolgozószobájában találkozik riválisával, akiről időközben kisütötte, hogy szélhámos. Kelepcébe csalta, írásokkal rábizonyította, liogy hosszú évekkel ezelőtt egy csatornaépítési ügyben megvesztegették ötszázötvenezer frankkal. A rivális meghökken, fölháborodik, tiltakozik és távozná készül. Politikai barátja azonban elkapja előle a kalapját és figyelmezteti: — Mielőtt távoznia, figyelmeztetem, bogy nem szoktam a levegőbe beszélni. írásos bizonyítékokkal rendelkezem. Most pedig tessék a kalapja. És ezzel átnyújtotta a kalapot. Az ellenfél azonban hirtelen fölhagyott az angol hidegvérről és megtántorodott egy kissé: — Várjunk csak, barátom — mondta. A miniszterelnöki székből kiugrasztott politikus fölolvasta a kompromittáló Írásokat, Most már tehát, két kölcsönösen leleplezett politikus diskurált a szinen. — Ha engem ledöntenek, hát magára bukom! — figyelmeztette a tolvaj a panamdstát, — Ebből pedig nagy baj lehet — gondolta a rivális és inkább kiegyezett, Az újságíró az ő embere, hát majd elhallgattatja a tárgyaláson. Ez ugyan nagyon sok pénzbe kerül, de mindegy: két ember megmenekülését jelenti, akik közül — ő az egyik. Ennek ellenében kárpótlásul megkapja a kompromittáló Írásokat. Minden a megegyezés szerint történik. Az újságíró elhallgat a tárgyaláson, nem rukkol elő a bizonyítékaival. És a bíróság rágalmazás miatt elitéli. Ez a darab tulajdonkópeni cselekménye, amelyet Bernstein átszőtt egy szerelmi történettel. Ez azonban nagyon hig és gyöngéje a drámának. Egy fiatal leány, (Rienóe) akii fiának szánt feleségül a miniszterelnök-jelölt (Merital) belészeret a jövendőbeli apósába. Kurtán-furcsán szerelmet vall a kissé báj-