Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-04 / 96. szám

19!2. december 4. és matematikai pontossággal számítják ki, milyen meleg legyen a levegő. Katonai rend mindenben. Még abban is, ahogy a betegek feküsznek. Bárhová tekint itt az ember, min­denünnen a legnagyobb, a legszeretőbb gon­dosság árad ki. Megáll a csoport egy beteg ágya előtt. — Ez kérem tbcés beteg — magya­rázza a törzsorvos. Rosszul néz ki, le van so­ványodva s egy pár na,p előtt nagyon súlyos volt az állapota. Lássuk csak a pulzusát, ho­gyan ver. Lóm, már rendes. (Ezt inkább a szegény tüdővészes kajkoim vigasztalására szolgál.) Tegnapelőtt még igy vert: ta-ta-ta­ta, igen gyorsan. Ma már lassúbb: ta ... la . . . ta . . . Az egyik Podmaniczky baronessz oda­megy az ágylioz. Megfogj a a beteg katona ke­zét. Mosolyogva belenéz a szemébe: — Valóban, egész jó. Ta... ta ... ta .,, — mondja, A törzsorvos hosszas magyarázatot tart az ágyukról, a betegek fekvéséről, kezelésé­ről, már amint az ápolónőknek kell kezelni őket. — Sokat kérdezni sohasem szabad egy súlyos betegtől — fordul a törzsorvos a höl­gyek felé — és pontos kimutatást kell vezetni arról, hogy milyen a hőmérséklete, mekkora a. láza, csökkent, vagy emelkedett és igy to­vább. Nagyon fontos, liogy ezt a kimutatást lelkiismeretesen vezessék. Egy másik hetes ágyához kalauzolják a hölgyeket. A törzsorvos: — Most megmutatom, hogyan kell meg­fogni egy beteget, akinek lábsérülése van, hogy kell kiemelni az ágyból, vagy oda visz­szatenni. A takarót leveszik a betegről. A jobb lá­ba, egész végig pólyában van. — Ez egy nagyon súlyos eset volt ké­rem. Átlőtték a lábát, amely most bádogsin­ben van. Ha ki akarjuk emelni, akkor igy a liáta alá fonjuk a karunkat, egy másik ápo­lónő pedig a lábát tartja, igy nem okoz fáj­dalmat neki az ágyból való kiemelés. Nos, ki tartja a lábát! Az egyik Tallián-baronessz jelentkezik. Gyöngéden megfogja a katona lábát, a törzs­orvos pédig kiemeli az ágyból. Aztán szépen visszahelyezik. A betegek bemutatása közben a törzsor­vos folyton magyaráz. Mindenre kiterjed a figyelme. Egyetlen árnyalatot sem liagy ki, ami magyarázatra szorul. A kórteremiből a hallgatóságot visszakalauzolják ismét a mii­tőszobáha. Ujabb utasítások következnek ar­ról, mit kell tenni az ápolónőnek, ha valaki­nek átvágják az ereit. Hogyan kell mérsé­kelni a vérzést, amig jön az orvos. — Hölgyeim, most pedig egy hordágyas beteget fogunk bemutatni — mondja a törzs­orvos. Hozassa be, cukszfürer! Két baka hozza. Ugy fekszik a beteg a hordágyon, mintha az utolsó óráit élné. — Halt! Nieder! A bakák leteszik a hordágyas beteget a földre. Magyarázat a hordágyról. — Nagyon üdvös volna — mondja Illés Imre dr. — ha a Vörös Kereszt Egyesület több ilyen hordágyat szerezne be. — Mibe kerül! — kérdezi Worzikovszky Károlyné. — Százhúsz—száznegyven koronóba. — Jó ára van. — De kitűnő dolog. Az egész egy kis cso­maggá pakolható. DELM A G Y A RORSZÁG Kiemelik a beteget. A lábát, illetőleg a térdét lőtték keresztül. Hatalmas kötés van rajta. Ráfektetik a műtőasztalra. Egyik-má­sik hölgy reszketni kezd. Félnek, hogy vala­mi irtóztató sebet fognak látni. Kitakarják a lábát, az orvos leveszi a kötést. Seb nincs már, csak egy jókora daganat. A törzsorvos: -— Két helyen nyitottam föl a térdét, mert genyesedett. Most megint fölnyitom. Ki asz­szisztál! Mert a lábát hosszú ideig és egyen­letesen kell tartani. Fiatal medikus korom­ban kissé reszkettem én is, miután sokáig tartottam. De azt mondták erre, hogy nem vagyok intelligens ember. Nos, ki jelentke­zik! Sokan jelentkeznek. Két úriasszony már tartja is a baka lábát. És várjó.k izgatottan, mi lesz, működik-e már a kés. Eltelik egy perc, két perc, három perc. — Fáradtak már, nagyságos asszonyaim! — Ó, dehogy. — No most tessék a lábat letenni. Fiam, auf! — kiált a bakának a törzsorvos. A baka, mint a villám, kiugrik az ágy­ból és ingben, alsónadrágban uccu, kifut az ajtón. — Hiszen ennek semmi baja sincs! habo­táznak a hölgyek. — Most már nincs — mondja a törzsor­vos — meggyógyítottuk. És nincs tovább. Ezzel a mulatságos epi­zóddal az első előadás véget ért. Búcsúzás, köszönet, elismerés. Ez utóbbi Illés Imre dr.-nak szól, akitől már az első két órán át igen sokat tanultak a tanfolyam hallgatói. Megy az előkelő nősereg és egy ba­baarcú asszonyka arra kíváncsi, hol várja a baronesszeket a négyifogatos batár. De a csapatkórház előtt még egy rozoga szekeret se látni. — Hát min jöttek? — kérdezi a kíváncsi asszonyka egy másik uriasszonytól. — Gyalog. És amint látom, gyalog is mennek haza. Megdöbbenés. Mindenki a villamos meg­állóhoz tódul, csak a bárókisasszonyok lépe­getnek elszántan a térdig érő sárban. — Bizonyosan sajnálják a hat krajcárt — mondja némi polgári gőggel a kíváncsi asszonyka. H. Gy. A képviselőház fegyveres őrsége. Budapestről jelentik: A képviselőház köz­igazgatási bizottsági im,a .délután öt órakor Khuen-Hédervdry Károly gróf elnöklésével és Hazai Samu báró honvédelmi miniszter részvételével ülést tartott, amelyen Rakov­szky István előterjesztette a képviselőházi fegyveres őrségről szóló módosított tör­vényjavaslatot. Az elnök kimutatta, hogy a törvényjavaslat az elnök jogkörét semmiben sem bővíti ki, csupán precizirozza azokat a rendelkezéseket, amelyek ezirányban az 1848. évi törvényekben is benne vannak. Sőt a törvényjavaslat az elnök jogkörét is olyan pontosan tünteti föl, hogy visszaélés egyál­talában nem történhet. A törvényjavaslat 4-ik paragrafusa a képviselőház rendjét za­varókkal szemben követendő intézkedéseket foglalja magában. Azt, aki a Ház tanácsko­zási rendjét és csendjét zavarja vagy meg­hiusítja, joga van az elnöknek karhatalom alkalmazásával kivezettetni. Az elnöki in­tézkedés azonban mindamellett nem történik a Ház akaratának megnyilvánulása nélkül. Az eltávolítás után az elnöki intézkedés fö­lött a Ház vita nélkül egyszerű szavazással határoz és ha az elnöki intézkedést t nem hagyja jóvá, akkor a kivezetett képviselő a Házba azonnal visszatérhet. A fegyveres ör­» ség szervezését a törvényjavaslat ugy kí­vánja megoldani, hogy a Ház belterületén csendőrség és katonaság, a Házon kivül pe­dig államrendőrség teljesítsen szolgálatot. Az átmeneti idő alatt, amig a fegyveres őrség szervezése befejezést nyer, a mai jogszerű állapot tartandó fönn. A bizottság a módo­sított törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Gyanús fegyverszünet. — A török birodalom még mindig reméli, hogy kiköszörüli a csorbát. — A fegyver­szünet még nem a békét jelentheti. — A szövetséges államok követeléseit nem fog­ják teljesíteni. (Saját tudósítónktól.) A balkáni há­borúról kellemetlen hirek érkeznek. Az egyezkedés a szövetkezett államok és Tö­rökország között nehezen sikerül, sőt van­nak hirek, amelyek arról szólnak, hogy a fegyverszünetre vonatkozó tárgyalás máris teljesen meghiusult. Erre vonatkozólag például a legújabb szófiai jelentés azt mondja, hogy ma dél­után újra összeültek tárgyalni a fegyver­szünet kérdéséről és azt hiszik, ez az utol­só összejövetel. Ugy látszik, nagy távolsá­gok választják el a szemben álló fe­leket egymástól, ami végre érthető is, mert Törökország nehezen törődik bele sorsá­ba. A török birodalom, amely Kis-Ázsiá­ban dus erőforrásukkal rendelkezik, még mindig reméli, hogy kiköszörülheti az ed­dig szenvedett csorbát. Viszont a szövet­séges államok mentül többet és lehetőleg sokat szeretnének szerezni a sikeres had­járat jutalmául — igy az ellentétet áthi­dalni nyilván nehéz. Tegnap már azt jelentették, hogy biz­tos a fegyverszünet, ma pedig arról szól­nak a jelentések, mennyire erősitik hadál­lásaikat és mennyire fegyverkeznek ismét uj gyilkos ütközetekre mind Törökország, mind pedig Bulgária és a többiek. A bal­káni háborúban ilyen ellentmondók és megbízhatatlanok a hirek. Egy bizonyos Az, hogy Törökország a fegyverszünettel föltétlenül előnyöket kiván nyerni. Mivel nem a tárgyalástól vár megoldást és nem abban bizik, hogy a bé­ke föltételeivel előnyökhöz jut, nem nehéz kitalálni, hogy most a fegyveres leszámo­lástól várja a végleges megoldást. Éjjel­nappal óriási erőfeszítéseket tesz, hogy mennél több embert szállítson Kisázsiából. S ha sokáig tart a fegyverszünet .és a bé­ketárgyalás, ugy egy napon a bolgárok nemcsak arra készülhetnek el, hogy meg­támadják őket a török seregek, hanem, hogy a támadók legalább kétszer any­nyian vannak. Ugylátszik, erre már bol­gár részről is kezdenek ráeszmélni. Ezt bizonyítja az is, hogy Ferdinánd király elutazott a csataldzsai harctérre. A harc most inkább Drinápolynál tart és rendkivül heves. Három nap óta éjjel-nappal, szinte egyhuzamban tart az ostrom és a védősereg rendkivül szenved, nemkülönben a város lakossága is, mert azt is rémitik ágyútűzzel és a város több ponton kigyulladt. A rr j lapon még ezt k a jelentések érkeztek:

Next

/
Oldalképek
Tartalom