Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

1912. december 22. DÉLMAGYARORSZÁG 21. taktikai fogásokkal kikészített harc ez az életért, a kenyérért. Kinek jutna eszébe például gondolkodni a fölött, mire való három' cigányprímás is étiben a gyéren látogatott, mondhatni örökké üres éjszakai csárdábaná És — félretéve bizonyos hátsó gondolatot — mire valók az artistanők, hogyha nem játszanak? Megmondjuk.. A három cigányprímás azért vau, hogy az is mulasson, aki nem akar. Az artistanők azért vannak, liogy az is igyon, aki antialkoholista. De nem haj, ha nem is iszik, isznak a nők és az a. fő, hogy a pali otthagyja az utolsó garasát. A főpincér Persze felsőbb parancsra — nagyszerűen tud gondoskodni erről. A tulajdonos megkeni minden hájjal, no meg — a legborsósabb árakkal. Sőt mulatt ni se muszáj a palinak. Ha tetszik, szomorkodhat is. Mulatni csak az artistanőknek muszáj. És amelyik nem tud inni, az „nem jó leány, az hasznavehetetlen". Sőt az se jó lány, aki miatt, „egy ilyen pali" kimarad, mert a nő, akire bukik, véletlenül tisztességes érzésű. Véletlenül a színpadon akar boldogulni és nincs kedve a lealjasodáshoz. És mindezeknek tetejébe, az artistanők még a fizetésüket sem kapják meg. Szerződik egy például tíz koronáért, vagy liat koronáért, abban a hiszem,ben, hogy ezt a föllépéséért kapja. És mikor idejön, két hétben . egyszer van előadás, tehát két hétig csak fél gázsi jár. Most kap három vagy öt koronát, ki mennyit. A szálloda többe kerül három koronánál! Hói van még a megélhetés? Mit tegyen? Világos, hogy igy már inkább jönnék a palik és szivesebben cechélnek a pali-kávéházban. És ez a fő és ezért van minden: fényes műsor, összes művészek, három cigányprímás, kitűnő főpincér, taktika, fortély, borsós árak és — emberies érzést láiak. — Szép fogad van, apukám, — szól az egyik nő. — Magának meg milyen finom körmei vannak, — mondja a másik. Ez a főzés. A pasasok, illetőleg most már palik, ágit, kaptak, hogy fűzzék a fonalat tovább. Bizonyosan ezt gondolják magokban: sikkes két nő és ha már pezsgőzünk velük, hát esak "jogunk lesz hozzá, hogy együtt maradjunk. Ezt a nők már mind tudják és ezen az alapon viszik őket beljebb a pezsgővel. .Tön a második, barmiad,ik üveg. A harmadik üvegnél már — csók ós ölelkezés. A hangulat mámoros,' a palik szépnek, jónak, vígnak találják a világot, a. lányok pedig arra gondolnak, hogy lám, használhatók és meg lesz velük el gedve a gazda. Két fekete, története. Rövid. Bejön két, gazdálkodó külsejű férfi. Mint a villamos szikra, végigfut a megjegyzés a pincéi-hadon: — Vidékiek! Ez annyit jelent, talán igen, talán nem. Kérdés, átutazók-e, mert gyakran megtörténik, hogy átutazók bejönnek egy feketére melegedni. A vidékiek leülnek a másik sarokasztalhoz. — Két. feketét — mondják a pincérnek. A kávés a trónusnál: — Mici, próbáld meg. Miéi ós egy másak mennek. Néhány perc múlva visszajönnek és fitymálva jelentik: — Átutazók, egy óra múlva indul a vorutjiik. — Hát- aztán? — rivall rájuk a kávés. — Egy óra alatt nem lehet meginni egy pár üveg pezsgőt? A lányok v.isszasompoilyognak. Dühös, elkeseredett főzés kezdődik. Bizalmaskodás a végletekig, éppen csakhogy nyilvános a hely és lámpák égnek. A pasasok engednek, pár perc múlva már pezsgő áll az asztalon. Rivalgás, ének, ej-haj, de mulatós a hangulat. A pa.siais.ok akaratukon kjiviiil belesodródnak. Bejöttek két feketére — és már a második üveg is üres. Vidékiek, duzzadt erszény, gondolják a cigányok i,s és a nótáklat, amiket a palik énekelnek, egyik prímás kisérni kezdi a kávéház túlsó végéből. Lassan előre sompolyog, mert a palik egyáltalán nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy a cigányt is oda hivják. De, a prímás rendületlenül, kistlépósekben nyomul előre. Néhány perc ós má,r a pasasok orra alatt huzzia a. nótákat. A prímás hirtelen megfordul, int a kávéház túlsó végében fölszereltein várakozó eigáiiyhadnak. Most pokoliam mulatságos jelenet következik. Ahogy a prímás, ugy nyomulnák előre a többiek, lassian, egyenként és óvatosan, hogy a. pasasok észre ne vegyék, csak amikor már letelepedtek a közelükben. Előbb a kontrás jön. Leül a szomszédos asztalnál. Most a brácsás érkezik. Harmadiknak — jó sokára odaüget a nagybőgős és végül odakerül a cimbalmos is ... A palik elhűlve veszik észre, hogy nyakukon már az egész cigányhad. És az asztalon a hetedik piros nyakú. Folyik az ital. most segítenek a cigányok is. Szép, kidolgozott terv szerint megy minden. A lányok közben rendelnek nagy adag ennivalókat. Cigaretták skatulyaszámra fogynak. Minden cigány szájában Figaró füstöl. Pezsgős pohár mindenki előtt. Zsardinerttó kerül az asztalra. Az egyik pali hirtelen előveszi az óráját. Konstatálja, liogy negyed óra múlva indul a vonat Pest felé. A pincér rohan kocsiért. A főpincér rohan előre. — Fizetni parancsolnak? — kérdezi. — Igen. Volt kérem . . . És következik egy liosszu-hosszu lista. A vidéki azonban megakad a közepén s a bemondásokat a főpincér folytatja. Végre vonal és összeadás. Mi jön ki?, ez izgatja most a kedélyeket. Néhány kínos perc az összeadás alatt, majd a főpincér határozott hangon jelenti: — Százhuszonkiilene korona harmimökilenc fullér! A vidéki nyel egy nagyot. Előkerülnek a ropogós huszkorouások. A hangú lat már lehűlt, a. mámornak vége. A vidékiek mintha kissé elszontyolodtak volna, furán néznek közi tó mocsár. Most pedig nézzük a formákat A forró kása. Két jól öltözött ur betéved. A tulajdonos, akinek a szeme mindig az ajtón függ, de hátrafelé is lát, gyorsan elébük rohan, mélyen meghajol, háta mögött a pincérek elősiető hada — Tessék parancsolni — mondja és egy sarokasztal felé mutat. Leveszik a vendég kabátját s ez alatt a néhány pillanat alatt a „kinéző" szemle máimegtörtént. Vagyis, hogy milyen a pasasok bugyellárisa. Tutisták vagy nimolisták? A megállapításban biztosra mennek. És már szállingóznak a lányok, elébük jön a pincér, ökölbe szorítja a markát, ez a jeladás, hogy „ilyen vas". Most a ké4 vendég a fehér abrosszal leterített asztal mellett forró kása lesz. Az asztalt hol távolról, hol közelebbről kerülgetik a lányok, távolról sandítanak, közelebbről oda se néznek, csak megmuti gátja k magukat. A nagy tükör elé állanak, riszálás, konytyigazitás, nyújtózkodás, hogy az idomok érdeklődést keltsenek, valami dalt dudorász az egyik, mosolyog és a pasasokra néz. Természetes, liogy azok viszont néznek. Aztán elvonulnak, föl a kávés trónusához, aki a kassza mellett már kész haditervvel várakozik. Jönnek a lányok s a kávés szól: — Te Rica az egyik mellé, humoros Böske a másik mellé! — De csak feketét isznak — vág közbe a Rica. — Az nem baj. Fogjátok meg őket. Na menjetek. Mennek dudorászva. A két vendég még maidig forró kása a lányok előtt. Mert ha nem siekrül a bepalizás és megmaradnak a feketénél, akkor ez „leégést" jelent a nőknek. Ez pedig majdnem annyi, mintha a forró kása megégetné a szájukat. Egy elhatározó lépéssel — miután még egyszer viszontlátták önmagukat a tükörben, oda kanyarodnak a pasasokhoz, akikkel szemben — tetszik tudni már — az a föladat vár a leányokra, hogy palivá avanzsál tassák őket. A lányok bemutatkoznak — lija itt fordított világ van! — egyik az egyik, a másik a másik pasas mellé ül. Ezek szívesen fogadják, bár kissé bizalmatlanul. Ismeretlenek még a helyzettel és látszik az arcukon, hogy nem igen tudnak eligazodni azon, hogy mit jelent a nők letelepedése. Vidám diskurálás. Pikáns megjegyzések. Hahota, A feszélyezettség lassan oszlik, majd egészen elsimul. Belemelegedós a beszélgetésbe. Bizalmaskod ,ais ci szemek, majd a kezek játékával. És az asztal még üres ... No inast: — Apukám, ugy innék valamit — mond az egyik. — Mit? — kérdi a pasas. — Hozass pezsgőt. — Talán bort. — Azt nem iszom, itt, rossz, kocsi,sbor ban. A pasasok összenéznek, nyilván, hogy közössen elhatározzák, igyanak-e pezsgőt vagy sem. Még csak összenéznek, nem szóltak egy szót sem, humoros Böske azonban már résen van: — Pincér! Pincér! Egy ugrás ós megjelenik a rém . . . — Parancs? — Egy üveg pezsgőt, hamar, behűtve. A pasasok még minidig a nézésnél tartanak, de a pincér már fut, rohan, nem hall semmit, pedig az egyik pasas most utána kiáltott. — Mit akarsz apukám? — kérdi a lány. — Mégis ... — hebeg — azt, hogy . . . mi nem . . . — Majd tudja ő, milyent hoz, hízd rá. — Akkor vizzel — mondja végre beletörődő megadással a pasas. Jön a pezsgő ezüst vödörben, egy üveg Salvadorral. Sürgés-forgás, készülődés, durran a dugó ós már habzik az ital a vékony pohárban. Négy pohár pezsgő egyszerre leivódik. Második öntés közben a nők már belebújtak a pasasok nyakába. Énekelnek, simitják a pasasok bajuszát, liláját, mintha ők