Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

1912. december 25. 19 Speak Englisoh? Tagadó fejingatás. Volt olyan, aki erre németül kezdte ugyanezeket ismételni, miniden köszönéshez hozzátéve és jól megnyomva a ,*Mein Hérr"-t. Minden udvariasságuk ós előzékenységük hiábavalónak bizonyult. Még akkor sem vesztették él azonban türelmüket és szemtelenségiiket. Követtek és magyarázták, hogy nni látható. Én belőlem azonban esak nem tudtak egy szót sem kivasalni s végre elmaradoztak. Az idegen azonban mégis Legjobban teszi, ha engedi őket maga után seregiem. Sokba utóvégre nem kerül és legalább élvózi azt a tarka képet, mely körülötte a különböző rendű és rangú arabokból kialakul. A város az oázis éjszaki részén terül el, 8000 lakosa van az arabokat is beleszámítva. Az európai és a kiópüilt arab város részlet nem nagy terjedelmű, a lakosságnak jó része, a hatalmas oázison szerte-szét oszolva lakik. A város szélső házai már a pálmafák árnyékába esnek és a legszebb hotelek szintén határosak a páimaerdővel. Azt lii'nné az ember, bogy ez valami értékes a szállóikra nézve. Tényleg az, ha a hangulatot tekintjük, vagy festői szempontok szerint Ítélünk, különben elmegy az idegen kedve az ott. tartózkodástól. A szemét és piszok, amely pl. a Hotel de Oasiiio és Royal Hotel mögött az oázis szélén föl van halmozva és amely messze terjedő illatokat áraszt, engem hamar elijesztett an*ról a tájókról. Itt van az utasok számára fentartott tevék álldogáló he-> lye is, mely körülmény szintén alaposan hozzájárul a szagoik öregbítéséhez. De a turistákat ide legnagyobbrészt a hangulat hozza s ki törődik emellett az ilyen csekélységekkel? Aki meg nem a hangulatért ! jött, igyekszik a part lombos fái alatt tar- j tózkodni, ámbár ez sem felel meg a liozzá- • fűzött igényéknek. Keskeny és egész hosz- ! szában a város legforgalmasabb utcája mellett fékszik, miért is porral, benzin-bűzzel úgyszólván mindig tele van a levegője. A parkban egy kis templom hiv imára harangszóval, a szomszédságban pediig egy várnégyszög int békére ásitó lőréseivel. — Egy-két utcával odébb már a mozgalmas arab városrészletben vagyunk, hol utcára nyitó ajtócskáik előtt sorjában ülnek a kifestett arcú, fátyol nélküli arab "leánykák, némelyik egész előkelően, szőnyegen kávézgatva és ahol esak ugy ontják a különböző tárva-nyitva ajtajú üzletek, műhelyek a •szűk utcára a bűzt. Az arab városrészben, de a pálmáik között, kint az oázison sem kellemes a séta az arabok által lakott helyeken. Az emberniek háta borzong, amint e különös helyeken egyedül megjelenik. Szűk ginbe-görbe ut vezet a hatalmas pálmák, között, melyek közé azonban oldalt kitérni nem lehet, mert az ut alacsony földfallal van elkerítve. Néhol a. fal magasabb és előtte sok piszok éktelenkedik. Ez azt jelenti, hogy itt lakóhely van. Tényleg akadunk egy hézagra is a rogyadozó falon, ez az ajtó, a falban feliül facölöpök végei látszanak, ezek benn valószínűleg a plafont tartják. Itt már nem . oly barátságosak az arab gyerekek sem. Éktelen sivalkodással rohan be sok, amint meglát. Megijedtek tőlem, valószínűleg azért, mert csöppet sem lehetett előttük bizalomgerjesztő, bogy nem voltam olyan rongyos, mint ők. A lármára aztán kijött valami öregebb arab, kii már illedelmesen köszönt, bogy bon jaur. Tovább baladok, de az ut njind barátságtalanabbá,- minid kanyargóbbá vált, hasonló mellékutcáik pedig az eltévedés veszedelmével kezdtek fenyegetni, meggondoltam tehát a dolgot, nem mentem tovább. A sok ilyen omladozó, putri közt esak egy volt valamire való, amelyet, már be is tapasztottak, sőt mi több, helyenkint be is meszeltek. Ez a templomuk lehetett, mert belőle monoton mormolást hallatszott ki. Különben ez is nélkülözött minden földi; ékességet. Az oázis maga sem mondható valami nagyon szépnek. Talán azért, mert a nagy szárazság elveszi a zöld szinek élénkségét s meri pálmán kivül más növényzet nincs. A pálmák között gyér vetések zöldelnek és esak itt-ott látni egy-egy legelésző lovat, öszvért az oázis azon helyein, amelyeket legelőnek tartottak fenn. Érdekes, liogy hogyan tartják fenn a pálmákat, vetéseiket, legelőket. Eső nincs és igy csupán arra a kevés vizre vannak utalva, amelyet a Biskra nevü patak magával hoz. Ezzel okosan kell gazdálkodniuk, bogy az óriási pálmaerdő miniden pálmája, vetése, mezője számára, elegendő nedvességhez jusson. az autó mindjobban láthatóvá válik. Versenyez velünk és a végeredmény az, liogy megelőz bennünket, de el még sem hagy, mert a vasúti hatalom egy leeresztett sorompója megállítja. Kitűnő utakat csinálhattak itt a franciák, hogy oly bátran rohan az automobil! El-Kautara után vonatunk egy alagútba búvik és a mint belőle kifut, elénk tárai az első oázis. Annak a nagy folyammedernek a völgyében fekszik, (folyam, mert ez is tengerbe ömlik, a nagy homoktengerbe), melynek irányát vonatunk is követi. Utunk egy ideig magas fekvésű és felülről lefelé tekintjük meg először a hatalmas pálma erdőt .A pálniaikoronák siirü tömege egy óriási pálmaiévá! szőnyeget alkot előttünk, majd miikor Lejebb kanyarodunk, 'láthatókká lesznek az óriási pálmák karcsú sudarai is és egyszersmind elébünk tüniik egy arab falat. Sajátságos kép. Mindegyik ház inkább egy szögletes földíburkolatnak látszik. Betapasztva, bemeszelve nincsenek. Van közbük egy magasabb négyszögletes toronyszerű építmény is, ez valószinüleg a templomuk, a mecsetjük. Ismét kopár területekre érünk, melyeknek egyhangúságát csak a megállóhelyeknél tarkit egy-két várég, lombos fa ós pálma. Fél kettő tájban egy nagy zöld sziget felé közeledünk, melyből magas házak tetői és zászlós ormai emelkednek ki. Biskra, Ziban oázisainak a királynője." Kiszálláskor az arabok siirü tarka csoportja bámul meg bennünket. Szétosztunk és én neim abba az omnibuszba szállok, ame-; lyikba a bécsi nő. Egy buesu tekintettel talán; örökre elváltunk. — Őszinte sajnálatomra. Hogy ki az idegen, azt Biskrában az araltok rögtön észreveszik és nagy előzékenységgel közelednek hozzája. Az egyik a cipőit óhajtja megtisztítani, a másik valami arab emléket akar a nyakába sózni, a harmadik kalauzolni szeretne, a negyedlik egy jó kávé" házat ajánl, jól sejtvén, lia ajánlatát elfogadod, te fogod az ő kávéját is kifizetni. Persze én velem nem igen boldogultak. Mivel franoia megszól itásukra választ nem kaptak, rögtön fordítottak egyet módszerükön és elkezdtek angolul köszöngetni. Good morning, Sir! Good day, Sir! Szabó Benedek ott feküdt a földön csöndesen hörögve, ijesztően kinyílt homályos szemekkel. VI. A lépcsőn emiberek jöttek vele szemben. Eltakarta, az arcát. Rohant haza és elvágódott, lefeküdt lázasan, irtózatos k in ok között hánykolódva. Azt gondolta: most mindjárt megnyílik a föld, őt elnyeli, de riehn bal meg, nem pusztul él békén, hanem .vergődni, szenvedni fog időtlen időkig. A fold azonban nem nyilt meg, nem háborgott, neim is állt meg, azon tünődíve, miért visel egygyel kevesebb embert a hátán. Belenyugodott, hogy hirtelen halállal meghall t Szabó Benedék, ötvenkét éves íirqdatiszt, nőtlen, vagyontalan. Az orvosi tudomány megállapitotta, hogy semmi erőszák inem történt. A mint már az elő szokott fordulni, nagy fölindulás közben, csöndeseri, enyhért érte a halál. A tárcájához, pénzéhez nem nyúlt senki. Régi divatú ezüst órája ott volt érintetlenül a mellénye zsebéiben. Találtak azonban a széken egy erősen illatos, kicsi zsebkendőt. Csipkés volt a széle, benne B. J. betűk. Nagy dolgokat következtették ebből ,a rendőrségen, ahol az elhagyott zsebkendők hozzátartozóit kutatják. Azt például, hogy okvetlenül volt ott a Szabó Benedek lakásán, épen a .halálakor, valami parfümös, kis Ibölgy. Zsebkendőt hagyott ott és két íbeftüt a nevéből. Gyanús volt mindenki, akinek csák B., meg J. a kezdőbetűje. Miért1, miiért nemi, ikéllett azt tudni, kinek a puha kezét fogta utolsó percében Szabó Benedek. Beláthatatlan sok (bölcsesség vau a világon. Keresték a zsebkendő tulajdonosát, mintha, ettől függött volna az emberiség jóvolta. Akadtak lakók, akik emlékeztek rá, ahogyan valaki, sötét 'ruhás nő. besurrant a lépcsőházi ajtón s ahogyan elrohant egy óra. múlva. A Márta irodájában az egyik (leánynak eszébe jutott, hogy ő ismerte Szabó Benedeket ós együtt látta egyszer Reiner Mártával. (Márta pedig .beteg, otthon maradt. Kezdték kibogozni a szálakat, kezdett tisztulni a rejtély. Nahia tudni sem akart róla előbb a rendőrség, mert Reiner Márta, az nem B. J. VII. A föld nem nyilt meg, de irtózatos napok következtek. A csöndesen elmúlt emberért hosszú órákon át faggatták a balálra vált leányt. Egy-egy kérdésnél értelmetlenül bámult és kapkodott levegő után, miikor féligmeddig megértette. Züllött néppel ,'teli élő szobákban várakozott és nyersen kiáltottak rá, mikor keserves zokogásra fakadt: — Ne tettesse magát, örüljön, bogy itt nem marad. ( Otthon sirás 'és átkozódás fogadta, valahányszor visszajött. Az irodából .irtuk, hogy niines szükség többé rá, in© jöjjön vitszsza. | — Ott vagyok a sáriban — zokogott — pedig nem tettem semlmit, pedig jó maradtam. Ha nem halt volná meg, lva lettem vol ná o. szeretője, most járhatnék emelt fővel ós nem tudná senki és egy ujjal nem mernének hoZzám nyúlni. — Meghalok, megölöm magamat, — ismételte százszor is. Azután várt, megtörten, összeroppanva, fásultan. Lassanként lecsöndesedtek körülötte, elhallgatott ő is, csak niagy keserűséget és nyomiaisztyá, fenyegető ürt érpett., j Miég egysizer utoljára, elhivatták a , rendőrséghez is. — Befejeztük az ügyet, — mondották, neki— máskor vigyázzon jobban, ba; öreg urakhoz jár.,Ez pedig a magáé. Pla.pirosoinia.gat nyomtak a kezébe- Szé dél egv© imént ki. Az utcán fölbontotta ia cso magol: a zsebkendő volt benne. Még. érzül az illata, tiszta, finom, fehér volt. Eldobta magától, mint valami mérges, utálatos álla tet ós ia. cipője sarkával beletaposta, a osia torna sarába.