Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

SzerKesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Kárász-utca 9. ..... egész évre. K24-— félévre.... K 12.— egész évre . K28 — félévre.... K 14-— Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2'— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja': 81. Szeged, 1912. I. évfolyam 114. szám. Szerda, december 25. Súlyos viszonyok között. Irta: Madarassy-Beck Gyula báró, országgyűlési képviselő. A rendkívül súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel, melynek létezését tagadni nem lehet, a parlamentben a minap tartott beszédemben is amellett kellett állást foglalnom s most is annak szükségességét kell hangoztatnom, hogy az adóreform életbeléptetését halasszák el 1914. január 1-éig. Először azért, mert egy adóreform, mely annyi lényeges változtatást tartalmaz, mint a kormány mostani reformja, rendkivüli megrázkódtatásokkal jár az országra is és másodszor, minthogy a jelenlegi helyzetben a közgazdaság ugy a nemzetközi pénzpiac helyzete, mint az internacionális politikai viszonyok között annyira szenvedett, hogy az összes lakosságon teljesen érthető, majdnem hisztérikus idegesség vett erőt. Lehetetlennek tartom, hogy a már létező bizonytalanságot egy ujabb bizonytalansági faktorral növeljék. Azonkivül a fiskusra nézve is leghátrányosabb volna az első kivetést ennyire kedvezőtlen gazdasági viszonyok között eszközölni. Parlamenti beszédemben kifejtettem, bogy ennek dacára mégis elfogadom a kormánynak az appropriációs törvényjavaslatban foglalt formuláját azért, mert nézetem szerint az 1914. január l-ig való elhalasztás ezzel egyet jelent. Kizártnak kell ugyanis tartanom, hogy még kedvezőbb fordulat esetén is a súlyosan megviselt gazdasági szituáció féléven belül annyira megjavuljon, bogy a pénzügyminiszter az adókivetést az év közepén eszközölhetőnek tarthassa, de különösen, mert az év közepén eszközölt kivetés oly rendkivüli technikai nehézségekkel jár és olyan igazságtalanságokat foglalna magában, melyek a pénzügyminisztert ettől a lépéstől minden esetre vissza fogják tartani. Viszont érthetőnek kellett találnom azt is, hogy a pénzügyminiszter az életbeléptetést pur et simple való elhalasztása helyett a maga formuláját választotta, mert egyrészt nem akarta rányomni az egész elkövetkezendő 1913-ik évre a maga hivatalos pesszimizmusának bélyegét és másrészt legalább a lehetőségig meg akarta akadályozni azt, hogy az egész adóreform elvi alapjai, amelyek minden a törvénykomplexumban foglalt hibák dacára jók és végeredményben is egy kompromisszum végrezultánsát képezik, egy ujabb vehemens kampany veszedelmeinek legyenek kitéve. Ami magát az adóreformot illeti, kétségtelen, hogy ebbe a nagy törvényalkotásba hibák és tévedések csúsztak be. De viszont kétségtelen, hogy a jelenlegi adórendszerünkkel szemben a méltányosság szempontjából nagy haladást jelent. A másodosztályú kereseti adónak, ennek a középkorra emlékeztető fordított progresszivitásu fejadönak eltörlése, az első sorban a hitelre szoruló közönséget sújtó tőkekamat- és járadékadónak tiz százalékról öt százalékra való leszállítása, a létminimumnak és a progresszivitás elvének, ha talán egyelőre még nem kellő mértékben is, de keresztülvitele és végül olyan jövedelmek megadóztatása, melyeknek az adómentessége az 1848. előtti nemesi kiváltságokra emlékeztet, olyan vívmányok, melyeknek jelentőségét jóhiszeműen tagadni nem lehet. A hibák pedig gyakorlatilag kipróbálva nincsenek, azokra nézve ma még mindenkinek más lesz és lehet a véleménye. Nyilvánvaló tehát, hogy az ezeken való javítás csak az életbeléptetés után történhetik meg. Egyáltalán lehetetlenségnek tartom az adóreform elhalasztása iránt megnyilalkozott általános óhaj összezavarását az adótörvény megváltoztatása iránti tendenciával. A rossz közgazdasági viszonyokkal az elhalasztást alaposan lehetett indokolni, de a rossz viszonyokból fegyvert kovácsolni, a törvények megváltoztatására nem lehet. Ha az adótörvények rosszak súlyos viszonyok között, rosszak jó időben is. Ilyen körülmények között pedif mindenkinek, aki a javaslatokon változtatni akar, bőséges ideje lett volna ennek kifejezést adni, akár a javaslat első elhalasztása, akár az 1912. évi novella tárgyalása alkalmával. Akkor azonban nem jelentkezett senki. A művészet gazdasági válsága. Irta: Domokos László dr. Az a fogalomkör, mely az emberi kultura kezdetei óta a művészi termelés és szépélvezés kereteit kitölti, korunkban a kifejlettségnek olyan fokát érte el, mely elmúlt társadalmak művészi eredményeit messze fölülmúlja. Még hallani lehet itt-ott véleményeket, melyek szerint a szép örök ideáljai nem változnak és már régtől fogva ismeretesek, sőt egyes korok, például a klasszikus görög kor műtermékeinek szépségét utánozni nem is lehet. E vélemények a formáik változhatatlanságának hitén alapulnak és ma, mikor az uj formáknak rendkivüli gazdasági és tartalombeli értéke kétségen fel ül áll, már teljesen tarthatatlanok. Aki a művészet történetének sokszínű változatán edzett szemmel korunk életének nemesebb tartalmát, a művészi szépségek létrehozásában és felhasználásában nyilvánuló törekvést megfigyeli, tapasztalni fogja, bogy az egyéni meglátás finomsága, a nyelvnek kifejezéseket tömörítő ereje és az érzelmi effektusoknak gyönyörű és gazdag összehangolása eddig páratlan eredményeket ért el egy-egy művészi alkotásban. A modern lélek harmonikus fejlődése váltotta ki ezeket a szépségeket egyidejűleg azzal, hogy a mai gazdasági berendezkedés csaknem beláthatatlan távolságokká szélesítette ki a szépélvezés területeit. De amikor csodálattal szemléljük azt a végtelen perspektívát, melyet a gondolatok könnyű és gyors közlése, a közlekedésügy fejlődése révén előállott hatalmas emberfluktuáció és a technika által minden téren megoldott anyagmegmunkálási probléma a művészetek fejlődése előtt megnyitott, egyúttal lehetetlen észre nem vennünk, hogy épen a mai gazdasági rend a maga mértéktelen felszívó erejével válság felé sodorja a művészeti ideálokat. A már is erőteljesen szocializált társadalomnak mindig több szükségletét a géptechnika rohamos fejlődése által szárnyakra kapott gyáripar látja el és Ruskin nem ok nélkül panaszolja fel az olyannyira nemes emberi dokumentumot képező kézműipar pusztulását. A művész munkája jóval szűkebb térre szoríttatott és a használati tárgyak nagy része kiesett az individuális termelés köréből. És ez még csak kisebb része a bajnak. A modern társadalmak fejlődésében azonban olyan irányzat mutatkozik, mely nem csupán a művészi munkát, hanem magát az alkotó egyént is magasabb szociális erők eszközévé kivánja tenni. Ugy látszik, mintha az egyéni intuíciónak mindig kisebb része lenne a szépségek létrehozásában és mind jobban szerephez jutna egy embereken és csoportokon fölülálló szociális akarat, mely szükségleteket hoz létre s megköveteli azoknak kielégítését. Ki teremti a divatot, az irodalmi eszményeket, a vonalak, szinek, foltok, területi harmóniák és hangösszetételek számtalan változatában rejtőzködő, arányitás nélkül is egységesen előrerohanó esztétikai képzetkapcsolatokat? Egy kollektív értelem fűzi egybe a civilizált világ képeinek szellemét és ez értelem a kollektív átérzések egész tömegét látja el tartalommal, melyeket senki sem vesz figyelembe, inert ilyen csodálatos egybeolvadásra a' történelem még nem figyelmeztetett. Egyes neveket hallunk emlegetni; műalkotásokat látunk, melyeknek létrehozóit ismerjük: mindezek csak felvillanások, hirtelen támadt és elveszett impressziók, a nemzetközi együttérzésnek halk felkiáltásai, melyek országokon és tengereken tul visszhangot ébresztenek. A nagy emberi közösségek határai felé terjedő kultura tompitja az alkotó egyén jelentőségét és kiemeli a kollektív léleknek az ízlés változtatására való befolyását. A művész gazdasági helyzete nem kevésbbé válság felé látszik közeledni. A kapitalisztikus rend mai uralma alatt a művészetnek nyilvánvalóan fényűzési jellege van; a tőkék kumulációja természetes levezető csatornákat keres és az egyéni hiúságot, kényelemszeretetet, pompázást szolgáló művészet