Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-24 / 113. szám

1912. december 24. DÉLMAGYARORSZÁG 1 A pénz tényleg nem volt nála. A rendőr megkérdezte: — Hát a komaaszony hova ment ? — Miféle komaasszony? — Akivel együtt alkudtak. — Soha se is ismertem. Ott láttam elő­ször. — Elment. A rendőr is furfanghoz folyamodott. Út­nak engedte az asszonyt, de messziről és óva­tosan követte. Deutsch Róza a rókusi állo­másra sietett, a rendőr folyton a nyomában Az állomásra érve az asszony találkozott Dankó Lídiával, aki előre megbeszélt tervsze­rint várta. Pélrevonltak az állomás egyik mellékhelyiségbe, ahol Dankó Lídia blúzából előkerültek a ropogós száz és buszkoronások. A rendőr éppen akkor ütött rajtuk, amikor jóízűt nevetve osztozkodtak a könnyen szer­zett zsíros zsákmányon. Dankó Lídia mond­ta: — Most már ne is maradjunk itt holna­pig. Még bebukunk. Utazzunk. A rendőr azonban karonragadta mind­kettőjüket és bekísérte a városházára. A rendőrségen szabadkoztak, hogy ők becsüle­tes asszonyok, hogy merészkedik rájuk fogni a lopást. — Csak várjanak itt egy-két órát — biz­tatta őket az ügyeletes rendőrtiszt viselő. Ezalatt sürgöny menjt Hódmezővásár­helyre és hamarosan válasz érkezett, amely­ben az állt, hogy a két nő a Legveszedelme­sebb zsebmetszők és alkalmi tolvajok közül való és le kell taróztiatni őket. Sok bűn tér­béli a lelküket és lopásért és zsebmetszósért éveket töltöttek már börtönben. A tagadás ezekután hasztalan volt, .a két nő megtört és bevallották tettüket. Holnap átkísérik őket a szegedi ügyészség fogházába. — A királynál. Bécsből jelentik: A király tegnap Stiirgkh osztrák miniszterelnököt kü­lön kihallgatáson fogadta. Kihallgatáson volt a királynál Ferenc Ferdinánd trónörökös is, aki jelentést tett müncheni kiküldetéséről, a hol a királyt Luitpold régensherceg temeté­sén képviselte. — Cuvaj szabadságon. Horvátország királyi biztosának, Cuvaj Ede bánnak távo­zásáról irt a napokban a „Südslavischer Correspondenz". Budapesten és Bécsben il­letékes helyekein mit sem tudnak a bán buká­sáról, melyről szó se lehet. Cuvaj egyelőre csak hosszabb szabadságra ment. A zág­rábi „Narodni Növi ne" jelentése szerint Cu­vaj bánon az utóbbi időben maláriára mutató jelenségek voltak észlelhetők. Munkával va­ló túlterhelés következtében lépett föl ez a betegség. Az örvösök sürgősen levegővál­tóztatást ajánlottak. Cuvaj elhatározta, hogy a Semmeringre megy. Ma reggel Budapestre érkezett a bán. Először a horvát kormány uj belügyi osztályfőnöke, Unkelhauser Károly jelentkezett nála, aki letette a hivatali esiküt. Azután Josipovich Géza horvát miniszterrel és Lukács Lászlóval tanácskozott hosszabb ideig a királyi biztos. Délután utazott el a Semmeringre. — A képviselőház ülése. A képviselőház ma délben tizenkét órakor rövid formális ülést tartott Beöthy Pál elnöklésével. Az ülé­sen bejelentette az elnök a főrendiház üzene­té taz elfogadott törvényjavaslatokról s be­mutatta az Aranyosmaróton megválasztott Bortos János mandátumát. Mivel az ünnep után a Ház érdemleges ülést már nem fog •tartani, formális ülés összehívására pedig már a múltkor megadták a fölhatalmazást az elnökségnek, ez irányban az elnök ma nem is tett javaslatot. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. — Görgey Artúr nagybeteg. Görgey Artúr, a kilencvennégy esztendős agg hon­védtábornok, nagybeteg. Pénteken éjjel lett rosszul, azóta láz gyötri, az éjszakákat nyug­talanul tölti s orvosai minden erőfeszítése el­lenére is egyre fogynák az erői. Az elmúlt éjszaka keveset aludt a nagybeteg aggastyán, álmából azonban több izben fölébredt. Reg­gel a láz még egyre tartott s mikor orvosa a délelőtt folyamán meglátogatta, annak a né­zetének adott kifejezést, hogy ha nem sikerül a beteget a láztól hamarosan megszabadítani, könnyen állhatnak elő veszedelmes kompli­kációk. — Késő éjjel telefonálja munkatár­sunk: Az agg tábornok állapota rendkivül komoly. Orvosai állandóan ágya mellett tar­tózkodnak. Merevgörcsök vették elő az agg férfi összes tagjait, egy egész éjszaka és délelőtt önkívületi állapotban, mozdulatlanul hevert, láza azonban mind feljebb és feljebb hatolt s mikor már fölkapaszkodott volna a negy­ven fokig, egyszerre megszűnt a krizis s a megmerevedett fizikum lassankint a rendes állapotába kezdett visszajutni. Pedig a kör­nyezete biztosra vette, hogy nem éli tul a huszonnégy órát s ez az a válságos momen­tum, mely életének még pislákoló gyertyáját gyorsan ki fogja lobbantani. Kozma Andor, a hü és régi Görgey tisztelő, özvegy Görgey Istvánná és leánya, Návay Lenke urnő vol­tak körülötte és egy ápolónő, mikor az agg tábornok állapota iránt érdeklődtem. Majd­nem egyszerre s majdnem szórói-szóra ugyanegy értelemben fejezték ki impresszió­jukat a Görgey állapotára nézve. — Csodálatos fizikuma van! Három éven belül már a negyedik izben vette elő a legsú­lyosabb betegség s mindannyiszor hatalma­san megbirkózott velők. Kilencvenkét éves korában tüdőgyuladás lepte meg, tavaly in­fluenza, az idén, az év elején hólyagbántal­mai kínozták, de mind kiheverte s valószinii, hogy mostani állapotában is egy-két hét alatt teljes javulás fog bekövetkezni. Orvosai, dr. Korányi Sándor és dr. Herzl Manó professzorok azt hiszik, liogy máris tul van mindenen, a háziorvos, dr. Lobmayer és dr. Bencze asszisztens azonban még ké­telkednek, miközben Görgey már nyugodtan diskurálgat ágyában, fogadja bizalmasabb is­merőseit s egy-egy szónál, mikor a memóriá­ja cserben hagyja, a stentori hangnak akko­ra erejét alkalmazza, mint réges-régen, mi­kor a harctéren a brigádokat kommandirozta. Görgey mostani betegsége krónikus jellegű és gyakori hólyagbántalmakban jelentkezik. Ebben az évben azért csupán egyszer, az év elején feküdt rövid ideig s hirtelen jelentke­zett csütörtök éjjel rosszulléte, mely olyan aggodalomba ejtette környezetét, liogy a biztos katasztrófára voltak elkészülve. Ám­de a nagyobb baj eddig elmúlt s ha csak köz­be nem jön valami, ami ilyen magas korú és fölszivódott életerejü fizikumnál mindig megtörténhetik, valószínűleg ebben a küzde­lemben is a gyilkoló kór ellen ő fogja a csa­tát megnyerni. Mindez azonban ma még két­séges, mert bár feltűnő a javulás állapotában, de a bántalmak azért nem maradtak el s egyelőre olyan gyönge, hogy szó sem lehet arról, hogy az ágyat elhagyhassa. Betegágya körül azonban a részvétnek olyan egyetemes és őszinte érzése lobbant föl, mely, ha őt ma­gát, aki már rég leszámolt minden földi kicsi­nyességgel, nem is érzékenyíti el, de környe­zetét, tisztelőit és rendkivüli életének objek­tív ismerőseit megnyugvással töltheti el a ké­ső utókor késői, de feltétlen és hódoló elég­tételadásával. A telefon szüntelenül szól az előszobában, az érdeklődők a betegség első hirére egymásután keresték föl s a vidékről is hozta már a posta a tudakozó írásokat, hogv mi van ezzel a még mindig hatalmas szellemű és vasból összegyúrt emberrel. — Weisskirchner — polgármester. Ma választott polgármestert az osztrák főváros községtanácsa. Neumayer József dr. utódja Weisskirchner Richárd dr. lett, aki százhu­szonhat szavazatot kapott. A polgári klub, — a keresztényszocialisták — valamennyi sza­vazatát elnyerte, csak öt községtanácsos tartózkodott a szavazástól. A lemondott Neumayer, betegségére való hivatkozással, nem jelent meg. Skaret szociáldemokrata községtanácsos ki van zárva az ülésekről. A liberálisok és szociáldemokraták, akik együt­tesen is lényeges kisebbségben vannak, a választás eredményének kihirdetése után el­hagyták a termet. Weisskirchner kijelentet­te, hogy teljes erejével Lueger jellemében fogja betölteni állását s rajta lesz, hogv Bécs város német jellegét megőrizze. Weisskirch­ner dr. Bécs városának egyik magasabb ran­gú tisztviselője volt. mikor pártja az osztrák kormányba delegálta kereskedelmi minisz­ternek. Akkor még teljes fényében ragyogott Lueger terrorizáló hatalma. A vezér halála után Weisskirchnert jelölték polgármester­nek, de a miniszter nem akarta otthagyni bársonyszékét. Igy lett Neumayer polgár­mester. Most, hogy panamái megbuktatták, Weisskirchner nem térhetett ki a jelölés elől, annál kevésbé, mert közben megszűnt mi­niszter lenni. Az országos osztrák politiká­ban megszűnt tényező lenni a luegerizmus és Bécsben is rövidesen eléri megérdemelt vég­zetét. — Szabadságolás. A király Simonyi Oszkár 43. gyalogezredben őrnagyot, a saját kérelmére fölülvizsgálat eredményéhez ké­pest mint csapatszolgálatra a hadseregben al­k a Ima 11 a n t, szabadfiágol t a. — Csáky gróf leányának a tragédiája. Budapestről jelentik: Báró Harkányi Andor­né, -született Csáky Mária grófnő, a napokban elhunyt Csáky Albin gróf leánya, ma reggel tragikus körülmények között meghalt. Tí­fuszba esett, ötödfél éves leányát ápolta és közben ő is megkapta a ragályos betegséget. Holttestét beszállították a Szent László-kór­házba, ahonnan szerdán délin tán temetik. A mélyen sújtott család iránt főúri körökben nagy a részvét. — Prohászka jubileuma. Harminc év­vel ezelőtt egy fiatal teológiai doktor írásai jelentek meg siirü egymásutánban egy alig ismert Jiatöjtknis folyóirat hasábjain. Nem is volt szükség az elmúlt harminc évre, hogy Prohászka Ottókár a fiatal íróból az ország szellemi arisztokráciájának reprezentánsává, a szószék és toll mesterévé legyen. A tudós és kitűnő fehérvári püspök harmincéves mun­kásságának tegnap hódolattal adóztak a szé­kesfehérvári irók és újságírók, akik meleg, lelkes ünnepséget rendeztek Prohászka szá­mára. A jubileumon képviseltették magukat irodalmi és tudományos egyesületek, az új­ságírók testületei. Déliben a püspöki palotá­ban ebédet adott Prohászka és meghatva kö­szönte meg az üdvözléseket. — Bjelik püspök. A bécsi pápai nuncius értesítette Bjelik Imre tábori vikáriust, hogy a pápa püspökké nv.ezte ki. Az /uj tábori püspök informáló ünnepsége ma délelőtt volt a nunciaturán. Bjelik püspök tagja a nagy­váradi káptalannak, amelyben most, már négy feliszentelt püspök foglal helyet. — Halálozás. A szegedi tanító-testület egyik legérdemesebb tagja, Zsák Lajos nyu­galmazott igazgató 46 éves korában meghalt. A kiváló pedagógust vasárnap délután temet­ték katrársainak, barátainak s volt tanítvá­nyainak impozáns részvéte mellett. A vég­tisztességtételen képviseltette magát a Szaty­mazi Gazdakör is, amelynek az elhunyt éve­ken át buzgó elnöke volt. — Pivát marakodás. A Pesti Hiriap vasárnap megírta, hogy az államvasutak mozgósítási terveit titokzatos módon, titok­zatos emiberek meg akarták szerezni. A cikk szerint Király G. Máv. kezelőtisztet (felke­reste Ligeti Jakab államvasuti kalauz és ar­ra kérte, liogy bizalmasnak jelzett aktákat szerezzen meg, vagy legalább másolja le szá­mára. Az ügy Király Géza feljelentése foly­tán a rendőrség elé került s most erélyesen folyik a nyomozás annak kiderítésére, hogy voltaképen akart-e itt valaki visszaélést elkö­vetni, vagy sem. Igy szólt a közlemény, mely­re vonatkozólag mfunka,társunk ma. (beszélt Bieber dr. államvasuti igazgatóval, aki az ügyiben a Máv. igazgatósága részéről az eljá­rást vezette. Az igazgató elolvasván a cikket, mosolyogva szólt: — Csodálom, hogy két egyszerű ember privát torzsalkodásáróljlyen hosszú cikket ír

Next

/
Oldalképek
Tartalom