Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-24 / 113. szám

1912. december 22. DÉLMAGYARORSZAG 349. A gazdák és a balkáni vámpolitika (Saját tudósítónktól.) A Gazdasági Egye­sületek Országos Szövetsége vasárnap dél­előtt tartotta meg az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesület székházának nagytermében XVII. nagygyűlését, melyen Bujanovics Sán­dor elnökölt és melyen a földmivelósügyi miniszter képviseletében Ottlyk István ál­lamtitkár, a pénzügyminisztérium részéről pedig Pap Mihály miniszteri tanácsos jelent meg. Belső ügyek elintézése után, mielőtt a napirend következő pontjára: állásfoglalás a balkáni államokkal szemben érvényesítendő vámpolitika tárgyában, áttértek, Ottlyk ál­lamtitkár szólált föl. A törvényjavaslat — mondta a többi közt — félreértésre és aggodalomra adott alkalmat. Teljes határozottsággal kijelenthe­tem ezen a gyűlésen, hogy e miatt a magyar gazdasági életet veszedelem nem fenyegeti. A törvényjavaslat ujat nem tartalmaz. En­nek nincs más célzata, mint az, hogy a szomszédságunkban végbemenő uj átalakulá­sok fontos gazdasági érdekeink sérelme nél­kül történjenek. Kétségtelen, hogy ez átala­kulások következménye lesz az is, liogy ér­dekeinket megfelelő módon kell szabályozni. A kormány mindezekről éber érdeklődéssel gondoskodik. Nem fog tehát hozzájárulni semmiféle olyan módozathoz, mely érde­keinkre veszedelmet vagy sérelmet hozhat­na. Ebben a tekintetben megnyugtathatom az érdekelteket. Az államtitkár ezután beszélt az Ausztriával való megállapodásoknak 1917-ben való lejáratáról és kijelentette, hogy ennek irányítására nézve a nemzet szabad rendelkező joga fönnáll. Ez elvek föntartása miatt szükséges volt, hogy a kormány föl­hatalmazást kérjen, hogy a gazdasági poli­tikai ügyekben az ország érdekeinek megfe­lelően történjenek intézkedések. Darányi Ignác megköszönte az állam­titkárnak sok tekintetben megnyugtató nyi­latkozatát, majd beterjesztette a következő határozati javaslatot: 1. A nagygyűlés elvárja és reméli, hogy a föllbatalmazási törvényjavaslat, illetve tör­vény nem egyengeti útját annak, hogy a kö­zelebbről megkötött és 1917-ig érvényes szerb szerződés egyoldalúan a .mi kárunkra módo­sittassek és bogy a fölhatalmazási törvény ama rendelkezése alapján, hogy ,a létreho­zandó ideiglenes megállapodások hatálya csak 1913. december 31-ig terjed, a háború ve­szedelemnek jegyében létrejött és békepouto­zatokkal kapcsolatos egyezményekkel nem fog azon tul terjedően a parlament részére kényszerhelyzetet teremteni. 2. A nagygyűlés elvárja és reméli, hogy a .magyar mezőgazdaságnak és ezáltal Ma­gyarországnak is az Ausztriával kötött ki­egyezésben 1917-ig biztosított vámvédelem és állategészségügyi oltalom, melynek feltéte­le alatt fogadhattuk csak el a kiegyezést, en­nek lejária előtt egyoldalúan és a bevégzett tények erejével nem fog csökkentetni és visz­szacsináltatni, 3. Elvárja és reméli a nagygyűlés, hogy a balkáni élőállatbehozatal kérdése az emlí­tett törvényjavaslat alapján megindítandó tárgyalások körébe egyáltalán nem fog be­vonatni. 4. Reméli ós elvárja a nagygyűlés, hogy az őrlési forgalomnak a kiegyezésben foglalt tilalma 1917-ig csorbítatlanul érvényben ma­rad, s a (Vámtarifának legfőbb mezőgazdasági vivmányát képező minimális gabonavámok nem válnak illuzóriusokká. 5. Reméli és elvárja a. GEOSz nagygyűlé­se, hogy a külügyi politika nehézségeit és bo­nyodalmait nem kísérlik meg a magyar me­zőgazdaság rovására és számlájára kiegyenlí­teni, amely mezőgazdaság háború esetén kü­lönben is a legnagyobb áldozatot hozza. 6. A GEOSz nagygyűlése elhatározta, bogy a (Magyar Gazdaszövetséggel együtte­sen mezőgazdasági vámközéppontot állit föl s ennek sürgős föladatául nemcsak azt. .jelöli ki, hogy az 1917-en tul terjedő időre vám- ós állategészségügyi védelmünk érdekeit hatá­rozataink értelmében képviselje, hanem uta­sítja arra is, bogy az 1917-ig nekünk a kiegye­zés és az azzal kapcsolatos egyezmények és szerződések által biztosított jogok sértetlen föntartáisán egész éberséggel őrködjék. • A határozati javaslatot egyhangúan el­fogadták. Ezután az adókivetéssel foglalko­zott a közgyűlés. BBBQBBBBBBBBBBBBBBBBBEQBSBBflflBBBBBBBBSDBlSSBtlBBBBBBBB Janky generális. — A volt szegedi honvédkerületi parancs­nok. — Altábornagy és káplár. — A csend­őrezredes közbelép. — Jelenet a helyettes főkapitány előtt. — (Saját tudósítónktól.) A minap történt. Egy szakasz honvéd vonult el a Tisza-szálló előtt, a csapat élén egy káplár haladt. A szál­ló hajijából gyors lépésekkel az utcán ter­mett egy civilruhás ur, akinek az izgatott­ságtól kipirult az arca. Az öreg ur harsány hangon kiáltotta: — Csapat, állj! A vezényszóra a káplár megállította a legénységet ós dühösen laz ismeretlen úrihoz közeledett. — Mit akar az ur! — kérdezte a káplár, a hangja azonban a legkevésbé sem volt ud­varias. — Vigyázz! — válaszolt energikusan az öreg ur — én Janky altábornagy vagyok! A katona meghökkent a váratlan ma­gyarázatra és valami utánozhatatlan mozdu­lattal feszesen kiegyenesedett és összeütötte a bokáját. Gépies gyorsasággal szalutált ós pattogó hangsúlyozással mondta: — Parancsára, Kegyelmes Ur! Az öreg urnák mosolygás ült az arcára és barátságosan megkérdezte a feszes állás­ban vergődő káplárt: — Mi járatban vagytok fiaim? A katona, akinek már verejtékcsöppek izzadtak a homlokán, elmondta, bogy szállá­sukra vezeti a tartalékosokat. Az öreg ur jókedvűen megveregette a katona vállát és az arcát is megsimogatta. — Braó fiam — mondta — derék katona vagy. Isten éltessen! A katonák, akik passzív szereplői voltak a jelenetnek, nem tudták elpalástolni a cso­dálkozásukat és bámész pillantásokat vetet­tek az öreg úrra. A szálló előtt tekintélyes számú tömeg csoportosult és gyűrűt alkotott a szereplők körül. Amikor a katonák tovább indultak, a vi­dám öreg urat karonfogta egy nikkelgom­bos zubbonyai, .sipkás fin ós visszakísérte a szálló halijába. A portás kényelmes karos­székbe ültette, a fin pedig egy pohár vizet hozott ki a kávéházból. Az öreg ur ivott né­hány csöppet és aztán elégedetten bólintott. Janky Lajos altábornagy a kilencvenes években nevezetes szereplője volt .Szeged vá­ros társadalmi életének. 1890-ben került Sze­gedre, kinevezték a .szegedi első ihonvédiliu­szárdandár parancsnokává. A daliás kato­nát Aradról .helyezték Szegedre. Ugy a tisz­tikar, mint a város társadalma hamarosan megkedvelte a szimpatikus ós kedélyes tábor­nokot. A legénység valóságos rajongással beszélt a bánásmódjáról. 1895-ben .ujabb kitüntetés érte Janky tá­bornokot. A király kinevezte altábornaggyá és a szegedi honvódkerület parancsnokává. Alig egy év multán azonban nyugalomba vonult a megrokkant generális és a király a Vaskorona-rend|df(l juta/1 rmizia kiiváló szol­gálatainak az elismeréseül. A nyugalomba vonult altábornagy Sze­geden telepedett meg. Néhány év alatt any­nyira megkedvelte a várost, ihogy nem tu­dott tőle megválni. A nyugdíjaztatása után néhány évig még szerepelt a közéletben, az­tán teljesen visszavonult. A déli korzón gyakran föltűnt a kedves öreg ur alakja ós alig győzte viszonozni a barátságos üdvöz­léseket. Az utóbbi években már ritkábban jelent meg az utcán Janky generális. Betegeske­dett, a családja féltő gonddal őrizte. A fizi­kai elgyöngülésen kiviil kedélybetegség is gyötörte az öreg urat. Négy évvel ezelőtt megrendítő eset tette megpróbáltatásra az erejét. Az egyik fia, aki Nagyváradon volt huszárhadnagy, golyót röpített az agyába és nyomban meghalt, Fiának az öngyilkossága annyira lesúj­totta, hogy jelentős mértékben meggyöngült a szellemi képessége. Családjának a vigasz­talása, később pedig a gyógykezeltetés már nem segithetett, .Sétáin állandóan egy inas kiséri, nehogy valami baj történjék az öreg úrral. A régi ismerősök szánalommal kö­szöntik a hajlott derekú, ingadozón járó ge­nerálist, akinek a megjelenésében még ma is .sok érdekesség található. Állandóan fekete ruhába öltözik, oklal-választékos, ősz hajára fekete Kossuth-kalap simul. Bánffy-bajusza hetykén kipedert. A külsején általában va­lami katonás pedantéria nyilatkozik meg. Séta köziben állandóan fölkeresi a Tisza­szállót. A szálló halljában beszélgetésbe ele­gyedik a portással, aki már jól ismeri az öreg ur szokásait. Néha ellátogat az egyik leányá­hoz, aki Gyuritza Sándor dr. felesége, A Wagner-házban lakik a feleségével és az egyik leányával. Két fia van. Az egyik ve­zető pozíciót tölt be a hadügyminisztérium elnöki osztályában, a másik pedig Frank Lihóriuisz hadseregfölügy elő szárnysegéde. Két leánya van férjnél. Janky Lajos dévai születésű, hetvenhét éves. Életéből leközlünk még néhány érde­kes és jellemző epizódot. Kérem portás ur — mondta az altábor­nagy föltűnő idegességgel! a Tisza-szálló halljában — most bemegyek. iaz étterembe, előkelő társaság ebédjére vagyok hivatalos. A portás jól tudta, hogy az ebéd, az elő­kelő társaság .minden csak képzelődés ós az öreg urat eltéríteni igyekezett a szándéká­tól. í— Ne tessék befáradni az étterembe Kegyelmes Ur — marasztalta a portás — sürgönyt kaptunk az .uraktól, hogy csak hol­nap érkeznek Szegedre. — Az lehetetlen — válaszolta Janky ge­nerális — aki katona, az mindig megtartja a szavát. És erre benyitott az étterembe. Az ajtó­ban megállt egy pillanatra és szétnézett a vendégek között. Aztán hirtelen elhatározás­sal leült egy asztalihoz, ahol három utazó ebé­delt. Mindegyiknek bemutatkozott: — Janky Lajos altábornagy vagyok — mondta. Az utazók csodálkozással nézték az öreg urat és meglepetésükben képtelenek voltak válaszolni. De Janky nem sokat törődött a zavarukkal és leült közéjük. A szomszéd asztalnál több csendőrtörzstiszt ült, akik szemtanúi voltak a kinos jelenetnek. A kö­vetkező pillanatban már az utazok asztalá­nál termett Szőts Mihály c&endőrczredes, aki L

Next

/
Oldalképek
Tartalom