Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-03 / 95. szám

1912. decembei 1. DÉLMAOYARORSZÁG 123 a fejlődés nem fordul vissza az útjáról a ked­vükért. Hogy mi célt szolgált ez a kirucca­nás, arra talán csak az Alkotmány cimü po­litikai napilap kiadóihivatala volna illetékes válaszolni. Talán fölösleges megemlíteni, hogy Krü­ger dr. előadása nem sok vizet zavart Sze­geden. Az előadás után Piukovits Ilona énekelt két dalt, Fichtner Sándor, a honvédzenekar müvészkarinestere kísérte zongorán. Aztán Raskó István dr.-né, az egyesület agilis el­nöknője megköszönte a szereplők fáradozá­sát és a közönség részvételét. — Nincs vége! Tánc! Tánc! — próbál­kozott a fiatalság, a. hallgatóság azonban a háborús időkre való tekintettel csődben eltá­vozott. Leleplezett angyalcsinálók. Négy letartóztatás a szegedi rendőrségen. (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő bűn­ügyről rántotta le a leplet ma a szegedi rend­őrség, két bábaasszonyt és két szerencsétle­nül járt szobaleányt helyezett előzetes letar­tóztatásba, akik valamennyien angyalcsiná­lás bűnét követték el. A bünfigy részletei, a melyekről alább számolunk be, meglepő ada­tokat szolgáltatnak arról, hogy milyen nagy­mértékben és szabadon űzik Szegeden az an­gyalcsinálás mesterségét egyes bábaasszo­nyok, akik valóságos rendelőt tartanak sze­rencsétlenül járt és szégyenüket eltüntetni akaró leányok számára. Érdekes, hogy a rendőrség véletlen találkozás révén- jött rá a bábaasszonyok üzelmeire. Tudósításunk itt következik: Tegnap délután a Takaréktár-utca 2. sz. bérház házmestere, Tullius Józseí jelentette a rendőrségen, hogy a ház pincéjében egy 7 vagy 9 hetes magzatot fedezett föl. Rette­netes bűz áradt ki a pinecajtóból s keresni kezdte a penetráns szag okát. A pince egyik zugában aztán ráakadt bűzös, rothadó mag­zatra. A rendőrség részéről Szakáll József dr. alkapitány, a bűnügyi osztály vezetője, több detektivvel nyomozást kezdett, amely­nek során lassan-lassan egy egész hatalmas bűnügy szálai bontakoztak ki. A Takaréktár­utca 2. számú ház özvegy Boros Antainéé, akinél egy Papp Etel nevü 19 éves szoba­leány szolgált november végéig. A magzat­elhajtás gyanúja mindjárt erre a leányra há­rult, mert igen gyanús körülmények között november 30-án elhagyta a szolgálatát. Eb­ben az irányban indult meg a nyomozás. Meg tudta a rendőrség azt is, hogy Papp Etel a házbeli cselédeknek többször panaszkodott rosszullétről. A detektívek ma délelőtt ráta­láltak a szobaleányra az egyik cselédelhe­lyező intézetben. Bekísérték a rendőrségre, a hol Szakáll József dr. vallatóra fogta. Papp Etel elinte tagadott, de végül a keresztkér­dések alatt megtört és kivallotta, hogy te­herben volt már hónapok óta és mert szé­gyelte ezt az állapotát, egy barátnője taná­csára fölkereste Bihari Mária bábaasszonyt, aki a Rákóczi-utca 35. számú házban lakik. A leány arra kérte a bábaasszonyt, hogy tá­volítsa el a magzatát. Bihari Mária megpró­bálkozott, de a dolog nem sikerült. Ekkor azt a tanácsot adta a leánynak, hogy ke­resse föl Koch Ignácné szülésznőt, aki a Londoni-körut 9. számú házban lakik, talán ö tud segiteni. Papp Etel megfogadta a ta­nácsot és Koch Ignácnénak tényleg sikerült a tiltott műtét. Húsz koronát kért érte és meg is kapta. A rendőrség a leánynak eme vallomá­sa után Baneth Samu dr. kerületi orvossal elment Koch Ignácné lakására házkutatás vé­gett, liogy lefoglalja az iizelmeihez szüksé­ges műszereket. Itt aztán meglepő eset tör­tént. A bábaasszony lakásán két szép fiatal szobaleányt talált a rendőrség s a leányok ugyanazzal a céllal jöttek Koohnéhoz, mint Papp Etel. Az egyik leánnyal, Vince Piros 23 éves csányteleki illetőségű szegedi szoba­leánnyal a bábaasszony már végzett, Vince Piros hat és fél hónapig volt áldott állapot­ban, Kochné egyszerre megszabadította et­től. A másik szobaleány éppen akkor került volna sorra, amikor a detektívek Kochné la­kásába betoppantak. Természetesen Kochnét és Vince Pirost is azonnal a rendőrségre vit­ték, ahol kihallagtás után ugy őket, mint Papp Etelt és Bihari Mária bábaasszonyt elő­zetes letartóztatás alá helyezték. A nyomo­zás a Kochné lakásán tett fölfedezés 1 után most még szélesebb mederbe terelődött s azt mondják a rendőrségen, hogy még várható egy-két letartóztatás. Számos tanút idézett be a rendőrség, akiket holnap hallgat ki eb­ben a nagyszabású bűnügyben. Réthy Laura hattyúdala. — Izgalmak egy matinén. — (Saját tudósítónktól.) Hogy ki volt Réthy Laura, azt nem kell magyarázni. Budapes­ten és a nagyobb vidéki városokban annak idején sokszor ünnepelték. Szeged város kö­zönsége is ismerte: Makó Lajosnak volt éve­ken át az első színésznője. S a szegedi szín­háznak azóta se igen volt ilyen ünnepelt mű­vésznője. Mikor ezeket végiggondoltam, eszembe jutott a cim, amit e cikk fölébe irtam: Réthy Laura hattyúdala, — eszembe jutott e szó, e jelentés, amelyet elkoptattak, elhasználták, mely időt, 'kort, stílust jelöl, melyből egy szentimentális regényhangulat árad, melyet mégis sokszor olvashatni újságban, ritkán a helyén, ritkán a maga stílszerű jelentésében: a gyors fogalmazás nem válogat. Mikor vé­gighallgattam Réthy Laura matinéjáról szóló referádát, fölelevenedett bennem a.cim: Haty­tyudal ... A régi mese hangulata. A fővárosi újságok minden reklámot megadtak annak a matinénak", amit a Szi­nészegyesület rendezett a Vígszínházban Rét­hy Laura javára. Ki volt Réthy Laura ... a kommünikék bőven elmondották. Valaha hi­res énekesnő . . . amerikai diadalok . . . sze­génység . . . Férje: Rudnyánszky Gyula, a szomorú sorsú vak költő ... a legkiválóbb magyar színészek föllépnek a jótékonycélu műsor keretében. A reklámnak meg volt az eredménye, a matinéra megtelt a szinház. Hanem a művé­szek közül többen nem jöttek el. Nem voltak jelen: Fedák Sári, Sándor Erzsi és Z. Molnár László. Akik ott voltak: Pálmay Ilkát, Jászai Marit, Szoyer Ilonkát tüntető tetszéssel ün­nepelték. De a publikum, a maga pénzéért, a jótékony célra való tekintet nélkül, követelni kezdte, hogy tartsák he a műsort. — Halljuk Fedák Sárit! Halljuk! Hall­juk! — hangzott a nézőtérről. Ez a matiné vége felé történt, amikor Réthy Laura száma következett volna. A szinház zúgott. Az egyik erkély páholyában ott ült Rudnyánszky Gyu­la és fülével, mert nem lát, igyekezett min­dent felfogni, ami történik. A színpadon még nagyobb zavar volt, mint a nézőtéren. Falu­diékat, akik szívességből engedték át színhá­zukat, nagyon bántotta az eset, amelyen ugy próbáltak hirtelenében segiteni, hogy a Víg­színház néhány tagját ugratták be az elma­radt szereplők helyett. De a nézőtér nincs megelégedve, követeli a beígért számokat. Bárdi, aki a konferenszié szerepét látta el, a függöny elé lépett ós megtalálva hang­ját, ami a publikumhoz ér, hangsúlyozva szólt: — A jótékonycélra való tekintettel tessék belenyugodni a műsorváltozásba; követke­zik az utolsó szám: Réthy Laura éneke. A szinház egy pillanatra elcsendesedett. De itt-ott fölhallatszott egy kedvtelen meg­jegyzés, amely mint a buborék, más-más he­lyén tört föl a nézőtérnek. Az agg Rud­nyánszky, fenn a páholyban a legkegyetle­nebb pillanatokat élte át. A függöny szétbomlik. Megjelenik Réthy Laura. Hajlong, énekelni akar, de megáll, mert valahonnan a néztőtérről felérkezik hoz­zá a kifogásoló hang. Fenn a páholyban, az ura meredt, világtalan szemével a nézőtérre néz. Csendet akar parancsolni, csendet akar szuggerálni. Valaki tovább kellemetlenkedik. Rudnyánszky feláll és kiált: „Hová süly ed ­tél, nemzetem, neked Fedák Sári kell!" Eztán mint valami kócfigura, súlyával a páholy mellvédjére esik és ha meg nem kapják, át­esik rajta. Réthy Laura fölsikolt. Mi történik fenn? Mi az? Az ura tán szivszélhüdést kapott. a karmester int neki: énekeljen. Az ura meg­halt'? A páholyból valaki int, hogy nincs semmi baj. Énekeljen. A karmester újra ko­pog. És a művésznő kisleánya fölsikolt: „Mama, csak énekelj!" Réthy Laura énekelni kezd. Mi füstölög ott a sikon, a távolbanf A szinház lólekzet­fojtva figyel. Ismeretlen mélység nyílik meg mindenki előtt, az ennek több lesz, mint egy­szerű énekprodukció, — oh, itt van érzés! — az a fáradt szomorú nő egész életét beleéne­keli a nótába. Az egész szinház szepegett. Igy, ilyen magyarosan búcsúzott el Rét­hy Laura a színpadtól és a közönségtől . . . HIREK Szegedi kalendárium. IDŐ: A meteorológiai inté­zet jelentése szerint lé­nyegtelen hőváltozással változékony idő várható, sok helyütt csapadékkal. — Sürgönyprognózis: Válto­zékony, fagypont körüli hő­mérséklet, sok helyütt csapadék. Déli hőmér­séklet Szegeden 4.6 C voli. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A TÖRVÉNYSZÉKEN délelőtt 9 órakor esküdtszéki tárgyalás. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg intoga­tási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTÁR: Nyitva dél­előtt 10—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Bohémélet." URÁNIA-SZINHÁZ, előadás kezdete fi órakor. Előadásra kerül „A nővérek" szmmü 3 felvonásban. VASS-MOZI, délután hattól kezdve „Amikor az álarc lehull", dráma. Karácsony hava. (Saját tudósítónktól.) Ezt a hónapot ugy nevezik, hogy: Karácsony hava. Az évnek utolsó, legsötétebb hónapja most tartja bevo­nulását, nem valami nagy örömére azoknak, akik a napsugaras, illatos mezőnek és a nyár meg ősz gyönyörűségeinek hivei. Az uralkodó hatalom ebben a hónapban: a sötétség ós a hideg. Mind a kettő, külön­külön is, hóhéra az életnek. Ha áz éjjelt és a nappalt egész napokban óhajtanok elképzelni, akkor 20 napig tartana az éjjel és 11 napig a nappal, leszámítva még ebből az utóbbiból 8 napot az esti és hajnali szürkületre, a ködös, esős, havas napokra, maradna mindössze 3 nap, miikor hidegen ragyogó nai>sugái<f>an lenne részünk. Ha ebez hozzávesszük az egy­re növekedő hideget, nem is csodálkozhatunk azon, hogy minden élő lény, amely csak tehet­te, menekült innen már akkor, midőn az első szellő hozta, hírét annak, hogy valahonnan a távolból felénk közeledik a tél. Az itthon­,maradottak fölszerelték magukat tollal és bundával, hogy kibírják a tél kegyetlenségét. Mert szenvedés bőven vár rájuk, az éhségtől egészen a megfagyás ig. A szenvedésből mi emberek is alaposan kivesszük a részünket. Más években ennek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom