Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-20 / 110. szám

310. DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 15. színház, művészet Szinházi miisor: PÉNTEK: A farkas, vigjáték. (Bemutató.) SZOMBAT: A farkas, vigjáték. VASÁRNAP este: A farkas, vigjáték. HÉTFŐ: A farkas, vigjáték. * Darabváltozás. A Denevér helyett csütörtök este A király házasodik cimii történelmi játékot adták a .szinházbari. Késő délután ugyanis Horváth Kálmán, a vendégszinész, lemondta az előadást, amint a rendező bejelentette a közönségnek, rekedtség folytán. A lemondás nyomián hire ment ainnak iis, hogy Horváth Kálmán szerződését felbontották és liogy az ő személyéhez fűződő egész kombináció vizhe esett. — Az utolsó percben előkapott drámát a, színészek fanyar jókedvvel ós meghitt családiasságban mókázták el a nagyon kicsiny közönség előtt. * Salome. (Az Opera bemutatója). Vigyáznia kell az embernek, nehogy ínlhaingosan rajongjon Straiiss Richárdért és ezzel beálljon a kellemetlen staaiokkok táborába, akik néhány év óta üvöltő derviseikként táncolnak Strauas körtik mintha hálváiny volna. Pédiig nem az; hanem nagy, egészen nagy muzsikba, ki nyilván jobban undorodik bódult híveitől, mint ellenfeleitől, akik legalább emberek a talpnkoin, mig rajongói csak hernyók a talpa alatt. Nagy muzsikus, aki mindannak, amit érezni lehet, ami az emberi agyon át tud szántani, törni és kínlódni, a maximumát tudja kifejezni. Nyilvánvaló, hogy a zenének, almely nem mulatság, hanem igazán zene, ez a legfőbb feladata. Aimiit Wilde Salorneja szövegül ad Stranss Richárd alá, azok azért oly túlfűtött, perzselő ós lobogó szenvedélyek, mert már niem is normálisaik. Az egyik szíriai ifjú szereti a mjáisük sziriiiai ifjút, a másik szíriai iifiju meghal Sátoraiéért, Salome elég a halott Jotíhanán levágott fejének kék szája ültéin, való eptíkedfésihen. Téved, aki azt mondja, liogy mindez beteges. Csupa igazi szerelem ez, de a titkoltak, megerj adtok, tehát annál forróbbak közül vtalák. Aimi azonban Strauas Richárd zenekarától kilobog, ki viharzik az, a zene természeténél fogva, nem mutat már e forrásra, hanem egyszerűen a hatalmas maximum, amit emiberii gerjedés han gszerekből előostorozhat. Az Operaház Salome előadása mindettől független. Nem is fontos. A zenekar nagyohbáira azt nyújtja, amit Stnauss Richárd beleírt, ha nem mindenütt agy: az sem baj, a kincsből még elég marad. A színpad nem túlságosam zavarja a zene produkcióit, talán van színe, hangulata, jó és rossz részlete. Mellékes, nem ;is ikell túlságosan odafigyelni. Gábor Józsefet örömmel látja az ember uj:ra az Operában, amelyre most is ráfér egy jó ós jósaándéku színész, Dömötör Ilona játékban és mozdulatban sokszor eltalálja Saloimét. Azt mondják, hogy általában tisztességes előadás ez. A ciszterna teteje lehetne kevésbé kacskaringós, a lakat, aimi rajta lóg, kevésbe nevetséges, a római katonának nem musziájna bajuszának lenni. Több szöveget' is kellene értenünk az énekesek ajkáról. De mindegy: összjáték és rendezés jó. —p. * Elveszett a „Pünkösdi királyság". Egy operettről van iszó, mély a budapesti Népopera könyvtárából eltűnt, minden jel szerint valaki ellopta. A mii iszerzője Szegeden ismert muzsikus: Kerner Jenő, 'ki tudvalevőleg szegedi katonai zenekar karmestere volt, de az akkori viharos edőben elbocsátották a Koasmth-uóta körül tálmaidlt hazafias afférja miatt. Most a nagyváradi színház kitűnő, karmestere Kerner. Az elveszett operettnek ez a története: Kerner Jenő ez év márciusában készült él Szepesi László szövegkönyvére a Pünkösdi Királyság partitúrájával. Sokáig gondolkozott, hova adja operettjét, Mérei Adolfnak, a Népopera főrendezőjének a íőlszólitására átengedte a Népoperának. Zenei szakértők, akik előtt Kerner még márciusban lejátszotta az operettjét, a legnagyobb elismleréssel nyilatkoztak róla. Teljesen újszerű modern zene, .sok bélső értékkel. Tele groteszk zenei ötlettol, huj a keringőkkel. A Népopera vezetősége annál nagyobb örömmel fogadta ezt a müvet, nnert .mindtaosltanig eredeti magyar zenemüvet nem birt kapni, Most aztán Szepesi László levélben értesítette Kerner Jenőt, hogy az operett zenéje, a telj'C® partitúra, és a zongorakivonat eltűnt a szinház könyv táráiból. Hetek óta tűvé tették érte a Népoperát, — hiába. Kerner Jenő és Szepesi László erre megbízták Lakatos Géza dr. budapesti ügyvédet, hogy kártérítésért perelje be 10.000 korona erejéig a Népoperáit, amelynek vez tőségét a (legki nos abban érinti most a mii eltűnése. Kerner Jenő, a Királyszinház s a Népszinház-Vigopera volt dirigense, a nagyváradi Szigligeti IsZinház mostani karnagya igy beszélt eltűnt darabjáról egy aíjságirónak: — Hallatlan, átof. velem tóirtéhtj, (egészen lesújt és lmtegzíavair. A barátaim, akik ismerték, világsikert vártak ettől a munkáim tói, de végre iis, megtudom ítélni, md az érték. Amit kártérítésül kaphatunk, az kóldusmorzsa. Elvagyok keseredve .és .elvesztettem a kedvűm. 'A. darab Afrikában játszik, ahol egy amerikai milliomos országot és koronát vesz magának. Fantasztikus:, tarka milliöblen egy érzelmes szerelmi história a mese magja, benne a diplomácia pereziflásával, tele aktuális vonatkozásokkal. Én világhírt, renigeteg pénzt vártam, (magam, és sokak szerint joggal és most miniden odavan! A darabnak ugyanis csak egy példánya volt, ezt. jeleztem is rajta. — És neim gondolja, hogy találkozni fog a zenéjével más név alatt? — Bizonyosra veszem, ha idegen kézbe körülit. Ott valami maehiációnák kellett történni! * Mozihirek. Pénteken este ugy az Urániában, mint a FVm-b'am szenzációs premier lesz. A Fnss-bam vetítésre kerül a világhírű oberaimmergáuími p'asis'iójáták, melynek Az Ur Jézus Krisztus a cinníe. A ritka szépségű háromiMtvonásos dráma körülbelül ezer iszemé'iyt foglalkoztat. Az Urániában Nordisksláger megy, melynek az a különös érdekessége, hogy ebben lép fel először Bonn Fiardinád 'a leghíresebb német színész ós Elza Fröhlich a legszebb német színésznő. Különös érdekessége még a darabnak az, bogy Bonn Ferdinánd irta. Oime: Sakk a királynak. Ezenkiivül vetítésre kerül imég Az álrendőr eirnü híres kétfelvonásos amerikai vigjáték is, melyben a főszerepet iMóris Castelíó "játsza. * Legjobb színházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. © r© pftlM4 valódi liAUCSWKIPÖSARQR; DOBOZA, MINÖSÉGE'I ARANY RlliliaiSilHBIRII Egy lezüllött mérnök szomorú históriája. — Nyomor elől a börtönbe. — (Saját tudósítónktól.) Szánalmas külsejű, a szenvedéstől meggyötört ember jelentkezett csütörtökön délelőtt a szegedi rendőrségen. Föltűnő zavarodottságában eleinte alig jutott szóhoz, a hangja meg-megcsuklott, fénytelen, vörös foltos szemében könycsepp csillant meg. Első, futólagos pillantásra a megtébolyodott benyomását keltette. — Beszéljen kérem, mi járatban van?' — mondta Szakáll József dr. rendőrkapitány. — Nem sóikat teketóriázok, kapitány ur — szepegett az idegen — hamar elmondom azt, almit akarok. Filász Mihály a nevem, diplomás mérnök vagyok, loptam, és csaltam! E meglepő konferansz után még inkább megerősödött a föltevés, hogy elmebajos tévedt a rendőrségre. A szánalomraiinéltó ember azonban látta a kétkedést, amellyel első szavait fogadták és erire bátrabban, meggyőző erővel kezdett beszélni és fokozott tempóban egy megdöbbentő tragédiáig jutottunk. íme a monológ, amelybe az a kiéhezett ember összesűrítette az élettörténetének érdek ese'1)b szakaszait: — Mint diplomás mérnök, megnősülteim. Úgynevezett szerelmi házasságot kötöttem, pénz nélkül. És jöttek a nehéz megpróbáltatások. Fokról-fokra lejebi) jutottam, amig végre eljutottam a nyomorig. A megpróbáltatásokban aztán magaimra maradtam: a feleségem elhagyott. Mit csináltam volna egyeli ii,]? Ittam. Mindig többet és többet. Ezzel elűztem magamtól a rémes gondolatokat, amelyek különösen éjszakámkint fojtogattak. Abban az időben Kecskemét város tisztviselője voltam. Fegyelmit akasztottak a nyakaimba, de én neim vártam be, amig elcsapnak. Eltűntem Kecskemétről. Aztán megfordultam itt is — ott is. És éltem, ahogy egy elzüllött ember élhet. Becsaptam naiv embereket és elloptam olyasmit, aflnire nem vigyáztak. Megebédel telni a vendéglőben és amikor jóllaktam, akkor kiszaladtam az étteremből az utcára. — De sajnos, nem vagyok ám nagystílű szélhámos, mint amilyenekről az újságok Írnak. Az én kezemben csak nagyon kevés pénz fordult meg. Csak épen annyi, hogy jusson koszt-kvártélyra no és hogy a végén — elutazhassak más vidékre. — Most már elhagyott a szerencsém. Épen most-, ebben a kellemietlen téli időben, amikor az ember nem böjtölhet és a ligetben sem aludhat. Mintha hirtelen minden ember ,megokosodott volna és leláncoltak volna minden tárgyat. Senkit nem tudok becsapni és semmit nem lophatok el. A nagyobb trauzakeiők végrehajtásához pedig hiányzik a tleknikai bravúrom. Tehát, nagy dologba nem kezdhetek. Minthogy pedig már nagyon éhes vagyok és rettenetesen álmos, a megélhetésnek azt a módját választottam, hogy jelentkeztem a rendőrségen és kiszolgáltatom magam a megtorló igazságszolgáltatásnak, a mely azonban kegyesen gondoskodik éitelféléről és szállást is biztosit. Eddig van a diplomás ember elbeszélése. A cinizmusa, amely .mindén mondatában szí n te gúnyosan vigyorgott, egy intelligens ember síró — kacagó közömbössége, akivel kegyetlenül elbánt az élet. Önkéntelenül is egy Színpadi diráima főhősének kínálkozik. A szegedi rendőrség egyelőre a fogházában adott menedékhelyet a szerencsétlen mérnöknek, pénteken pedig elszállítják a kecskeméti ügyészségre. Aztán következik a finálé: a bíróság ítélkezése. A „Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Kiadótulajdonos 81. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305. j