Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-17 / 107. szám

2 tája rejtőzködnék is, a másvallásu érzékenységétől egész a felekezetnéliküliségig. Tiszteletben tartjuk mindenki hitét és meggyőződését és szomorú lenne, ha mi most itt azért emelnénk szót, mert Nagy Aladár jó katolikus. Mi is azok vagyunk: a tollnak munkásai. Ki jó (katolikus, ki jó zsidó, ki jó református és igy tovább. Ki egyik se. Naiv érvelés és apriori védekezés, de szükség van rá, mert azok, akik a Nagy-féle, tettekben megnyilvánuló álláspontot védik, azzal érvelnek, hogy a törvényszék elnökének is szabad hithű katolikusnak lenni. Föltétlenül, de a katolikus kör elnöksége nem egyértelmű ezzel. A katolikuskör alapszabályai tagjaira a másvallásuak ellen való harcot parancsolják és ez talán még sem egyértelmű a hithüséggel. A katolikus kör — amelyet indigaiék alapoztak meg és amelynek megszületéséig ismeretlen volt Szegeden a felekezeti türelmetlenség —- az igét a templom szűz oltáráról a társadalmi izgatás, zajos forumára cipelte és ezzel rést nyitott azon az utón, amelyen hozzá akarnak férkőzni az ember lelkiismereti szabadságához. A felekezeti szabadságot és jogegyenlőséget törvényeink biztosítják, nem engedjük megbolygatni, mert sérthetetlensége mellett legvitálisabb erkölcsi és egzisztenciális érdekeink állanak őrt. Volt és van minden vallásban, a katolikusban is, sok más tömörülés, egyesületté alakulás és soha senkinek eszébe nem jutott, hogy azokat kifogásolja, ellenük harcot kezdjen és a hozzájuk való tartozás cimén elüssön vagy megfosszon valakit a közélet olyan pontján való őrtállástól, amire minden egyéb körülménye és tulajdonsága kvalifikálja. De a katolikus kör harcos egyesület, ne csodálkozzék tehát senki rajta, hogy harcot provokál. Amióta ez az egyesület Az igazgató. Hü emberiinkndk igaza van. Egy 'kis levonás lesz. Kvassai ur, kérem a Herman-féle elszámolást. A pénztáros. Tessék. Az igazgató. Hát van kérem tizenöt korona levonás a tartalék-alapra, nyolc korona a jutalékra, két korona ötven a nyomtatványokra, tizenhét korona kamatveszteség, nyolc korona tökenyereség, hat korona biztosítéki konverzió, három korona ellenőrzési dij, nyölc korona leszámítolási jutalék, egy korona jutaléki leszámítolás, harminc korona törzslevonás, négy (korona másodfokú kereseti pótlevonás, három korona egyéb levonás, négy korona dijegyenleg és két korona ihiteicsonkitási pótkamat, összesen 111 korona 50 fillér. Kapna tehát ön 188 korona 50 fillért. A szolga. Igen ám, de ... Az igazgató. Hü emberünknek ismét igaza van. A pénztáros. Most jön a java. Az igazgató (szemrehány'Ólag). De Kvassai ur! A szolga (szigorúan).i Kvassai ur! Az igazgató (szelíden). Kapna, mondom, ennyit. De ugy-e bár. ön látta a cégtáblánkon az M. Sz. betűket. Tudja, mit jelent ez? Az áldozat (remegve). Nem. A szolga. Ez magának huszonöt pengőt jelent. (Kvassai csöndesen bele nevet a kaszszába.) I Az igazgató. Ez azt jelenti: Mint szövetkezet. Tehát önnek ebbe a szövetkezetbe kell lépnie, ön fizet... Az áldozat. Én? DÉLMAGYARORSZÁG működik Szegeden, szinte ugy látszik, hogy ledőltek a régi pártkerekek és a város lakossága két hatalmas táborban sorakozik: a klerikálisok és liberálisok táborában. Az elsőben a katolikus-kör tagjai, a másodikban a közéleti harcok fölvilágosodott szellemű katonái sorakoznak. Ez a hadállás alakult ki — sajnos — a legutóbbi választáson és ez a két tábor vivta döntő előcsatáját vasárnapon. Jövő ilyenkorra a törvényhatósági bizottság mandátumainak fele kerül uj választás alá, örvendetesnek tartanok, ha addigra a viszonyok ugy alakulnának, liogy a küzdelem minden vonalán számításon kivül maradhatnának azök a szempontok, amelyek most domináltak. A munkapárt Nagy Aladár jelölésével nobilisán tett eleget kötelességének. Amikor egyik jelöltjét elejtette a választók nagy többsége, riem a párt, hanem a katolikus kör programját akarta perhorrenkálni. Nagyon jó lenne, ha ebből okos tanulságok származnának, mert ennek elsősorban a város látná hasznát, amelynek érdekeit halálos bün nélkül nem szabad beledobni a felekezeti villongások örvényébe. — A Ház előtt. Az ellenzéki képviselők ina délelőtt is az Oimágiház-kávéliéziban gyülekeztek, lmgy együttesen vonuljanak a képviselő ház elé. A parlament épületét ma különösen nagyszámú rendőresapat vette körül, mert az a hir terjedt el, hogy qz ellenzéki képviselők még erőszak árán is megkísértük a behatolást. Tizenkét órakor Justh Gyula ós Holló Lajos vezetésével elindultak az ellenzéki képviselők csapata. A kordon előtt Pavlik fogadta a képviselőket. Fernbaeíh Károly és Sümegi Vilmos félrelökték a rendőröket ás már a, kordon mögött voltak, amikor eléjük ugrott Beniczky Tamás rendőrfelügyelő és feltartóztatta őket. Az ellenzékiek erre mind visszafordultak. Az igazgató (emelt hangon). Ön fizet ötven koronát és azért kap egy törzsszelvényt. Ez önnek négy percentet hoz évenként. i Az áldozat. De én nem akarok pénzember lenni. Az igazgató (idegesen). Tudja, itt minden exisztál nálunk, csak az nem exisZtál, hogy „de". Ezt szüntesse be. 1 Az áldozat. De én ... A szolga (fenyegetőleg közeledik feléje). Na, na, ne féljen. Nem esszük meg. Csak foiíytassa. Az áldozat (ijedetn). Nem lehetne .. .a nélkül? (Kvassai csöndesen belenevet a trezorba). Az igazgató. Lehetne, a Kereskedelmi Etánknál. Dei mi szövetkezet vagyunk. A pénzből tehát még ötven korona lemegy. Az áldozat (reszketve). Lemegy? A szolga. Le! (Kinos csönd.) Az igazgató (kegyetlenül hideg hangon). Marad tehát önnek 138 korona 50 fillér. Az áldozat. Csakhogy marad. Az igazgatói (fanyarul). A viccelődést se szeretem. Magát senki se hitta ide. Magától jött. Mért nem mént Lánczy Leóhoz? Arra a rongyos mahagóni-trimóra, ami magának van, nem adhatunk ezreket. ) Az áldozat. A mahagóni... honnan tetszik tudni? Az igazgató. Bizalmi emberünk ott volt. 1912. december 15. Hazai honvédelmi miniszter Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Hazai Samu báró honvédelmi miniszter hétfőn délután három órakor a temesvári gyorsvonattal Szegedre érkezett. Az állomáson a miniszter kifejezett óhajtására ugy a katonai, mint a polgári hatóság részéről minden hivatalos fogadtatás elmaradt. A honvédelmi miniszter Jéghegyi Ferenc százados kíséretében érkezttt és az állomásról egyenesen a Tisza-szállóba hajtatott, ahol már előzetesen három szobát rendeltek a részére. Hazai Samu báró a Tisza-szállóban félnégy órakor fogadta Daempf Henrik altábornagyot, a szegedi helyőrség parancsnokát. Utána Szőc Mihály csendőrezredes, a második számú csendőrktriilet parancsnoka és Kovács őrnagy, a szegedi honvédkerület vezérkarának főnöke jelentek meg a honvédelmi miniszter előtt. A kihallgatások után Hazai Samu báró és Jéghegyi százados meguzsonnáztak a Tisza-kávéházban. Egy Széchenyi-téri fülkében foglaltaik helyet és élénk figyelemmel kisérték az utca forgalmát. A kávéházban hamarosan szétfutott a magasrangu vendég híre, akit a háborús bonyodalom rövidesen nagy érdeklődés középpontjába terelt. Az uzsonna után sétára indult a honvédelmi miniszter. Mintegy félóra multán visszatértek a szállóba, amelynek a halljában már várakozott Daempf Henrik altábornagy és Kovács vezérkari őrnagy. Rövid beszélgetés után mind a négyen újból sétára indultak a Tiszapartra. Este nyolc óraikor ötven terítékű lakomát rendeztek a honvédelmi miniszter tiszteletére, a Tisza-szálló télikertjében. A honvédelmi miniszter Daempf Henrik altábornagy utján közölte Lázár György dr. polgármesterrel, hogy kedden délelőtt tiz órakor értekezik vele a szegedi tüzérlaktanya A két ágy husz forintot ér. Mindent tudunk. Az áldozat. Hm. (Belép az utcáról egy idegen.) Az igazgató. Végezzünk gyorsan, látja, hogy várnak. Irja ezt alá. Ezt is. Ezt is. És ezt is. Az áldozat. Ez mi? Az igazgató. Ne kérdezzen annyit, látja, hogy várnak rám. (Az idegenhez.) Azonnal kérem. Ez a kötelezvény, hogy ön öt évig folyton fizet. Az áldozat. És körülbelül mennyit fizetek vissza azért a hatvan forintért? Az igazgató. Kérem, ne viccelődjék. Az nem hatvan forint, hanem háromszáz kQrona és a levonások. Na, most ajánlom magam, a pénztáros ur majd kifizeti. Látja, hogy várnak. (Az idegenhez.) Parancsol kérem? Az idegen (halk, alig hallható hangon). Én nem parancsolok, én csak azt jöttem megmondani, hogy pfuj az egész bank, pfuj Litschauer és pfuj az egész rablóbanda. Az igazgató. De kérem, kérem ... tessék bejönni velem! (Bevonszolja a tapétaajtó mögé s szemével int a szolgának, aki utánuk megy. Az ajtóból még kihallatszik: „Pfuj!" „Följelentést teszek" „Uzsora" stb. Á szolga hangjából ennyi: „Hallja, jó lesz nem izélni") Az áldozat (idegesen). Mi ez? A pénztáros. Semmi. (Kifizeti. Az áldozat kimegy és az utcáról jól megnézi a bank'cégtábláját. Majd eltűnik.) A könyvelő. Na? A pénztáros. Elsütöttem a rossz koronát. .