Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-03 / 95. szám

2 ország miniszterelnöke, aki csupa előzékenység idegen honfitársainak buja-gondjai iránt; aki akár a hajdudorogi püspökség ügyében, akár a naszódi ösztöndijalapok dolgában elmegy a méltányosság legmeszszebb eső határáig; ám aki az állami szempontok tilalomfáját erős kézzel fölállítja s azon tul menni senkit sem enged. A horvát kérdésben is a nyugodt erőnek, a nemzet vitális érdekeit szem elől nem tévesztő, okos és jóindulatu magyar politikának volt Lukács László a szószólója. Kilátásba helyezte, hogy amit a Héderváry-kormány, a jogos és méltányos horvát kívánságok teljesitése tekintetében s ezáltal az unionista tábor hadállásainak megerősítésére kilátásba helyezett, mindazokat ő is állja és minél hamarább megvalósítja. Kik lesznek az uj városatyák ? — Izgalmas jelölő-gyülés. — Az első és második kerület jelöltjei. Ma este hat órakor az ipartestület tanácstermében városatya jelölő-gyülés volt. A Szegedi Tisztviselő Szövetség, a Lloyd-Tár• sulat, a Szegedi Kereskedők Egyesülete, az Ipartestület, a Városi Párt, a Vasuti Szövetség, a Magántisztviselők Egyesülete és a Kereskedő Ifjak Egyesülete küldöttek ki megbízottaikat az előíkészitő bizottság jelöltjeinek előterjesztése céljából. Az emiitett egyesületek képviseletében a gyűlésen, amely igen népes, élénk, sőt 'igzalmas volt, a következők jelentek meg: Lövész Antal, Paul Adolf, Abonyi Mihály, Szabó Gyula, Bozsó János, Hoffer Jenő, Homor István, Valihora István, Tömörkény István, Pálíy József, Pillich Gyula, dr. Perjéssy Mihály, Hauser R. Sándor, Tarján Oszkár., A jelölő-gyülés elnökévé egyhangúlag Homor István főreáliskola! igazgatót, előadójává Valihora István és jegyzőjévé Tarján Oszkárt választották meg. Ezután az elnök az előadót a jelöltek előterjesztésére kérte föl. Valihora István beszédében azt fejtegette, hogy egy törvényhatósági bizottsági taghagyta a halászlegényt. Körülbelül három kilométert végeztek. — Most, most kezd érdekes lenni, — suttogta Miss Toyo magánkívül. Én szorongva néztem az amerikait. Egyre közelebb jött Shiznohoz, már csaknem elérte. — Oh, hogy gyűlölöm, hogy gyűlölöm, — mormogta Miss Toyo, lázas szemekkel nézve a versenyzőket. — Nézze, nézze, milyen gúnyosan nevet Shiznora! Ez természetesen csak a leány fantáziája volt, mert nem volt emberi szem, amely abból a távolságból egy gúnyos mosolyt megláthatott volna. Időközben a halászlegény megelőzte a küzdőket, ö elől, Shizno és az amerikai csaknem egymás mellett és közvetlenül mögötte, igy indultak neki a verseny utolsó részének. Fél kilométernyire voltak a céltól, amikor az awaji-i kidűlt és Shizno egyedül maradt az amerikaival. Az amerikai egész testhosszal vezetett. A verseny megszűnt játék lenni, az ellenfelek küzdöttek. Hirtelen Shizno alábukott. Ismertük ezt a trükkjét. Nagyon ügyes volt és egy ideig gyorsabban haladt a viz szine alatt, mint fölötte. — Oh! Oh! Most elmerült, — kiáltott föl Miss Toyo izgatottan. — Oh milyen gyönyörű! Milyen ügyes! Most —• most megint feljött! Pompás produkció volt, úgyannyira, hogy az idegenek még lelkesebben tapsolták, mit mi. És sikerült is, mert Shizno közvetlen az amerikai orra előtt került a fölszinre. Az amerikai egy pillanatra megrémült, azDÉLMAGYARORSZÁG ság kisajátítását meg/tisztelós, jutalom, vagy egyebük címén nem szabad megengedni. Az egyesületek és testületek vezetőiből alakult előkészítő bizottság csakis azt tartotta szem előtt, hogy a törvényhatóságban a legtöbb terhet viselő és számszerint is legnagyobb társadalmi osztályok megfelelő tagokkal legyenek képviselve. Mérlegelte az előkészítő bizottság, hogy az elsőkerülethen miként oszlik meg a polgárság foglalkozás és kereseti ág szerint, tekintetbe vette, hogy az elsőkerületben 72— 82 százaléka a polgárságnak kereskedő és iparos, mig a második kerületben túlnyomó részben tisztviselő. Ezeknek a figyelembe vételével — ugy.mourl — nem hagyhatták figyelmen kivül Újszeged kívánságait sem, minthogy a városnak ez a része erősen fejlődik. Kipuhatolták az ujszegedi társas egyesületek révén, kiket óhajtanának az ujszegedi polgárok érdekeik képviseletére beválasztani a törvényhatóságba. Az előkészítő bizottság munkájának végül az az eredménye lett, hogy az első kerületben a bizottság a polgárság hangulatának megfelelően Turcsányi Imre (Ír.4. és Vékes Bertalant, a harmadik kerületben pedig Pálfy Dánielt és Krausz József dr.-t jelölte városatyának. Az előadó beszéde után Perjéssy Mihály dr. szólalt föl. Teljes mértékben méltányolja azokat a szempontokat, amelyek alapján a jelölések történtek. Az elsőkerületi jelöltekkel kapcsolatban indítványt terjeszt elő. Mivel arról van szó, liogy minden érdekkörnek képviselete legyen a törvényhatósági bizottságban és tekintve, hogy az is súllyal bír, hogy olyan embert is jelöljenek, aki állásánál, képességeinél s egyáltalában egyéniségével és érdemeinél fogva arra méltó: az első kerületben városatya jelöltnek ajánlja még Nagy Aladár dr. törvényszéki elnököt. A jelölést a város érdekében valónak tartja, anélkül, liogy közte szorosabb barátság állana fönn. Pálfy József közbeszól: Nagyon exponált ember, a katolikus kör elnöke! Perjéssy Mihály dr: Nem leliet rossz néven venni, hogy ragaszkodik a vallásához és tesz valamit a vallásáért, de liogy más felekezetek ellen cselekedne, erre én nem tudok példát. Valószínűnek tartom, hogy a jelölés az ón felszólalásom értelmében fog ugyan megtörténni, amit végtelenül sajnálnék, azonban mint a város egyik polgári azért ajánlanám Nagy Aladár dr.-t, mert igy a jelölés csakugyan nem lesz egyoldalú. után, mikor meglátta, hogy nem egy cápa volt, fölkacagott. Shizno megismételte trükkjét. Újra alábukott és felmerült, azután még egyszer, kétszer, háromszor és ezenmódon sikerült neki jó darabbal megelőzni az ellenfelét. De nem tudta megtartani a távolságot. Az amerikai hatalmas tempóival, szinte megette az előnyt. Elérte a bátyámat, mellette volt és már el is hagyta egész testhosszal. Shizno megint alábukott, behozta az elvesztett előnyt, csak azért, hogy egy pillanat múlva újból elveszítse. Folyton kénytelen volt alábukni, sohasem látta, hogy enynyiszer tette volna és egyre kevesebb eredménnyel. És a cél már csak kétszáz méternyi távolságban volt. — Oh, oh! — sziszegte Miss Toyo halálsápadtan és a szemeiből a leplezetlen őrület sugárzott. — Oh, hogy gyűlölöm azt az embert! Tudnám . . . oli, meg tudnám . . . Shizno megint alámerült. Az amerikai ügyet sem vetett rá, uszott egyenesen a cél felé. Biztosra vette a dolgot. Tévedett. A következő pillanatban Shizno megint előtte bukott föl a vízből, őrült tapsvihar jutalmazta megint bravúrjáért. De az utolsó taps még el sem hangzott, amikor az amerikai már megint elérte a bátyámat. És ebben a pillanatban történt valami. Magam sem tudnám elmondani,, hogy mi és azt hiszem senki sem tudná, még maga az amerikai sem. Hirtelen óriási örvénybe került a két aszó és Shizno a következő pillanatban eltűnt a szemeink elöl. Mikor az első rémülettől magunkhoz tértünk, láttuk, amint az amerikai ügyet sem 1912.' december 3. Valihora István reflektált először Perjéssy Mihály dr. szavaira. Az igazság szempontjából — úgymond —- nincsen helye ennek a jelölésnek, mert kifejezetten hangsúlyozta, hogy a törvényhatósági bizottsági tagságot tiszteletből nem adományozhatják egyes embereknek. Arra kell törekedni, hogy* a törvényhatósági bizottságban mindenkinek hasznát lássa a város közönsége. Véleménye szerint a jogászvilág legkiválóbb alakjaival úgyis képviselve van a törvényhatóságban. Városatyák: Kray István, Hevessy Kálmán, Perjéssy Mihály dr., Rigó Endre, Trayber Vince, Cukor Ignác, Somlyódy István stb., körülbel iil tizenöten. Per. jéssy Mihály dr: De ezek mind virilisták. Csak egy van, aki nem virilis jogon városatya. Valihora István: Mindegy kérem, csak a jogászvilágot képviselik, mig a kereskedők és iparosok közül, akik a zömét, adják az elsőkerületi polgárságnak, csak tizenegy taggal vannak képviselve a törvényhatóságban. A polgárság meggyőződésével és kívánságaival szemben nem lehet a Katolikus Kör különvéleményének helyt adni. A Katolikus Körre vonatkozó ezen dolgokat .illeti, abszurdumnak tartja, mert a körnek nincs joga ahoz, hogy a maga szentséges funkcióján kivül a polgárságra neki nem tetsző, az ő érdekeiket alig képviselő embereket oktrojáljon. Cserzy Mihály: Azt hiszi, sokkal kedvesebb dolgot tennének, ha elkerülnék a személyeskedést. Az előadó ur — úgymond — ngybeszél, mint egy ügyész. Lesznek még mások is, akik harmadik embert is ajánlanak és ha feldicsérik, teszik azt azért, hogy azok, akik még nem ismerik a jelöltet, megismerjék. Titkos szavazást kér. Hoffer Jenő szólalt föl ezután. Azt mondja, véleménye nem azonos az előtte szóló urnák a véleményével, mert szerinte nem helyes a titkos szavazás. Ellenkezőleg az a nézete, liogy az értekezlet tagjai igyekezzenek kapacitálni, felvilágosítani egymást ki-kinek a rátermettségéről, képességeiről. Az eredmény úgyis csak majd a szavazásnál mutatkozik meg. Az a helyzet most, hogy három jelölt van kombinációban. Együk ellen sincs kifogása. Sorra veszi őket, Turcsányi Imre dr., a szegedi társadalomban hatalmas közéleti tevékenységet fejt ki ós a legnagyobb elismerésre méltó munkájának az a része is, amely humánus célokat szolgált és szolgál vetve a tőle pár méternyi távolságban lévő célponttól, óriási tempókkal úszik visszafelé. . őrült erőfeszítéssel dolgozott, majd alábukott és egy rémes, vérfagyasztó pillanat múlva fölszinre került. Shiznot fölhozva magával. Egy pillanatnyi késlekedés és a bátyám el lett volna veszve. Leirhatatlan az a zűrzavar, ami ezután következett. Nem volt egy lélek sem, akit érdekelt volna, hogy ki nyerte meg a versenyt. Az amerikai partot ért és Shiznot félig eszméletlenül lefektették a parton. Ebben a percben egy selymes, illatos forgószél repült az amerikai nyakába. Csaknem feldöntötte az óriást. — Én ... oh ... én ... én .. . — zokogott és kacagott Miss Toyo az amerikai mellén. Nem volt szava, hogy megköszönje a drága életet. Az amerikai természetesen csuromvizes volt, de ezzel Miss Toyo nem törődött. Végül is az amerikai lefejtette a nyakáról a leány ölelő karjait és odavezette őt Shiznohoz. Időközben ugyanis ráismert, hogy ő volt az, akit a verseny előtt a bátyámmal látott. i — No, kis lány, no, — mondta a gyermekarcu óriás jóságosan — nem kell sirni, 'hiszen már nincs semmi baja. Egy perc mulva elfelejti. Hogy én megmentettem? Ugyan, gyerekség! Csak nem hagyok megfulladni 'egy ilyen jó fiút, különösen, ha a verseny el'döntetlen? Erről szó sem lehet!