Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-15 / 106. szám

1912. december 14. DfiLMAGYARORSZÁG 5 Még mindig holtponton a szerb konfliktus. — Bécsi félhivatalos jelentés szerint a prizrendi ügyben Szer­bia hajlandó elégtételre. — Szer­bia különben támadja a monar­chia külpolitikáját. — Három­százharmincezer katonával ren­delkezik Szerbia. — (Saját tudósitónktól.) Bécsből jelen­tik, hogyi a külügyminisztérium Edl kon­zul jelentését legközelebb közzé fogja ten­ni. Az eddigi huzavonát azzal magyaráz­zák meg, hogy nem akarták a dolgot el­hamarkodni. Már most is kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy Prohászkdt testi bántalom nem érte, Edl konzul jelentésé­ből azonban megállapítható, hogy a szer­bek Prizrendben a népjogokat valósággal megsértették. Nyugtalanságra alig van ok, mert minden jel arra mutat, hogy a szerb kormány fölajánlja a szokásos elégtételt. Ezzel a bécsi jelentéssel egyáltalán nem stimmel az a belgrádi jelentés, mely elmondja, hogy a félhivatalos Tribuna mai száma élén Szomszédaink kívánsága cim alatt azt irja, hogy a magyar-osztrák po­litika követelései még mindig titokzatosak és zavarosak és csak annyit lehet megál­lapítani, hogy politikájuk bázisa a jezsuita hátsó gondolat. A monarchia — irja a „Tribuna" — autonom Albániát kiván, mert titokban megegyezett Olaszország­gal, s ezt ugy magyarázzák, hogy ha Tö­rökország megtudja akadályozni Albániá­nak szerb kézre jutását, akkor nincs többé ellentét a monarchia és a Balkán-szövet­ség között. Még legitim érdekekről is be­szélnek, de ez olyan perfidia, amire csak a magyar-osztrák monarchia képes. Eddig — irja tovább a külügyminiszter lapja — nem volt semmi akadálya annak, hogy a monarchia és Szerbia a legjobb gazdasági barátságban éljenek a létező szerződések alapján s ha most más viszonyok vannak, ez a vak magyar-osztrák politika hibája, amely soha a saját érdekét megitélni nem tudja. Kiderült ez akkor is, amikor bün­pöröket csináltak a saját alattvalóik üldö­zésére és amikor tőlünk követeltek garan­ciákat, hogy a saját legázolt népeik föl ne emeljék a fejüket. Szomorú és nevetséges — igy fejezi be támadó cikkét a Tribuna — hogy mikor az osztrákok tőlünk köve­telik, mi akadályozzuk meg, hogy saját délszláv alattvalói szemüket ne irányítsák a határon túlra. Belgrádból jelenti tudósítónk, hogy Szerbia hadi létszáma ma háromszázhar­mincezer ember és még százezer embert fognak behívni az idei és jövő évi újoncok­ból. Teljesen pótolták a hadilétszám hiá­nyait. A hangulat minden vonalon harcias. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Olasz hir. Róma, december 14. A olaszok a nagy­követi értekezleten az eddigi föltevés ellené­re kívánni fogják a szerb Adrim kikötő tár­gyalását. Bécsben járt a bolgárok királya? Paris, december 14. A Figaro előkelő dip­lomáciai forrásból arról értesüllt, liogy Bul­gária a hármasszövetségbe akar belépni. Fer­dinánd király néhány nappal ezelőtt inkog­nitóban Bécsben volt s ez alkalommal megkö­tötte a hármasszövetségbe való belépéséről szóló szerződést. Záróóra — nyolckor! Titel, december 14. A zimonyi téli kikötő­ben állomásozó gőzösök és uszályok nagy tömegekben jönnek a téti kikötőbe, liogy itt töltsék a telet. A hatóság szigorú rendeletet adott ki, hogy az összes vendéglőket, kávé­házakat ós olvasóegyleteket este nyolc óra­kor be kell zárni. Elindítják az olasz flottát. Milano, december 14. A Corriere de la Sera értesülése szerint a tareniti kikötőiben levő Minerva és Busán (hadihajók távirati parancsot kapták, hogy álljanak készen 24 óra alatt az indulásra. Az első értekezlet. Pétervár, december 14. A nagyköveti konferencia december 17-én tartja első ér­tekezletét. Eddig egyetlen hatalom sem fűzött föltételt hozzá. Ha Ausztria és Ma­gyarország az Adriai kikötő vagy az albán függetlenség kérdésének kikapcsolását kö­vetelné, akkor a nagyköveti konferencia azonnal föl fog oszlani. Szerb nyilatkozat. London, december 14. Egy szerb diploma­ta a Daily Telegraph-iben nagyon pesszimisz­tikus hangon nyilatkozik a helyzetről. Sze­rinite egyetlen bókodéiegátus sem kapott ha­tározott utasítást s ragaszkodniok kell ahoz, amit a balkáni államok kormányai megálla­pítottak. A nagyköveteik konferenciája ezen semmit sem változtathat. Meglehet, liogy a nagykövetek konferenciája kívánatosnak fogja montdani Albánia autonómiáijárt és te­rületi épségét, de ezzel szemben majdnem egészen bizonyos, hogy a balkáni delegátu­sok ugy fognak határozni, hogy északi Al­bánia Durazzóval a '.szerbeké, Dél-Albánia pedig Valonával a görögöké legyen. A tőrök delegátusok föl fogják adni az ez ellen való ellenállást abban a reményben, hogy a nagy­követek reumája meg fogja isemimisiteni a liékekonferencia határozatát. Az albán kér­désnek és Szerbiának Adriai kikötője kérdé­sének megoldása lesz a kongresszusnak leg­nehezebb föladata, de a nagykövetek értekez­lete is kénytelen lesz ezzel a kérdéssel so­káig foglalkozni, mert nem igaz, hogy a ha­talmak ebben a kérdésben egyetértenek. Igy például Oroszország kijelentette, hogy Al­bánia autonómiájához osak azzal a föltétel­lel járulhatna hozzá, ha Szerbia megkapja az Adriai kikötőt. Törvényszéki kis tükör. (Saját tudósitónktól.) A törvényszéki tárgyalás tükörképe az életnek. Sehol nem domborodik ki olyan markáns vonásokban az emberi tulajdonság, mint a törvényszéki tárgyalóteremben. Aki az életet, a jó és go­nosz emberi tulajdonságokat, a hitvány jel­lemet, az ocsmányságot vagy a becsületes őszinteséget és mdlegsziviiséget akarja meg­figyelni, az ki nem kerülheti a törvényszék vagy más igazságügyi intézmény épületét. Egy-egy bűnügyi tárgyalás valóságos tragé­dia, amilyent nem igen játszanak a színház­ban. A vádlottak és a tanuk vallomásából a hamisítatlan élet árad, egy-egy epizód fe­lejthetetlenül bevésődik az emlékezetbe. A napról-napra lejátszódó történetekbői ezúttal kiragadunk kettőt. Az egyiket a tör­vényszék, a másikat az ítélőtábla tárgyalta. A két történet megközelíthetetlen távolság­ban áll egymástól, de a szembeállítása az emberi rútság jellegzetes tükörképe. íme az egyik eset: Nagy Jusztin és Farkas Júlia Vásárhe­lyen szobaleányok. Ugyanazon házban szol­gáltak mind a ketten. Csinos 'megjelenésű, szemrevaló „szobacicák." Jó barátságban él­tek, állandóan együtt sétáltak. A vásárhelyi korzón mindkettőjükkel egyidőben kötött is­meretséget egy kereskedősegéd. A fiatalem­ber mindjobban belemelegedett az udvarlás­ba, a szobaleányokat azonban kétség gyö­törte, hogy melyiküknek szól a szimpátia? Mind a ketten kaptak cukrot, virágot és — bókot. Nagy volt a leányok meglepetése, ami­kor a fiatalember őszintén bevallotta, hogy tulajdonképen ő sem tud.ia, hogy kettőjük közül — melyiket szereti. Nagy Jusztin fél­tékenykedett a barátnőjére és különös mó­dot választott a vetélytársnő háttérbe szo­rítására. Szeptemberben, amikor együtt va­saltak, a tüzes vasalót ugy lóbázta, hogy az megperzselte Farkas Jülia arcát. A törvényszéki tárgyaláson azzal véde­kezett a szobaleány, hogy véletlenségből tör­tént az eset. A biróság azonban nem fogadta el a védekezést és súlyos testisértés miatt három hónapi fogházra ítélte. A másik ügyben az Ítélőtábla ítélkezett. Sági József hetven éves csongrádi gaz­dálkodó szőlőjében Szőke János volt a csősz. Szőke a féleségével és husz éves Veron leá­nyával éldegélt a csőszkunyhóban. A leány nyomorék és hülye, önmagával teljesen tehe­tetlen. Az öreg Sági egy izben kihasználta a béna leány magányosságát, aki nem tudott védekezni. A törvényszék három évi börtönre itélte a bűnös aggastyánt, az Ítélőtábla két évi bör­tönre szállította le a büntetését. A tanácselnök faggatására egykedvűen válaszolta: — Tudom is én, hogy esött. Belémszállt az ördög. — Budapest és a kormány. Budapesttől jelentik: A székesfőváros törvényhatósági bizottsága ma délután rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen 300 'szavazattál 40 ellenéhen bizalmatlanságot nyilvánitottaik á kormány iránt. ========================= jp — : legszebb és legmodernebb kivitelben PCIf I AOAI/ Braun Viktornál LdlLLHIlUllSSfe Váru,ca ^ ==========^^ A legkedvezőbb fizetési feltételek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom