Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-13 / 104. szám

1912. decembei 13. DÉLMAGYARORSZÁG sport. A Szegedi Toniaegyesület. (Saját tudósitónktól.) Vasárnapi számunkban a „Szegedi Tornaegyesület" egyik tagjának tollából cikk jelent meg, amely a vezetőséget kritizálja. A cikkre ma válasz erkezett, amelyet egész terjedelmében közlünk, mert ha már fölvetődött a nyilvánosság előtt ez a kérdés, helyénvalónak tartjuk, hogy a közönség a pro- és kontravéleményeket egykép megismerje. A cikk a következő: „Egy óra a toruaegyesül ehben" címén kesereg a Délmagyarország f. hó 8-ik számában egy jól értesült tudósító a szegedi torna/egyesületről. Bevezető soraiban bágyadt és marcangoló sejtelmek gyötrik az egyesület csendes volta miatt, majd nyomban utána meglepő felfedezésről beszél, mert biz ott az állami gimnáziumi tornacsarnokában pezsgő sportélet folyik. Előbb az egyesület báj os hölgycsapata végzi a svéd és szabadgyakorlatait a zene ütemei szerint, később egy óráival pedig a férfi csoport készül a f. hó 21-én tartandó háziÜiinepre. És ez megtörténhetik anélkül, hogy az egyesület a nagy dob és a cintányér mozgósítását igénybe Venné. Lehet, hogy a jól értesült tudósi tó urnák ebben a tekintetben igaza van, mert korunkban a sportok legszebbikét is reklámozni kell, de a tornaegyesiiletben az az elv uralkodik, hogy többet dolgozni és kevesebbet beszélni célirányosabb. A felfedező urnák abban igaza, van, hogy a hölgyek ós férfiak csapata Banga Samu művezetése mellett meglepő szép és plasztikus gyakoriátokat végeznek és hogy az egyenruhák tetőtől talpig tetszetőseit és szépek lesznek. A tudósítás eddig csak megjárná, mert igaz: az egyesület nagy szorgalmimmal, de szerényen és eredményesen működik. Most következik azonban a Jól ertesfi.lt tudósításnak az a része, amely a Valóságtól oíy messze esik, mint Makó, Jeruzsálem tőh Nevezetesen az adatik tudtára mindeneknek, akit illet, hogy a tornaórákra a vezető egyéniségek nem járnak ei, a tornászok nem is sejtik, liogy kik lehetnek a vezető emberek és felettük csak a gondviselés és a művezető őrködik. Záradékul még elzokogja a tudósító, hogy a 40 éves muitu egyesületnek nincs élő szervezete ós nagy kár, hogy a tagok közt néhány lelkes ember sem fejt ki oly irányú akciót, mely az egyesület tet kifelé irányítaná. Ezek után önkénytelenül is azt kell kérdezni, hogy kicsoda az az ember, aki Szegeden a t.ornaegyesülétről igy mer a nyilvánosság előtt beszélni és miféle forrásból szerezte á hamis információt? Ugy képzelem, hogy a tudósító ur idegen lehet. Á sport terén bizonyosan az. Hogy pedig- a véleménye a tornaegyesületről és annak vezetőségéről más irányt kapjon, szolgálok majd szíves engedelmével egy kis felvilágosítással. Első sorban is azonban itt mindjárt elöljáróiban azt kérdem, hogy tud valaki elképzelni egy éveken át együtt tornászó, intelligens gárdát, hogy az a vezető embereit ne ismerje? Az évi közgyűléseken voltaképen ki választja meg a vezetőséget? Nem a tornász gárda? A választmányi és számvizsgáló bizottság tagjai jórészt a tornászókból kerülnek ki és koronkint egy választmányi ülés is tartátik és igy nemcsak a tornaóráikon, de az üléseken is összejönnek a tornászok a vezető és irányító férfiakkal. Leliet, hogy az utóbbi soraimmal már meggyőztem a tudósító urat tévedéséről, hátba mégis megváltozna a véleménye az egyesület vezetőségéről, hát megsúgom, hogy a szegedi tornaegyesület vezetősége a magyar testnevelés fejlesztése és terjesztése céljából a mult évben és ebben az évben disztornát rendezett Hód mezővásárhelyen, Nagykikindán, Nagyváradon, Kecskeméten (a színházban) és végül itthon Szegeden vagy ötször tartott tornaünnepélyt. Hát kell ennél nagyobb akció a be és kifelé való irányításban? A tornaegyesület megjelenik minden országos versenyen, részt kér magának a csapat és egyéni vresenyszámokhan is és minden vonalon megállja helyét. Gönczg Lajos dr. egyesületi titkár például világbajnok. Rásztvett egy amerikai és igy görög világversenyen is 1.84 méter magasugrásával bámulatot keltett. Spin Gyula pedig a debreceni országos versenyen, nyújtó és korlát tornászatárói még a pestiek elől is elvitte az első dijat. Ilyen és ezekhez hasonló kiruccanásokhoz szokott a tornaegyesület és amellett nem csinál nagy zajt, hanem szép csendesen és lelkesen munkálkodik a kör javára. A vezetőség pedig irányítja, vezeti a tornászgárdát és gondoskodik arról, liogy az uti és'n egyéb felmerülő költségek a közönség és a tagok megterhel tetése nélkül f edezve legyenek. Hiszeim és reménylem, hogy ezek után jnár meggyőződött a tudósító ur, hogy van a tornaegyesületnek élő szervezete, mely komolyan munkálkodik és intenziven foglalkozik a tornászokkal. Hogy pedig a szegedi tornaegyesület a hírlapokban is szokott életjelt adni magáról, nézze meg a Délmagyarország korábbi számait, majd minden hónapban találni fog egy-egy kimerítő tudósítást az egyesületről. sz. I. ^MHBBBBanBBaoeBBiBeaanBaBBaranBBBBaaBHBaBBaBaaaaaaa TORVENYKEZÉS. Hogyan leliet házat vásárolni ? (Saját tudósitónktól.) A szegedi törvényszék büntető tanácsa csütörtökön egy lopással vádolt imakói házaspár ügyében Ítélkezett. Markovszky János makói asztalosmester és a felesége, Borka Erzsébet ültek a vádlottak padján. Szilágyi Jánosné makói háztulajdonos-nő följelentésére emelt ellenük vádat az ügyészség. Az asztalosmester ellopta a háztulaidonosnő tizezer koronáról kiállított takarékkönyvét, amelyből nyolcezer koronát fölvett a felesége a takarékpénztárban. Markovszky és a felesége a mult évben a legnagyobb nyomorban éltek. Szilágyi Jánosné szánalomból a házába fogadta őket. Az asztalosmesternek alig akadt .munkája, a imi keveset keresett, azt pedig elitta. Az iszákos asztalosmester aztán hirtelen magára vonta a figyelmet. Házat vásárolt. Földhözragadt szegény embernek Ismerték Markovszkyt, aki (alaposan rácáfolt a vélekedésre. Hétezer koronáért megvásárolta egy makói gazdálkodó házát és a vételárat egy összegben lefizette. Az eseten legjobban Szilágyiné csodálkozott, aki szánalomból a házában tartotta a házaspárt. > Félév multán aztán világosság derült a rejtélyes ügyre. A háztulajdonosnő márciusban pénzt akart fölvenni a takarékpénztárban, ahol azonban azt újságolták nekijiogy a tizezer korona betétből nyolcezret már fölvettek. Áz asszony bejelentette az esetet a rendőrségen, amely a nyomozás során megállapította, hogy a hirtelen meggazdagodott házaspár a tolvaj. Ellopták a takarékkönyvet, fölvettek a takarékpénztárban nyolcezer koronát, a betétkönyvet aztán visszarakták a helyére. Á csütörtöki tárgyaláson tagadtak a vádlottak. Az asztalosmester azzal védekezett, hogy sok munkája volt és igy megtakarított pénzhez jutott. A kihallgatott tanuk vallomásából azonban megállapította a bíróság, hogy a megrendelések összege alig ötszáz korona. A biróság befejezte a bizonyítási eljárást és pénteken délelőtt hirdeti ki az ítéletet. § A vándorfényképész bűne. Érdekes ügyiben Ítélkezett a szegedi törvényszék fö1 ehibviteli tanácsa. A nagylaki vásáron egy vándorfényképész i.s fölütötte a sátrát, aki nagy hetükkel ráfestette a ponyvára, hogy „egy kép ára esak nyolc krajcár." A szemfüles csendőrőrs azonban a „krajcár" szó miatt eljárást indított a „gyorsfényképész" ellen. A nagylaki járásbíróság tiz korona pénzbüntetésre ítélte a fényképészt. A szegedi törvényszók fölehhviteli tanácsa helybenhagyta az ítéletet. § A Kovacs-ügy főtárgyalása. Balogh György dr. kúriai biró, a budapesti büntetőtörvényszék elnöke, aki a Kovács-Ügy főtárgyalását vezetni fogja, ma hirdetményt bocsátott ki, mely szerint a hallgatóság a főtárgyaláson csak belépő jegy gyei .jelenhetik meg a teremben. Erre az alkalomra kétféle színű és jobb és baloldali bejárás jelzéssel ellátott, jegyeket bocsátanak ki, és pedig a sajtó képviselőin kivül hatvan darabot a közönség számára. ,E jegyeket a büntetőtörvényszék irodaigazgatójia adja ki. Nők részére nem. állítanék ki belépőjegyeket, aaaaaaaaabaabbbaaababbabbaaaaasbaaaabbaaaabaaaaaaaa KÖZGAZDASAG Uj gazdasági politika. (Saját tudósitónktól.) Ez utóbbi, napok lázasan izgató eseményei s a nemzetközi politikába vágó fontos jelenségei között szinte észrevétlenül hangzott el Serényi Béla gróf földművelésügyi miniszter nagyszabású beszédének egyik legjelentősebb része: az, a mely a jövőben követendő gazdasági politika valószínű irányát tárta fel. Észrevétlenül ezek a fejtegetések csak a nagy nyilvánosság száimára maradtak: maga a képviselőház a legnagyobb érdeklődéssel, feszült figyelemmel hallgatta, mindvégig helyeselte az előrelátó, okos felfogást s a földművelésügyi vita egyik szónoka, Hantos Elemér dr. e fejtegetésekhez kapcsolta a maga mondanivalóját, kiemelve a miniszter nyilatkozatainak a jövő vámpolitikájára való nagy jelentőségét. Valóban Serényi Béla gróf fejtegetései a legnaigycfblb figyelimiétl érdemlik mieg, mert egy oly vámpolitikai liiberálizmust szólaltatnak meg, amelyre belső és külső vonatkozásban egyaránt nagy szerep vár. A földművelésügyi miniszter nem politikai szempontból lianem gazdasági érdekekből itéli meg — igen helyesen — a vámpolitikai irányzat kérdését. És gazdasági szempontból van ellene a rideg elzárkózás politikájának. „Olyan politikát csinálni, — úgymond, — mely egy országot kínai fallal zár el egy oldalról, ez gazdaságilag sem lehet hasznos." A fontos szempont esak az, hogy saját termelésünk ennek a gazdasági liberalizmusnak kárát ne vallja. Erre nézve a miniszter döntő megnyugtatást ad két irányiban is. Az egyik megnyugtatás abban a kilátásban van, hogy nyersterményeink kivitele Ausztria és Németország felé a jövőben minden valószínűség szerint kedvezőbb lesz. A másik megnyugtatás abban az uj irányzatban van, amelyet a földmiveíésügyi miniszter ebben a pár szóiban foglalt össze: hazai és idegen nyers termények átfuvarozása és kikészítése. Ennek a nálunk lenézett, elhanyagolt, vagy diszkreditált munkának alkalmazásától és kihasználásától nagy hasznot lehet várni egész gazdasági életünk számára, mert ennek a munkának kellő terjedelemben való elvégzése, az átfiurv-arozásnak és a kikészített nyerstermény értékesítéséből eredő hasznot biztosítja nekünk, mig az értékesítés tekintetéhen másodrendű anyag, az olcsóbb itthon marad, egyrészt a megélheti drágaság csökkentésére, másrészt, a mezőgazdaság szükségleteinek olcsóbb kielégítésére. Ez a pont, amelyen mezőgazdaságunk egyrészt és egész gazdasági életünk másrészt megnyerni azt a réven, amit némelyek téves és szűkkeblű számítása folytán elveszteni vél a vámon. Ebben a gondolatmenetben oly gazdasági politika alapjai vannak jelezve, amely alkalmas arra, hogy a magyr termelés érdekeinek teljes megóvása mellett kielégítse azokat a szomszédainkat is, akik déli határaink mentén sorakoznak. A miniszter anélkül, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetre célozna, ugy ehben, mint a viziutak programjában oly szempontokat vetett fel, amelyek a inuló bonyodalmak elintézése után alkalmasak arra, hogy Romániát, Bulgáriát s a többi Balkán-államot meggyőzzék Magyaror-