Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-13 / 104. szám

LO DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 12. Ez a vallomás nemcsak visszavonulás. Ez beismerése a vereségnek, beismerése annak, hogy egész támadása alaptalan és jogosulatlan volt. A Szeged-Alföldi és a csanádi püspök. — Bonyodalmak egy főpásztori körlevél nyomán. — (Saját tudósítónktól.) A „Pesti Hirlap" mai számában „Vegyétek 'ki a betéteket" cimen érdekességekben és szegedi vonatkozásokban gazdag cikket közöl. Elmondja a cikk, hogy a kormánynak a képviselőház egyik legutóbbi ülésén kifejtett határozott álláspontjával szemben Glattfelder Gyula dr. csanádi püspök körlevelet irt az egyházmegyei papságnak, amelyben meghagyja nekik, hogy vegyék iki a bankokból a betéteket, „mert az a veszély fenyegeti az egyházi pénzeket, hogy az idők prédájává lesznek." A cikk szerint Glattfelder az egyházi pénzeket a budapesti „Hungária" bankba szeretné liferáltatni és ezen a ponton kezdődnek a szegedi vonatkozások. A Szeged-Alföldi mai helyzetének tapintatos megrajzolása után ugyanis ezeket mondja a cikk: „Gerliczy Ferenc dísz-elnöke a szegedi katolikus körnek és m.ozerató lelke a délvidéki Pár nappal ezelőtt jelentkezett a püspök ur. Aként gondolkozván, hogy a háborús veszedelem kétségessé teszi a vidéki takarékpénztárakat és bankokat és jól tudva, hogy egyházmegyéjének papsága csakis a Szeged —alföldi takarékpénztárban helyezte el a pénzeit: körlevelet bocsátott ki az alsó papsághoz ós e körlevélben szigorú kötelességévé tette minden plébánosnak, esperesnek és kanonoknak, hogy pénzét, amely a jelenlegi viszonyok között vidéki intézetben nem biztosan visszakapható betét, vegye ki haladéktalanul és helyezze el ott, ahol az nincs veszedelemben. (Ilyen például a katolikus Hungária bank.) A papság engedelmesen alávetette magát a főpásztori parancsnak, a dolgot nem is titkolta és kiválóan megbízható adattal járult a kormány abbeli értesüléséhez, liogy a közönség megrohanja a vidéki intézeteket, miként azt Serényi miniszter ur mondotta." Ez az értesülés kétségtelenül a legnagyobb fokú érdeklődést érdemel meg, különösen a mi részünkről, mert hisz az egyik szegedi" pénzintézet életbevágó dolgáról van benne szó, nem is szólva arról, hogy egyéb vonatkozásaiban országos jelentőségű ez az ügy. Telefonon kerestük tehát deszki birtokán Gerliczy Ferenc bárót, de nem volt otthon. Ere Pataki Vilmoshoz, a Szeged-Alföldi vezérigazgatójához fordultunk, aki a következő nyilatkozattal volt szíves hozzájárulni az ügy megvilágításához: dapeSten csak ugy, mint a vidéken. A csanádi egyházmegye papsága a világi vezér pénzintézetében, a Szeged—aliföldi takarékpénztárban,, helyezte el az úgynevezett papi pénzeket, a kegyes mise,alapítványokat és más, pietikus célok szolgálatában álló összegeket. Így. Most benne fekszem a koporsóban. Furcsa érzés. Elég. Háromnegyed öt. Már egészen világos van. Mihelyt segédeimmel kiléptem a kapun, az első ember, aki rám köszönti a jó reggelt, a temetkezési vállalkozó. Soha serri felejtem el ezt a csodálkozó pofát, amelyet ez a hullaspekuláns vágott. Az automobil rohan, öt perc sem telik el és odaértünk. Hamarosan beér a másik társaság is. Ám az undorító kis öreg nem akar mellölem tágítani. Az árnyékomban áll. Nem látja senki, csak én. Szó nélkül, gondolatban beszélek hozzá és megért. — Koporsóban feküdtem, mit akarsz többet? — Halálodat! — Koporsóban feküdtem: a többihez semmi jogod. De ha mindenáron szükséged van áldozatra, itt áll szemközt Viski Ferkó. En nem kivánom a halálát, de megemlitem, hogy tudomásom szerint még sohasem feküdt koporsóban és ez meg is látszik rajta. Céloznom kell. A kis öreg félkézzel a nyakamba csimpaszkodik, a másik kezével pisztolyom csövét irányozza. No most egy dörrenés. Azután füst. Nem látok. A dörrenés visszhangja most érkezik meg a hegyekből. Viski Ferkó meghalt. Holtteste körül a kis öreg veszett kalamajkát táncol. Az élet mégis szép. Nincs édesebb a hajnali levegőnél. Megint embert öltem, az igaz; de kis hijja, hogy nem én haraptam fiibe. Aki talpig férfi, nem félti azt a rongyos életét, csak egyet: a becsületét. A bátraké a győzelem. Még ma délelőtt fölkeresem Klárit. Rajongok az asszonyokért... (Vége.) ez az összeg. Ez a pénz — megmutathatom önnek a könyveket — ma is nálunk van. Nemhogy ki nem vették, sőt Jászay Géza c. püspök 10-én hozott ujabb betéteket, amelyeket három külön könyvben vettünk föl. — Tudok arról, persze hallomásból, hogy Glattfelder Gyula dr. az egyházi betétek dolgában körlevelet bocsájtott ki. De ugy vagyok informálva, liogy az egész attakot egyik oldalkanonok vezette, aki — ugy látszik — érdemeket akar szerezni Temesváron és az ottani bankokban szeretné koncentrálni az egyházi betéteket. A püspök ur ő méltósága aláirta az eléje tett irást, anélkül, hogy elolvasta volna, igy került a körlevélben azok közé a bankok közé a Szeged-Alföldi, amelyből az egyházi betéteket kiveszik. Ez a körlevél délelőtt érkezett Szegedre és már délután megérkezett a revokáló irás. — Ami a cikk egyéb részeit illeti, igaz, hogy körül-beliil negyedmillió korona betétet fölmondták nekünk, abban az időtájban, amikor a „Gazdasági és Iparbank" válsága kezdődött. Tudok ennek az okáról is. Az emberek igy .okoskodtak: válságba jutott az a „Gazdasági és Iparbank", amely a zárgyárat financirozta, bajoknak kell tehát lenni annál a Szeged-Alföldinél is, amely a Pálfy-gyárat financirozta. A fölmondások egyre érkeztek még és én két hét alatt félmillió koronát tudtam kifizetni, tisztára azért, mert a visszleszámitolási hitelemet — és itt elérkeztem a cikknek ehez a passzusához — egyáltalán nem szorítottak meg, sőt ujabb visszleszámitolási hitelt tudtam szerezni. — A „Hungária" banknak tudomásom szerint egyházi betétei egyáltalán nincsenek. Magunk is tudunk arról, hogy a Szeged —Alföldit a pénzügyi válság kezdetén betétesei mégrohanták. A szegedi piac szilárdsága szempontjából fölötte örvendetes, hogy ezeket az időket átuszhatta és üdvös, hogy — habár más ügy apropójából is — ez most nyilvánosan leszögezhető. Azt hisszük, hogy ezekkel a sorokkal a P. H. cikkének szegedi vonatkozásai teljesen tisztázódtak/Még anynyit — a cikk keretéből nem maradhat ki — Gerliczy Ferenc báró sohasem volt a Szeged —alföldi vezérigazgatója, de elnöke volt már akkor is, Kugler Albert áll az élén mint vezérigazgató. Ezt a tisztet Kugler távozása óta Pataki Vilmos tölti be. A képviselőház ülése. — A honvédelmi tárca. — (Saját tudósítónktól) Ma már csak tizenöt főnyi volt Justh Gyula csapata, mellyel a képviselőház elé ment. Itt a csendőrség élén Pavlik felügyelő fogadta őket, aki azonban a beszédéből csak pár szót tudott elmondani: — Mély tisztelettel jelentem ... Tovább nem folytathatta, mert ekkorra már hátat fordítottak neki az ellenzékiek, akik szó nélkül távoztak. Benp a Házban is igen kevés képviselő volt ima; huszonhármán voltak, amikor Tisza István gróf megnyitotta az ülést. A honvédelmi tárca költségvetése volt napirenden, az előadó, Solymossy Ödön báró azonban nem volt jelen. Helyette Kenedi Géza ismertette röviden a honvédelmi költségvetést, amelyet a Ház vita nélkül megszavafél 11 órakor kezdődött. Tisza dnökölt. A mentelmi ügyek táritkezett volna, de ezeknek az előadója, Darvai Fülöp sem volt Az elnök erre fölfüggesztette az ülést. Negyedóra múlva megjelent a Házban Darvai és folytatni lehetett a tárgyalást. Darvai Fülöp bocsánatot kért a Háztól késéseért és nyomban hozzáfogott a napirendre kitűzött mentelmi ügyek tárgyalásához. Szkicsák Ferenc tót nemzetiségi képviselőnek nem kevesebb, mint tizenhárom mentelmi ügye volt; Szkicsák, egy tót napilapnak a szerkesztője és e minőségben becsületsértés és rágalmazás címén tizenhárom sajtópör van ellene folyamatban. Mind a tizenhárom ügyben fölfüggsztették a mentelmi jogát. Almássy László Jnriga Nándor mentelmi ügyeit isme ejt jette. Juriga tót nemzetiségi képviselőt is becsületsértéssel vádolják; mindegyik ügyében kiadták a bíróságnak. Kenedi Géza előadó Sekmidt Károly mentelmi ügyét ismertette. Sehmidtet a budapesti X. kerülejtji elöljáróság közegészségügyi kihágás miatt panaszolta be. A Ház Schmklt mentelmi jogát felfüggesztette. Jármy István képviselőt, akit becsületsértéssel vádolnak, szintén kiadták a bíróságnak. Ezután Désy Zoltán mentelmi ügye korült sorra, melyet szintén Kenedi Géza ismertetett. Désy azt állította Lukács miniszterelnökről, hogy egész Európában a legnagyobb panamista. — Gyalázat! — kiáltották a munkapártiak. Désy ellen rágalmazás címén indított pórt az ügyészség; Désy mentelmi jogát a Ház ma felfüggesztette. Láng Mihály báró, előadó ismertette a kérvények nyolcadik és kilencedik sorjegyzékét. E kérvények közül 319 a választójogi reformot sürgeti. Ugy ezeket a kérvényeket, valamint az egyesülési jog szabályozását, a Duna-Tisza-csatornát, a katonai beszállásolása díj emelését, a budapest-boszniai vasúti össezeköttetés javítását, a tüzrendészeti törvény megalkotását, a fegyvergyakorlatra behívott tartalékosok családjának segítését, a mezőgazdasági cselédek kötelező nyugdíjbiztosítását, stb. sürgető kérvényeket és föliratokat kiadták a kormánynak. Ezzel az ülés véget is ért. Holnap a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalását folytatja a Ház. " ..- - )