Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-12 / 103. szám

6. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. december 8. Elhalasztották az uj adóreform életbeléptetését. (Saját tudósítónktól.) Az a mozgalom, melyet Vázsonyi Vilmos kezdett az uj adó­reform életbeléptetésének egy éves elhalasz­tására, azzal az eredménnyel járt, hogy a kormány tegnap este a reform életbelépte­tését 1913. január 1-ről bizonytalan időre elhalasztotta. Az elhalasztás formájáról a legközelebbi napokban fog dönteni a kor­mány. A megindult harc igy szerencsésen el­jutott a békés megoldás révébe és a mai fő­városi közgyűlésen szóba se került a kon­fliktus, mely ugy látszik, most már a szom­batra tervezett rendkiviili közgyűlés egybe­hivását is fölöslegessé fogja tenni. Ma Lukács László miniszterelnökkel és Teleszky János pénzügyminiszterről a reform elhalasztásának formája és tartalma felől ta­nácskozás volt, amely tizenegy órától dél­utánig eltartott. Az értekezleten Bárczy Ist­ván dr. polgármester, Sándor Pál, Darvai Fülöp és Heltai Ferenc vettek részt. Vázsonyi távolmaradt s igy megőrzi a maga részére a további cselekvés szabadságát. Az értekezlet eredménytelenül végző­dött és döntés csak két-három nap múlva várható. Beszélik, hogy a tanácskozás ered­ménye az 'adóreform féléves elhalasztása lesz, amivel szemben Vázsonyiék tudvale­vően egy évi halasztást óhajtanak. Az értekezlet, amit a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a polgármester és több képviselő részvételével tartottak meg, késő délutáni órákig húzódott el. Darvai Fülöp és Sándor Pál voltak az elsők, akik a mi­niszterelnök szobáját elhagyták, Sándor Pál ezt mondotta: — Döntés még nincs! Darvai Fülöp igy nyilatkozott: — A miniszterelnök megígérte, hogy konszideráció tárgyává teszi az ügyet és egy-két nap múlva abban a helyzetben lesz, hogy dönthet. Lukács László miniszterelnök ma este Bécsbe utazik, ennek foiytán az ügy e miatt is elhalasztódik. Hantos Elemér dr„ az adóügynek egyik alapos jisrnerője, ügy nyilatkozott erről a kérdésről: — Pontos számításokból megállapitot­toni, hogy az uj adótörvény az egyenes adókból folyó jövedelmet óriási mértékben csökkenti. A jövő esztendőben harminckét millió koronával lenne kevesebb a bevétel, mint az idén. Tekintettel arra, hogy a kö­zönség körében megokolatlan nyugtalanságot idéz elő a törvény és mert a mostani élet­beléptetést semmi nyomósabb ok nem köve­teli, legokosabb, ha a végrehajtást elhalaszt­ják. Az én véleményem és reményem szerint ez igy is fog történni. Hantos Elemér egyébként holnap fölszó­lal a képviselőházban és kifejti ezt az állás­pontját. A konfliktussal kapcsolatban különben ma Bródy Ernő dr. országgyűlési képviselő kilépett a munkapártból és erre vonatkozó levelét délután elküldte Vojnich István báró pártelnöknek. Itt emlitjiik meg, hogy a versed keres­kedők egyesülete távirati fölterjesztést inté­zett a pénzügyminiszterhez és a képviselő­házhoz az uj adótörvények életbeléptetésé­nek elhalasztása iránt. A fölterjesztés utal a súlyos gazdasági viszonyokra és fölsorol­ja a hazai kereskedelem súlyos baját. Ujabb megterhelés — úgymond — valóságos ka­tasztrófát jelentene a kereskedelemre nézve. A Vörös Kereszt jegyében. — Szegedi hölgyek készülődése a hábo­rúra. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi városhá­za dísztermébe, ahol más alkalommal a város atyái vitatkoznak közügyekről és egyéb dol­gokról, szerdán délután újból bevonult a leg­szebb közgyűlési kép, a hölgyek serege. A podeszta elnöki csengettyűjével özvegy Wor­zikovszky Kár oly né jelezte pontosan négy órakor az ülés megnyitását, a tanácsosok támláisszékeit pedig a jótékonyság vezető hölgyei okkupálták. A méltóságos elnökasz­szony mellett, két oldalról Illés Imre dr. törzs orvos és Szmollény Nándor főtitkár, az ülés előadói foglaltak helyet. A széksorokban csupa bájos és elegáns hölgy, asszonyok és leányok. A leghálásabb hallgatóság, amit csak egy előadó kívánhat. Áhítatos csöndben figyelnek, meg sem moc­cannak. Néha összeráncolják a homlokukat, összevonják a szemöldöküket, néha halálos sápadtság ül az arcukra vagy öröm tüze gyul a szemükben. Az arcukon, a szemükben visz­szatükröződilk az előadók minden mondatá­nak a hatása. Megkapó az a komolyság, ahogyan a Vörös Kereszt Egyesület szegedi választmá­nyának ápolónői tanfolyamát fogadták a hölgyek. Már a tanfolyam, résztvevőinek a száma magában is imponáló: százötven höl­gyet oktatott ki Illés Imre dr. törzsorvos a csapatkórházban. Eredetileg csak hetvenöt hölgy részére tervezték a tanfolyamot, ele a váratlanul nagy érdeklődés következtében, ez a szám a kétszeresére emelkedett. A tan­folyam résztvevőit három csoportra osztot­ták, minden csoport két-két izben járt a csapatkórháziban. Szerdán délután a városháza dísztermé­ben két elméleti előadással befejezték az ápolónői tanfolyamot, özvegy Worzikovszky Károlynó üdvözölte a hölgyeket, amely után Illés Imre dr. törzsorvos, a tanfolyam veze­tője vázolta az előadások anyagát és a rög­töni segélynyújtásról oktatta ki a hallgatóit. Az élvezetes előadás mindenképen rászolgált a hölgyek tetszésére és legteljesebb megelé­gedésére. A fáradhatatlanul agilis törzsor­vos tanítását valóban megkapó módon kö­szönte meg a tanfolyam egyik résztvevője. A névtelen aláiró hat szál gyönyörű fehér rózsát kötött csokorba és egy levél kíséreté­ben átadatta a virágot a törzsorvosnak. A levél szövege a következő: — A leglelkesebb tanárnak a — leghálá­sabb tanítvány forró üdvözlettel, — Ilyen kedvességre csalk egy nő lehet képes, — mondta meghatottan Illés Imre dr. a törzsorvos előadása után Szmollény Nándor, a választmány főtitkára beszélt a Vörös Kereszt hivatásáról. — A híres solferinói ütközet után belátta a kultur Európa, hogy a sebesültek ápolásá­ra rendszeresen működő szervezetet kell ala­kítani. Az olasz, francia és az osztrák-ma­gyar hadak véres küzdelme után negyven­ezer halott és sebesült maradt a csatatéren. És nem volt ápoló, aki segélyben részesí­tette volna a sebesülteket, nem akadt senki, aki eltakarította volna a. katonák holttestét. A genfi konvenció nán aztán az államok tör­vénybe iktatták a sebesültek ápolásáról el­fogadott javaslatokat. A genfi konvenció sze­rint az ellenség sebesültjeit is védelemben kell részesíteni, a harctéri kórházakon a Vö­rös Kereszt Egyesület zászlója lobog, ame­lyet az ellenségnek is kötelessége respektálni. Bejelentette a főtitkár, hogy a hadügy­minisztérium önkéntes egészségügyi osztago­kat szervez, amelyek a tűzvonal mögött levő kétszáz-kétszáz ágyas kórházakban ellátják a szükséges teendőket. Egy-egy osztagban 40— 50 ápolónő teljesít szolgáilatot, az orvosok föl­ügyeletével. A hölgyek közreműködnek a se­besültek ápolásában és ellátják a kórház gazdasági teendőit. Az ilyen kórházakat a Vörös Keresztnek a hadügyminisztérium a rendelkezésre bocsátja, az osztag fölszerelé­sének a beszerzésére azonban két—két ezer korona szükséges. Ezt az összeget az egyesü­let választmánya saját vagyonukból kiutal­ványozzák. A Vörös Kereszt Egyesület buda­pesti központja fölkérte a szegedi választ­mányt, hogy szervezzen legalább is egy ön­kéntes egészségügyi osztagot, amely majd: Szeged városi egészségügy osztag néven szerepel. Hogy háború esetén a szegedi egészség ügyi csapat melyik tálbori kórházban mükör ne, arról eddig még nem érkezett értesité A főtitkár az önkéntes egészségügyi csapa ban való részvétélre kérte föl a hölgyeket egyben megnyugtatta az aggodalmaskodók, bogy a harctéri kórházakban a legcsekélyei bántódás sem érheti őket, erről gondos>­dott a genfi konvenció. Helybeli szolgálatra is lehet jelentkeii. Akik az aláírási íven megjelölik, hogy üte­geden teljesitik ápolónői hivatásukat, azoit a harctéren való szolgálatra nem szólítja >1 a hadvezetőség. A főtitkár fölkérte a hölg> ket, hogy aki csak teheti, jelentkezzék aíkr helybeli, akár a harctér közelében levő szl­gálatra, lehetőleg néhány napon belül. A ?­lentkezők névsorát ugyanis fölterjesztik a budapesti központhoz. Babarczy Schmartzr Ottó báró főgondnok már kérte az ápolóm tanfolyamon résztvett hölgyek törzskönyi kimutatását és közölte, bogy az ápolónők fot­mális vizsga után bizonyítványt kapnak. Közölte még a főtitkár, hogy a Vörös Kereszt Szegeden már kétezer sebesült ápo­lására jelölt ki helyet, függetlenül a hadve­zetőségtől, amely már lefoglalta az állami épületeket. Az előadó beszéde után özvegy Worzi­kovszky Károlyné megköszönte a hölgyek ér­deklődését és fölkérte őket a mozgalom leg­teljebb pártolására. A választmány előljár a jó példával, mert már most fölajánlott a vagyonából ötezer koronát fölszerelésre, az el nők nő pedig elvállalta a szegedi egészség­ügyi osztag — az önkéntes harctéri csapat — vezetését. Az ülés berekesztése után nyomban meg­kezdték az aláírások gyűjtését a városháza termében. Már mintegy száz lelkes hölgy je­lentkezett, részben a harctéri, részben pedig helybeli szolgálatra. Az aláírók névsorában első helyen szerepelnek Jony László huszár­ezredes és Halász Imre huszárszázados fele­sége. A bizottsági teremben érdolkes diskurzus fejlődött ki a hölgyeik között, özvegy Worzi­kovszky Károlyné kezdte: — Tegnap reggel — mondta az elnök­asszony — amikor kiléptem az utcára, hideg

Next

/
Oldalképek
Tartalom