Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-01 / 94. szám

1912. decembei 1. — Az Újság jubileuma. Ez év karácsony havában jut el „Az Újság" fennállásának tizedik évfordulójához. A modern zsurnalisztikában páratlan lendülettel és bámulatos gyorsasággal jutott a vezető és mértékadó napilapok legeslegelső sorába ós immár évek óta országos hírnév, megbecsülés és közkedveltség az osztályrésze. s miközben az egyre nagyszerűbben kibontakozó magyar zsurnalisztikában kiküzdötte magas és vezető pozícióját, maga is nagyban hozzájárult a modern magyar zsurnalisztika valódi típusának kialakulásához. Jogos büszkeséggel, a végzett munka és a kivívott sikerekkel megokolt önérzettel tekint vissza „Az Újság" a befutott első tiz esztendőre, a szárnybontás, a meggyőződés és a pozicióhóditás első nagy etapjára. Maga köré csoportosította az ország nagy intelligenciájának zömét; irói és hírlapírói gárdájával, a zsurnalisztika elit csapatával, otthonossá lett -a legszélesebb rétegekben, hangjának komolyságával és előzékenységével, irodalmi szintjével, irányító, szórakoztató és mindig a felvilágosodást és haladást szolgáló tendenciájával a legmagasabb és legkényesebb igényeket igyekezett sikerrel kielégíteni és politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életünkben figyelemre méltatott tényezőjévé lett a közvéleménynek. Olvasóinak óriási tömege és sokfélesége bizonyítja, liogy mindenkor ós mindenkinek a legjobbat, a legszebbet és legértékesebbet nyújtotta hosszú, esztendőnek munkájában na'p-nap után... Ezt a jelentős, „Az Ujság"ra, a magyar zsurnalisztikára és bizonyos tekintetben a magyar közéletre is nevezetes évfordulót nem ünnepelheti meg méltóbb mó don „Az Újság", 'mintha karácsony napján jubiláris számot ád ki, mely tartalmánál és terjedelménél fogva felülmúl minden eddig még a külföldön is megjelent ünnepi számot, érték dolgában pedig nem vetélkedhetik vele semmiféle naptár és albumajándék. Ezt a jubileumi számot megkapja minden uj elő fizető is, aki „Az Ujság"-ra január elsejével előfizetői közé lép. — A telefon szerencseszámai. Nemcsak Kisnagynak, Törökországénak vannak s7erencses»ámai Van a telefonnak is. Megtörtént, hogy egy fiatalember, erősen tagolva a számokat, a központtól kérte, hogy kössék össze 6—10—13—17-val. „Ilyen telefonszám nincs"! — hangzott a válasz. A fiatalember még kezében tartotta a kagylót és íme, nemsokára jelentkezett Moskovitz cipőgyárának szegedi képviselete. A telefonos kisasszony megértette, hogy a 6 gyermekcipő, a 10 és 13 egy elegáns női cipőnek, a 17 pedig a legfinomabb sevrócipőnek jelenti az árát a kitűnő keresett cipőüzletben. — Szobrász és urileány szerelmi drámája. Hódmezővásárhelyről jelentik: Nagy Lajos, isnuerlnevii fiatal szobrászművész és Németh Mariska, egy előkelő vásárhelyi család leánya, pénteken éjjel közös elhatározásból öngyilkosokká lettek. Szerelmesek voltak egymásba, a leány szülei azonban ellenezték a házasságot. Pénteken este a szerelmesek moziba mentek, majd onnan a fiatalember lakására invitálta a leányt. Az öngyilkosságot revolverrel követték el,.előbb a fiatalember, aki nyómban marhalti azután a leány, aki most haldoklik. Az ágyat, amelyben a borzalmas tettet elkövették, előbb valóságos virágerdővel ővbztók köriül, luifgy poétikus keretet adjanak a megdöbebntő szerelmi tragédiának. Az eset városszerte óriási feltűnést keltett. — Évtizedes jó hírnév fűződik a Zoltánféle Csukamájolajhoz, amelyet semmi más nem pótol. Hangzatos dicséretek ne téveszszenek meg senkit és ha Csukamájolajat kell adni a gyermeknek, csak a Zoltán-félére gondoljunk. Üvegje 2 korona Zoltán B. gyógyszertárában Budapesten és a gyógy— Mi nem főzünk kávét, mert na azt a gazdasszony, főzi, más ize van, mintha .mutatóba főzik, azonban bárkinek, ki üzletünkbe jön, ingyen kávé mintát adunk, hogy azt otthon megfőzze és kitűnő zamatjáról meggyőződjön. KOTÁNYI JÁNOS kávébehozatal és nagykereskedés, Kárász-utca 5. DÉLMAOYARORSZÁG TÉLIESEN. Éjjel volt, hideg novemberi éjjel, még a kávéházban is kevesen voltak, csak épen azok, akiknek muszáj volt. ott lenniük, azok időztek a márványasztalok mellett. Szomorúak voltak a „bohémek" ós gondolkozva néztek maguk elé, Kint- az utcán hideg szél fujt. Sokáig ültek szótlanul egy más mellett, azután lassan fölkerekedtek és elindultak — egy másik kávéházba. Kint az utcán az egyik dideregve hajtotta fel őszikabátján a gallért. — Fázol? — kérdezte a másik. — Bizony, hideg van, — mondotta az őszikabátos. Mire a barátja cinikus nyugalommal jegyezte meg: — Ideje, liogy téligombokai varrass az überei eredre. * Jó CÍMEN. Két szegedi újságíró beszélgetett a kávéházban. Egyszerre azt mondja az egyik: — Tudod, milyen elmen szeretnék ezer koronához jutni? — Milyen cimen? — Széchenyi-tér, Csongrádi palota, házés ajtószám nem is muszáj... • BUKFENCET. Tanyai magyarok „eszmélődn.ek"a bormérőben az időjárásról, a háborúról, végül a maguk ügyesbajos dolgáról. — Mögötte a fene azt a fődet, — mondja az egyik, — nem terem meg benne sömmi. — Sömmi? — Sömmi. Vetöttem már bele mindent, kukoricát, zabot, répát. De semmi se terem mög benne. — Ejnye-henyje. — Hát most már mi az ördögöt vessek bele? — kérdi az ügyesbajos magyar. Mire a. másik megbökdösve pipáján a parazsat, sllnyin feleli: — Leginkább bukfencet. ii^ii^iüiiiireii bhhhhhhhhhrphhhhh A törökkanizsai járás főszolgabírójától. 5475. V.—1912. szám. Tárgy: A törökkanizsai II. segédjegyzői állás betöltése. Pályázati hirdetmény. A törökkanizsai II. segédjegyzői állásra ezennel pályázatot hirdetek, mely állás 1000 (Egyezer) korona évi fizetéssel mint javadalommal van rendszeresítve. Felhívom mindazokat, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy 1. minősítésüket, 2. kor és vallásukat, 3. erkölcsi magaviseletüket és végül 4. esetleg eddigi működésűket igazoló bizonyítványokkal felszerelt kérvényüket f. évi december hó 15-ig hivatalomnál nyújtsák be. Elkésetten, vagy fenti bizonyítványokat nélkülöző kérvényeket visszautasítom. Törökkanizsán, 1912.' november hó 28. Dr. Mihálovits főszolgabíró. hhmhhhhhhhbr hbhhbbhbbhbhhhbhh 11 Wechsler Ödön fakereskedése és építési anyagok raktára Szeged, Mars-tér 2. sz. 672 .. Telefon 755. .. A legolcsó b beszerzési forrás! BaBBBBBaaaBaaaaBaaaaaaaaaBaaaaBBBBaaaaBaaaaBaBaaaaa TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Román irodalmi levél. Bukarest, november 14. Impressziókat gyűjtöttem. És mondhatom, liogy érdekeseket. Tanár vagyok, akit lefoglal a gimnázium — Tkukydides Sokrates — és mindezek dacára ráérek foglalkozni Adyval, Verharennel, sőt a románság minden irodalmi „hece"-e érdekel. Járatok — szerény fizetésemből — két magyar, öt román ós egy német lapot, amelyekből informálom magamat (ós indirekt a magyar közönséget Ló a román irodalmi élet érdefk.es eseményeire^ és ezekről beszámoltam több izben a fővárosi lapok hasábjain. Természetesen más impresszióim vannak a románságról, ba ezeket Bukarestben gyűjtöttem, ez elragadó, gazdag és kulturált román fővárosiéin, amelyen meglátszik a francia kultura minden áldása, de a dekadenciája is. A királyi palota mellett közvetlenül egy kis vityilló van, ahol álmos bukaresti csizmadiák a^ „Adeverult" olvassák és szidják Corp Pétert, az oligarcha államférfiúi. A Nemzeti Szinház műsorát a francia irók dominálják ós a legnagyobb román revükben gyakran találkozunk idegen irók neveivel. A „Flaeara" (A láng) a 30.000 példányos román revü például kultuszt csinál az idegen Írókból, Ezekről terjedelmes kritikát irat — bemutatja egy pár írásukat s egyesíti az összes nagy román írókat a nacionalista Shakespeare Hamlet jét negyvenszer mutatta most legutóbb még a kiátkozott és Párásból a Le Feu-vel visszatérő Macedonschi-t is munkatársai közé sorozza. Ez a revü eléggé tartalmas, de határozottan ízléstelen és reklámihajbászó. A többi román revük, a kilenc bukaresti nagy újság stb. kevés litteraturát hoznak, mert minden valamire való román iró kötetet ad ki. Legnagyobb érdeklődéssel két kötetet várnak Bukarestben: a Gogá-ét és az Isac-ét. Mindkettő ismert a magyar publikum előtt. Az egyik nagy nacionalista — a másik egy román mása Ady-nak — akinek uj kötetét a. „Rampa' 'kiadóvállalat a lapokban már hirdeti. Nem tudom, mit hoz a két költő. Bukarestben föltétlenül nagy figyelemmel várják a két fiatal erdélyi költő uj kötetét, aki ma, a román irodalom kétségkívül legnagyobb egyéniségei. Uj kötetet ad ki a román Baudelaire: Minulescu és uj színdarabot ír a fantasztikus Eftimiu is, aki legutóbb Vacarescn Helénuek, a világhírű román Írónőnek Parisban, az operában előadott zenés drámáját románra „fordította" aképen, hogy szórói-szóra plagizálta. Az irodalmi élet természetesen a szili házakban is pislákol — jelenleg Bukarestben négy kőszinbáz működik: a National (Nemzeti), a Modern (Voiculescu asszony nagyszerűen dirigált üzlete), a Liric (operett szinház) és a Comedia (Vígszínház). Ha a színházak műsorát nézzük, ugy a következő dolgot konstatáljuk: nincs román drámairodalom. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a román irók nem tudnak darabot irni — csupán konstatálni akarjuk, hogy európai kaliberű román drámaíró nincsen. Meghalt Caragiale, akinek világhírét nem a darabjai szerezték — de aki irt egy tényleg jó darabot. (A Vígszínház mutatta be nálunk: Anka címen.) A többi román iró nem tudott világsikert aratni.