Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-03 / 70. szám

3912. november 8. DELM AOYA RORSZÁG 9 gondolatához. Ez a gondolat ott röpködött­körülöttünk a szellemek, titkos erők szár­nyán. Minden idegrezzenésünkben, minden sejtésünkben, akarásunkban, munkánkban, harcunkban jutott neki egy parányi hely s suttogó szava keresztültörte az élet himnu­szát. Néha végigborzong rajtunk kezének hi­deg simítása és szájunkon megtörik a szó, a mosolygás, agyunk koppanva ütődik neki annak a nagy sötétnek, amelyen tul az ő bi­rodalma van. És ilyenkor eszünkbe jutnak azok, ákiik voltak, akik már nincsenek. A halottak kultusza a mi félelmünk formája és abban a könyben, melyet érettük hullattunk, fele a maguniksiratás. Ez a félelem az az ős­rettegés, amely megtör minden iramot, a mely nem engedi megnyugodni az embert, hogy az elmúláson tul nincsen élet. Ebből a félelemből születtek a szivárványosan szép hitregék, amelyek simogató szóval beszélnek arról, liogy ott tul, mors imperátor fekete országában újra kezdődik az élet. A tökéletes, gyönyörbe mártott élet, amely kárpótol min­denekért. Az örök nyugalom nagyszerű gon­dolata ezerszínű álom köntösében ölel meg minket, csak azért, hogy ne féljünk. És -mé­gis félünk. Ezer meg ezer agyvelő fúródik bele a, nagy sötétbe és fantázia hidján át a lehetőségnek egész serege kerül hozzánk. És születik az ujraszületés hite. A megújhodásé, amelyen keresztül megint az élet puha kar­ja ölel magához. És ez minden, amit a nagy zsarnokitól, az élettől el tudtunk csatázni. Minden egyébben ő a győztes. Néki szolgá­lunk minden lépésünkkel, feléje közelit éle­tünk első másodperec. Mors imperátor hatal­mát ez nnég nagyobbá, még félelmetesebbé teszi. Már csak félnünk lehet, de megnyu­godni nem. És a kultusz-erőkkel elvész az ember egyik legnagyobb erője, a halál-megve­tés. Ami bőst farag az elhulló emberből, aiki a jövő élet hitében ment az elmúlásnak. A remény, a nemtu-dáisnak csillogó reflexe már bágyadt, szomorú sugárt csókol iá homlokunk­ra, amikor vigasztalni kezdjük önmagunk. Hogy részesei vagyunk ia nagy Mindennek, hogy el nem veszünk. Tavaszok élete zsendül holttestünk fölött s elszivja annak minden borzalmait. A mi életünk uj élet lesz, uj éle­ink születése a halál. Csereberél a természet azokkal az energiákká!, amik a mi életünket teszik. Nem kell tehát sirni, mondj,a ez az el­mélet.... Ám nem beszél az égről, az egyéniség­ről, ami legyen bár az erők véletlen kombi­nációja, de mégis csak mi voltunk. Az én elpusztul, mert hiszen ezt a -szót csak az élet tudja kimondatni velünk. A hitregék miszti­kus fénye, amely rezegve, szentjánosbogár­villódzással hintette meg a mors imperátor félelmes nagy sötétjét, most már kialvóban van. Vigasztalatlan, szárnytört megadással megyünk neki az elmúlásnak. És aimig itt lenn harsogva szól -a. diadalmas élet, ott tul siri csöndben húzódik az elmúlás végtelen­je. Szeretünk feléje nem nézni, szeretünk há­tai fordítani felé, azonban halottainkon ke­Egy csésze kávéban sem szabad a pompás „valódi" FRANCK­kávépótléknak hiányozni, mely fűszeres ízt és szép szint ad. A minőség kiadó­ságot, olcsóságot és ízleiességet tar­talmaz. — Gyár Kassán. resztül közelünkbe fórkőzik, közelünkbe jön. És amiig tagadjuk a nagy félelmet, kezünk önkéntelenül odanyúlt az őszi virághoz s koszorút font az urnák, mors imperátornak. És a két nap eltelte után az uj napok ismét a miénk már, az életé már! — A közös költségvetés. A macyar de­legáció kedden tartja alakuló ülését, melyen megválasztja az elnökség és a tisztikar tag­jait. A delegáció tagjai november 6-án, szer­dán jelennek meg a király előtt a várban a trónbeszéd meghallgatására s csütörtökön már megkezdődnek az albizottságok ülései. A delegáció ülésezésével szemben az ellen­zéki pártok újra tüntetésre készülnek. Hét­főn délután értekezletet tartanak, hogy köve­tendő magatartásukat megállapítsák. A mi értesülésünk szerint az ellenzék ismét arra határozza magát, hogv megjelenik a delegá­ció első ülésén s a bécsi demonstrációhoz ha­sonló formában tiltakozni fog a bizottság összeállítása és tanácskozása ellen. Az ellen­zéki pártok a szocialistákkal egviitt arra is készülnek, hogy a király hétfői bevonulása­kor nagyszabású utcai fölvonulást és tünte­tést rendeznek a kormány ellen. A szociális­ta párt lapja mai vezércikkében már fölhí­vást is tesz közzé, mellyel a bevonulást ide­jére az utcára szólítja a munkásságot, hogy, mint a lap irja, „méltósággal, de érthetően" emlékeztessék az uralkodót a választójog dol­gában tett Ígéreteire. — Orvosválasztás a Munkásbiztositóban. A szegedi kerületi mumkásbiztositó pénztár igazgatósága szombaton este két kerületi or­vosit választott. A hat pályázó közül a leg­több szavazat Baneth Samu dr. és Bernáth József dr.-ra esett. — Török katonák Szegeden. Szombaton reggel nyolc órakor négy kocsival kétszáz tö­rök katona és több tiszt érkezett a Szeged­Rókus állomásra. A török katonákat a sze­gedi negyvenhatodik gyalogezred kirendelt­sége kisérte. Szegedről Ungvárra szállították a török katonákat, kik magyar pénzre váltot­ták föl a pénzüket és az állomáson jól bevá­sároltak. A török katonák, mintegy ezer­négyszázan, a plevljei ütközetből iBosznia te­rületre menékiiltek, ahol lefegyverezték őket. Most nagyobb csoportokban elszállítják őket az ország néhány kaszárnyájába, a há­ború befejezés után pedig visszaszállítják őket a hazájukba. — Iglóról jelentik, hogy ina kétszáztizennégy török katona ós négy tiszt érkezett a városba. A 85. gyalogezred kaszárnyájában elszállásolták őket. A kato­nák a plevljei ütközet menekültjei. Miskolc­ról jelentik, hogy a plevljei ütközetből me­nekült százhetnnégy katona és öt tiszt, köz­tük egy őrnagy, ma a városba étkezett, a főkapitány, egy ál hun vasúti főellenőr és az állomásfőnök várta a. törököket. A tisztek között van Mechmed Ali is, Kiamil pasa, a nagyvezér unokaöccse. A tiszteknek megen­gedték a városban való szórakozást. A kato­nák a kaszárnyában maradtak. — A Szegedi Foto-Klub. A Szege 'i Foto-Klub a tagok óhajára asztaltársaságot alakított a Kdss-kávéházban. A társaság es­ténkint diskurzust folytat a készített fölvé­telekről. A Klub vezetősége fölkéri a tagokat, liogy minél nagyobb számban látogassák a törzsasztalt. — Szegi, di katonák kinevezése. A i o­vemberi katonai előléptetések a szegedi helyőrségre kedvezően végződtek. Igen sok tiszt került magasabb állásba, viszont néhá­nyan meg is válnak ezzel Szegedtől, ahol esztendőkig voltak a város kitűnő polgárai. Előlépett a 46. gyalogezredben: alezredes ! lett Farkas Dezső őrnagy, akit egyben a 29. sz. ! vadászzászlóalj parancsnokául nevezett ki ' a király, őrnagy lett temesszlatinai Brinzey Artúr százados, a hadügyminisztérium iro­dalmi előadója és Reif Ferenc kapitány, ka­pitány lett Péter Imre, Jirave Rudolf, Hor­váth Gyula és Schmidt Gusztáv főhadnagy, az utóbbi a győri 26. gyalogzeredhez való áh helyezés mellett, főhadnagy lett László Gyu­la és H'éhner Jakab hadnagy, mig Lippner Alfréd zászlóst hadnagygyá nevezte ki a ki­i ró ly. A 7. utászzászlóaljban ezredes lett Gangl József alezredes, budapesti utászfelügyelő, őrnagy lett Hackmann Demeter- kapitány a 9. utászzászlóaljhoz való áthelyezés mellett, főhadnagy lett Janzer .János, homolyai Pap Árpád, Hahn Sándor hadnagy, hadnagy lett Gaisbauer János zászlós. A vezérkarban a volt szegedi tisztek kör zül vezérkari ezredes lett gyarmati Dání Al­iiért a 4. hadtest vezérkari főnöke, kerten fel­si és hagyeljai Pacor József alezredes, alez­redes Buza Károly, a honvédelmi osztály II. osztályának vezetője, százados pedig Kapi­tány Gyula a székesfehérvári V. honvédkerii-­leti parancsnoksághoz való beosztás mellett. Az 5-ik honvéd gyalogezredben ezredes lett Polgár Rezső, százados lett Gelesich Re­náto, Nagy Sándor és Csepreghy Ferenc (a nagyváradi honvéd hadapród iskola állomá­nyában), főhadnagy leit Bossányi Béla, Mol­nár Adorján, Schweitzer István, Lenk Fii­gyes, Stefán József, Ágoston Béla, hadnagy lett Szüle István, Császár János, Bencze Re­zső zászlós, százados-gazdászati tiszt lett Mel­czer Aurél, főhadmagy-gazdászati tiszt lett Petró Sándor. A 3-ik honvéd huszárezrednél ezredes derhaehi Zech Kolbert, harti és sulci báró, a honvéd központi lovas.iskola parancsnoka, alezredes lett kisruszkai Cserépy Árpád őr­nagy, százados lett kapuvári Vargyas An­dor, alsószilágyi Gaál Andor, főihadnagy letf Szalay Endre, főhadnagy-gazdászati tiszt, lett Pap Mihály. A honvédkerületi parancsnokságnál alez­redes lett a népfölkelési tisztek állományá­ban Pappert Vencel őrnagy, a kerületi nép­fölkelő osztályának vezetője. A II. csendőrkerületben alezredes lett tov­dai Sándor László, őrnagy lett Körtvélyessy Árpád, százados lett Kovács ödön, Rischvr József, Rusz János, főhadnagy lett Erdélyi Richárd, Todoreszk Lajos, hadnagy lett Ger­gely Endre, Hell Miksa. — Halálozások. Szombaton délután te­mették Lábdy Antalt a Berlini-körut 15. szá­mú házból. A temetésen testületileg vett részt a szegedi ipartestület és képviseltette magát a város hatósága. Rendkívül sokan jelentek meg a tragikus halálu öreg ur temetésén. A dalárda gyászdalokat énekelt és elhalmoz­ták koszorúkkal a koporsóját. — Kukovetz János, a csongrád-sövényházai ármentesitő társulat pénztárnoka Csongrádon meghalt. Nagy részvét mellett temették. Az elhunytat a szegedi Árvay-család gyászolja. Fogak és teljes műfogsorok szájpad­lás nélkül, arany koronák és :: hidak :: 597 Lukács Imre fogtechnikusi műtermében Szeged, Kölcsey-uíca 10. sz. a Próféta-vendéglőtől jobbra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom