Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-10 / 76. szám

\9\Z. november 10. DÉLMAGYARORSZÁG 9 alt. -emeleten kiadó egy tizénkéi szobás lalás a hozzátartozan­dóságokkal együtt 1913. május l-re. Bővebbet a kapusnál. Délután kettő és három között tekinthető nieg a -nevezetes lakás. Nem sokan nézik. Ki­nek kell tizenkét szoba? A mai nehéz viszo­nyok között. — A csanádi püspök Aradon. Glattfel­det Gyula dr. csanádi megyés püspök tegnap délután Aradra utazott, ahol két napig marad. Első nap délután felszentelte az ottani katbolikiis internátust, másnap délután pedig jelen volt az aradi templomépitő bizottság nagygyűlésén, ahol ha­tároztak a második aradi templom felépítése tekin­tetében. Szombaton délután Glattfelder püspök Máriaradnára utazott, ahol a klastromban meg­szállt. Vasárnap délelőtt átmegy Lippára s fel­avatja a Zselenski Róbertné grófnő és a lippai katholikus nőegyesület által emelt katlioiikus cselédotthont. Aradról Budapestre utazik Glatt­felder, ahol részt vesz az egyházi tanácskozáson. — Köszönetnyilvánítás. A szegedi ön­kéntes és hivatásos tűzoltóság néhai Harcz Lajos, boldogult drága férjemnek, a szegedi tűzoltóság volt parancsnokának felállított síremléke költségeinek fedezésére 100 koro­na adományával volt szíves hozzájárulni, mély adományért hálás köszönetemet feje­zem ki. Özvegy Harcz Lajos né. — Eljegyzés. Pick Elzát, Pick János sze­gedi terménykereskedő leányát, eljegyezte Meisl Sándor, a Nagyszentmiklósi Sörgyár r.-t. üzletvezetője. — A szászok és Prónay báró. Zsinatot tartanak a jövő évben a lutéránusok s en­nek alkalmából nagy eseményre készül az evangélikus egyház. Hosszas tárgyalásokkal előkészítették, hogy az erdélyi evangéliku­sok, a szászok is csatlakozzanak a magyar anyaegyházhoz. A reformátusok ezt az egye­sülést erdélyi bit feleikkel már évtizedek előtt keresztülvitték. Az ágostai egyház is megpróbálta a szászokat egyesíteni, de azok féltékenyen ragaszkodtak ősi egyházi alkot­mányukhoz s a tárgyalások során éles ellen­tétek merültek föl közöttük és báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő között. A tempe­ramentumos ellenzéki .mágnás sehogy sem tetszett á szászoknak. Az ágostai egyház al­kotmányának egyik paragrafusa ezt mond­ja: — A magyarországi ágostai evangélikus hitvallású egyházat híveinek összesége alkot­ja. Az erdélyi szászok lutéránusok tehát az alkotmány szerint Prónay • báró, az erdélyi ágostfai egyház felügyelőjeként viselkedett s többször őszintén s kissé keményen figyel­meztette a szászokat az egyesülésnek logikus voltára ós kötelességére. Ez még jobban el­mérgesi tette a dolgot, de az egyház vezető emberei mégis remélik, liogy a legközelebbi zsinaton megtörténik az egyesülés, azon az alapon, hogy a szászok megtartják régi egy­házi alkotmányukat. — Török menekültek utja Szegeden át. A háborus hírekhez tartozik, liogy szomba­ton este megint török menekültek érkeztek Szabadkán át Szegedre. Állítólag erről értesii lést kapott az üzletvezetőség is. Tudakozódá­sunkra az üzlet vezetőségben azt felelték, liogy a hir nem lehetetlen, de hivatalos értesítést nem kaptak róla. — Milliós fizetésképtelenség Berlinben. Berlinből j^én-tík: Óriási feltűnést keltett ma az a hir, hogy Berlin egyik legnagyobb üzlete, a Klein és Haberlein-eég iizetéskóp­teleiiségbe jutott. A cég letétje és betétjei egy millió márkát tettek ki, ellenben a passzívák több millióra rúgnak s ezeket a cég nem tud­ta rendezni. — A főhadiszállás. Szegény törökök, a győzelmesen előrenyomuló bolgár hadsereg elől egyre hátrább szorulnak, féltve-féltett fővárosuk­hoz mindinkább közelebb jutnak, s maholnap ott fognak állni Konstantinápoly kapujánál, hogy utoljára megpróbálják még megvédeni azt, ami talán még megmenthető. A seregek állásával természetesen mindig megváltozik a főhadiszállás helye is. Főhadiszállás!.. . Erre a szóra rég megfakult képzetek kelnek az emberekben. Pedig az idők váitozása során cz is megváltozott. A mai harci-csapatok rettenetes tömegei és az úgy­szólván mesebeli méreteket öltött forgalmi és parancsközlési lehetőségek természetesen meg­változtatták a hadi-operálás módját is. Elmultak azok az idők, amikor a vezérkarától körülvéve egy dombon foglalt állást a generalisszimusz, s onnan figyelte, irányitolta a harcot és ha a kocka fordult és csapatait elhagyta a szerencse, akkor kezébe ragadta a zászlót, bogy magasan lobogtatva maga vezesse utolsó küzdelemre megmaradt katonáit. Elmúlt a harcmező poézise, utat nyitott a józan technikának, a baladó idő­nek. Annak az embernek ereje, kitartása, biz­tonsága, élete, akinek géniuszától függ hazája további sorsa, tuljelentékeny értékek, semhogy kockáztatni lehetne . . . Szóval más lett a fő­hadiszállás. Ma egy nagy, sok száz emberből álló zárt test, amelynek különböző osztályai, önálló kocsiparkja és saját ménázsa van. Útköz­ben, a mars alatt a főhadiszállás egy kilométer­nél nagyobb távot foglal el a maga részére. Itt van mindenekelőtt a vezérkar főnöke, rendszerint a tulajdonképeni „spiritus rector". Azután kö­vetkezik az „operációs osztály", amely válo­gatott vezérkari tisztekből van összeválogatva. Ez az osztály dolgozza föl teknikailag a hadvezér terveit, határozatait. Azután jönnek a többi osztályok: a hírszolgálat, a telefon, a távirat osztálya, a külföldi attasék, a lapok tudósítói, a hadikonyha és nagy tömeg ember kocsi, ló Egy modern, négy­százezer emberből álló hadsereg frontja, körül­belül nyolcvan kilométer, olyan távolság, a me­lyet a fővezér nem láthat át egymaga. De erre nincs is szükség. A vezérkar messze a tüzvo­naItól, mint egy hatalmas nyitott, mozgó udvar követi a sereget s ami csak történik, arról az elektromos szikra gyorsaságával értesül. Lovon lihegő adjutánsokat nem igen látni, minden technika és gép. Táviró, telefon, autó és motor­kerékpár küldi, hozza a vezérkarnak a híreket és a fegyverek elkeseredett küzdelméből, a száz­ezrek golyós harcitüz koncertjéből ide csak tompa, távoli muzsika hallatszik. . . — Egy szekér csizma. Rég elmúlt idők­ben nem volt ritkaság a csoda, jelek é.s óme­nek mutatkoztak ós az emberek ráeszelked­tek azokból, hogy háború lesz, vagy pestis, vagy más rettegett szörnyűség következik. Ha a csodák dolgában panaszkodhatunk is, ám a jelek ós figyelmeztető intések ma sem hiányoznak. Elég, ha. a honvédhadfölszere­lési raktárba befordul egy hatalmas társze­kér, tele pompásan bélelt, finom, meleg csiz­mával. Tegnap történt, a kocsi lassan döcö­gött, még a tetején is erős, megpántolt ládá­kat tartott össze a vendégoldal. A kisérő ba­ka nagy titokban megsúgta egy tisztiszolgá­mak, hogy vadonatúj csizmák és szegeit talpú bakancsok vannak a ládákban, mert hát — mi tagadás! — háború lesz. Félóra múlva a kant in ok ban már levelek íródtak haza a kis faluba, bogy már nálunk is készül a háború. A szultán megkérette a császárt, hogy ne haragudjon a régi dolgok miatt, hanem men­jen segíteni a török sereget a rácok ellen. A királynak tetszett a kérés ós már el is ment a parancsolat, bogy mindenütt keljen föl a hadsereg és gyakintson a nyaka közé a rác­nak. Igy születnek a mesék és legendák, a melyek ha egyszer megindultak, csak száll­nak, szálldosnak, a kantinból az utcára, az ut­cáról még a nagy, vassal kötött beton házak­ba is. Csak a formájuk más, hol naivabb, hol okoskodással bélelt, de a mese ál, mert mindenütt félnek a háborútól. — Ellopták a király reggelijét. Nagy sürgés-forgás volt tegnap a kora reggeli órákban a budai királyi palotában. Nagy­számú detektív egy enyves kezii jómadár után kutatott, aki ellopta a király reggelijét, ö felsége, akiről ismeretes, hogy korán kelő ember, öt órakor hagyja el ágyát s egy órá­ig időzik a fürdőben, bét órakor szokott reg­gelizni. Párolgó teájához, prágai sonkát, hi­deg pecsenyét és budai udvari szállítójától küldött császárzsemlyét, vagy kiflit eszik. Ezután íróasztalához ül és dolgozik. Az ud­vari szakácsot azonban, aki a tálalással van megbízva, tegnap reggel kellemetlen megle­petés érte. Előtte való este kivette a prágai sonkából a csontot s a kétkiló sonkát," vala­mint a siilt kacsát, csirkét és márhasüítet üvegburok alá tette s a laboratóriumszerii konyhából egy benyílóba vitte. Tegnap a sza­kács, amikor megmondták, hogy az uralko­dó elhagyta a fürdőszobát, bement a Palota­térre néző konyhába, hogy a sonka és hideg­pecsenye fölszeleteléséhez fogjon. Rémülten tapasztalta, hogy az ételnek hiilt helye van. Valaki elemelte. Az esetről értesítették az állandóan kirendelt detektívet, aki a nyomo­zás során megállapította, hogy a konyhában korán reggel egy kéményseprősegéd járt, a kinek minden nap a tűzhelyet kell kitisztíta­nia. A detektív telefonon azonnal értesitette a főkapitányságot, ahonnan egész sereg de­tektív indult útnak. Megindult a nyomozás s a benyitó mozaikján ott volt a kéményseprő papucsának a nyoma, a vakítóan fehér polc deszkáján pedig a kormos tenyér fotográfiá­ja. Nyilvánvaló volt, hogy a tolvaj csakis ő lehetett. Több detektiv ment erre a kémény­seprősegédnek a Várban lévő lakására, ahol javában falatozta a lopott sonkát, de előke­rült a többi hideg siilt is. Természetesen le­tartóztatták, de vele együtt bajba került az inspekciós tűzoltó is, akit állásától fölfüg­gesztettek. A király azonban — mondani is fölösleges — pontosan megkapta reggelijét. — Öngyilkos ön agy. Pécsből jelentik : A Wieden egyik szállójában ina délután Zlappapori János lovag nyugalmazott őr­nagy öngyilkosságot követett el: revolverből szivenlőtte magát és nyomban meghalt. Le­velet hagyott hátra, amelybein azt irja, hogy amerikai párbaj kergette a halálba. — Meggyilkolt milliomos. Newyorkból jelentik: Borzalmas gyilkosság történt teg­nap Chicagóban. Egy Mattauschek nevü milliomos magánzót a rendőrség meggyilkol­va talált a szobájában. Megállapították, hogy Mattausoheket a szeretője ölte meg. Az ira­taiból pedig kiderült, hogy Mattauschek va­lamikor Ausztria-Magyarországból szárma­zott el Amerikába s most a newyóiiki konzu­látus felhívta a magyar .konzulátust, értesít­se az esetről Mattauschek esetleges osztrák magyar örököseit, hogy igényeiket érvénye­síthessék. — Hetvenötezer újdonsült férj. A szerb bolgár és görög lapok közleményéi szerint a balkáni háborúnak egyellek között olyan eredményei is vannak, amelyekre bizonyára senki sem gondolt. Már a mozgósítás alkal­mával rengeteg sok házasságot kötöttek, amelyek annál jobban szaporodtak, minél jobban közeledett a háború valószínűsége. A mozgósított fiatal legények és a házasuló korban levő tartalékosok mind jobban ked­vet kaptak arra, hogy hamarosan megnősül­jenek. Amikor Belgrádban a háborus hírek első izbén elterjedték, az első héten ezer­kilencszáz házasságkötést intéztek el a pa­pok. Ugyanezekben a napokban Szófiában mintegy ezerkétszáz lakodalmat tartottak a fiatal párok, Görögországban pedig rend­kívüli nagy számban tartották inog az eskü­vőket. Amig rendes körülmények között a Balkán államokban szeptember hónap a leg­kedvezőtlenebb időszak a házasságok szem pontjából, az idén az összes hónapok rekord ját messzire felülmúlta a háborút közvetle­nül megelőző pár hót. De nemcsak a főváro­sokban, hanem az egész félszigeten tapasz­talható volt ez az emlékezetes mozgalom ás talán alig volt lányos ház, ahol a lefolyt betekben nem tartottak volna lagzit. Termé­szetes, hogy a pópák ily körülmények között alaposan el voltak foglalva (és nem nagy súlyt fektettek a szokásos ceremóniákra, ha nem egy-kettőre elvégezték a kurtára fogott szertartásokat. A tömeges házasságok főoká­nak azt tartják, liogy a legények mint férjek akartak a harcmezőre indulni, hogy igy csa­ládjaikért ktizdhessenek, másrészt pedig :< vőlegények a házasság utján biztosították maguknak menyasszonyaikat. A hatóságok nagy készséggel támogatták a fiataloknak házasodási mozgalmát és minden lehető köny nyjtésaket engedélyeztek. Al utolsó betekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom